Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III
Elküldve: 2015. 02. 21. 19:13
39. Fejezet: Mindent a szerelemért!
Hat órával az események után egy elhagyatott telepen találtam magam nem messze a legelőtől. Korábban baromfik és egyéb állatok tartására használták a helyiséget. Rozsdás ajtók, betört ablakok, omladozó falak, színes graffitik és piszkos padlózatok jellemezték. Gusztustalan hely volt. Ezt letisztázva egy vascsőhöz kötözve tértem magamhoz. Kék pólóm véres volt, arcomon pedig több heg is díszelgett Kopria ütésének köszönhetően. Közben Gödi is megérkezett két ismeretlen cigánnyal. Menő izompólókat és feketéskék rövidnadrágokat viseltek, míg Gödi az állatok által széttépett barna színű ingét és fekete nadrágját. Ezen kívül a két smasszernek oldalról le voltak vágva hajaik és csak felülről hagyták meg, tehát pávák voltak.
- Róbert Bock, én ősfőellenségem - nevetett fel Gödi gonoszan.
- Gödi, hol van Juliet? Hol van? - kérdeztem rá erőtlenül. Nagyon gyenge és fáradt voltam az erős csapástól.
- Eladjuk őt, hogy jó moneyt kapjunk érte - büszkélkedett.
- Rohadék!
- Nem, Róbert, te vagy a rohadék! - mérgelődött. - Beárultál apádnak, és temiattad kellett bujkálnom két éven keresztű', de most itt a leszámolási idű'!
- Gödi, engedd el a lányt. Ő nem olyan, mint amilyennek gondolod... Veszélyes és IAA-ügynökök őrzik őt. Órák kérdése és bármikor megtalálhatják, Kopriáékat pedig kinyírják! - figyelmeztettem.
- Nem hiszek néked...
- Pedig ez az igazság. Különleges képességekkel rendelkezik. Ő nem olyan, mint a többi lány.
- Dikk, attó' még tudja szopni az albán és török emberek farkát az autópályákon, nem?
- Baszd meg! - kiáltottam fel idegesen. Már egyáltalán nem voltam kimerülve. - Megöllek a b*zi cigányokkal együtt, te mocskos faszszopó!
- Nem lennék benne biztos, hogy meg tudnád tenni... A csajodat Törökországba fogják vinni, hogy farkokat szopjon.
- Te idióta! - ordítottam. - Meg fog benneteket ölni a képességeivel mielőtt még megpróbálnátok eladni! Lehet, hogy az összes cigányt megölte már!
- Bedrogoztuk... nem tudja megü'lni a világot ű'stromló cigányokat! Mi vagyunk a Cigány Maffia! Elvesszük, ami a miénk, ha kő', ebö'rt is ölünk! Elfoglaljuk az ö'gész világot! Elpusztítjuk a zsidókat, a muszlimokat és az amerikaiakat is! - nyerített, mint egy ló. - Gondúj' csak béle, Liberty Cityben, Los Santosban, San Fierróban, Vice Cityben, Las Venturasban, Blaine Countyban és egész North Yanktonban cigányok fognak élni, sű't Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália is a miénk lesz!
- Te annyira gyerekes vagy - szégyenkeztem. - Hogy tudnátok már elfoglalni Amerikát?! Az FIB, az IAA és az egész amerikai kormány egy lövésből kinyír benneteket! Jesszusbasszus!
- Mindegy, Robika. El kő' má' mennem... Ö'lég vót' ez má'! Kinyírni! - Azzal pedig ki is lépett az egyik rozsdás vasajtón, miközben megindult felém a két páva-cigány egy késsel és egy baseballütővel.
Ebben a pillanatban erőt vettem magamon, megfeszítve mindkét kezemet, hogy kihúzhassam a vascsövet. Szerencsére eléggé gyenge volt, hiszen az évek során tönkrement, ekképpen könnyedén megrántottam, melynek köszönhetően a vascső kitört helyéről. Villámgyorsan lecsaptam támadóimat a csővel, majd egy röpke perc alatt a madzag szétszakadt, és szabaddá váltam. Ezután átkutattam a kiütött bűnözők farzsebeit, rálelve egy pisztolyra. Felvettem a fegyvert, annak ellenére, hogy akkoriban még nem öltem embert, és már szaladtam is a kijárat felé. Az ajtónál figyelmes lettem rá, hogy Gödiék távoznak egy fekete Landstalker terepjáróval. Legnagyobb balszerencsémre a helyszínt legalább tízen őrizhették pisztolyokkal és uzikkal karöltve. Idegesen voltam, mert féltem a haláltól, és azon gondolkodtam, hogy öljem-e meg őket vagy lopakodva meneküljek. Mégis úgy döntöttem, hogy óvatosan megpróbálok kijutni. Ekkortájt lassú léptekkel haladtam előre, míg el nem értem egy másik raktárhoz. Leguggoltam néhány doboz mögé, nézve, hogy mit csinálnak a cigányok az udvaron. Cigiztek, beszélgettek és telefonoztak, mi több az egyikük Károly Tóth motorját bütykölgette, melyet Kopriáék elloptak tőlem, mikor is kiütöttek. Sajnos véletlenül fingtam egy büdöset, így a gengszterek rám szegezték lőfegyvereiket, és lőttek. Rohantam, és csak rohantam. Sohasem féltem még ennyire. Az volt életemben az első alkalom, hogy lőttek rám. Adott volt a pillanat, hogy lemészároljam őket, de nem akartam, hogy vér tapadjon a kezemhez, mert még csak tizenhét és fél voltam. Csodával határos módon egy másik fegyveres csoport szembeszállt ellenfeleimmel. AK-47-tel és M4-gyel voltak felszerelve. Egyből tudtam, hogy kik ők. Achilles emberei voltak. Körülbelül egy perc sem kellett, mire legyilkoltak rajtam kívül mindenkit. Boldogan előbújtam fedezékemből.
- Oktyep? - lepődtem meg.
- Beszélnünk kell, MOST! - hangoskodott az izmos, barnásfekete hajú Oktyep, aki egy fehér izompólóban és kék farmerban tündökölt. Erős és nagydarab volt, de nálam semmiképpen sem volt nagyobb! Hét-nyolc évvel idősebb lehetett nálam. Gyűlöltük egymást.
- Nagyon örülök, hogy eljöttetek értem, Oktyep. Megmentettétek az életemet. Köszönöm - örömködtem hálásan, mégis kiábrándított.
- Achillesnek köszönd, ne nekem! Felőlem meg is halhattál volna... Kurvára elbasztál mindent... szánalmas vagy - oktatott ki beképzelten. Alig bírtam ki, hogy ne üssem agyon.
- Óh, igen? Mit képzelsz magadról, te f*sz?! Faszszopó rohadék vagy! Szétütöm azt a mocskos pofádat, te egyetemista hülyegyerek! - idegeskedtem zabosan.
- Már nem járok egyetemre, te idióta! Munkám van... rendesen dolgozom, veled ellentétben... Szégyent hoztál a közösségünkre egy lány miatt... Csicska...
- Hogy a... - Mérgemben megemeltem öklömet, de Achilles és csapata leállított. Ha Achilles nem szól közbe, már biztosan agyonvertem volna Oktyepet.
- Róbert! - parancsolt rám Achilles szigorúan. A mester egy fekete bakancsban, egy fehér pulcsiban, egy fehér nadrágban és egy fekete kalapban pompázott, egy sétabottal a kezében. Öreg volt már. Kissé ráncos volt, de a bölcsessége megkérdőjelezhetetlen volt. - Hagyd abba! Beszélnünk kell!
- Igenis, Achilles. Ne haragudj - hajoltam meg előtte tisztelegve. - Miről kéne beszélnünk?
- Szerintem te is tudod, csicska! - kiabált hátulról a kövér Rurekev. Dagadt és csúnya volt. A lányok undorodtak tőle. A bőre tele volt pattanással, és ha ez még nem lett volna elég, akkor szemüveges is volt! Egy igazi undormányként nézett ki. Mindenki utálta.
- Akarsz egy ütést, seggfej? - szóltam vissza neki, de Achilles leállított minket.
- Rurekev, Róbert! Most hagyjátok ezt abba! - sóhajtott. - Hallottuk, hogy a Cigány Maffia meg akart téged ölni. Elrabolták azt az amerikai lányt, és el is akarják adni.
- Igen, el akarják adni a törököknek és az albánoknak! Azonnal meg kell őt mentenünk, Achilles.
- Nem, nem mentjük meg, Róbert!
- Mi van? Miről beszélsz? - csodálkoztam. - A mesterem vagy, s mégis cserbenhagysz?
- Nem hagylak cserben, de nem tehetünk ellene semmit. Mondj le róla...
- De most végre én is szerelmes vagyok! - könnyeztem el. - Kérlek, mentsük meg őt.
- Majd az IAA megmenti. Nekünk a KG Team Ganggel kell foglalkoznunk.
- Szarok a KG Team Gangre, Achilles! Engem Juliet érdekel. Meg kell őt találnom!
- Jaj, hagyjuk már ezt a kis szarost! Ez egy fostos! - szólt közbe a szőke CMYloz. 1992-ben született. Ő is izmos és jóképű volt. A lányok szerették őt, de én tőle is undorodtam. Számomra egy nagyképű barom volt.
- Fostos a fejed tokja, te gyökér! - gúnyolódtam.
- ELÉG LEGYEN! - teremtett békét Achilles közöttünk feszülten. - Feladatunk van számodra. És most bizonyíthatsz, Róbert.
- Achilles, hagyjatok engem békén! Elmegyek, és megmentem virágszálamat! Szerelmes vagyok, érted? Sohasem éreztem még ilyet.
- Majd az IAA megteszi a dolgát... fiatal vagy még...
- Kérlek, segítsetek megmenteni! Fogjunk össze az IAA-vel, és mentsük meg.
- Róbert...
- Achilles, kérlek! Ez a lány reményt ad nekem. Rengeteg önbizalmam lesz tőle! Légyszi - könyörögtem bociszemeimmel.
- Jaj, hagyd ezt a bociszemes trükköt!
- Akkor segíts!
- Legyen! - egyezett bele felkavartan. - De előtte segítened kell nekünk!
- Miről lenne szó?
- Róbert, eljött az idő, hogy végre TE is ölj embert! Végezned kell egy KG-s taggal.
- Azt akarod, hogy öljek meg egy embert? - érdeklődtem. - Rendben, elfogadom.
- Tényleg? - kérdezett vissza. Nem gondolta volna, hogy egyből el fogom fogadni.
- Igen, de csakis Juiet miatt.
- Oké. Kövess. Útközben elmondom. - A mondat végére ketten elkezdtünk sétálni a terület körül. Achilles nagyon komoly volt.
- Nos, mi lenne a teendőm?
- Nem messze innen, Vineában él egy KG-s tag, K2 a neve. Drogokat árul és nőket erőszakol az utcákon. Halnia kell! - demonstrálta mérgelődve.
- Tudom, ki ő. Haky egyik embere. Zsolt az igazi neve, és 1988-ban született.
- Igen, ő az.
- Nyugi, meg fogom ölni. Az ilyen rohadékoknak halniuk kell! - értettem egyet vele teátrálisan.
- Nézd - fordult felém sírva. - Megértem, hogy tönkretették a gyerekkorodat, de most bosszút állhatsz! Haky is meghal hamarosan, ne aggódj, de előbb K2-nek kell. - Vállaimra helyezte kezeit, elejtve a sétabotot. - Nagyon aggódok érted, de neked kell megölnöd őket!
- Nyugi, Achilles, megölöm őket. A közösségünkért és Julietért teszem.
- Helyes. Menj akkor - bocsátott utamra. - Sok sikert, Robi. Ne halj meg, kérlek.
- Igyekszem - ráztam meg fejem, felszállva Károly motorjára, mellyel villámgyorsan száguldottam Vinea felé.
Nagyjából húsz-huszonöt perccel később elértem Vineát. Achilles elküldte K2 címét a telefonomra. A Gyilkos utca 69-ben élt. Hétköznapi házikó volt frissen nyírt kerttel, gyönyörű ablakokkal és egy nagy medencével. Emellett a falak sárga színűek voltak. Nagy levegővétel közepette öles léptekkel indultam meg a célpont otthonába. Becsöngettem, és vártam. Egy terhes nő nyitott ajtót. Kontyba kötött, fekete haja volt. Mindemellett egy szemüvegben, egy piros nadrágban és egy fekete pólóban virított. Nagyon nagy volt már a hasa. Egy röpke percre elérzékenyültem.
- Jó estét! Kit keres? - kérdezte, de én nem válaszoltam, mert elérzékenyültem. - Hahó?
- Jaj, elnézést. Ne haragudjon, csupán elgondolkodtam, hölgyem - dadogtam. - Izé... A férje, Zsolt merre van?
- Ó, még nem a férjem. Nem olyan régen jegyzett el, és hamarosan babám lesz tőle. Bármelyik nap megszülhetem - vidámodott meg derűsen.
- Nagyszerű... - erőltettem mosolyt magamra, de látszódott, hogy készültem valamire.
- Valami baj van? Kissé furcsán néz ki.
- Nem, nincs semmi baj, csak egy picit beteg lettem.
- Akkor jobbulást - mosolyodott el. - Szólok neki.
- Köszönöm.
- Zsolt, egy fiatal férfi keres téged! - mondta hangosan, mire megérkezett lovagja. Zsoltnak egészen rövid, szőke haja volt, a teste pedig olyan volt, mint egy szexi görög istené. Sohasem láttam még ilyen szabályosan kidolgozott izmokat. Gábor Weisz izmait is lekörözte! Sőt a kezei tetkókkal voltak tele. Teljesen elbizonytalanított. Féltem, hogy ő fog engem megölni.
- Igen? - tudakolt K2 egy burgonyaszirmos zacskóval a kezében. Egy fehér rövidnadrágban és egy fekete izompólóban rikított, valamint egy katonai lánc volt rátűzve nyakára. Leolvasható volt dögcédulájáról, hogy Afganisztánban és Irakban szolgált.
- Szia, K2! Emlékszel még rám?! - emlékeztettem csipkelődve. Hangomat elöntötte a bosszú és a düh.
- Te?!
- Igen, én! - rántottam elő pisztolyomat farzsebemből, erre ő elejtette zacskóját, a nője meg sikított. - Eljött a leszámolási idő, cowboy! - csuktam be magam mögött a bejárati ajtót.
- Faszfej!
- Nem, te vagy a faszfej! Tönkretetted az életemet Hakyval együtt, de most bosszút fogok állni! 2011 óta várok erre a napra! Meg foglak ölni a KG Team Ganggel együtt, te nőket erőszakoló drogdíler!
- Sohasem erőszakoltam nőket, és nem is használok kábítószereket! Miről beszélsz?
- Pontosan tudod, miről beszélek! - szorítottam meg jobban a pisztolyt.
- Hallod, hagyj minket békén! A nőm terhes. Sajnálom, amit tettem. Régen volt már! - bánta meg tettét rimánkodva.
- Nem hiszek nekem! Megöllek!
- Kérlek, ne! - esedezett elbőgve magát.
- NEM! Ma meg fogsz halni! A csajod szabad lehet, de te nem! - nevettem fel ördögien.
- Úgysem tudod megtenni!
- Dehogyisnem! - céloztam be lábát, meghúzva a ravaszt. Összeesett. - Üdvözlünk a bónuszkörben! Nem tudom megtenni?
- Te darab szar!
- Te is az vagy! - nyomtam mellkasához a fegyvert, de az asszonyság jajgatni kezdett.
- ZSOLT! - Összerogyott, és vérzett.
- Bébi, ne! - A férfi rögvest odarohant hozzá, nem törődve azzal, hogy megpróbáltam megölni őt. Leblokkoltam. Egyszerűen nem tudtam és nem is akartam végezni vele.
- Hívd a mentőket! - kérte meg szeretőjét.
- Baszd ki! - vette elő telefonját, és tárcsázott, én pusztán csak álltam. - Hozzanak egy mentőt sürgősen a Gyilkos utca 69-hez! A jegyesem vérzik! És küldjenek ki zsarukat is! Egy gyilkos... - Be sem tudta fejezni a mondatot, mert kilőttem az iFruitot a kezéből. - Mi a f*sz?!
- Nem hívod a zsarukat!
- Akkor gyere, és húzd meg azt a k**va ravaszt! - tápászkodott fel nehézkesen, holott kilőttem a lábát.
- Megteszem - bizonygattam magamnak, de nem bírtam meghúzni a ravaszt. Remegtem és feszült is voltam. Oly erős gyomorgörcsöm lett, hogy meg sem bírtam mozdulni.
- Nem, nem tudod megtenni, te szaros!
- De, meg tudom!
- Nem, nem tudod! Húzd meg! Gyerünk! - morogta ingerülten. - Húzd már meg, te fostos! Szétaláztunk téged évekkel ezelőtt, kurvára jó volt! Helyesen sem tudtál írni! Gyerünk, húzd meg!
- NEM MEGY! - kurjantottam, de ebben a minutumban egy-egy lövés eltalálta a terhes nőci hasát és fejét is.
Továbbá K2 a látványtól ordítani és őrjöngeni kezdett, de őt is eltalálta egy kósza lövedék. Pontosan az agyába csapódott bele. Agyvelői a padlózatra hullottak testével karöltve. Vér lepte el a házat. Sokkot kaptam. De ez a három lövedék nem tőlem származott, hanem a hátam mögött lévő Achillestől. Tátott szájjal fordultam hátra, és mikor megláttam mentoromat, megmásíthatatlanul csalódtam benne.
- Szép munkát végeztél, Róbert - dicsért meg büszkén.
- Te? MEGÖLTED ŐKET! - zokogtam, rázuhanva a parkettára. Sírtam, és csak sírtam.
- Kelj fel! Jó munkát végeztél. Holnap megmentjük a csajodat, és minden rendben lesz.
- Te ezt nem érted... kurvára nem érted... - itattam az egereket. - Hazudtál róla... mindenről hazudtál... nem erőszakolt nőket és nem is drogozott... átvertél...
- Igen, átvertelek, mert tudtam, hogyha az igazat mondom, nem fogod megtenni!
- Faszfej! - üvöltöttem. - Kihasználtál! Arra kellettem, hogy megöljem őket! Lefogadom, azt sem tudod, hogy merre van Juliet.
- De, tudom. Bongohaze-ban van.
- Nem tudsz te semmit! - álltam fel. - Rosszabb vagy, mint Haky. Egy igazi féreg vagy! Tűnj a szemem elől, Achilles! Bánom, hogy a mesterem voltál. - Kirohantam, fellökve az egykori tanítómat.
Felszálltam a motorra és órákon keresztül jártam az utakat céltalanul. Nem is tudtam, hogy merre megyek, csak megpróbáltam átgondolni a helyzetet. Az én kezemre is vér tapadt, annak ellenére, hogy nem én húztam meg a ravaszt. Ha nem támadom meg Zsoltot, akkor a baba még a mai napig is élt volna. Egész életemben lelkiismeret-furdalásom volt emiatt. Nem tudtam megnyugodni. És mikor a gyerekeim megszülettek, folyton-folyvást ez az emlékkép ugrott be nekem. Az idő csak robog, az élet temető...
Hat órával az események után egy elhagyatott telepen találtam magam nem messze a legelőtől. Korábban baromfik és egyéb állatok tartására használták a helyiséget. Rozsdás ajtók, betört ablakok, omladozó falak, színes graffitik és piszkos padlózatok jellemezték. Gusztustalan hely volt. Ezt letisztázva egy vascsőhöz kötözve tértem magamhoz. Kék pólóm véres volt, arcomon pedig több heg is díszelgett Kopria ütésének köszönhetően. Közben Gödi is megérkezett két ismeretlen cigánnyal. Menő izompólókat és feketéskék rövidnadrágokat viseltek, míg Gödi az állatok által széttépett barna színű ingét és fekete nadrágját. Ezen kívül a két smasszernek oldalról le voltak vágva hajaik és csak felülről hagyták meg, tehát pávák voltak.
- Róbert Bock, én ősfőellenségem - nevetett fel Gödi gonoszan.
- Gödi, hol van Juliet? Hol van? - kérdeztem rá erőtlenül. Nagyon gyenge és fáradt voltam az erős csapástól.
- Eladjuk őt, hogy jó moneyt kapjunk érte - büszkélkedett.
- Rohadék!
- Nem, Róbert, te vagy a rohadék! - mérgelődött. - Beárultál apádnak, és temiattad kellett bujkálnom két éven keresztű', de most itt a leszámolási idű'!
- Gödi, engedd el a lányt. Ő nem olyan, mint amilyennek gondolod... Veszélyes és IAA-ügynökök őrzik őt. Órák kérdése és bármikor megtalálhatják, Kopriáékat pedig kinyírják! - figyelmeztettem.
- Nem hiszek néked...
- Pedig ez az igazság. Különleges képességekkel rendelkezik. Ő nem olyan, mint a többi lány.
- Dikk, attó' még tudja szopni az albán és török emberek farkát az autópályákon, nem?
- Baszd meg! - kiáltottam fel idegesen. Már egyáltalán nem voltam kimerülve. - Megöllek a b*zi cigányokkal együtt, te mocskos faszszopó!
- Nem lennék benne biztos, hogy meg tudnád tenni... A csajodat Törökországba fogják vinni, hogy farkokat szopjon.
- Te idióta! - ordítottam. - Meg fog benneteket ölni a képességeivel mielőtt még megpróbálnátok eladni! Lehet, hogy az összes cigányt megölte már!
- Bedrogoztuk... nem tudja megü'lni a világot ű'stromló cigányokat! Mi vagyunk a Cigány Maffia! Elvesszük, ami a miénk, ha kő', ebö'rt is ölünk! Elfoglaljuk az ö'gész világot! Elpusztítjuk a zsidókat, a muszlimokat és az amerikaiakat is! - nyerített, mint egy ló. - Gondúj' csak béle, Liberty Cityben, Los Santosban, San Fierróban, Vice Cityben, Las Venturasban, Blaine Countyban és egész North Yanktonban cigányok fognak élni, sű't Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália is a miénk lesz!
- Te annyira gyerekes vagy - szégyenkeztem. - Hogy tudnátok már elfoglalni Amerikát?! Az FIB, az IAA és az egész amerikai kormány egy lövésből kinyír benneteket! Jesszusbasszus!
- Mindegy, Robika. El kő' má' mennem... Ö'lég vót' ez má'! Kinyírni! - Azzal pedig ki is lépett az egyik rozsdás vasajtón, miközben megindult felém a két páva-cigány egy késsel és egy baseballütővel.
Ebben a pillanatban erőt vettem magamon, megfeszítve mindkét kezemet, hogy kihúzhassam a vascsövet. Szerencsére eléggé gyenge volt, hiszen az évek során tönkrement, ekképpen könnyedén megrántottam, melynek köszönhetően a vascső kitört helyéről. Villámgyorsan lecsaptam támadóimat a csővel, majd egy röpke perc alatt a madzag szétszakadt, és szabaddá váltam. Ezután átkutattam a kiütött bűnözők farzsebeit, rálelve egy pisztolyra. Felvettem a fegyvert, annak ellenére, hogy akkoriban még nem öltem embert, és már szaladtam is a kijárat felé. Az ajtónál figyelmes lettem rá, hogy Gödiék távoznak egy fekete Landstalker terepjáróval. Legnagyobb balszerencsémre a helyszínt legalább tízen őrizhették pisztolyokkal és uzikkal karöltve. Idegesen voltam, mert féltem a haláltól, és azon gondolkodtam, hogy öljem-e meg őket vagy lopakodva meneküljek. Mégis úgy döntöttem, hogy óvatosan megpróbálok kijutni. Ekkortájt lassú léptekkel haladtam előre, míg el nem értem egy másik raktárhoz. Leguggoltam néhány doboz mögé, nézve, hogy mit csinálnak a cigányok az udvaron. Cigiztek, beszélgettek és telefonoztak, mi több az egyikük Károly Tóth motorját bütykölgette, melyet Kopriáék elloptak tőlem, mikor is kiütöttek. Sajnos véletlenül fingtam egy büdöset, így a gengszterek rám szegezték lőfegyvereiket, és lőttek. Rohantam, és csak rohantam. Sohasem féltem még ennyire. Az volt életemben az első alkalom, hogy lőttek rám. Adott volt a pillanat, hogy lemészároljam őket, de nem akartam, hogy vér tapadjon a kezemhez, mert még csak tizenhét és fél voltam. Csodával határos módon egy másik fegyveres csoport szembeszállt ellenfeleimmel. AK-47-tel és M4-gyel voltak felszerelve. Egyből tudtam, hogy kik ők. Achilles emberei voltak. Körülbelül egy perc sem kellett, mire legyilkoltak rajtam kívül mindenkit. Boldogan előbújtam fedezékemből.
- Oktyep? - lepődtem meg.
- Beszélnünk kell, MOST! - hangoskodott az izmos, barnásfekete hajú Oktyep, aki egy fehér izompólóban és kék farmerban tündökölt. Erős és nagydarab volt, de nálam semmiképpen sem volt nagyobb! Hét-nyolc évvel idősebb lehetett nálam. Gyűlöltük egymást.
- Nagyon örülök, hogy eljöttetek értem, Oktyep. Megmentettétek az életemet. Köszönöm - örömködtem hálásan, mégis kiábrándított.
- Achillesnek köszönd, ne nekem! Felőlem meg is halhattál volna... Kurvára elbasztál mindent... szánalmas vagy - oktatott ki beképzelten. Alig bírtam ki, hogy ne üssem agyon.
- Óh, igen? Mit képzelsz magadról, te f*sz?! Faszszopó rohadék vagy! Szétütöm azt a mocskos pofádat, te egyetemista hülyegyerek! - idegeskedtem zabosan.
- Már nem járok egyetemre, te idióta! Munkám van... rendesen dolgozom, veled ellentétben... Szégyent hoztál a közösségünkre egy lány miatt... Csicska...
- Hogy a... - Mérgemben megemeltem öklömet, de Achilles és csapata leállított. Ha Achilles nem szól közbe, már biztosan agyonvertem volna Oktyepet.
- Róbert! - parancsolt rám Achilles szigorúan. A mester egy fekete bakancsban, egy fehér pulcsiban, egy fehér nadrágban és egy fekete kalapban pompázott, egy sétabottal a kezében. Öreg volt már. Kissé ráncos volt, de a bölcsessége megkérdőjelezhetetlen volt. - Hagyd abba! Beszélnünk kell!
- Igenis, Achilles. Ne haragudj - hajoltam meg előtte tisztelegve. - Miről kéne beszélnünk?
- Szerintem te is tudod, csicska! - kiabált hátulról a kövér Rurekev. Dagadt és csúnya volt. A lányok undorodtak tőle. A bőre tele volt pattanással, és ha ez még nem lett volna elég, akkor szemüveges is volt! Egy igazi undormányként nézett ki. Mindenki utálta.
- Akarsz egy ütést, seggfej? - szóltam vissza neki, de Achilles leállított minket.
- Rurekev, Róbert! Most hagyjátok ezt abba! - sóhajtott. - Hallottuk, hogy a Cigány Maffia meg akart téged ölni. Elrabolták azt az amerikai lányt, és el is akarják adni.
- Igen, el akarják adni a törököknek és az albánoknak! Azonnal meg kell őt mentenünk, Achilles.
- Nem, nem mentjük meg, Róbert!
- Mi van? Miről beszélsz? - csodálkoztam. - A mesterem vagy, s mégis cserbenhagysz?
- Nem hagylak cserben, de nem tehetünk ellene semmit. Mondj le róla...
- De most végre én is szerelmes vagyok! - könnyeztem el. - Kérlek, mentsük meg őt.
- Majd az IAA megmenti. Nekünk a KG Team Ganggel kell foglalkoznunk.
- Szarok a KG Team Gangre, Achilles! Engem Juliet érdekel. Meg kell őt találnom!
- Jaj, hagyjuk már ezt a kis szarost! Ez egy fostos! - szólt közbe a szőke CMYloz. 1992-ben született. Ő is izmos és jóképű volt. A lányok szerették őt, de én tőle is undorodtam. Számomra egy nagyképű barom volt.
- Fostos a fejed tokja, te gyökér! - gúnyolódtam.
- ELÉG LEGYEN! - teremtett békét Achilles közöttünk feszülten. - Feladatunk van számodra. És most bizonyíthatsz, Róbert.
- Achilles, hagyjatok engem békén! Elmegyek, és megmentem virágszálamat! Szerelmes vagyok, érted? Sohasem éreztem még ilyet.
- Majd az IAA megteszi a dolgát... fiatal vagy még...
- Kérlek, segítsetek megmenteni! Fogjunk össze az IAA-vel, és mentsük meg.
- Róbert...
- Achilles, kérlek! Ez a lány reményt ad nekem. Rengeteg önbizalmam lesz tőle! Légyszi - könyörögtem bociszemeimmel.
- Jaj, hagyd ezt a bociszemes trükköt!
- Akkor segíts!
- Legyen! - egyezett bele felkavartan. - De előtte segítened kell nekünk!
- Miről lenne szó?
- Róbert, eljött az idő, hogy végre TE is ölj embert! Végezned kell egy KG-s taggal.
- Azt akarod, hogy öljek meg egy embert? - érdeklődtem. - Rendben, elfogadom.
- Tényleg? - kérdezett vissza. Nem gondolta volna, hogy egyből el fogom fogadni.
- Igen, de csakis Juiet miatt.
- Oké. Kövess. Útközben elmondom. - A mondat végére ketten elkezdtünk sétálni a terület körül. Achilles nagyon komoly volt.
- Nos, mi lenne a teendőm?
- Nem messze innen, Vineában él egy KG-s tag, K2 a neve. Drogokat árul és nőket erőszakol az utcákon. Halnia kell! - demonstrálta mérgelődve.
- Tudom, ki ő. Haky egyik embere. Zsolt az igazi neve, és 1988-ban született.
- Igen, ő az.
- Nyugi, meg fogom ölni. Az ilyen rohadékoknak halniuk kell! - értettem egyet vele teátrálisan.
- Nézd - fordult felém sírva. - Megértem, hogy tönkretették a gyerekkorodat, de most bosszút állhatsz! Haky is meghal hamarosan, ne aggódj, de előbb K2-nek kell. - Vállaimra helyezte kezeit, elejtve a sétabotot. - Nagyon aggódok érted, de neked kell megölnöd őket!
- Nyugi, Achilles, megölöm őket. A közösségünkért és Julietért teszem.
- Helyes. Menj akkor - bocsátott utamra. - Sok sikert, Robi. Ne halj meg, kérlek.
- Igyekszem - ráztam meg fejem, felszállva Károly motorjára, mellyel villámgyorsan száguldottam Vinea felé.
Nagyjából húsz-huszonöt perccel később elértem Vineát. Achilles elküldte K2 címét a telefonomra. A Gyilkos utca 69-ben élt. Hétköznapi házikó volt frissen nyírt kerttel, gyönyörű ablakokkal és egy nagy medencével. Emellett a falak sárga színűek voltak. Nagy levegővétel közepette öles léptekkel indultam meg a célpont otthonába. Becsöngettem, és vártam. Egy terhes nő nyitott ajtót. Kontyba kötött, fekete haja volt. Mindemellett egy szemüvegben, egy piros nadrágban és egy fekete pólóban virított. Nagyon nagy volt már a hasa. Egy röpke percre elérzékenyültem.
- Jó estét! Kit keres? - kérdezte, de én nem válaszoltam, mert elérzékenyültem. - Hahó?
- Jaj, elnézést. Ne haragudjon, csupán elgondolkodtam, hölgyem - dadogtam. - Izé... A férje, Zsolt merre van?
- Ó, még nem a férjem. Nem olyan régen jegyzett el, és hamarosan babám lesz tőle. Bármelyik nap megszülhetem - vidámodott meg derűsen.
- Nagyszerű... - erőltettem mosolyt magamra, de látszódott, hogy készültem valamire.
- Valami baj van? Kissé furcsán néz ki.
- Nem, nincs semmi baj, csak egy picit beteg lettem.
- Akkor jobbulást - mosolyodott el. - Szólok neki.
- Köszönöm.
- Zsolt, egy fiatal férfi keres téged! - mondta hangosan, mire megérkezett lovagja. Zsoltnak egészen rövid, szőke haja volt, a teste pedig olyan volt, mint egy szexi görög istené. Sohasem láttam még ilyen szabályosan kidolgozott izmokat. Gábor Weisz izmait is lekörözte! Sőt a kezei tetkókkal voltak tele. Teljesen elbizonytalanított. Féltem, hogy ő fog engem megölni.
- Igen? - tudakolt K2 egy burgonyaszirmos zacskóval a kezében. Egy fehér rövidnadrágban és egy fekete izompólóban rikított, valamint egy katonai lánc volt rátűzve nyakára. Leolvasható volt dögcédulájáról, hogy Afganisztánban és Irakban szolgált.
- Szia, K2! Emlékszel még rám?! - emlékeztettem csipkelődve. Hangomat elöntötte a bosszú és a düh.
- Te?!
- Igen, én! - rántottam elő pisztolyomat farzsebemből, erre ő elejtette zacskóját, a nője meg sikított. - Eljött a leszámolási idő, cowboy! - csuktam be magam mögött a bejárati ajtót.
- Faszfej!
- Nem, te vagy a faszfej! Tönkretetted az életemet Hakyval együtt, de most bosszút fogok állni! 2011 óta várok erre a napra! Meg foglak ölni a KG Team Ganggel együtt, te nőket erőszakoló drogdíler!
- Sohasem erőszakoltam nőket, és nem is használok kábítószereket! Miről beszélsz?
- Pontosan tudod, miről beszélek! - szorítottam meg jobban a pisztolyt.
- Hallod, hagyj minket békén! A nőm terhes. Sajnálom, amit tettem. Régen volt már! - bánta meg tettét rimánkodva.
- Nem hiszek nekem! Megöllek!
- Kérlek, ne! - esedezett elbőgve magát.
- NEM! Ma meg fogsz halni! A csajod szabad lehet, de te nem! - nevettem fel ördögien.
- Úgysem tudod megtenni!
- Dehogyisnem! - céloztam be lábát, meghúzva a ravaszt. Összeesett. - Üdvözlünk a bónuszkörben! Nem tudom megtenni?
- Te darab szar!
- Te is az vagy! - nyomtam mellkasához a fegyvert, de az asszonyság jajgatni kezdett.
- ZSOLT! - Összerogyott, és vérzett.
- Bébi, ne! - A férfi rögvest odarohant hozzá, nem törődve azzal, hogy megpróbáltam megölni őt. Leblokkoltam. Egyszerűen nem tudtam és nem is akartam végezni vele.
- Hívd a mentőket! - kérte meg szeretőjét.
- Baszd ki! - vette elő telefonját, és tárcsázott, én pusztán csak álltam. - Hozzanak egy mentőt sürgősen a Gyilkos utca 69-hez! A jegyesem vérzik! És küldjenek ki zsarukat is! Egy gyilkos... - Be sem tudta fejezni a mondatot, mert kilőttem az iFruitot a kezéből. - Mi a f*sz?!
- Nem hívod a zsarukat!
- Akkor gyere, és húzd meg azt a k**va ravaszt! - tápászkodott fel nehézkesen, holott kilőttem a lábát.
- Megteszem - bizonygattam magamnak, de nem bírtam meghúzni a ravaszt. Remegtem és feszült is voltam. Oly erős gyomorgörcsöm lett, hogy meg sem bírtam mozdulni.
- Nem, nem tudod megtenni, te szaros!
- De, meg tudom!
- Nem, nem tudod! Húzd meg! Gyerünk! - morogta ingerülten. - Húzd már meg, te fostos! Szétaláztunk téged évekkel ezelőtt, kurvára jó volt! Helyesen sem tudtál írni! Gyerünk, húzd meg!
- NEM MEGY! - kurjantottam, de ebben a minutumban egy-egy lövés eltalálta a terhes nőci hasát és fejét is.
Továbbá K2 a látványtól ordítani és őrjöngeni kezdett, de őt is eltalálta egy kósza lövedék. Pontosan az agyába csapódott bele. Agyvelői a padlózatra hullottak testével karöltve. Vér lepte el a házat. Sokkot kaptam. De ez a három lövedék nem tőlem származott, hanem a hátam mögött lévő Achillestől. Tátott szájjal fordultam hátra, és mikor megláttam mentoromat, megmásíthatatlanul csalódtam benne.
- Szép munkát végeztél, Róbert - dicsért meg büszkén.
- Te? MEGÖLTED ŐKET! - zokogtam, rázuhanva a parkettára. Sírtam, és csak sírtam.
- Kelj fel! Jó munkát végeztél. Holnap megmentjük a csajodat, és minden rendben lesz.
- Te ezt nem érted... kurvára nem érted... - itattam az egereket. - Hazudtál róla... mindenről hazudtál... nem erőszakolt nőket és nem is drogozott... átvertél...
- Igen, átvertelek, mert tudtam, hogyha az igazat mondom, nem fogod megtenni!
- Faszfej! - üvöltöttem. - Kihasználtál! Arra kellettem, hogy megöljem őket! Lefogadom, azt sem tudod, hogy merre van Juliet.
- De, tudom. Bongohaze-ban van.
- Nem tudsz te semmit! - álltam fel. - Rosszabb vagy, mint Haky. Egy igazi féreg vagy! Tűnj a szemem elől, Achilles! Bánom, hogy a mesterem voltál. - Kirohantam, fellökve az egykori tanítómat.
Felszálltam a motorra és órákon keresztül jártam az utakat céltalanul. Nem is tudtam, hogy merre megyek, csak megpróbáltam átgondolni a helyzetet. Az én kezemre is vér tapadt, annak ellenére, hogy nem én húztam meg a ravaszt. Ha nem támadom meg Zsoltot, akkor a baba még a mai napig is élt volna. Egész életemben lelkiismeret-furdalásom volt emiatt. Nem tudtam megnyugodni. És mikor a gyerekeim megszülettek, folyton-folyvást ez az emlékkép ugrott be nekem. Az idő csak robog, az élet temető...