GTA V - The Revenge of Maxwell

[bodom26]

Kiscserko, Dave bácsi, Dani, King: Kösz szépen a kedves szavakat, meg az aggódást, de csak elfoglalt voltam, meg még vagyok. Csak tudnám mivel érdemeltem ki azt a fél oldalt az off topicban, amikor az eltűnésem volt a téma? Azért kösz mégegyszer.

Na, de mostmár The Revenge of Maxwell.

[The Cleansing Fire]

Bodom, te nem vagy egy egyszerűen kiheverhető karakter, tragikus eltűnésed majdhogynem akkora port kavart lelkünkben és köreinkben, mint romantikus visszatérésed!

[bodom26]

Nox: He-he

[The Cleansing Fire]

Most, hogy visszatértél, eszembe jutott egy nagyon jó ötlet! De a többit privátban beszéljük meg, ha érdekel

[Hessa]

Romantikus visszatérés? XD XD XD

[Kiscserko]

Hála a hirtelen megugrott megtekintéseknek (ha az csak bodom26 barátunk visszatérése miatt is van) Péntek előtt kiadok egy részt.

19. küldetés – Rendben, megyünk (OK, we’re going)

[The Cleansing Fire]

Végre egy jó hír!

[Kiscserko]

Pár nap múlva ugyebár érkezik a 19. küldetés. Az az utáni részhez, hogy megünnepeljük a nehezen megszült második tízes részt, egy meglepetést is fogok csatolni, amit azután még sokszor fogtok látni/hallani. Még van vele rengeteg munka, de úgy érzem megéri.

[The Cleansing Fire]

Biztosan megéri

[Kiscserko]

Egyetlen napot szeretnék csúsztatni, a rész holnap jön, de remélem tetszeni fog nektek

[Kiscserko]

19. küldetés – Rendben, megyünk (OK, we’re going)

Majdnem egy hét telt el azzal, hogy Harley a sérülését próbálta kipihenni, s addig bosszúterveit is pihentetnie kellet. Egyik nap iFruit-jának csörgésére kelt. Kitörölte az álmot szeméből, s felállt kezében a telefonnal. A hívó nem adta fel. Ránézett a kijelzőre. A számot nem ismerte fel. Felvette.
- Halló?
- Harley! July vagyok…
- Honnan tudod a számom? Nem adtam meg.
- Ö… Howard megadta… Most nem számít! Segítségre van szükségem! Jerom, a testvérem bajban van! Kaptam tőle egy hívást, hogy az egyik raktárházban van, és minél több emberre van szüksége. Nem tudom, mi történt, de nagyon komolynak hangzott. Mindegyikünknek mennie kell!
- Rendben, megyünk. Én beszélek Howarddal, te egyeztess a többiekkel. Fél óra múlva találkozunk a raktár előtt!
- Köszönöm!
Harley amint letette, már tárcsázott is. Tíz perc múlva már az öreg Emperor leparkolt Harley háza előtt. Howard kitárta az ajtót, Harley beült. A hátsó ülésen Kazim dohányzott.
- Kazimmal épp söröztünk, így elhoztam őt is. – mondta Howard, amint elindultak.
- Az egész csapatra szükségünk van, így róla tudjuk, hogy nem fog késni. Próbálj meg sietni, nagy bajban lehetnek már most is a többiek!
- Rendben, rákapcsolok.
Rövid útjukat dudaszó kísérte, amint kerülgették az autókat. Miután többször majdnem karamboloztak, sikerült időben a helyszínre érniük.
Már mind ott vártak. July idegesen tette át testsúlyát egyik lábáról a másikra, Ernest halálos profizmussal állt a feladat előtt, arcáról csupán eltökéltséget lehetett leolvasni. Enzo idegességében enni próbált a kínai kaja zacskójából, ám ezt a pálcikák használata nem könnyítette meg számára. A Tábornok szigorúan mérte végig a bandát, igazi vezérhez illően. Gianne, Kitako és Ralph egymással beszélgettek, s közben mutogattak lőfegyvereikkel, valószínűleg egymást próbálták meggyőzni, hogy a gépfegyverek, vagy inkább a pisztolyok a hasznosabbak. Ahogy Harley kiszállt az Emperorból, mind abbahagyták akkori tevékenységeiket, s a bandavezér utasításait várták.
- Készítsétek elő a fegyvereiteket, nem tudjuk, mire számíthatunk bent! Menjünk!
- Én itt maradnék a kocsiban… tudod, hogy nem értek a fegyverekhez… - szólt szégyenkezve Howard.
- Rendben van. Hagyd járni a motort, hátha gyors távozásra van szükségünk.
Társa egy alig látható bólintással jelezte egyetértését, majd visszaült az Emperorba. Harley körbenézett, majd benyitott a raktárba…
A raktárépület majdnem üres volt. Magas belmagassága, és szélességétől még üresebbnek tűnt. A teret csupán a tartóoszlopok szakították meg, és még valami más… Egy székhez kötözve ült a raktár közepén… July. Harley nem hitt a szemének!
- Mi a… - még a lélegzete is elállt, amikor hátrafordult.
July ott állt mögötte! Ám mást is látott. A mögötte álló July a fegyverének alját emelte Harley feje felé, majd lesújtott. Harley előtt ismét elsötétedett a világ…


Mikor felébredt, arra kellett rájönnie, hogy már ő is székhez van kötözve. Felemelte a fejét, s egyenesen ellenfelének szemébe nézett. Előtte állt teljes életnagyságban Marvin Robbins! Kör alakban volt elhelyezve tíz szék, hozzá kötve a kilenc szövetséges, és a másik July. Harley nyolc őrt számolt. Megpróbálta a lehető legjobban elfordítani a fejét, hogy láthassa, társai épségben vannak-e. A mellette lévő széken ült July. July mellett pedig July ült! Semmi különbséget nem tudott felfedezni a két ember között. Most sok kérdése volt Julyhoz, s rögtön fel is akarta tenni őket. Miközben a közelebbi July felé fordult, titokban elkezdte kiszedni a kezeit a kötélből, s remélte, társai is ezt csinálják.
- Mi a fene folyik itt?! Elárultál minket te rohadék! – kezdte el ordítani.
- Sajnálom, de megöltek volna minket, ha nem teszem – mentegetőzött a közelebbi July.
- Miért?! Most nem úgy néz ki, mintha te ugyanolyan gázban lennél, mint mi? Mi az, hogy titeket öltek volna meg? Téged és a maszkos utánzódat? Tényleg nagyon jó munkát végzett a sminkes, gondolom Marvin barátunk ezt is az én pénzemből fizette.
- Milyen sminkes? Ő itt a testvérem, Jerom!
- Mi?
- Ikrek vagyunk!
Harleynak megint elállt a lélegzete, megvolt már a válasz a klónproblémájára. De még mindig ott volt az árulás…
- Sajnálom, hogy félbeszakítom a kedves beszélgetéseteket, de én voltam az, aki miatt itt vagytok – szólt Marvin hangosan.
- Ó, köszönöm a meghívást! – mondta gúnyosan Harley – Mit akarsz még? Elvetted mindenem, az életem is kell?!
- Pontosan.
- Mi?! – Harley nem hitte el, mi történik.
- De nem rögtön. Tudod… őket itt körülötted nem nézőknek hoztam… Te lehetsz a nézője az ő… khm… utolsó előadásuknak. – Marvin beteges röhögésben tört ki – De természetesen nem én egyedül hoztam össze ezt a remek előadást. Eléggé meglepődnél, ha tudnád annak a három ember nevét, akik segítettek nekem. Mi lenne, ha kettőt be is hívnék? Gyertek! – ordította. Szavára kitárult a raktár egyik ajtaja, s belépett rajta egy testvérpár…
- Meglepettnek tűnsz, Harley! – köszöntötte ellenfelét nevetve Samuel.
- Azt hittem, örülni fogsz nekünk! – kontrázott Ariel – Most elszomorítottál.
- Segítettek elkapni Jeromot. Ha már közösek az érdekeink, akár együtt is megölhetünk, nem? – a mosoly letörölhetetlen volt Marvin arcáról.
- Mi?! – Harley már nem tudott mást kérdezni, úgy érezte, mintha rémálomban lenne.
- Na, ne húzzuk az időt, kezdjük is el a partit! De kivel kezdjem, olyan hosszú a lista! – Marvin egy pillanatra mintha tényleg elgondolkozott volna – A félkezű biztonsági őr Ernest Frosttal, vagy esetleg a maffiavezér Enzo Vezzonival? – ekkor Harleyra nézett, még mindig széles mosollyal – Bizony. Többet tudok rólatok, mint gondolnátok. Nem túloznék azzal, ha azt mondanám, mindent tudok a te kis csapatodról. Megvannak a forrásaim.
- Mi a bajod velem?! Mit ártottam neked?!
- Az egész nagyon régen kezdődött, nem is untatnálak a részletekkel. A lényeg, hogy igazából rengeteget ártottál nekem, beleértve az utóbbi körülbelül fél évet, ami idő alatt a megölésemet tervezted – elgondolkozott – azt hiszem, tudom is, kivel kezdjem. Gianne-Luca Bartolucci. A negyvenegy éves férfi, a Buffalo tulajdonosa. A tűzharcokat nem szereted, ha jól tudom. Persze, hogy jól tudom. Milyen ironikus lett volna, ha tűzharcban haltál volna meg, de mindegy, ez is megfelel. Sokra jutottál, ahhoz képest, hol kezdted, de innen, már nem jutsz sehova se élve – az egyik őr felé intett. Az átadott neki egy pisztolyt. Harley idegesen rángatta a kezét, de nem tudott kiszabadulni. Eközben Marvin folytatta szónoklatát – Szomorú eset, kár érted. De kevés a hely, csak egyel kevesebb túsz fér itt el. A pokolban találkozunk! – Gianne mellkasához nyomta a fegyvert. Az áldozat reménytelenül vergődött a székében. Nincs kiút. Marvin meghúzta a ravaszt. Gianne feje a mellkasára bukott. Mintha semmi sem történt volna, Marvin tovább beszélt – Nézzük csak, kivel is folytassam? Talán az örmény Kazim Nazaryannal? Szerettél cigarettázni, ugye? De tudod, a feliratok a dobozokon hazudnak. Nem a dohány öl. Sokkal inkább ez a pisztoly. Milyen típusú pisztoly is ez, July? Mondj már egy pár adatot róla, tudom, hogy ezekhez te értesz. És lenne egy kérdésem. Ha teli volt a tár az előadás elején, és ellőttem, egyet, hány barátodat tudom még megölni, mielőtt tárat cserélnék? Tudom, nehéz kérdés, de…
- Elég ebből a cirkuszból! – Kitako felpattant. Sikerült kiszabadítania magát. Előkapott egy pisztolyt, s Marvin felé lőtt. Mellé. Az őrök tüzet nyitottak. Kitako holtan esett a földre.
De ekkor már kitört a pokol. Harleynak sikerült kiszabadítania magát. Ő is előkapott egy pisztolyt öltönye belső zsebéből, s máris tüzet nyitott az őrökre. Ekkorra már a társai is felmertek állni, már korábban is kiszabadították magukat, ám egyedül lázadni öngyilkosság lett volna. Nyolc ember küzdött a fogva tartóik ellen. Harley be akarta fejezni bosszúját. Rávetette magát Marvinra. A földre kerültek. Maxwellnek sikerült ellenfele felé kerekednie, s fejéhez nyomta a pisztolyát. Ekkor Ariel Moore hátulról megragadta Harleyt és leszorította a földre.
- Köszönöm! – szólt feltápászkodva Marvin.
Hirtelen Arielt fejbe vágta pisztolyával. Az ájultan esett Harleyra. Samuel észrevette a jelenetet.
- Úgy volt, hogy együtt dolgozunk!
- És meg is tettétek, amit kértem! Ezennel felbontom az egyességet! – szólt Marvin, majd jobbnak találta menekülőre fogni.
Samuel utána lőtt párat, de egyik se talált. Ahelyett, hogy utánaeredt volna Robbinsnak, inkább öccsét próbálta kimenekíteni. Harley arrébb lökte az ájult testet, majd besegített barátainak. Hamar legyőzték az őröket, majd elmenekültek a raktárépületből. Howard amint meglátta őket, kiszállt a kocsiból.
- Mi történt odabent? Sokáig tartott, mire jöttetek, és lövéseket is hallottam! – kérdezte aggódva.
- Csapda volt.
- Kitako? Gianne?
- Meghaltak.
Enzo kiborult. July felé fordult.
- Miattad meghalt a legjobb emberem! Hatalmas bajba keverted magad! Ezt most nem úszod meg!
- Nem volt más választásom. – mentegetőzött July. Harley jobbnak látta beleavatkozni.
- Választása mindig van az embernek. Mindenesetre most szabadon elmehetsz, de már nem látunk szívesen a bandában. – határozott keményem Maxwell.
July sajnálkozó tekintettel körbenézett, majd mikor látta, hogy nem áll mellé senki, testvérével együtt szomorúan elkullogtak.
- Ti meg most menjetek haza. Mindenkinek kijár a pihenés. De én és Howard még maradunk. Leparkoljuk valami nem feltűnő helyen az Emperort, és ott megvárjuk a Moore testvéreket. Utána követjük őket vezérükig, George-ig.
- Én veled tartok! – vágott közbe Ernest.
- És én is! – szólt Kazim.
- Rendben, akkor mi négyen maradunk, ti hárman pedig mehettek a dolgotokra.
Elbúcsúztak, majd leparkolták az Emperort az egyik sikátorban. Aztán vártak…

[Kiscserko]

Na, megérkezett a 19. rész is. Sajnálom az egy nap csúsztatást, de itt is, minél többet gondolkozok egy részen annál több ötlet jut eszembe.
Jerom karakterét köszönöm Hessa-nak! Nagy válogatás után végül is az összes beküldött karaktert beírtam Jerom volt az utolsó. Azt hittem, minimum a fele beküldött embereket visszautasítom, de annyira jó volt az összes, mindegyikben megfogott valami. Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki küldött!
Nem biztos, hogy jövőhéten érkezik rész, a tanulás után ott a GTAV hírcsomag, és ha azokkal végeztem, talán jut időm megcsinálni a kerek huszadik részt. És az a rész mellé fog érkezni a kis meglepetésem is, amivel még egy kicsit dolgozok, az is időbe telik. De mindegy is, majd jönni fog a következő rész. Címet még nem tudok mondani, mert nem találtam még ki hozzá címet

[The Cleansing Fire]

Rest In Peace

Gianne Luca-Bartolucci

(1971. okt. 14 - 2015. ...)

[Kiscserko]

2015. Március 27 és Április 3 között valamikor lelte halálát...

Hogy tetszett a rész?

[The Cleansing Fire]

Szép és jó rész volt, de sajnálom halálát.