Hozzászólás
Szerző: Kiscserko » 2012. 12. 30. 19:56
5. küldetés – Vedd ki a részed a munkából! (Take your part of the work!)
Másnap reggel R.B. keltette Harley-t. Az új lakos aludt a kanapén, míg a fekete lovag a tágasnak nem mondható hálószobában. Harley nem kelt kellemesen. Kicsit sem. R.B. kirontott a hálószobából, és üvöltve ébresztette.
- Hé, kelj már fel, nem lesz időd a mukára!
- Milyen munkára? – kérdezett vissza álmosan.
- Most, hogy itt laksz, vedd ki a részed a munkából! A kocsidba raktam csomó C4-et, azzal kellene felrobbantanod az olasz maffia egy központját.
- Mi?! Te meg mi a jó Istenről beszélsz?! C4-et raktál a kocsimba?!
- Az olasz maffia megfenyegetett, hogy fizessek nekik védelmi pénzt, vagy kinyírnak. Hát, mondtam, hogy dugják föl maguknak a védelmi pénzt, és, hogy megkapják még, hogy velem cseszekedtek. Hát ez a mai napon lesz.
- És ez miért az én dolgom?
- Én is megtenném, de valami piti bandának adok el drogokat… meg amúgy is, itt laksz, és itt dolgozni kell!
- És nem elég a zseton a védelmi pénzre, amit én adtam? Már így is kifosztottál! – akadt ki Maxwell.
- Nem, az kevés lesz. Most indulj! Munkára!
- Jól van, elmegyek, felrobbantom neked azt a központot. De megtartok egy C4-et, és ha mire visszaérek, még nem tanultál meg magázódni, akkor átfestem a házad belsejét pirosra! Érthető voltam?!
- Százszázalékosan!
Harley többet nem is kérdezett. Átvett R.B.-től egy lapot, amin a cím volt. Kivette zsebéből a kocsija kulcsát, és elhagyta a házat. Az F9-el egészen gyorsan elbírta érni az földszintes épületet, ahova menni akart. Becsapta maga után az F9 ajtaját. A régen kellemes meleg már nehéz, fullasztó forrósággá változott számára. A csomagtartóból kivett egy szürke sporttáskát, és elindult a ház felé.
A koszos, horpadt és rozsdás bejárati ajtó előtt egy kétajtós szekrény méretű fekete garbós biztonsági őr állt. Az ajtó mellett egy nagy ablak volt csukva.
- Állj! Hova ilyen sietősen? – kérdezte mély hangon.
Harley belenyúlt öltönye belső zsebébe, kivette Desert Eaglejét, és amint odaért az őrhöz, két centiről fejbe lőtte. Rezzenéstelen arccal rúgta be az ajtót. Kint az utcán egy női sikoly hallatszott. Harley szomorúan megjegyezte magában: hát visszatértem . Szembe a bejárati ajtóval két olasz éppen csíkokban szívta fel a fehér port egy asztalról, amikor ellenfelük benyitott. Meglepődve néztek fel rá, asztalról felkaptak egy-egy SMG-t, majd széküket maguk mögé rúgva pattantak fel. Ahogy talpra érkeztek, estek is a székeik után, majd magukból kikelve, ordibálva lőtték a plafont. Harley nem pazarolt rájuk töltényt, beletaposott az arcukba az acélbetétes bakancsával, mire azok elhallgattak. Egy pillanatra körül tudott nézni. Az egész szoba üres volt, az asztal, a két szék, és a földön heverő hullák kivételével. Kétszer két méteresre saccolta, csak a bejárati ajtóval szembe talált egy faajtót. Pisztolyát elrakta, majd felerősített a falra egy C4-est. A hullákat gyorsan átvizsgálta, és talált néhány tárat. Felvette az SMG-iket, újratárazott. Az ajtó mögül mocorgást hallott. Ideje indulni, Mr. Maxwell.
Berúgta a faajtót, és két kezét széttárva tüzelt mindenre, ami mozgott. Mire kifogyott, addigra mindent holttestek, vér, és papírlapok borítottak. Harley innen tudta, hogy ez valami könyvtárszoba lehetett. Egy üvegasztal körül fotelok álltak, azokon pedig elterült emberek. Harleyval szemben egy könyves szekrény volt található, annak két oldalán pedig két ajtó. Maxwell újratöltött. A két ajtó kivágódott, négy nagydarab, lenyalt hajú olasz férfi jelent meg, kezükben Kalasnyikovval. Harley beugrott az egyik fotel mögé, mire ellenfelei tüzet nyitottak. A helyet tollak borították el, amik a klasszikus fotelből szálltak ki. Harley kezdte érezni, hogy szorul a helyzet. Megvárta a pillanatnyi csendet, amit az okozott, hogy az ideges, ordibáló olaszok a tárakkal küszködnek, és ezt kihasználva felállt, és néhány lövéssel leterítette ellenfeleit. Kirohant rejtekhelyéről, újratárazott, majd felhelyezett egyet a C4-eseiből a könyves szekrény megmaradt részére. Megtörölte homlokát, majd továbbment a jobb oldali ajtón keresztül.
Itt szerencséjére senki sem volt. Ez az előző szoba klónja volt, azzal a különbséggel, hogy itt a szoba két oldalán lehetett továbbmenni. Biztos szeretnek olvasni – jegyezte meg magában Harley, miközben még egyet felszerelt a falra a bombáiból.
- Vaffanculo! (B*zd meg!) – ütötte meg a fülét a jobb oldali ajtó mögül.
Harley csak egy pillanatra lepődött meg, majd gyakorlottan maga elé emelte a két SMG-t, és berugta a következő ajtót.
Szemét megvakította a hirtelen fényár. Az egyedüli, amit érzett, az a meleg volt. A hihetetlen meleg. Aztán hallott is. Fülsüketítően hangos géppuskatüzet hallott. Végigtapogatta magát. Nem találták el. Ez meg hogy lehet? Végül elkezdett látni is, ahogyan szeme kezdett hozzászokni a fényhez. Látta, hogy a célpont nem ő volt, hanem egy kínai alak, aki a szoba közepén feküdt, körülötte vér és üvegszilánkok. A szoba égett. Hát persze, egy Molotov koktél szilánkjai! Kezdte összerakni az esetet. A kínai alak biztos egy ügyfelük lehetett, aki átvágta az olaszokat, és Molotov koktélt dobott le, mire a szobában lévő három olasz férfi bedühödött. Harley-nak ekkor esett le, hogy nincs egyedül a szobában. Maxwell gyorsan beugrott egy bútor mögé, mielőtt észreveszik, és reménykedett, hogy nem ég szét, esetleg, hogy túléli a napot. Hirtelen felvágódott egy ajtó, és egy nagydarab alak belépett rajta, és lelőtte a három maffiatagot. Harleynak ismerősnek tűnt, de a lángoktól nem látott semmit. Az alak rövid időre eltűnt, majd egy poroltóval tért vissza. Ahogy elültek a lángok, felismerte az alak személyét. Cataldo Petroni! Nem tudta elsőre felfogni, hogy kerülhetett Cataldo erre a helyre.
Szerencséje volt, Cataldo kisétált a szobából. Felhelyezett ebbe a szobába is kettő C4-est, majd úgy döntött, elhagyja a maffia központot azon az úton, ahol jött. Eldobta az SMG-ket, és elindult a bejárati ajtó felé. Idegesen nézegette a hullákat, és csodálkozott, hogy élhette mindezt túl. Már a fémajtó kilincse felé nyújtotta a kezét, mikor valaki megköszörülte a torkát mögötte. Megpördült, és előrántotta Desert Eagle-jét. Az kezeit széttárta, és megölelte Harleyt.
- Salve Severo! Ennyi éve nem láttalak, és te meg pisztolyt fogsz rám! Hogy érdemeltem ezt ki? – kérdezte meglepődve az a valaki.
- Te meg mit keresel itt? Miért hagytad ott Olaszországot? – kérdezte Harley.
- Miért, nem jövedelmezőbb az itteni maffia vezérének lenni?
- A maffia feje?! Bakker! Miért nem mondtad?
- Úgy volt, hogy nem találkozunk, utolsó infóm az, hogy Liberty Citybe repülsz. Mesélj valamit!
- Az hosszú történet lenne, Cataldo.
- De, hát a bátyádnak mindent elmondhatsz. Mond, hogy nem vagy felelős a holttestekért! – Cataldo kezdett mérges lenni.
- De, ez az én hibám. – vallotta be Harley. Kezdett félni, hogy hogyan fog reagálni a testvére, az embereinek kinyírásához.
- Ilyen egy sz@r csapatot! Egy ember ki tudja őket nyírni?! Ilyet se pipáltam még! – mondta ki a meglepő választ.
Harley már éppen kezdett megnyugodni, mikor az órája elkezdett csipogni.
- Ez meg mi? – kérdezte Cataldo.
- Cazzo! – ordította el magát Harley.
Testvérét magával rántva vetődött ki a bejárati ajtó mellett lévő ablakon. Keményen érkeztek az üvegszilánkokra. Mögöttük a ház berobbant. A központ alapjaiban rezgett meg, majd önmagába dőlt.
- Mi a… ?! – pattant fel Cataldo.
- Megmagyarázom… - próbált mentegetőzni Harley.
- Ne! Nem öllek meg, mert az öcsém vagy, de amíg Amerikában vagyunk, semminemű segítséget ne várj el tőlem! És jobb, ha kerülöd a maffiát, mert protekciót sem kapsz. – ezzel elviharzott.
- Értve! – ordított utána Harley.
Bepattant az F9-esébe, és indított. Rossz érzésekkel kevert büszkeséggel nézett vissza a mögötte égő házra. Megcsinálta!
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára
Kiscserko 2013. 01. 24. 18:48-kor.