Egy indián a mai világban (NOVELLA)
Elküldve: 2011. 09. 20. 19:04
(1)
Bryston-ban éjszaka nincs nagy forgalom. Előttem csak egy furgon haladt, és úgy ontotta magából a füstöt, mint egy gyárkémény. Láttam magam előtt az úti célom - az elhagyatott iskolaépületet. Leparkoltam a ház mögé, és felgyalogoltam a tetőre. A sarokban ott állt a mesterlövészpuska, felemeltem, és elkezdtem egy megfelelő helyet keresni. Találtam egy kis rést a falon, lefeküdtem elé, és kidugtam a fegyvert. Pár perc múlva megérkezett a konvoj, az érzékeim felerősödtek. Nyolc ember szállt ki a három kocsiból, mindegyikük fekete kabátot viselt. Egyikük elővett egy rakétavetőt, a másik pedig egy aktatáskát. Vigyáznom kellett, hogy el ne hibázzam, mert akkor hat gépfegyver és egy rakétavető csöve fog rám nézni. Az ujjam a ravaszon volt, majd meghúztam. Mindenki a földre vetette magát- a célpont is. Elhibáztam. Először életemben hibáztam el a célpontot! Bepánikoltam, erre nem voltam felkészülve. Elkezdtem rohanni, de hamar abbahagytam a futást- egy golyó a hátamban megakadályozott benne. A lökés után egy óriás puffanást hallottam és éreztem- a lövedéktől elvesztettem az egyensúlyom, és leestem a tetőről. Elájultam, és jó ideig nem tudtam magamról.
Bryston-ban éjszaka nincs nagy forgalom. Előttem csak egy furgon haladt, és úgy ontotta magából a füstöt, mint egy gyárkémény. Láttam magam előtt az úti célom - az elhagyatott iskolaépületet. Leparkoltam a ház mögé, és felgyalogoltam a tetőre. A sarokban ott állt a mesterlövészpuska, felemeltem, és elkezdtem egy megfelelő helyet keresni. Találtam egy kis rést a falon, lefeküdtem elé, és kidugtam a fegyvert. Pár perc múlva megérkezett a konvoj, az érzékeim felerősödtek. Nyolc ember szállt ki a három kocsiból, mindegyikük fekete kabátot viselt. Egyikük elővett egy rakétavetőt, a másik pedig egy aktatáskát. Vigyáznom kellett, hogy el ne hibázzam, mert akkor hat gépfegyver és egy rakétavető csöve fog rám nézni. Az ujjam a ravaszon volt, majd meghúztam. Mindenki a földre vetette magát- a célpont is. Elhibáztam. Először életemben hibáztam el a célpontot! Bepánikoltam, erre nem voltam felkészülve. Elkezdtem rohanni, de hamar abbahagytam a futást- egy golyó a hátamban megakadályozott benne. A lökés után egy óriás puffanást hallottam és éreztem- a lövedéktől elvesztettem az egyensúlyom, és leestem a tetőről. Elájultam, és jó ideig nem tudtam magamról.