Arminho: Jót nevettem a párbeszéden
. Adtál egy kisebb ihletet. Amúgy sajnálom őszintén. Neked még egy kicsit sok éved van hátra.
asd14asd: Ez jó kérdés. Elég nagy bunkóság is. Ha minden igaz, akkor én 2017 nyarán (bárcsak már 2017-ben lennénk) fogok érettségizni, de előtte kell az a szar 50 közösségi munka, amiből kettő van meg. Ez a Hoffmann Rózsa egy igazi boszorkány. Nem értem, hogy mi értelme volt ennek a közösségi szarnak.
realostew: Bátyám is eléggé lusta, habár most nagyon kell tanulnia az anglisztikán, mert nincsen állami támogatás. Anyám megmondta, hogy tanuljon, mert nem adna ki ilyen sok pénzt. Bár van olyan érzésem, hogy a bátyám ezt úgyis elcseszi, s az anyám fölöslegesen dob majd ki annyi pénzt. Habár remélem, hogy nem így lesz.
Kiscserko: Ne is mondd az egyenruhát! Hülyeségnek tartom ezt is. Sőt, Hoffmann Rózsa az iskolaköpenyt is be akarta vezetni. Istenem, ez a nő nézzen inkább Harry Pottert...
Amúgy te most 11-es vagy, nem? Azt tudom, hogy egy évvel vagy nálam idősebb, tehát biztosan.
Amúgy egy kicsit átgondoltam a helyzetet. Nos, holnap megpróbálok arra törekedni, hogy jó napom legyen. Mégis az előbb nem mondtam teljesen igazat. Tesi után az A-sok felidegesítettek, de eléggé. Párbeszédekben leírom a dolgokat. (Az illetőknek csak a keresztnevét fogom kiírni a személyiségi jogok miatt.)
Ezt mondhatta a tesitanár, amikor másodjára is odahívott bennünket magához:
- Urak. Sokféleképpen el lehet rontani a tesiórákat, viszont az még rosszabb, ha ücsörögnek. Az én óráimon nem ülhetnek le! Még egy ilyen ne legyen! - parancsolta beképzeltem. A szavából érzékelhető volt, hogy eléggé megszokta már a dirigálást. Mégis megvolt benne az az agresszív gonoszság, szinte semmi kedvesség nem volt leolvasható az arcáról. - Oké?
- Oké - felelte egyszerre mindenki csalódottan.
- Most pedig focizni fognak. Egymás ellen lesznek. Három a hárommal. Kezdjék! - adta ki az utasítást mutogatva a labdákra.
Az események után vége lett az órának. Átöltöztünk, azonban most az A-sok idegesítettek fel. Két osztálytársam viccelődött velem, miközben öltöztünk. (Tényleg csak vicc volt. Ilyen megszokott tréfálkozások.) Attila (Tavaly márciusban bezavartam őt a WC-be, s kiabáltam vele, majd írtam erről egy regényt az osztálycsoportomban, ami rohadt jó lett. Azonban mégis elküldte valaki Györgynek, aki másnap továbbította ezt az osztályfőnöküknek, aki mellesleg az én tanárom is volt, s még ő tette be az egyik versemet a Népújságba.) erre mondja, hogy minek bántanak engem, de én visszavágtam neki, mert tudtam, hogy kihasznál. Pedig most megvédett, annak ellenére, hogy tudom, hogy utál.
- Minek bántjátok Robit? - kérdezte a két osztálytársamtól kíváncsian.
- És te engem? - vágtam neki vissza gonoszan.
- És te minek írsz rólam verseket? Pontosítok: történeteket? - gúnyolódott nevetve. Erre haverjai követték példáját. - Mi is volt az? Beszívott pap - gondolkodott el a szemüveges cowboy. Én teljesen sokkot kaptam. Elakadt a szavam a hallható heherészésektől.
- Beszívott apáca - felelte a fekete hajú A. B. (nem írom ki a teljes nevét), s mindenki röhögött.
Kínosa éreztem magam! Elcseszték a napomat ezek a hurkalevek!
Neveletlen, undorító banda! Milyen jó, hogy minden kedden láthatom őket és még tesiznem is kell velük... Attila is ugyanolyan seggfej, mint György, Krisztián és Péter (Ebből György és Péter ikrek.), tavaly kiverték nálam a biztosítékot, de én visszavágtam. Bezavartam őket a WC-be, s megkaptam a jutalmamat én is meg ők is. Hál' Istennek a tanárnő nem bántott miatta. Én ezt sohasem fogom elfelejteni. Beégtem rendesen, sőt a regényt, amit róluk írtam, elküldték egymásnak az A-sok és sokat nevettek, habár mindenkinek tetszett, még Attiláéknak is, meg a tanárnőnek is. Nos, idegroncs lettem. Nehezen tudtam feldolgozni (még most sem léptem túl rajta igazán), s ezért is jöttek lassabban tavasszal az IRBK részek, viszont egy csomó ihletet merítettem ezekből a fájdalmakból. Noha Arminho és Franklin értik, hogy miről beszélek. Ők olvasták az IRBK-t. Ott is megtörtént ugyanez, csak más nevekkel.
Mindegy, a lényeg annyi, hogy ideges voltam miattuk. Én mindig is tudtam, hogy azért barátkoznak velem, hogy 200 cm vagyok 16 éves létemre. Mi másért? Akkora vagyok, mint egy hegy, ezért is tudja mindenki a nevem a gimnáziumban meg a Népújságos versemet is látták. Azonban nem értem, hogy miért csak emiatt "haverkodnak" velem? Tele vagyok érzelmekkel, nem vagyok rossz ember, én tényleg sokat változtam, csak sajnos depressziós és érzékeny vagyok. Nem értem az embereket, komolyan. Szerencsére lettek igazi barátaim, sőt sok önbizalmam is lett, hogy bezavartam azokat a hurkaleveket a WC-be.
Ennyi lenne. Szerintem én most megyek aludni. Megpróbálok túllépni ezen is. Legalább kaptam újabb ihletet az IRBK-hoz, majd írok erről egy nagy fejezetet a napokban.
Időm is alig volt. A regényeimmel is alig tudtam haladni. A nyáron legalább 8 hosszú fejezetet írtam az IRBK-hoz és ez nagy szám, mivel az iskola miatt minden hónapban legalább egy-két fejezetet készítettem. De ha őszinte akarok lenni, akkor az oktatási rendszer úgy szar, ahogy van! Nem hiszem, hogy elmegyek egyetemre. Nem teszem tönkre magam. Sajnos nagyon paranoiás és érzékeny is vagyok, na meg gyakran van gyomorgörcsöm dolgozatírás közben. Utálom ezt a sok dolgozatot. Mi rengeteget szoktunk írni és még sok házi feladatot adnak fel! Bárcsak nem lennének házi feladatok. Hülyeségnek tartom, hogy miután fáradtan hazajössz abból a szarból, kezdhetsz is tanulni egy csomót a holnapi napra. 
) - magyarázza a tanerő.
