Under Control

[NikitaDragovich]

Ja! Robert kalandjainak a borítóit , bocs nem emlékeztem. Majd, mikor megírom az első részt, akkor kirakom .
Egyébként, kösz, hogy szóltál.

Amúgy Hessa, hogy tetszett a Mami leírása? És a letakart rész?

[Hessa]

Hát nem volt semmi! XD "Romantikászik"... XD Aham... XD Nekem nem épp ez a szó ugrott be, mikor olvastam... XD Ja és a spoiler is hatalmas, de hogyhogy bauxit? Timföld vagy egyenesen az aluminium gyártásra asszociálhatunk? XD És mi az az alternatív? Kizárt, hogy a vénasszony megmurdeljen! XD

[NikitaDragovich]

Örülök, hogy tetszett . Minek bauxit? Passz, vicces kedvemben voltam .
Na, akkor egy kicsit offolok .
Tehát, az alternatív: kettős, kétféle, két választási lehetőséget felkínáló, választható. Ebben az esetben, ez egy párhuzamos világ, erre jó példa az Assassin's Creed 3 DLC-je, a The Tyranny of King Washington. Na ott úgy van, hogy George Washington megőrül; és ellovagol a történet főhőséhez, Connorhoz, akinek mesél a rémálmairól, ezt követően, megmutatja neki az Éden Almáját, ami egy rejtélyes készítmény, azzal egy párhuzamos világba "teleportálódik" Connorral együtt. Robert kalandjaiban pedig máshogy van, de azt már nem mondom el, mert túl sokat spoilereztem . Emlékszel, hogy múltkor leírtam neked Robert életét? Összefoglaltam, hogy mi történik vele. Tehát, amit te olvastál Robertől az a párhuzamos világnak az egyik része, a másik pedig a The Tyranny of King Róbert, ami az AC 3-ra hasonlít. Ez a két világ nem függ össze egymással, minden máshogy történik. Pl: Robert az első univerzumban jó ember, a másodikban pedig gonosz. Vagy a Mami az elsőben nem hal meg, a másodikban pedig igen.

Remélem érhető volt, bár egy kicsit furcsán fogalmaztam .

[The Polar Heavy]

Kifejezetten örülök, hogy végre itt tartok ebben a projektben. Az utóbbi időben elolvastam ezt a történetet, és a szívemhez nőtt. Ez - mármint a kritika - nem egy egyszerű folyamat annak ellenére, hogy az alapvető elképzelés a következő:
1.) Olvasd el
2.) Jól húzd le
Én egy kicsit jobban megpróbálok a történetet alakító folyamatokra mélyére nézni, amely aspektusból most kifejezetten sokat láthattam. Így a képességeimet is csillogtathattam. Első lépésem szerint végigfeküdtem a kanapémon, és elkezdtem olvasni a történetet, egy szál szövegjavítóval felfegyverkezve. Hamarosan rájöttem, hogy ide nagyobb arzenál kell.
Alapvetően az interneten való személytelen kritizálással az a bajom, hogy mindig úgy érzem, a személyes kapcsolat hiánya miatt egy kifejezetten harcképes fogalmazással kell előállnom. Természetesen nincsen bajom azzal, hogy a tőlem telhető legteljesebb és tökéletesebb kritikát alkossam meg, viszont azzal, hogy a személyes hangvételem ismerete nélkül esetleg problémák adódnak a fogadtatással kapcsolatban, már igen.
Az első lépésem a háttér megismerése volt. Ehhez minden tiszteletem mellett visszautasítottam Nikita közeledését, tekintve, hogy a személye szubjektív. Viszont más témákkal összhangban kikövetkeztettem egy segítő személyét (Vorstedelijke), aki néhány kísérő információval ellátott engem. A háttérhez ugyanúgy hozzátartozik a közösség által adott fogadtatás. Passzivitással és negatívumokkal kevés helyen találkoztam, főleg pozitív visszajelzéseket (és ezeken már-már irreálisan túlmenő kommentárokkal) találtam. Ezen két tényező segítségével mindig fölvázolom a kritika két mércéjét, a reális illetve az ideális mércéket. Ezek nevükből eredően egy-egy olyan elméleti határt rajzolnak fel elém, ami szerint eldönthetem egy történet minőségét. Az ideális mindig a fogadtatás alapján lett elhelyezve, a reális pedig a felületes átolvasás és a háttér tudatában határozható meg.
Elöljáróban annyit mondanék, hogy az ideális háttér igen magasan volt nálam, hiszen gyakorlatilag 100% pozitív reakciót láttam a témában. Vorstedelijke összefoglalója alapján a reális mércét is magasra helyeztem, ő figyelmembe ajánlotta az előző történet (GTA Chicago) és az e közötti különbséget (ez tényleg szembetűnő), illetve minden eshetőségre felkészülve az író korát.
És akkor következzen maga a kritika.
Összességében azt kell mondanom, hogy a mércéim elhelyezése alapján, az előző történettől már a látványban is feltűnő különbözősége miatt egy kifejezetten jó történetre számítottam, és éppen ezért hatalmas csalódás ért. Mi volt hát a probléma?
A nyelvtan:
Nem tartom magamat irodalmárnak, viszont elég olvasott ember vagyok, magam is írtam kisebb apróságokat, és rengeteg kritikát fogalmaztam meg. Mivel ez egy tiszta műfaj, a komolyságához pedig elengedhetetlen a pallérozottság és a megfelelő külalak (a kritika minden nyelvtani hibával és helyesírási elégtelenséggel veszít az éléből), valamilyen szinten elvárom az alanyaimtól is a jó írásmódot. Rengeteg középszerű történetet mentett már meg a fogalmazás ízessége (ugyanúgy, ahogy a filmes látványvilág is képes lapos történetekből sikert kovácsolni). Kevés dolog tud annyira ingerültté tenni mint a magyar nyelv nem megfelelő, hibás alkalmazása, főleg azoktól, akik egyébként teljesen tudatában vannak a magyarságuknak (az író pedig pontosan ilyen). Ez egy gyönyörű és kifejező nyelv, ezt nem kiaknázni önmagában is bűn.
Ennek a történetnek több támadható pontja is van. A helyesírás tényleg kifejezetten sokat fejlődött, akadnak olyan hibák amik ismételtek, tehát tudatlanságból fakadnak, és persze előfordulnak gépelési hibák is, de ezek néhány kivételével mind elnézhetőek a fejlődés mértékének árnyékában.
Főleg a fogalmazás volt a sarkalatos pont, ami majdnem a legnagyobb probléma ezzel az egész írással. Az igekötők, kifejezések nem megfelelő használata (különlegesen dühítő volt minden egyes mondat végén így olvasni: "bemutatta XY" ahelyett, hogy "mutatta be") és egyszerűen csak a mondatok értelmetlensége. Nagyon sok alanyában, tárgyában, állítmányában változó, összességében értelmetlen, túlbonyolított mondatot láttam.
A fogalmazáshoz kapcsolódva feltűnt, hogy mennyire finomkodó, mesterkélt stílust alkalmazott, az egész lényeg bárdolatlansága ellenére. Így maga a megfogalmazás egésze olyan kétoldalú, kellemetlen kontrasztot kapott, ami miatt nem is tudtam komolyan venni. Itt főleg a "mindazonáltal" "azonban" és "hiszen" használatára gondolok. Ezekkel kapcsolatban is megjegyzem: egyáltalán nem a megfelelő módon használta őket.
A fordulatok:
Mielőtt a történetre kitérnék, egy kisebb etapot szeretnék felölelni belőle, ezek pedig a fordulatok. Itt nem kifejezetten a történet csavarjaira gondolok (ilyenek voltak is, de erről később), hanem a cselekményt alakító másodlagos tényezőkre. Ezekkel is ugyanaz a problémám van: a realitás hiánya. Persze egy olyan történet, ami egy irreális videojátékra épül ne legyen teljesen reális, mindazonáltal néhány kisebb pontban igényli a realitásokat. Ezen menüpontban a nem életszerű fordulatokra gondolok - a szereplők érzelmei, valaki kiveszi a másik kezéből a fegyvert és lelövi, stb. - amikkel kapcsolatban a leghangsúlyosabb megjegyzésem pusztán annyi, hogy az ilyen hibákat a bővebb leírásokkal ki lehetne javítani. Főleg ezért zavaróak.
A történet:
Ennél a pontnál előre meg kell jegyeznem, hogy a nyelvtan előtt itt volt a legnagyobb problémám az egész művel. Ugyanis Vorstedelijke elmondása szerint egy egyszerű tizenkét részes bosszútörténetnek indult meghatározott számú szereplővel, gyakorlás céljából. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az első részek tényleg ebben a szellemben alakultak. Itt nem történ kifejezetten semmi érdemleges, a történet a megszokott módon alakult - tragédia, árulás, bosszú - a helyesírással már voltak problémáim, de nem volt rossz. Az a rész, amikor a rendőr kidobatja a főszereplővel a saját WANTED plakátját kifejezetten szórakoztató volt, és meg is törte az egész egyhangúságát. Később azonban teljes fordulatot vett az egész történet, és leginkább drogködön keresztül kaphat értelmet. A legfurcsább és - a magam részéről teljesen nyugodtan kijelenthetem - egyáltalán nem vicces fordulatok, történetszálak léptek be ebbe a nagy, kaotikus forgatagba. Az elméleti hibákhoz, logikai bakikhoz - és ennél fogva az egész történet legnagyobb hibáihoz - pedig leginkább a nem meghatározott akcióvízió kidolgozása vezetett, egy olyan keménykedő történet megalapozása, amihez csak valamilyen lelki nyomásban szenvedő tinédzser juthatott. Nem azt mondom, hogy ne írjon, de ha megteszi, adjon egy kis maximalizmust a munkájához.
A védelmére sajnos nem tudom felhozni azt sem, hogy a szöveget egy nagy novellává illesztettem össze - a fejezetenként kiadott darabok esetében ez általában megkönnyíti az összefüggések megtalálását. Itt erről szó sincs - a részek csak látszatra kapcsolódnak egymáshoz, illetve következnek az előzőkből. Viszont én akkora dózishoz jutottam ebből a káros irodalomból, hogy hamarosan bűnös élvezetként a különböző magánéleti problémák a történethez kapcsolását kezdtem játszani. Ebben külön megerősített a sok magyar szál, viszont magáért a játékért bocsánatot kérek.
Az idő- és lélekutazás borzasztó volt, és külön kiemelném azt a fájdalmas pillanatot, amikor nem ölték meg a fő antagonistát, aki egy mosdóajtónyira volt tőlük, mert a protagonista "fáradt" volt.

A történet nem jó, rengeteg sebből vérzik, a fogalmazás is gyenge, a történet is, a szereplők nem jók, vagy csak egyszerűen egy játékból kivett torzulások. Nincsenek igazi párbeszédek, leírások, érzelmek. Ráadásul a minőségi válságot mennyiségi kompenzációval nem lehet elleplezni, ez csak a kínt hosszabbítja meg az olvasó számára.
Mint ötlet, és próbálkozás dicséretes, de tényleg nem jó. Különösen három megjegyzést szeretnék tenni, mielőtt befejezem:
1.) A szereplők kidolgozásánál kifejezetten gyerekes és undorítónak tartottam Benedictet. Belerakni egy kövér, tehetetlen és ostoba embert, akivel mindent megtehet bárki egy nagyon alattomos és gerinctelen dolognak tartok. Ráadásul azt hiszem, hogy ezt bizonyos viccként akarta eladni, ez pedig csak még rosszabbá teszi a dolgot.
2.) A káromkodások a történet előrehaladtával egyre gyakoribbak. Ezt főleg annak tulajdonítom, hogy Vorstedelijke nem cenzúrázta, csak az első részeket. Mindenesetre a végén már inkább csak kínos és eszement káromkodós-verekedős párbeszédeknek csak nagy jóindulattal nevezhető valamik alakultak.
3.) Két számomra borzasztóan idegesítő helyesírási hibát emelnék ki:
tápcsöves - az elemmel működő hajléktalanok egy tűzképes változata
aszta - a bútorzat betűhiányos darabja

A kritika kifejezetten a saját véleményemet tükrözi, nincsen se negatív, se építő jellegű tartalma, csupán egy átlagolvasó összefoglalója.

[NikitaDragovich]

Kösz a véleményt. Igen, mindennel maximálisan egyetértek. Ez nekem amolyan kezdeti történet volt. Gyakorlásként írtam, és elsőre nehezen boldogultam vele, de aztán elkezdtem írni az IRBK-t, és ott minden megváltozott. Ma már biztosan jobban meg tudnám írni az Under Controlt, mint 2012-ben vagy 2013-ban. Nem haragszom rád emiatt. Igazából semleges érzelmeket váltottál most ki belőlem. Egyszer majd kijavítom az Under Controlt is, de most egyelőre az IRBK fontosabb.

Emellett hidd el, az IRBK-ba már tényleg sokkal több munkát tettem bele, mint az Under Controlba. Tudom, már múltkor is ezt mondtam, hogy az IRBK lett a legjobb. Abban a regényben már van minden. Ott mindegyik karakternek van érzelme, és izgalmas is! Bevallom, az Under Controlban tényleg kevés érzelem volt, és a szereplőket nehezen lehetett elképzelni, de az IRBK-ban ez jelentősen meg fog változni!

Mindegy. Kösz a kritikát. Egyetértek veled. Igazad van. Majd, ha több időm lesz, akkor kijavítom az Under Controlt. Remélem, majd a nyár folyamán kiolvasod az IRBK-t, és az már tetszeni fog neked. Nem is baj, hogy később fogod elolvasni az IRBK-t, mert addigra mindegyik fejezet ki lesz javítva, és akkor remélhetőleg nem fogsz csalódni.

Ennyi lenne. Azért majd kiolvasod az Under Control javított változatát? Valószínűleg befejezem az IRBK-t májusra vagy júniusra, utána pedig kijavítom az Under Controlt is. A javított verzióban odafigyelek mindenre. Kösz még egyszer. Szia.