Hozzászólás
Szerző: Niko Bellic1300 » 2014. 05. 23. 23:06
Elnézést azért a fél vagy egy éves késésért, de most elhatároztam, hogy újra nekiállok sztorizgatni. Segítséget köszönöm NikitaDragovichnak.
Bandák Háborúja 6. rész: Egy régen halottnak hitt személy
Miután a piros mellényt és kék farmernadrágot viselő Henrique Bardas megtámadta Michelle-t, Niko egy szempillantás alatt barátnője megmentésére sietett.
Niko: Figyelj ide, te szerencsétlen idióta! Azt hiszed, hogy most hagyom, hogy életben maradj!? Majdnem megerőszakoltad a csajomat, aztán bemeséled, hogy ismered Luist, s még azt kéred, hogy hagyjalak életben?! - mérgelődött idegesen Niko, miközben a szemüveges Henrique megpróbált feltápászkodni.
Ez idő alatt Niko félig-meddig végzett a földön heverő Henrique-vel, azonban Bardas minden dühtől fűtve háromszor megöklözte támadója hímvesszőjét, s erre az orosz pasi összerogyott, míg Henrique elhagyta a helyszínt, de oly hülye módon, mintha megnyerte volna az ötöslottót.
Niko: Amint megtalállak, halott leszel, te szarzsák! - ordított feléje Bellic felpaprikázva
Henrique: Te még nem tudod, kinek dolgozom. - nevetett fel a gazember gonoszan, mialatt köddé vált.
Nem sokkal ezután Niko felsegítette szerelmét, aki egy fekete melltartóban és egy kék rövidnadrágban pompázott. Ettől eltekintve hősünk rosszul érezte magát, hiszen nem tudta, hogy hogyan magyarázza el a történteket Luisnak. Bár félt is azért tőle, mert nagy volt rá az esély, hogy az elvetemült Henrique Luis haverja lehetett.
Niko: Vajon mit fog reagálni Luis? - gondolta magában Niko sokkolva, s lefeküdt pihenni kedvesével.
Eközben Henrique elment a főnökéhez, ki egy barlangban élt a Mount Chilliad környékén.
Henrique: Mester... Mester... - alázkodott meg Henrique dadogva vezetője előtt, aki egy katonai ruhában díszelgett.
???: Mit akarsz? Remélem, senki sem látott téged feljönni ide. - szólalt meg az ismeretlen öregember, midőn megvakarta két hüvelyk szélesre vágott precíz bajszát, mely az évek során eléggé megőszült.
Henrique: Senki, viszont próbáltam megkeresni haveromat, akiről meséltem neked. Habár nem sikerült megtalálnom, de azt tudom, hogy egy balkán hülyegyerekkel szövetkezett! Erre akkor jöttem rá, mikor meg akartam erőszakolni nőjét. Ellenben ő orrba vágott, s kifeküdtem, ugyanakkor sikerült elmenekülnöm előle. S most itt vagyok előtted. - mesélte visszaemlékezve
???: Értem. Kémkedj utána, hátha megtalálod barátodat, aki hozzánk tudna csatlakozni. Nagy segítség lenne. - válaszolt vidáman a krapek, ameddig Henrique el nem távozott a rejtekhelyről.
Ezt követően a kicsit megrémült Henrique épp a kijáratnál volt, csakhogy egy idegen tévedt be a helyiségbe, aki egy szakadt rendőregyenruhában tündökölt. Valószínűleg az eső miatt szállt meg a sziklaüregben.
Henrique: Te ki vagy? - kérdezte meglepődve
Cameron: Aaron Cameron vagyok a Dilimore-i rendőrkapitányságtól. - vágta rá a választ határozottan - Egy harc után eltévedtem. Se kaja, se ital, és még az eső is esik, úgyhogy megpróbálok elbújni valahol. Amint jól látom, egy medve sincs, szóval megszállok itten.
Henrique erre a reakcióra éppen hogy megkísérelte megállítani az elfáradt rendőrtisztet, ám már késő volt. Az üreg előtt egy fal zárta az utat a bejárathoz.
Cameron: Ez meg mi? - kérdezte magában remegve. - Itt van sok zászló, de nem látom, hogy milyenek. - felelte Cameron, ameddig megközelítette a lobogót, amitől megmásítatlanul sokkos állapotba került, de ha ez nem lett volna neki elég, akkor fontos kijelentés, hogy megspékelte az a tény Aaront, hogy összetalálkozott a régen halottnak hitt emberrel.
Cameron: Jaj ne, kérlek! - könyörgött életéért letérdelve - EZ LEHETETLEN! Te már meghaltál!
???: Igenis lehetséges. - mormolta a névtelen apó röhögve - Robotok, fogjátok el! - adta ki a parancsot
Cameron: NE! - óbégatott utolsó hangerejével, ezzel szemben elsötétült körülötte minden.
Másnap reggel szép, napos idő várta Los Santost. Minden békés volt, a tenger szép kék színekben virított, a madarak pedig repültek az égen, valamint mindenki kacagott, kivéve Niko Bellic, ki felhívta új haverját, Lusit. Luis és Niko villámgyorsan lebeszéltek egy találkát Niko tengerparti lakásában, mely a Santa Maria strandon volt található.
Pár perc elteltével Luis megérkezett az Ancelotti maffiacsalád tagjaival karöltve, míg hosszasan eltársalgott Nikóval.
Luis: Szevasz, Niko. Mizu? - érdeklődött a zöld pólóban és piros nadrágban rikító Luis.
Niko: Ők meg kik? - faggatózott elámulva
Luis: Gay Tony emberei. A biztonság kedvéért hoztam őket ide. - replikázott egyhangúan
Niko: Jó. - várt egy kicsit - Figyelj, Luis! El kell mondanom valamit.
Luis: Ki vele.
Niko: Hát az tört, hogy... - zavarta meg a piros bikiniben pompázó Michelle pasiját
Michelle: Drágám, segítesz nekem? - kíváncsiskodott Michelle, míg behelyezte szemeteit egy fekete kukába.
Luis: Most csönd legyen. Majd segít, de most nem! - szólt rá vérbe forgó szemeivel - Na mondjad, Niko. Mi történt?
Niko: Tegnap este, mikor jöttem haza, láttam egy embert, aki nekifogott Michelle megdugásának. A neve Henrique Bardas volt. - állt meg egy szösszenetre - Majdnem megöltem, de sikerült elmenekülnie.
Luis: Mi... MI CSINÁLTÁL? - hangoskodott mogorván, majd fellökte Nikót és egy Desert Eagle-t szegezett rá.
Luis: Segítek nektek meg minden, erre te megölöd haverjaimat? - vádolta meg - Most véged van! - fenyegette, közben pedig a ravaszon tartotta ujját, holott Michelle egy kővel fejbe dobta Lopezt, ki egy gyors mozdulattal embereivel együtt lelőtte a bátor leányt, ki a holtaknál is holtabban esett össze a földön.
Niko: Michelle! - rikoltozott Bellic feltüzelten, ily módon a fiú erőt vett magán, s kirúgta kedvese gyilkosának kezéből fegyverét.
Luis: Oh, Baszd meg! - káromkodott Lopez beszállva egy piros Infernusba.
Ekkortól fogva Niko előrántott farzsebéből egy kisebb uzit, mellyel likvidálta a jelenlévő őt maffiózót, s dinamikusan odarohant galambjához, azonban a hölgyemény lelkéből kiszállt a lélek, ilyen módon Bellic idegbajosan beloholt egy sárga Vaccába, amivel belevágott egy nagyobb terjedelmű üldözésbe, melynek során kilőtte Luis kerekeit, s így Luis Fernando Lopez nekihajtott egy villanyoszlopnak a Verona-i tengerpart területénél, s majdan egy árokba zuhant.
Niko: SOHA SENKI NE SZÓRAKOZZON A SZERETTEIMMEL! - rikácsolta teljes hangerővel
Pár óra befejeztével Niko közölte a híreket Romannak és Mallorie-nak.
Mallorie: Niko, én nagyon sajnálom. - sajnálkozott pityeregve Mallorie
Roman: Mindig is utáltam azt az alakot... - vallotta be őszintén a kövér Roman
Niko: De legalább halott. - vigasztalódott meg letörten
Mallorie: És legközelebb mi lesz? - informálódott mosolyt erőltetve magára
Niko: Nem tudom. - vett egy orbitális levegőt - Egyelőre eltemetjük Michelle-t, aztán meglátjuk.
Ez idő tájt Luis egy barlangban tért magához.
Luis: Hol vagyok? - tudakolt ásítozva
Henrique: A mesterem barlangjában. - mosolyodott el vidáman
Luis: Henrique, de jó újra látni té... - hebegett összezavarodottan
???: Csendet! Van fogalmad róla, hogy most hol vagy? - kérdezett vissza az öregúr
Luis: Nem, de te ki v... - vesztette el lélegzetét a srác - Mi a franc?
???: Ez lehetséges. Hiszen itt vagyok vagy nem? - vigyorgott köhögve
Luis: De te állítólag megh... - zavarodott össze
???: Most nincs időm erre. Kérek tőled valamit. - adta ki a parancsot - Menj el ahhoz a balkánhoz és annak cimboráihoz, oszt csalogasd meg őket. Mert meg kell halniuk!
Luis: Értem én. - vont vállat Luis elhagyván a helyszínt
Az események végezetével Niko és Roman épp a templomból jöttek ki, mikor is egy érdekes SMS-re lettek figyelmesek.
Niko: Ez nem lehet igaz! - kérte ki magának morcosan
Roman: Mi a baj? - csodálkozott el
Niko: Kaptam egy üzenetet. Azt írja, hogy: "Gyere egyedül az elhagyatott repülőtérre pontban éjfélkor. - Luis"
Roman: Nem az volt, hogy meghalt? - képedt el tátott szájjal
Niko: Én is azt hittem. De biztos, hogy valami csapda az egész. Inkább hívok mindenkit.
Ezek után beesteledett, s Nikóék elérték a célállomást, ahol nekifutottak Lopeznek.
Niko: Féreg! - rágalmazta meg zavartan
CJ: Áruló kis patkány. - zsörtölődött a fehér izompólós és kék farmeres néger
Sweet: Soha nem leszel olyan nigga, mint én. - undorodott el a zöld inges Sweet.
Cesar: És mi még hittünk neked... - nézte le szánakozva
Luis: Szarok vagytok. Niko, a ribancod él és nálam van fogságban. - hazudozott megjátszva magát
Niko: Baromság! Meghalt!
Luis: Az kábító lövedék volt. Namaste, amigo! - köszönt el futásnak eredvén egy szürke JB 700 segítségével.
Niko: Nem menekülsz meg még egyszer!
Ezután Luis elcsalogatta a csapatot, ahol elkapták őket azok a bizonyos robotok.
Luis: Na, kedves kollégáim! Hadd mutassam be az új mesteremet, Adolf Hitlert a világegyetemi urbanisztika egyetlen, s igaz királyát! - mutatta be büszkélkedve
Hitler: Köszönöm, Luis. Milyen rég mondta valaki a nevemet. - kuncogott nagyképűen
Niko: De hát te meghaltál Berlinben! - mondta megilletődve
Hitler: Kamu. Miket mondanak a sajtóban... Az nem én voltam. Hanem az ikertestvérem. - tért vissza a tárgyra - Na mindegy, elég a bájcsevegésből! Most sajnos meg kell halnotok. Először Ti, aztán az egész világ! Robotok, támadás! - rendelkezett el beképzelten
Vajon túlélik főhőseink Hitler aljas robotseregét? Kiderül a következő részben.
TO BE CONTINUE...