GTA V - The Revenge of Maxwell

[Kiscserko]

Milyen nap van?

[NikitaDragovich]

Milyen nap van?

Francba! Elhittem , jól átvertél bennünket .

[Hessa]

Milyen nap van?

Mocsok! XD XD

[Kiscserko]

Köszönöm Csodálkoztam, hogy senki nem nézi ki belőlem, hogy ez csak egy tréfa.Bár meglehetősen brutális tréfa
Ezek szerint sikerült a tervem, Muhahaha-muhaha Muhahaha!Ördögi kacaj
Viszont örülök, hogy senki sem fogadta örömmel a történet végének a hírét Valószínűleg szerdán jön még egy rész, és utána folytatódik egészen a harmincadik részig. Semmit nem mondok már biztosra, lehet, hogy csütörtökön jön a rész, de eléggé már el vagyok csúszva a határidőkkel. Most nincs kibúvóm, egyetlen ok, hogy nem voltak részek a héten, hogy megjött a tavaszi szünet, én meg ellustultam.
Azt hiszem, ma nincs több mondanivalóm. Elég, ha magamban röhögök. Muhahaha-haha-haha!

[The Cleansing Fire]

"A város és a házcsöndes volt. Nagyon csöndes, és sötét. Csak egy pillanatra berregett fel valami, egy halk nyikkanás hallatszott, majd semmi. Kinyílt az ajtó, de nem a gazda, hanem Mark "Noxious" Enterprise lépett ki barátja házából. A kezében szorongatott csöpögő láncfűrészt letette a földre, majd gondosan letörölgette a markolatát, hogy ne maradjon ujjlenyomat, majd széles ívben a bokrok közé vágta. Ezután elővett egy zsebkendőt, letörölgette kezéről a vért, és azt is eldobta. A válláról lelógó táskából elővett két üvegcsét, zsebéből pedig egy öngyújtót. Néhány próbálkozás után sem lobbant be az ördögi szerkezet, ezért elmorzsolt néhány káromkodást az orra alatt. Végül kissé nehézkesen összedörzsölte a kilógó rongyokat, és ettől meg is gyulladtak. Sebesen hozzávágta a ház falához az üvegeket, amik széttörve rögtön lángolni kezdtek mindenhol, ahova tartalmuk jutott. Mark elmosolyodott, színpadiasan fölemelte kezeit, és elkiáltotta magát:
- Bolondos április elsejét, barátom!
Megfordult, és nevetve maga mögött hagyta az égő házat, és a vérző hullát..."

[Kiscserko]

Köszönöm Noxius Mennyire szeretem Április 1-ét...

[The Cleansing Fire]

[Hessa]

Húúú... Cseri, vedd komolyan Nox írását, mert ez még egy levágott lófejnél is konkrétabb... XD XD

[The Cleansing Fire]

Jep, aláírom. Mark "Noxious" Enterprise hovatovább egy szereplő a Dutch Lwayer c. leendő sorozatomban, de semmi több információ!
Tessék, elismerem, hogy ez jó volt, és ezzel tisztelgem: http://www.youtube.com/watch?v=1G0ChhOTT3E

[NikitaDragovich]

"A város és a házcsöndes volt. Nagyon csöndes, és sötét. Csak egy pillanatra berregett fel valami, egy halk nyikkanás hallatszott, majd semmi. Kinyílt az ajtó, de nem a gazda, hanem Mark "Noxious" Enterprise lépett ki barátja házából. A kezében szorongatott csöpögő láncfűrészt letette a földre, majd gondosan letörölgette a markolatát, hogy ne maradjon ujjlenyomat, majd széles ívben a bokrok közé vágta. Ezután elővett egy zsebkendőt, letörölgette kezéről a vért, és azt is eldobta. A válláról lelógó táskából elővett két üvegcsét, zsebéből pedig egy öngyújtót. Néhány próbálkozás után sem lobbant be az ördögi szerkezet, ezért elmorzsolt néhány káromkodást az orra alatt. Végül kissé nehézkesen összedörzsölte a kilógó rongyokat, és ettől meg is gyulladtak. Sebesen hozzávágta a ház falához az üvegeket, amik széttörve rögtön lángolni kezdtek mindenhol, ahova tartalmuk jutott. Mark elmosolyodott, színpadiasan fölemelte kezeit, és elkiáltotta magát:
- Bolondos április elsejét, barátom!
Megfordult, és nevetve maga mögött hagyta az égő házat, és a vérző hullát..."

Nox én nem találkoznék veled egy sötét utcában, nem nagyon kedvelem a fejemet, de nem is akarom levágva látni. Viccet félretéve nagyon jól leírtad, ez elmehetne egy DM résznek, de ahogy látom Mark Enterprise szerepelni fog a Dutch Laywer c. történetedben, aminek én nagyon örülök, mert ezzel az írással nagyon megkedveltem .

[Kiscserko]

Ma se lesz rész, sajnálom. Majd később...

[Hessa]

Ma se lesz rész, sajnálom. Majd később...

Inkább ezt a mondatot olvasom, mint azt, hogy már nem is lesz soha. XD Azért az mocsok húzás volt! XD

[The Cleansing Fire]

- Tüptürüptüptüptüüüüp... - elégedetten dúdolt magában, miközben a kék kefével a hátát vakargatta a zuhany alatt. Nem gondolt semmi másra, csak az illatos tusfürdőre a fárasztó nap után. Hosszú nap, és még mindig nincs készen... Remélte, hogy megbízója megérti, hogy valójában semmi kedve nincs hozzá, csak kifogásokat keres. Illetve hát a kifogások találják meg őt. Hiszen hogyan lehetne nem végignézni munka helyett, amint a postás vasárnaponként meghozza egy fél órával később a postát. Hogy lehetne nem az utolsó égő lenyírt fűcsomók mellett állni munka helyett? Persze már megfenyegette a munkaadó, de nem nagyon aggódott a dolgok állásáért, a másiknak szüksége van rá, és... Hirtelen zajt hallott, mintha valaki berúgta volna az ajtót. Lecsavarta a vízcsapot, magára csavart egy törülközőt, és félrehúzta a zuhanyfüggönyt. Bárcsak ne tette volna! Mark "Noxious" Enterprise állt előtte, egy machetével a kezében. Magasra emelte a pengét, és lesújtott, miközben csak ennyit mondott:
- Határidő volt, be kellett volna tartanod!
Újra és újra lecsapott az éles pengével, a megbízottja vére pedig csak vörösre festette a le nem ülepedő habot..."

[Kiscserko]

18. küldetés – Wayne Mason? (Wayne Mason?)

Nem telt sok időbe, mire a hat fős csapat leparkolt a négyemeletes narancssárga lakóház előtt. Kiszálltak járműveikből, s kibiztosították pisztolyaikat.
- Mit gondolsz Ernest? – kérdezte Harley. Bízott társa képességeiben.
- Kívülről nem védik az épületet, ami nagy hiba. Ezen felül ez a tény rögtön elmeséli nekünk, hogy nem egy nyílt terepen, hanem az egyik szobában rejtőzik Owen nevű barátunk. Akármennyire is idióták, nem tartanák főnöküket csupán egy réteg védelem alatt. Így aztán sok testőrre számíthatunk mind a szobában, mind a folyosókon. Úgy vélem, elég felismerhető hat ember pisztolyokkal felszerelve, így ahogy belépünk, megsoroznak. Talán már most kiszúrtak, és arra várnak, hogy belesétáljunk a csapdába. És pontosan ezt fogjuk tenni. Rögtön viszonozzuk a tüzet, és a lehető legóvatosabbak leszünk. Aztán reménykedünk, hogy nem találnak el.
- Jó stratégiának tűnik. De mi van, ha túlerővel fogunk szembenézni? – kérdezte Kitako kicsit aggódva.
- Ugyan már, ne fosd mindjárt össze magad! A testvérednél is sokkal többen voltak, mégis nyertünk! – szólta le Lenny.
- Ezek a területek nem arról híresek, hogy sok lenne benn a hely. Nem férne el nagy túlerő odabent. – nyugtatta meg társát, vagy inkább önmagát Enzo.
- Akkor induljunk! – szólt Harley.
Öles léptekkel megkezdték útjukat az ajtó felé. Harley erőteljesen berúgta a koszos üvegajtót, és már tüzelt is mindenre, ami mozgott, és ami már nem. Pár pillanat alatt elvesztette érzékelő képességeit. Csak füstöt látott, amin átszűrődött a lövések vörösessárga fénye. Szálló törmeléket látott, melyen megcsillant a vér. Üvöltéseket hallott. Megszűnt körülötte a világ és az idő. Csak rohant előre és lőtt mindenre. Hirtelen hatalmas fájdalmat érzett az oldalában. Megszédült, kezét a fájdalom helyére kapta. A földre esett, és ránézett a kezére. Ujjai vérben úsztak. A saját vérében. Ekkor minden elsötétedett…

- Kelj fel! Kelj már fel! Gyerünk Harley! Ne hagyj itt bennünket! – hallotta egyre közelebbről Enzo hangját.
Erőtlenül félig kinyitotta a szemét. Szempillái között látta Enzo arcát. Aggódó kifejezést tudott leolvasni olasz barátja vérrel borított arcáról. A tompa zúgást egyre inkább pisztolylövések hangja váltotta fel. Kezdett rájönni, hogy újra hall. Meg tudta mozdítani a fejét, körbenézett. A földön feküdt. Mindenfelé holttestek hevertek, de egyiket se ismerte fel. A falak vörösek voltak, de nem a festék színezte őket ilyenre. Harley megpróbált felülni. Nyögött egy nagyot, de végül talpra sikerült állnia.
- Hál Istennek, hogy élsz! – örömködött Enzo, és átölelte.
Harley fájdalmasan ordított.
- Ezt hanyagolni kellene! – szólt Maxwell.
- Persze, nagyon fáj a seb? – kérdezte az olasz.
- Nem azért mondtam, alapból hanyagolni kellene. – erre társának válasza csak egy szégyenkező pillantás volt – Hol vannak a többiek?
- Még harcolnak. Már a harmadik emeletet fésülik át.
Harley körbenézett. Nem találta fegyverét. Elővette a második automata pisztolyt, amit July adott neki. Ezzel spórolnia kell majd, csak egy tára maradt.
- Megyek segíteni. – jelentette ki, majd kocogva elindult. Rögtön utána jött Enzo is, nem akarta egyedül hagyni a sérült bandavezért.
Harley féloldalasan futott, minden lépését nyögéssel kísérve, de nem adta föl. Befordult az egyik folyosón, s a lift előtt találta magát. Megnyomta a harmadik emelet gombját, és már száguldottak is társaik segítségére. Egy sípolással kinyílt az ajtó. Kiléptek. A folyosó minden centiméterén holttest hevert. Nagy vérfürdőt szerveztek társai. A folyosó végén találta a négy barátját, amint éppen egy szoba ajtaján hallgatóznak.
- Azt hittük már, meghaltál! – köszöntötte őt Kitako, mikor meglátta.
- Ha meg kell halnom, akkor drágán fogom adni az életem. – szólt határozottan Harley – Jó munkát végeztetek.
- Azt hiszem, megtaláltuk Owent is. E mögött az ajtó mögött kell lennie. – tájékoztatta őt Gianne.
- Akkor mire várunk még? Menjünk, csináljuk ki! – határozott Harley, és már emelte is a lábát.
- Állj! – ordította egy hang mögüle. A semmiből jelent meg egy magas, szálkás, csontos férfi. Sötétkék szemét közepesen sötétített napszemüvege takarta. Rövid haját, és hasonló hosszúságú borostáját por lepte a harctól. Zakót és szövetnadrágot hordott, lazára gombolt világos inggel és bőr cipővel. Mindenki ráfogta fegyverét.
- Ne törjenek be! Teljesen elrontják az eddigi munkámat. A nevem Wayne Mason és már napok óta Owen Henry Winchester megölésén fáradozok.
- Wayne Mason? Ismerősen hangzik. – gondolkozott el Harley.
- Liberty Cityben híres bérgyilkos voltam. Most meg lett volna az alkalmam rá, hogy ebben a városban is hírnévhez jussak. Amint kilépett volna, azonnal kilőttem volna egy sniperrel. De miután ekkora bulit csináltak itt maguk, soha sem fog kijönni már a rothadt szobájából! A megbízó elégedett lenne!
- Úgy látom, a szándékaink megegyeznek. Miért nem segítesz, ha már így alakult? – kérdezte Ernest.
- Rendben, de akkor új tervet kell csinálnunk! Még nem törhetünk be. Kész öngyilkosság volna!
- Ne húzzuk már itt az időt! Induljunk! – határozta el magát Lenny Benson.
- NE!- kiáltott utána Harley.
De már késő volt. Berúgta az ajtót, tüzet nyitott. Hamarosan meghátrált. Minden golyó, mely a testébe hatolt, kissé hátrébb lökte Lennyt. Már görcsösen húzta a ravaszt, nem tudatosan mozgott. Fegyvere kattant. Holtan esett a földre.
- FRANCBA! – ordította Harley.
A megmaradt ötfős csapat, és Wayne egy személyként vetették be magukat a szobába. Minden ellenfelük elterült az üres szobában. Körülnéztek.
- Egyikük se Owen! – dühöngött Wayne – Elkéstünk! Elmenekült!
- Még megtaláljuk! Megbosszuljuk Lennyt! – szólt Harley, majd kis gondolkodás után újra megszólalt – Szívesen látnánk a csapatunkban.
- Köszönöm, de nem fogadhatom el a meghívást. Inkább egyedül dolgozom.
Az ötfős csapat vissza indult a sofőr házába. A visszautat csendben töltötték. Howard házában Harley sebét bekötötték, majd elmesélték a történteket. Harley hazament, majd egy halom fájdalomcsillapító társaságában elaludt…

[Hessa]

Lecsavarta a vízcsapot, magára csavart egy törülközőt, és félrehúzta a zuhanyfüggönyt. Bárcsak ne tette volna!

Itt eskü azt hittem, hogy hanyagul csavarta magára a törölközőt, a támadó meg felröhögött... XD Legközelebb többet alszom, mert már rémeket olvasok így félálomban. xD

Kiscseri, melegen ajánlom, hogy folytasd! XD Ilyen sorsdöntő részen abbahagyni kínzásnak minősül! XD Tiltja a Genfi egyezmény is! XD