Itt van a következő rész, ami kicsivel rövidebb lesz, mint az előző.
Elnézést a halasztásért, de a mamám 60. születésnapját nem hagyhattam ki.
Jó olvasgatást!
2. szekvencia
13. rész
What Now? (Mi lesz most?)
Tony fagyoskodva várt. Ruhája megalvadt vérrel volt borítva, emiatt az emberek széles ívben kikerülték. A levegő hirtelen lehűlt Kaliforniában és ez meglátszott azon is, hogy éjjel leesett az első pár mili hó, amiből hajnalra nem sok maradt a vizes, sáros latyakon kívül. A parkban sem voltak sokan, hisz hideg volt és csöpögött az eső. A liget tulajdonképpen egy nagy füves placc volt, melyen kikövezett járdák kanyarogtak. Középen egy óriási szökőkút állt, ami most le volt takarva kék fóliával. A parktól balra volt egy utca, melynek végén terpeszkedett a monumentális városháza. Mindkét utca felőli bejáratnál egy-egy díszes kapu állt Town Square felirattal.
Tony tüsszögni kezdett. Három óriási hapci után megtörölte koszos kezével orrát. Elvesztett mindent. A háza, a fegyverei, a pénze mind oda lett. A gondolatok csak úgy kavarogtak fejében. Hol vészeli át az éjszakát? Honnan szerez pénzt? Miből fog megélni? Mi lesz a barátaival?
Az eső egyre jobban megeredt. Még két tüsszentés hagyta el Tony orrát.
- Egészségedre! - termett hirtelen mellette Luigi fekete bőrdzsekiben és olívaszínű nadrágban. - Na mi van? Mi a gond? Azért hívtál ide, mert megfáztál? És azért pont esőben, hogy mi is elkapjuk a náthát? - tréfálkozott.
- Naná! Ráadásul még egy vírust is hordozok és szeretném rátok ragasztani. - morogta viccesen, ámbár komoly hangnemben Tony. - John mikor jön?
- Azt mondta, hogy feldughatod a faszodat a seggedbe, utána meg kinyalhatod a puncimat. - válaszolta hasonló hangvétellel Luigi, majd elmosolyodott. - Tehát hamarosan itt lesz.
Épp hogy ezt kimondta Luigi, egy szürke Cheval parkolt le a park mellett, melyből John szállt ki egy 9mm-sel az oldalán. Összehúzott szemöldökkel sietett Tonyékhoz.
- Mi a faszért kellett a szakadó esőben iderángatni engem?! - torkolta le egyből ordítva Tony-t. - Ember, nekem rendes legális munkám van! Nőj már fel! - üvöltözte szürke kabátjában és kék farmerjában, majd Luigi-hoz fordult. - Te meg igazán tudhatnád, hogy hol van a határ! Értem, hogy be akarsz nyalni Tony-nak, mert ott van a háta mögött a maffia, de attól még nem kell mindenben őt követned!
- Tudod, mit John? Baszd meg a retkes k**va anyádat! - kiáltott fel indulatosan Tony. - Épp azt próbálnám elpofázni neked, hogy hamarosan mindenkinek golyót küldenek a fejébe, ha nem húzunk el a városból!
- Te megőrültél?! Mi a f*sz történt már megin'?! Meséld el te szarházi! - ordítozott John magából kikelve.
- Hé, hé, hé! Gyerekek! Nyugodjatok már le! - lépett közéjük Luigi, majd tiszta erőből ellökte a két vitatkozót maga mellől. - John, töröld le a habot a szád sarkából, mielőtt tüzet okádsz! Te pedig meséld csak el, hogy mi a tökömről hadoválsz itt nekünk! - mutatott Tony-ra.
- Jó, jó, oké! Rendben! Mindenki nyugodjon le! - adta meg magát Tony, és belekezdett mondandójába.
- Szóval, a dolgok ott kezdődtek, hogy Haines megmutatta azokat a fájlokat, amiket Sonny villájából loptunk. -kezdte Tony.
- Ki a tököm az a Haines? És mit loptatok el Sonny-tól? - tudakolta tudatlanul John.
- Volt egy meló az FIB-nak. Sonny gépéről kellett néhány fájlt elhozni. Ez a Haines ügynök vezette a küldetést.
- Baszki, én miért nem voltam ott? Úgy bebasztam volna egy méretes töltényt Sonny-ba, hogy se felülről, se alulról nem szagolta volna az ibolyát. - vigyorgott eszelősen John.
- Sonny akkor Floridában volt. Te meg amúgy se mentél volna bele. - oktatta ki őt Tony. - Tehát Steve megmutatta a fájlokat, amik mindent lelepleztek.
- Állj, állj! Eddig nem Haines-ről beszéltünk? - szakította félbe a beszédet John.
- Steve Haines. Így már érthető? - mondta idegesen Tony. - Szóval, egy csomó minden rajta volt a pendrive-on. A Macedon Maffia taglistája, amin nem csak Sonny, hanem Jan is rajta volt, aztán egy videó, amin Sonny és Jan üzletel egymással. Na, ez még csak egy kisebb gond volt. Sonny emberei elfogtak engem meg akartak ölni. Én kis híján odavesztem, de sikerült kijutnom az épületből. Odakint egy tucatnyi maffiózó várt rám, velük is nagy nehezen végeztem. Ezután hívtam fel Luigi-t.
- Tehát hadd összegezzem: Jan-ról kiderült, hogy ugyanolyan patkány, mint Sonny, ezután ki akart nyírni, te elmenekültél, és most mindhárman a feketelistán vagyunk. Nem tévedek? - hadarta eszeveszettül John.
- Hát, őőő, izé... nem.
- A faszomat bele Tony! Próbálnám élni a retkes k**va életemet, erre mit csinál a baromarcú barátom? Kinyírat a maffiával! Elegem van ebből! - ordította eltorzult arccal John, aztán hirtelen előrántotta a pisztolyát és Tony-ra szegezte. Meglepetésére ő is célzott rá. Akik pár hete legjobb barátok voltak, azok most egymásra fogják fegyvereiket. Luigi-nak esélye sem volt közbelépni.
- Mindig is mentálisan instabil voltál Johnny! - üvöltötte Tony.
- Ne nevezz így, faszkalap! - ordított vissza John. - Te voltál az egyetlen, aki sosem törődött a többiekkel! Csak is magadra gondoltál!
- Ó, tényleg?! És mi van veled? Egyszer sem segítettél volna, ha nem kerültem volna életveszélybe!
- Hát ez az, baszd meg! Folyton életveszélyben vagy! Sosem fogsz megkomolyodni!
Amíg így elordibáltak egymással, nem vették észre, hogy két Granger befarol a park elé, lezúzva John kocsiját. A maffiózók kiszálltak, majd az egyik elbődült:
- Mindenki a földre, innen senki nem jut ki élve!
A három férfi döbbenten fordult a hang irányába. A világ lelassult Tony körül, mint eddig oly sokszor, ha veszélyben volt. Látta, ahogy Luigi leguggol egy zöld szemetes és egy virágcserép közé, míg John Bill Clinton szobra mögé vetődött be. Tony beugrott azon pad fedezékébe, melyen pár perce fagyoskodva ült. Most már egyáltalán nem érezte úgy, hogy hideg van. Az adrenalintól és az életveszélytől egyből fölmelegedett. Ellenőrizte pisztolyát, majd lőni kezdett. Gazdálkodnia kellett a tölténnyel, mert mindössze tizenkettő volt belőlük a tárban nyolc emberre. A maffiózók nem húzódtak fedezékbe, magabiztosan szórták a golyókat az SMG-ékből. Tonyéknak nem sok esélyük volt, mivel a gengszterek folyamatosan lőttek rájuk. Ezt John is érezte, ezért elővett a hátsó zsebéből egy gránátot, majd eldobta azt. A robbanószer egy pad és egy kuka közt landolt, melyek a robbanás hatására kigyulladtak. A detonáció megtette a hatását, ugyanis a maffia tagok nem csak hogy megrémültek, hanem egy pár pillanatra hallásukat is elvesztették, emellett a felszálló füsttől és lángoktól nem látták a három férfit. Ezt kihasználva Tony kiugrott a pad mögül és egy másik virágcseréphez futott, így oldalba tudta támadni a meglepett maffiózókat. Luigi maradt a helyén és fedezte John-t, ki a gengszterekhez képest oldalt elhelyezkedő ülőhelyhez igyekezett. Tony felvett egy halott bérgyilkostól egy shotgun-t, míg John egy SMG-vel folytatta a tűzpárbajt. A maffiózók egyre csak fogytak, és mikor a hármas már azt hitte, hogy mindenkivel végeztek, a városháza felől befutott még egy Granger. Tony és társai érezték, hogy rajtuk már nem tudnak felülkerekedni, így a menekülésre voksoltak. Döntésüket a rendőrautók szirénája is megerősítette. Bepattantak John Cheval-jába és elhúztak a Town Square környékéről. Szerencsére a rendőrök nem követték őket.
Kiérve Easton-ból, majd átutazva East Sacramentón, mely a gettó és a bandák világa volt, a hármas North Holland-ban állt meg. Ez a terület a North Holland M.O.B ellenőrzése alatt állt, míg South Holland-ot a South Holland M.O.B uralta. John egy sikátor előtt parkolt le. A fiúk kiszálltak, majd miután leporolták magukat, Tony megszólalt.
- Szóval, láttátok, hogy mi lesz, ha nem cselekszünk.
A többiek bólogattak. John-nak ahhoz se volt ereje, hogy leszidja Tony-t, hogy mekkora balhéba keverte már megint őt és Luigi-t.
- De akkor mit tegyünk? - kérdezte Luigi.
- Én azt mondanám, hogy fogjuk mindenünket és húzzunk el a városból. - vetette fel Tony.
- Állj, állj, állj, állj! Most komolyan le akarsz lépni? - hökkent meg John. - Végig küzdöttél a maffia ellen, megöltél félszáz embert, belekeverted a haverjaidat és most le akarsz lépni?! Ezt nem hiszem el! Ember, te még Luigi-nál is gyávább vagy!
- Nem vagyok gyáva baszd meg, én ésszerűen gondolkodom! - vágott vissza Tony.
- Ó, igen? Akkor bezzeg nem gondolkodtál ésszerűen, mikor Sonny seggét segítetted ki a bajból, ki később börtönbe záratott! - folytatta a vitát John.
- Kellett a pénz, baszd meg!
- Jó ürügy!
- Adok én neked ürügyet, baszd meg!
- Hé! - kiabált közbe Luigi, de a veszekedők meg sem hallották.
- Na gyere, az anyád mindenit!
- Hé!
- Itt vagyok, baszd meg, miért nem ölsz meg?!
- HÉ!!! - Luigi teli torokból ordított, de még mindig nem ért el eredményt, ezért elővette pisztolyát és a levegőbe lőtt egyet. Ez megtette a kívánt hatást, a fiúk elcsöndesedtek.
- Luigi! - suttogta Tony. - Mi a franc bajod van neked?
- Ó, semmi azon kívül, hogy ti itt ketten szívjátok egymás vérét, anyázzátok egymást, mert az egyik nem képes leszokni a bűnözésről és mindig balhéba keveredik, a másik meg képtelen elfogadni, hogy ha egy barátja bajban van, annak segíteni kell! Én itt vagyok, nem szóltam egy k**va szót sem, próbálnék segíteni ennek a majomnak itt, de a másik majom ezt nem hagyja annyiban és csak megnehezíti a helyzetünket! - üvöltözte Luigi annyira kikelve magából, hogy az már a fiúknak is feltűnt. Félpercnyi kínos csend után John megszólalt.
- Szóval, hogyan tovább?
- Keresünk egy olyan embert, aki tud segíteni abban, hogy leszámoljunk Sonny-val, Jan-nal és a Macedon Maffiával.
- Korrekt kis tervnek hangzik. - mondta fejét megbiccentve John. - De hol találunk ilyen kapcsolatot, mikor ellenségek vesznek minket körül?
- Nekem van egy ismerősöm, aki segíthet. - szólt Luigi. - Luis Lopez. Egy puerto rico-i bandát vezetget. Ő talán jó lesz.
- Hát, más választásunk nincs. - közölte Tony. - Holnap elmegyünk hozzá. Meglátjuk, hogy tud-e segíteni.
- Nekem dolgom van. - szólalt fel John.
- Akkor te nem jössz. - zárta rövidre a dolgot Tony. - Én kiveszek egy hotelszobát pár napra. Talán van a bankszámlámon annyi. Luigi, te vigyázz magadra és Daisy-re! John, te meg figyeld ki van mögötted!
- Akkor szent a béke? - kérdezte Luigi.
- Szent. - válaszolták kórusban a srácok.
Ezután mindenki indult a saját dolgára. John hazavitte Luigi-t, míg Tony egy taxi-val utazott a Holiday Inn-be, mely egy lepukkant hotel volt Backlot City-ben. Backlot City a belvárostól nyugatra terül el. Társasházak, apartmanok jellemzik, nagy sugárutakkal és kis sikátorokkal. Backlot City-től délre van Broderick. Broderick tulajdonképpen egy óriási lakótelep nagy parkokkal. Broderick Sacramento határa. Azon túl terül el egy nagy síkság, tele farmokkal. Arra van egy kis település, Grapeseed. Semmi különös pár bolton, benzinkúton és egy kis leszállópályán kívül. Grapeseed-től ismét nyugatra, nagyjából Broderick-kel párhuzamosan találhatjuk meg Richman-t vagyis a gazdag negyedet. Ettől kicsit eltávolodva megy a 99-es út, ami egészen Backlot City-ig tart.
Tony ledobta magát kényelmetlen ágyára és tenyerébe temette arcát. Ekkor szólalt meg mobilja. Lester hívta. Felült a pamlagon.
- Mi van? - szólt bele a kagylóba morcosan Tony.
- Hallottam, mi történt. Sajnálom.
- Hagyd csak. Nem tartozik rád. Figyelj, hamarosan beszélhetnénk ezekről a bérgyilkos munkákról. Hamaro...
- Persze, persze. Bármikor. Hívj fel, ha kész vagy.
- Hogyne. - tette le a telefont Tony és visszadőlt fekvőhelyére.
Ennyi lett volna, remélem tetszett.
Megjegyzés: a történetben néhány városrész, intézménynév valós, míg néhány fiktív kitalált. Csak hogy senkit se zavarjon össze.