Sajnálom, hogy meghalt, nyugodjon békében!
Nem sok háziállatom volt eddigi életem során, de én sem örültem, amikor meg kellett válnom tőlük. Mondjuk szerencsére nálam egyik esetben sem halál volt az ok, de azért az se sokkal jobb, ha a szüleid közlik, hogy félnek az amúgy teljesen ártalmatlan, másfél méteres vörös gabonasiklódtól, ezért alig két év után elpasszolják egy hüllőgyűjtőnek.
Amúgy nekem is volt kiscicám, csak anyám kiakadt, mert egyszer ráraktam a tiszta ágyneműjére és ezután meg kellett válnom tőle.
Kutyám sosem volt, bár szerettem volna mindig is, csak a kis zseboroszlánokat nem komálom annyira a lakásban, nagyobb kutyához meg sajnos több energia és jobb fizikai állapot kell annál, mint amilyen nekem van.
Egzotikus állatokban gondolkodtam még, de azt meg a családom nem támogatja, mert félnek a kígyóktól, pókoktól, nagyobb gyíkoktól, akikkel én amúgy teljesen jól elvagyok. A fentebb említett gabonasiklómat is nagyon szerettem, csak kicsi lett a terráriuma, újat nem tudtunk sem venni sem készíteni, és mivel már erős volt, fel tudta emelni a tetejét és többször a szoba közepén találtam meg, így meg anyámék kiutálták a házból szegényt.
Amúgy lehet, hogy lassan megpróbálkozok még egy háziállattal, csak most az a gondom, hogy sokkal kevesebb hely van a szobámban pl. egy hüllő terráriuma már nem férne el. Na mindegy, azért remélem szerzek majd magamnak valami szeretnivaló, cuki pókot vagy hüllőt, akivel eltölthetem a szabadidőm, ha már barátnőm nincs. XD