Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

[Gonzales]

Szerintem valami állati jó ez a story, és azt élvezem, hogy hosszabb a storyd mind az Egri Csillagok

[Arminho]

Á, azt nem lehet überelni...

[NikitaDragovich]

Franklin465: Köszi, Franklin! Ez megtisztelő. Meglepett, hogy ezt gondolod a sztorimról. Köszönöm!
Amúgy neked kik a kedvenc karaktereid?

Arminho: Melyiket? (Gondolom, hogy az Egri Csillagokat ) Egyébként neked hogy tetszettek a mostani részek? Meglepődtél Mami visszatérése végett?

[Arminho]

Csak részleteket olvastam belőle, pont a Mamis részt nem, de igyekszem bepótolni. Nagyszerű a történeted, baromi jól le is írod, egyszerűen zseniális! Csak így tovább!

[NikitaDragovich]

Ciao!
Tessék, elérkezett végre-valahára az első rablás! (Bocs a késésért, de mostanában szarakszik a laptopom.)
Emellett szerintem holnap megírok egy bérgyilkos mellékküldetést a tőzsdézés miatt! Utána pedig jön a Denarói balhé, s a második rablás! Igen, Billy Colombo megbízásai még nem a második heist, mert itt csak autókat lopnak el a főhősök, míg a másodikban meglopják a Merryweathert.
Emellett fontos kijelentés, hogy ebben a fejezetben olyan visszaemlékezéseket mesélnek el, amelyek velem történtek meg pár hónapja! Természetesen az illetők nevei fiktívként lettek feltüntetve.
Ciao!

22. Fejezet: Wintershore-i bankrablás
- Rebeka - súgtam a fülébe romantikusan.
- Robert, nem akarom, hogy elmenj - válaszolt szelíden. A lánynak gyönyörű aranybarna haja és kékeszöld szemei voltak. Oly erős érzelmeket keltett bennem a látványa, hogy a szerelemnek az izzó tüze eltakarta előlem Afganisztán kopár hegységeit és sivatagjait.
- Muszáj lesz - feleltem beletörődve sorsomba.
- Kérlek, ne!
- Visszajövök, ígérem - vettem egy nagy levegőt simogatva arcát. - Nincs olyan tálib vagy al-Káida, ki elválaszthatna minket - vigasztaltam belenézve gyengéd szemeibe.
- Szeretlek.
- Én is téged, bébi - replikáztam csókot lehelve a fehér pólót és kék farmert viselő Rebeka ajkára, miközben Jozsó figyelt bennünket. Jozsó közepes termetű legény volt, akinek a napban a forró sugarai beragyogták fekete haját. Ő is szintúgy a katonai egyenruháját viselte, akárcsak én, annyi különbséggel, hogy az öltözékemet több címer és kitüntetés díszítette, mint az övét.
- Robi, kelj fel! - szólalt meg Rebeka György hangján. S erre annyi volt a reakcióm, hogy összeestem és felkiáltva felébredtem álmomból.
Az izzadság verejtékezett rajtam. György azonban nevetve végigmért tekintetével, aki egy citromsárga pólót és fekete csőnadrágot hordott. Érdekesség, hogy egy hatvankilences szám volt rátetoválva Gyuri pólójára.
- Ejha, valaki szépet álmodhatott - vigyorgott figyelve a megnagyobbodott hímvesszőmet, mely majd' kilógott a fehér boxeremből.
- Te hülye! Minek keltettél fel?! - méltatlankodtam idegesen.
- Mert Lester szeretné, ha visszajönnél - bökte ki egyhangúan.
- Én ugyan nem fogok. Négy nap múlva, azaz szerdán lesz a születésnapom - álltam ellen a kísértésnek.
- Robi, Michael kérte, hogy szóljak neked!
- Nem érdekel! Michael menjen a francba... megütött...
- Okkal tette!
- Okkal? Aha. Lesmároltad a barátnőmet, te f*sz! Nyilvánvaló, hogy ideges lettem akkor!
- Robi, én sajnálom... - dadogott. - Nem akartam, de Liza annyira szép lány.
- Te barom! Neked ott van Flóra! - vágtam a fejéhez a tényeket. - Bolond vagy te?! Liza gyereket vár tőlem, te meg összejössz a csajommal?!
- Robi, vetesd el a gyereket. Megkapod Flórát, mert nekem Liza kell! Flórát annyiszor dughatod meg, amennyiszer csak akarod - vallotta be vidáman.
- Te f*sz! - tápászkodtam fel az ágyról, s egy orbitálisat bemostam a pofájába. György kifeküdt a padlón, majd mérgemben elkezdtem rugdosni, mire Niko le nem állított Jacobbal együtt.
- Robert, hagyd! Megölöd őt! - kiabált Niko odarohanva hozzám.
- Kinek kell a te kibaszott ribancod, ha?! Baszd meg! Nekem csak Rebeka kell. Nesze, Liza már a tied, viszont a gyerek az engem illet! - rúgtam hátba megállás nélkül.
- Ember, ne bántsd, mert ez egy zseka, érted? - beszélt mellé a jamaicai Jacob.
- Zseka a fejed tokja! - kiáltottam fel abbahagyva a verést. Erre pusztán György egy monumentális vért köpött ki.
- Tegnap este megbasztam Lizát! Véresre kúrtam - heherészett öntelten, míg én idegbajosan megemeltem, s kidobtam az egyik ablakon.
- Úristen! Meghalt?! - pánikolt Roman aggódva.
- A hátam! - ordított György az egyik konténerből, amíg villámgyorsan visszafutottam szobámba, ahol felöltöttem maskaráimat: egy kék farmert, fekete bakancsot és rózsaszín pólót, melyre ráhúztam egy fekete bőrdzsekit. Annak ellenére, hogy utáltam a rózsaszín pulóvereket és ingeket, mégis jóérzés volt felvenni ezt a színt, mely mára már divattá vált.
- Roman és Jacob, hívjatok egy mentőt, mert én elmegyek Nikóval Lester Cresthez, aki segíthet Roman tartozásainak az eltörlésében, oké? - váltottam témát nagy levegővétel közepette.
- Rendben - egyezett bele Niko kilépve az ajtón.
- Ja és - fordultam vissza. - Ha kell kaja, akkor rendeljetek pizzát. A hűtőre rátettem egy cetlit, amin rajta van a helyi pizzéria telefonszáma. Sziasztok - köszöntem el tőlük elhagyva otthonomat, mindazonáltal észrevettem Gyuri zöld Thrust motorját a lakásom előtt parkolni. Gondolkodás nélkül felszálltunk rá Nikóval együtt, s elhajtottunk Acsóba, ameddig György el nem kezdett káromkodni a tartályból.

Harmincperces utazás állt előttünk, noha óvatosan kellett haladnunk a havas utak végett. Adrwingtonban amúgy is sok a baleset a figyelmetlen és idióta emberek miatt. Leginkább a kamionok okozzák a legnagyobb károkat és a folyton-folyvást telefonozó sofőrök. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben rengeteg volt az áldozatok száma az autópályákon. Bár Adrwington nem a nyugalomról és a békéről híres, hanem az erőszakról, a korrupcióról és a kevés munkahely lehetőségről, amely ahhoz vezet, hogy a fiatalok elhagyják az országot. Én jogosnak gondolom eme tendenciát. A nagyanyám halála előtt és egy kicsivel utána, tehát tíz-tizenegy évesen mindig is arról álmodtam, hogy szeretnék kiutazni húszévesen az egyik amerikai városba, Chicagóba a keresztapámhoz, Stevenhez. Aztán tizenhárom évesként rájöttem, hogy gyerekes voltam... semmi értelme elmennem oda szakma nélkül, meg az egész mozgatórugója, annyira abszurd volt. Ettől eltekintve több év elteltével mégis kijutottam Amerikába, de ez már egy másik történet... Mindeközben szóba elegyedtem Nikóval, aki elkezdte mesélni az Európában és Liberty Cityben történő kalandjait.

- Niko, mondj valamit magadról. Hosszú még az út... - törtem meg a csendet, Niko pedig boldogan válaszolt.
- Mire vagy kíváncsi? - kérdezte.
- Mesélj az életedről. Hogyan kezdted el ezt az egészet? - rukkoltam elő kíváncsian.
- A bűnözést?
- Igen.
- Nos, Jugoszláviában születtem. Apám, Karmalaf Bellic egy visszaeső alkoholista volt, míg anyám, Milica boldogtalan volt akkoriban, mert kénytelen voltam felnőni ezen a kemény helyen. Emellett sajnálatos módon a bátyám, Josef meghalt a Délszláv háborúban, ugyanis 1998-ban ellenséges erők megtámadták a tizenöt fős osztagomat, akik velem azonos szülővárosúak voltak. Elvesztettem Gorant, Mijót, Dragant, Dmitart, a bátyámat és az egyik gyerekkori szerelmemet, Milát is. Továbbá Mila nem halt meg! - mesélte visszaemlékezve depressziós hangon.
- Ez nagyon megható! Sajnálom a bátyádat és a barátaidat is. Amúgy mi lett Milával? - faggatóztam meglepetten.
- Mila szülei meghaltak, mert egy Rodrigo Burner nevű katona kiadta a parancsot, hogy bombázzák le Mila apjának a földjeit. Milával szerencsére elmenekültünk, azonban elválasztottak tőle, mert engem elvittek a katonák, Mila pedig elment Amerikába tanulni. Később a csapatom meghalt, s csak én, Florian Cravic és Darko Brevic éltük túl ezt a szörnyűséget. Ámbár rájöttem, hogy Florian és Darko voltak a besúgók, így őmiattuk támadtak meg bennünket - vett egy nagy levegőt. - A háború befejeződött. Apám, bátyám, nagynéném és nagybácsim meghaltak, Roman pedig szintúgy átköltözött a lehetőségek földjére. Anyámmal egyedül maradtunk, mindazonáltal lecsuktam engem, majd a szabadulásomat követően elkezdtem dolgozni Ray Bulgarinnak az Adrián, csakhogy a hajó elsüllyedt, ekképpen elmenekültem Olaszországba, mivelhogy Bulgarin azt hitte, hogy elsüllyesztettem a hajóját - várt egy kicsit. - Eközben 2008 ősze volt. Roman csábító üzeneteket küldött nekem, hogy jöjjek el Liberty Citybe, mert nagyon jó élete lett ott. Természetesen mindenről hazudott, de én barom hittem neki, így hát Hossan Ramzyval két hónapot töltöttem a Platypus hajón, mely becsempészett Libertybe.
- Ejha! - szóltam közbe tátott szájjal.
- Ezután kiderült, hogy Roman mindenről hazudott. Nincsen semmiféle villája, csupán egy alacsony keresetet hozó taxicége és teljesen eladósodott. Tudod, szentül hittem, hogy boldog leszek végre-valahára, de tévedtem! Dolgoztam rengeteg gengszternek. Gyilkoltam is. Sőt, ami a legmeglepőbb, hogy találkoztam Milával is, aki időközben új nevet váltott magának. Phoenix lett belőle... - törölte meg homlokát. - Phoenix megházasodott és született neki egy fia, ámde a férjét megölte Jon Gravelli emberei, Phoenix pedig a fiával Vice Citybe vándorolt, majd visszatért, s ekkor futottam vele össze. Szerelmes voltam belé, de ő már nem érzett irántam semmit... Barátokként eltettük láb alól Dimitri Rascalovot és Jimmy Pegorinót, aki megölte kedvesemet, Kate McReary-t. Végleg abbahagytam Pegorino halála után a bűnözést. Normálisan éltem Romannal, Jacobbal, Brucie-vel, Dwayne-vel és Kate bátyjával, Packie McRearyvel. 2009-ben Packie elkóborolt Los Santosba, majd Phoenix is követte őt. 2013-ban Phoenix visszatért Libertybe, hogy segítsek neki megmenteni Henry Platzot és bajtársait egy Monk nevű fickótól. Végezetül 2014-ben Phoenix meghalt, a gyermekét viszont a srác keresztszülei nevelik még ma is. Ennyi lenne a történetem - fejezte be mondandóját drasztikusan.
- Niko, most eléggé sokkolt állapotban vagyok... Hogy mik vannak! - sóhajtottam. - Részvétem Phoenix miatt.
- Te nem mesélsz magadról? - érdeklődött folytatva a társalgást.
- Hát... izé... - akadoztam meg.
- Minek verted meg azt a szőke hülyegyereket az előbb?
- Gyurinak hívják azt a hülyegyereket - válaszoltam kurtán.
- Igen, ő az. Minek utálod őt ennyire? - informálódott, ennek dacára leállítottam a motort egy közeli Burger Shot étteremnél.
- Niko, én ma még nem reggeliztem. Nem vagy éhes? - tértem el a tárgytól.
- Én ettem egy kicsi kolbászt egy szelet kenyérrel a lakásodnak a konyhájában, de még most is éhes vagyok, úgyhogy elfogadom a meghívást - fogadta el leszállva a motorkerékpárról.

Ezt követően beléptünk a gyorsétterembe, ahol leadtuk a rendelésünket helyet foglalva az egyik asztalnál. Én egy Torpedo Meal menüt választottam, míg Niko egy Money Shot Meal-t. Csorgó nyállal vártuk a hamburgereket, mígnem egy kövér hamburgersapkás asszonyság letette a tálcákat az asztalunkra. Az én ételem egy croissant volt, mely finom marhahúst és salátát tartalmazott különböző szószok kiegészítésével. Niko pusztán megelégedett egy hamburgerrel és ropogós sültkrumplikkal. Emellett mindketten kaptunk ajándékba egy műanyagpoharas kólát egy piros szívószállal megfejelve. Ettől a ponttól kezdve beleharaptam a croissantba, ámbár éreztem az ízén, hogy konzerváló- és színezőszereket foglalt magába a kaja, hiszen falusiként megmásíthatatlanul észreveszem, hogy milyenek a házilag készített táplálékok és zöldségfélék, ezzel szemben mégis laktató volt. Pár perccel később Niko visszatért az eredeti témára, s úgy gondoltam, hogy neki is kiöntöm a virágzó szívemet.

- Robert, akkor elmeséled? - mondta halkan.
- Igen - egyeztem bele. - Györgyöt akkor ismertem meg, amikor elkezdtem járni a Tolkavi Gimnáziumba, ahol Antal Donero bemutatta nekem az osztálytársait és egyben legjobb barátait, Kristóf Pecázt, György Petersont és Richárd Petersont.
- Várj, két Peterson? Ők ikrek? - hökkent meg Niko.
- Igen, azok. - Folytattam nyújtózkodva. - Őszintén szólva nekem Gyuri egy rövidke idő alatt szimpatikussá vált, s azt akartam, hogy barátok legyünk. Viszont a többiek nem érdekeltek, csak Gyuri! Tudod, pár hónap múlva kezdett kialakulni közöttünk egy bizonyos barátság, csakhogy Gyuri 2013 februárjában összejött egy nála egy évvel fiatalabb lánnyal, Flóra Hajdúval, kit lesmárolt a helyi ebédlő ajtajánál, én pedig láttam őket. Abban a pillanatban megállt bennem a vér. Persze nem vettek észre, sőt, otthon még sírtam is emiatt! - Leguggoltam felvéve szalvétámat a földről. - Bocsi, leejtettem. Tehát sokáig tűnődtem ezen a dolgon, hisz Gyurit egyre ritkábban láttam Flóra miatt. Egyfolytában Flórával volt, esélyem sem volt Györggyel találkozni egyszer sem.
- Robert, minek sírtál ezért? Irigy voltál rájuk? - tudakolt belekortyolva az italába.
- Ahogyan az előbb elmondottam, Flórával több időt töltött, mint velem, s részben irigy is voltam Flórára.
- Értem - vállat vont.
- Egy hónappal később rájöttem, hogy nem Gyuri a barátom, hanem az osztályomban lévő fiúk és lányok, mint például Kinga, Barbara, Enikő, Gergő, Máté és a padtársam, Patrik. De ennél szerintem az sokkal fontosabb, hogy Márk Kemény megkérdezte Patriktól, hogy én szoktam-e rosszakat mondani róla, mert a napokban bejelöltem őt Lifeinvaderen és ő visszajelölt. Patrik természetesen rávágta, hogy nem, majdan kíváncsiságból feltette azt a kérdést, hogy miért. Erre pedig Márk azt válaszolta, hogy Antalék kinevetnek és kibeszélnek, s így jobb lenne, ha elkerülném őket. Patrik ezután meglepődve megígérte Márknak, hogy elmondja ezt nekem annak ellenére, hogy rosszul fog majd esni a lelkemnek. Így is lett. Patrik megüzente ezt a titkot Lifeinvaderen, s másnap felkerestem Márkot, aki elmondta, hogy Gyuri, Richárd, Kristóf és Antal használnak ki engem.
- Kitalálom, azonnal odarohantál Gyuriékhoz és megverted az összeset, azután igazgatói ügy lett belőle, ugye? - kérdezett vissza ötletelve.
- Majdnem - mosolyogtam rá. - Találkoztam Antallal, akit mindenki szeme láttára bezavartam az egyik toalettbe, ahol leordítottam őt és Kristófot. Közben Gyuri is bejött, de őt azonnal kizavartam.
- Szép - nevetgélt. - Mi lett utána?
- Otthagytam mindegyiket, s továbbá az osztályom kérdezősködött az eseményről, de én nem válaszoltam, hanem otthon írtam erről egy kisregényt az osztályomnak a Lifeinvaderes csoportjában, s ily módon mindenkinek tetszett a rövidke történet, azonban az egyik faszfej osztálytársam átküldte ezt Gyurinak, aki azt írta, hogy akar velem beszélni a holnapi nap folyamán.
- Tudnál idézni a regényből?
- Persze. Ezt hallgasd: "S a napnak a sugara beragyogja Gyuri szálkás, korpás és szőke haját, melyet már három hete nem mosott" - motyogtam emlékezetből.
- Úristen! Ez jó - nevetett fel.
- Olyant is írtam, hogy: "Antal a kezét a szájára helyezte, akárcsak egy fürdőskurva vagy egy beszívott apáca."
- Fürdőskurva, beszívott apáca. Ez hatalmas! Régen nem nevettem ilyen jót - nyerített fülsértően.
- Igen, szép a fogalmazási készségem - kacagtam.
- Robert, Gyuri bántott a történet miatt?
- Dehogy. Gyuri megbocsátott nekem, mondván, hogy ő nem használ ki és mindig is a barátom marad, csakhogy... - hebegtem. - Bevallotta, hogy megmutatták a róluk írt regényemet a tanárnőjüknek, aki az osztályfőnökük...
- Sejthettem volna - biggyesztette le az ajkát -, hogy nem fogja annyiban hagyni.
- Hát ja. Igazából ez a tanárnő engem nagyon szeretett. 2012 novemberében írtam egy karácsonyi verset, melyet betett a Népújságba, s ez a Gyuris dolog őt váratlanul érte. Jóllehet valójában tetszett neki az irományom az osztályával együtt, de akkor is rossz érzés volt ezt átélni. Hál' Istennek nem bántott engem a tanítóm, hanem vigasztalt és megígérte, hogy nem mondja el a többi pedagógusnak.
- Akkor jól végződött minden, nem?
- Nem - reagáltam.
- Hogyhogy? - csodálkozott el.
- Pár hét múlva elutaztam Németországba, mert a falumban, Bongohazéban az a szokás, hogy az ottani gyerekek meglátogatják a Schlitzben élő családokat. Ez idő alatt pedig teljesen elfelejtettem Gyuriékat, sőt, nem is voltam már utána depressziós, csakhogy öcsém, Gerry lányosztálytársai megkérdezték, hogy miért utasítottam vissza Anita Ribanocz ölelését, merthogy ez a lány 2012 végén át akart engem ölelni, azonban én visszautasítottam. Nos, a lányokkal való beszélgetés azt eredményezte, hogy miután visszatértem Adrwingtonba, odaadtam egy Berlinből származó képeslapot Anitának és egy finom csokoládét is, ennek tetejében a levelezőlapra még egy szép verset is ráírtam, melyet fürdőzés közben találtam ki. Első látásra elpirult, mivelhogy az unokatestvérem, Tess és annak barátnője, Redzsio Kalabria biztattak, hogy udvaroljak tovább Anitának, ámde ez a hülye k**va két nap elmúlásával másokkal üzente meg, hogy hagyjam őt békén, illetve megmutatta az egész osztályának a versemet - fabuláztam minden fájdalommal fűtve.
- Hát ez gáz.
- Az - vihogtam szomorúan.
- Szerintem felejtsd el Gyuriékat és Anitát. Úgyis már régen volt, mára már semmit sem számít! - bölcselkedett vigasztalva.
- Niko, bevallom neked, hogy ezzel az Anitás üggyel még nem oldódott meg semmi sem, mert 2013 májusában és júniusában újból fájdalmat okoztam magamnak - álltam meg egy pillanatra. - Az osztályomból a lányok bántottak engem. Lehordtak mindennek, s én ezt komolyan vettem az érzékenységem miatt. Ennek pedig az lett a következménye, hogy írtam Eszternek egy üzenetet Lifeinvaderen - kaptam elő telefonomat. - Eszter ezt válaszolta: "Na jó. Akkor szerintem most már elege lett mindenkinek abból, amit csinálsz. FOGD FEL! Nem egy középkori mesehős vagy, akinek meg kell váltania a világot. Fogadd el, hogy te más vagy, mint mi. És próbálj alkalmazkodni. Képtelen vagy eldönteni, hogy mikor viccelünk és mikor nem. És ez nemigen magas intelligenciára utal. Összekevered a barátokat és az osztályközösséget, holott a kettőnek kurvára semmi köze nincs egymáshoz. Nem veszed észre, hogy mi nem bántunk, hanem csak viccelődünk. Inkább az a kérdés, hogy TE kinek képzeled magad?! Nem gondolod, hogy veled van baj, ha állítólag mindenki ellened van?! Gondolkozzál már el!" - olvastam fel mérgelődve.
- Ribanc - jelentette ki együtt érzően.
- Számból vetted ki a szót - mosolyodtam el.
- Miket írtál neki?
- Ezeket - olvastam tovább a mobilomról. - "Miért nem lehet engem békén hagyni, s elfogadni?! MINDENKI ellenem van?! Bárcsak az lennék, akinek TI képzeltek! Bárcsak annyi mérgem lenne, hogy mindnyájatokra felhasználhassam! Bárcsak az lennék, akinek TI gondoltok! De én nem vagyok olyan! Én jófiú vagyok!"
- Szépen fogalmazol - dicsért meg megemésztve hamburgerét.
- Kösz. Folytatom, ha nem baj - kezdtem bele újból. - Másnap Eszter megmutatta ezt az egyik barátnőjének, Petra Pilának, aki kibeszélt engem az összes lánnyal együtt. Én pedig hallottam őket, de nem mentem oda. Hagytam, hogy élvezkedjenek a kurvák! Azonban letámadtak engem az osztályban. Kiabáltak velem, de én visszaordítottam. Petra és Eszter dühösen óbégattak, amíg Eszter majd' el nem sírta magát. S én a szemeiből láttam, hogy Eszter sírni fog, mert az általánosban sok gyerek buzerált és mindig behívtam anyámat, Catelynt, hogy állítsa le őket. Anyám meg a tanárok rikácsoltak a rosszcsontokkal, akik zokogtak miattam, és Eszter szemeiből azonnal láttam, hogy pityeregni fog, ezért hagytam rájuk a dolgot. Egy nap elteltével Eszter nem jött iskolába, s Petra és Alexandra Szemetes megkértek, hogy beszéljem meg velük a dolgokat. Ám az összes lány és Gyuri haverjai is odajöttek... Ennek ellenére kibékültem velük, viszont faszfaj Gyuri megutált, mert b*zi Eszter a veszekedést követően odarohant Gyurihoz és elmondta neki, hogy irigy voltam rá Flóra miatt és hogy folyton kérdezősködtem utánuk. Igaz, beszéltem Gyurival, de ez a hülye páva nem bocsátott meg nekem, sőt, egy szót sem szólt hozzám! Nem is köszönt, mikor találkoztunk. Aztán a legutolsó tanítási napon énekóra volt, s az énektanár megengedte, hogy zenéket tegyünk be az Electrictitről. Persze a lányok mindenféle undorító mocskot hallgattak meg velünk, amíg meg nem kérdeztem az oktatótól, hogy én is betehetnék-e valamit. Ezután a tanár engedélyezte, s ilyen módon beírtam az egyik híres sorozat, a Trónok harca főcímdalát és az abból származó Castemere-i esőket is. Mit gondolsz, mi lett?
- Nem tetszett nekik, ugye?
- Pontosan. Mindenki leszarozta a tanár úr kivételével, ki megvédett engem és megígérte, hogy nézni fogja a sorozatot, mert rohadt jó a zenéje is! Ezután vége lett az iskolának, épp a Tolkavi központban vártam a buszomat, csakhogy ez a szajha Szandi Szemetes odarohant hozzám azzal a ténnyel, hogy kössem fel magam a zeném miatt. Mindenki hallotta, hogy hogyan beszélt velem ez a k**va! Habár visszaszóltam neki, de felesleges volt... Visszaélt azzal is, hogy egy ATG függő vagyok, mert mindig azzal játszok. De istenem, én más videojátékkal is szoktam szórakozni, ebből kifolyólag nem vagyok ATG függő! Az a ribanc azt hitte, hogy az ATG: Andreas Sannal játszok, pedig én már akkoriban az ötödik részét és az ATG Online-t nyomattam. Végezetül felszálltam a buszra, majd otthon mérgemben összetörtem egy poharat, s így kellett nekikezdenem a nyári szünetnek. Ennyi a történetem... Ironikus, hogy mindegyik hónapra tudtam magamnak csinálni fájdalmat. Februárban Flóra csókolózott Gyurival, márciusban Antalékat a budiba zavartam, áprilisban Anitánál beégtem, májusban Eszter beköpött Gyurinak és júniusban a Trónok harca miatt csúfoltak ki. Kellett ez nekem? Mire volt jó? Még most is depressziós vagyok, Niko.
- Robert, nem tudom, hogy miért van ez, de erős szimpátiát érzek irántad. Hallottam Romantól, hogy megmentetted őt a maffiától és most segíteni akarsz, hogy kifizesse az adósságait. Ez nagyon nemes cselekedet tőled! Én azt mondom, hogy nem vagy rossz ember! Sőt, kedvellek is, tehát jó embernek tartalak. Lehet, hogy kialakul közöttünk egy barátság. Emellett a lányokkal és Gyuriékkal ne foglalkozz. Gyuri kivételével úgysem látod őket többé, nincs joguk bántani egy ilyen csodálatos embert, mint téged! - öntött belém lelket barátságosan.
- Niko, jólesnek a szavaid. Én is kedvellek téged, s remélem, hogy hamarosan barátok leszünk - vidámodtam meg.
- Amúgy, ha akarsz velem kikapcsolódni egy kicsit, akkor hívj el - nyújtotta át névjegykártyáját.
- Köszönöm. Mindenképpen felhívlak majd - fogadtam el ránézve a mobiltelefonom képernyőjére. - Niko, szerintem induljunk, hogy segíthessünk a rablásban Lesteréknek.
- Robert, én már 2008 óta felhagytam a bűnözéssel, de csakis Roman miatt állok vissza egy rövidke ideig, ámbár amint Roman kifizette a tartozásait, visszatérek Jacobbal és a kuzinommal együtt Liberty Citybe. Roman családapa, foglalkoznia kell a családjával! - komolyodott meg.
- Megértem. Egyébként veletek jöhetnék én is? - tettem fel a váratlan kérdést.
- Nekem mindegy. De miért is akarsz eljönni velünk Libertybe?
- Mert meg kell találnom László Hiller gyilkolást, Mary Valvonát.
- Fogadd meg tanácsomat: ne keveredj bele a maffia ügyeibe! - prédikált tapasztaltan.
- Niko, megölte a barátomat! Bosszút kell állnom.
- Egykor én is harcoltam a maffiával, de Pegorino halála óta a maffiózók leszálltak rólam.
- Tudom. Hallod, mennünk kéne! - sürgettem.
- Jó, menjünk - hagyta rám visszatéve tálcáinkat egy műanyagkukába.

Ez idő tájt visszainvitálódtunk a mocira, s már hagytuk is el Wintershore városát. Egy rövidke kirándulás befejeztével elértük Lester búvóhelyét. Óvatosan betoltam a Thrustot egy garázsba, mely az oroszoknak volt biztosítva. Ekkortól fogva fellépcsőztünk a nappaliba, ahol megtaláltuk barátainkat egy kisebb fehér színű táblánál, mely a falra volt rászerelve. A táblácska mindenféle fényképpel és FIB-s arcképekkel volt kidíszítve.

- Lester! - zavartam meg őket.
- Robert, György meggyőzött, hála az égnek! - könnyebbült meg összecsapva tenyereit.
- Igen, viszont történt a hátával egy kicsike baleset, s most jelenleg a kórházban ápolják, ha minden igaz - mormoltam monoton módon.
- Lehet, hogy találkozik Trevorral - somolygott az afroamerikai Franklin egy fekete öltönyben. Rajtam és Nikón kívül mindenki fekete öltönyben és piros nyakkendőben tündökölt, valószínűleg a rablás miatt.
- Kétlem. - Néztem Franklin szemeibe gonoszan.
- Robert, ki ez a fickó melletted? - kíváncsiskodott Michael.
- Ő Nik... - Belekotyogott a kopasz Packie, azt eredményezve ezzel, hogy nem tudtam végigmondani a mondanivalómat.
- Niko kibaszott Bellic? - tudakozódott leesett állal.
- Packie? Packie McReary? - Niko végérvényes meglepődöttséggel ölelte át egykori barátját, Packie-t. A két pasas irtózatosan örült a találkozásnak annyi év elteltével.
- Istenem, Packie. Miért nem szóltál arról, hogy elmész Los Santosba...? Veled tartottam volna... - pityergett Bellic.
- Egyedül akartam otthagyni Libertyt... Nem bírtam elviselni Kate halálát...
- Megértem. Szerettem Kate-t... Gyönyörű volt, bárcsak élhetne még... - itatta az egereket a szerb figura
- Aha! Niko Bellic! Maga volt az a férfi, aki felforgatta Liberty City életét. Látod, Michael. Róla beszéltem neked az ékszerrablás előtt - örvendezett Lester kezet fogva Nikóval. - Nagyon örülök, hogy megismerhetem, Niko. Sokat hallottam magáról! Nem szeretne csatlakozni a csapatunkhoz? Rablásokat hajtunk végre.
- Épp ezért vagyok itt. Robert mesélte, hogy maguk tudnának pénzt szerezni.
- Persze. Éppen egy bankrablásnak a terveit beszéljük meg - ismerte be Lester nekinehezedve egy sétabotnak.
- Lester, Niko kuzinja tartozik Jon Genovese-nek - nyögtem ki őszintén.
- Genovese? Miért pont neki?! Ő egy veszélyes ember. Egy kaszinót üzemeltetnek a városban és vannak területeik Liberty Cityben és Los Santosban is - mérgelődött.
- Segítenünk kell Nikóéknak! - kurjongattam kiállva a nézőpontom mellett.
- Pedig a mostani rablásnak az összege lett volna a Merryweather jutalma és a visszaút Amerikába. Kérnem kell még egy kis időt Don Percivaltól... Francba! - Lenézett a parkettára visszaülve tolószékébe.
- Most akkor segítünk neki? - tájékozódtam.
- Persze! Szerinted minek kérek Percivaltól halasztást?
- Köszönöm - köszönte meg Niko.
- Térjünk a tárgyra - tért a tárgyra Michael mutogatva a táblára. - Robert, Lesterrel kiválasztottuk, hogy ennek a rablásnak a B részét hajtjuk végre, merthogy ezt könnyebb megcsinálni. Arról lenne szó, hogy két Burrito furgonnal behajtunk a Salandra kerületben található Wintershore Bankba, ahol berúgjuk az ajtókat és kirobbantjuk a széfet. Viszont az egyik hackerünk kikapcsolja a kamerákat, így a rendőrök nem fognak minket észrevenni. Azután visszaszállunk a Burritókba és visszavisszük a pénz a rejtekhelyre. Ennyi lenne.
- Michael, tegyük fel, hogy a rendőrök mégis észrevesznek bennünket, akkor nem tudunk sokáig menekülni Burritókkal - szólt közbe a kövér Elvis.
- Jó meglátás, barátom. Erre a problémára mi is felkészültünk. A Burritók tartalmaznak szögesdrótokat, melyeket kibocsáthatunk a zsarukra és van egy Benson teherautónk is, amelynek a dobozában elrejtőzhetünk. Más kérdés? - demonstrálta De Santa.
- Igen, lenne egy kérdésem - kezdett bele Lester unokaöccse, a szőke Brendon. - Honnét veszed, hogy a teherautó elbír két Burrito súlyával?
- Hidd el, hogy elbírja, nigga - kotnyeleskedett bele Franklin.
- Jól van.
- Más kérdés? - kérdezett Michael ismét.
- Mi lett a csapatunknak a neve? Most Flóra és Gyuri Fan club vagy Mami szerelmei bűnügyi család vagyunk? - kérdeztem, annak ellenére, hogy tudtam a választ.
- Tigris Team Gang - válaszolt Michael, s én erre eléggé elpirultam.
- Jöjjenek a rablásnak a csapattagjai. - Felállt Lester a botjával. - Robert, ha Nikót is beleszámoljuk és Gyurit kivesszük a listából, akkor tízen fogunk bankot rabolni. Te, Én, Michael, Franklin, Noél, Niko, Packie, Elvis, Brendon és Rickie Luckens.
- Oké, és mi van Borodinnal, azzal a motoros dagadékkal és a nagydarab négerrel? - szóltam bele.
- Őket majd a következő rablásoknál alkalmazzuk. Rengeteg emberünk van még.
- Emberek - folytatta a szót Michael. - Niko, Packie, Robert és Noél megy a fekete furgonnal, míg Én, Franklin, Elvis és Brendon a fehérrel. Aztán Rickie Lesterrel marad a hackerkedéshez. Kérdés?
- Könntest du das genauer erklären? (Lehetne egy kicsit pontosabban?) - értetlenkedett Noél németül.
- Ich werde dir helfen (Majd én segítek) - ajánlotta fel segítségét a göndör hajú Rickie Luckens, ki egy zöld hipszteres pólóban és egy fehér nadrágban pompázott.
- Szerintem ez is megoldva - vett mély levegőt Michael. - Az autóban találtok magatoknak bukósisakokat, s amint odaérünk a bankhoz, mindenki vegye fel magára és mehet az akció. Indulás! - utasított bennünket.

Nem sokkal ezután mindnyájan betoppantunk járműveinkbe és már vettük is az irányt Wintershore felé. Sajnálatos módon fennállt az a keserű helyzet, hogy másodjára is harminc percet vett igénybe az út, ennek ellenére valamiért mégis élveztem a kiruccanást, mert Niko és Packie Liberty Cityben és Los Santosban történő kalandjaikat vitatták meg. Ezt letisztázva én voltam a sofőr, Noél mellettem ült, Niko és Packie pedig hátul.

- Ember, el sem tudod hinni, hogy miken mentem keresztül Los Santosban - reflektált Packie hahotázva.
- Nekem az életem gyökerestül megváltozott. Romannak és Mallorie-nak született egy gyereke, aki Kate nevét kapta, merthogy lány lett a csöppségből. Most jelenleg hétéves a leány, de annyira aranyos és szeretnivaló, egyszerűen imádom! - érzékenyült el Bellic.
- Niko, neked nincsen gyereked?
- Nincs, pedig már harmincnyolc éves vagyok... És neked, Packie? - közölte a középkorú Niko.
- Nekem sincs. Bár ki tudja, annyi nővel volt már dolgom. Sokat voltam prostituáltakkal LC-ben és LS-ban - viháncolt McReary rácsapva kockás hasára.
- Mesélj a kalandjaidról, Packie - manifesztálta érdeklődően.
- 2013-ban a Vagos egyik tagjával kiraboltunk egy boltot, ám szerencsére az a pasi, aki előbb kiadta a parancsot, elfuvarozott minket a bázisunkra, s megígértem neki, hogy segítek a rablásaikban. Így is lett. Kiraboltunk egy ékszerboltot, egy bankot Paleto Bayen, betörtünk az FIB épületébe és elloptunk az Union Depositorytól 201 millió értékű aranyat. Hatalmas rablások voltak ezek! Olyan gazdag vagyok mára. Sőt, van egy luxusvillám Los Santosban - regélte derűsen.
- Ennek nagyon örülök, barátom. Amúgy minek jöttél Adrwingtonba?
- Lester felkeresett engem, mert újabb rablásokat terveznek és úgy gondoltam, hogy repülővel átutazok az Atlanti-óceánon. Amúgy, ha végzünk a rablásokkal, visszatérünk LC-be? Szeretném meglátogatni az édesanyámat és a bátyámat, Gerryt. Rajtam kívül már csak ők élnek a családból. Derrick meghalt természetes halálban, Francist lelőtte valaki, Kate-t az a seggfej Pegorino meggyilkolta, apám öngyilkos lett, Gerry börtönben, anyám pedig haldoklik. Hiába vagyok gazdag, ha a családom nagy része már meghalt. Szar az élet, Niko... - mondta elcsukló hangon.
- Egyetértek. Ma már a szex és a Lifeinvader, meg a Bleeter a fontos... Szar ez a generáció!
- Niko, hallottál Johnny Klebitz haláláról? - váltott új témát az ír cimbora.
- Igen. Bleeteren olvastam róla.
- Trevor Philips megölte őt Sandy Shoresban. Széttörte a koponyáját! Én még dolgoztam is Trevorral a rablásokban. Állítólag hamarosan felépül és ő is fog segédkezni nekünk.
- Johnny annak ellenére, hogy elrabolta Romant, rendes volt. Szimpatikus volt számomra. Sajnálom, hogy meghalt. Isten nyugosztalja! - tette össze kezeit Niko imádkozva.
- Srácok, Johnny még mindig él! Megmentette az életemet az Angels of Death motorosaitól. Most jelenleg börtönben van - ismertem el joviálisan.
- Ez lehetetlen! Kizárt - kételkedett Packie és Niko egyszerre.
- Pedig él. Majd meglátogathatjuk a börtönben - tréfálkoztam nevetve, de a nevetésem hamar véget ért azzal, hogy elérkeztünk a bankhoz.

(Aláfestő zene: https://www.youtube.com/watch?v=THitiLxUOUs) )

Ez idő alatt felvettük sisakunkat és Michael már rúgta is be a bejárati ajtót. Az emberek pánikolva kifeküdtek a padlózaton, amíg Michael egy M4-es gépkarabéllyal el nem lökte az épp ott tartózkodó idős rendőrt, akit egy második ütéssel elküldött egy szebb világba. Eközben pedig Michael, Franklin, Packie és Niko a széfhez rohantak ráhelyezve egy C4-est, melyet pár pillanat leforgása alatt aktiváltak is. Hatalmas robbanással kinyílott a páncélszekrény, amelyből kivették a megszámlálhatatlan mennyiségű pénzt beletéve táskáikba. Ezalatt a többi társammal figyeltük a félő polgárokat, azonban egy röpke percre elkalandoztam, s egy kopasz idegen hátulról kivette Noél Vintage Pisztolyát a farzsebéből eltaszítva magától az ifjoncot. Noél nehézkesen megpróbált feltápászkodni, mialatt bajtársaim kieresztették karabélyaikból a golyókat. Az ismeretlen rohamosan odafutott lányához, aki egy kék farmert, sárga inget és fekete öltönyt viselt. A kisasszony megfogta apukája kezét és rohantak a kijárat felé kikerülve a fegyverekből áradó tüzet. Ezután éppen a kijáratnál voltak a menekülök, mikor az apa felém fordult és kacsintott nekem egyet. Maximálisan lesokkoltam abban a pillanatban. Lőni sem tudtam. Kiesett az AK-47-em merev kezeimből. Az apuci egy barna nadrágban és egy fekete São Paulói ingben díszelgett, melyre rá volt húzva egy sötétszürke öltöny. Sammy Bottino volt az illető a lányával, Antoniával.

- Miért nem lőtted le? - harsogott Elvis folytatva a rablás munkálatait, mindazonáltal az egyik nőci megnyomta a riasztót.

Ezek után bepakoltuk a lét a furgonokba és már hagytuk is sorsára a civileket, mindazonáltal a rendőrök csakhamar utolértek bennünket. Idegeskedve kiengedtem egy-két szögesdrótot az üldözőkre, akik elvesztették az egyensúlyukat és nekicsapódtak a többi autónak megkönnyítve ezzel dolgunkat, viszont rendőrhelikopterek is becsatlakoztak. Szerencsére Noél egy Micro-SMG-vel valamilyen módon kilőtte a repcsi pilótáját, s így a repülőgéb nekiesett az Anud Tower ikertornyainak. A tornyok összedőltek maguk alá temetve a sünöket és a másik kettő rendőrhelikoptert is, noha nekünk sikerült kikerülni az irodaházakat. Végezetül Rickie és Lester elért bennünket a Benson teherautóval, melynek dobozában bújtunk el a két furgonnal megspékelve. Az események elteltével újabb harminc percet hagytunk magunk mögött, mire visszatértünk a főhadiszállásra. Az oroszok kinyitották a doboz ajtaját kiengedve bennünket a zárkából.

(Eddig tart)

- Ezt megcsináltunk! - örömködött Michael összeütve tappancsait Franklinével.
- Remek volt, srácok. Büszke vagyok rátok - gratulált Lester sétálva a botjával.
- Ez tényleg jó volt. Nosztalgikus érzés kapott el, hogy visszatértem a bűnözésbe - idézte fel a múltat Niko.
- Nem gondoltam volna, hogy élve megússzuk. Sokkal jobb, hogy kibaszott Gyuri nem vett részt a rablásban, mert kinéztem volna, hogy az az öreg rendőr megölte volna egy sokkolóval - gúnyolódtam éljenezve.
- Bizony, és a második rablásnál már én is segíteni fogok! - hangoztatta röhécselve Borodin rátéve mancsát vállamra.
- A k**va életbe! Nagyon megijesztettél! - ijedtem meg hisztizve.
- Fiúk, több mint tizenötmillió tnirofot szereztünk, és az unokatesód mennyivel is tartozik a maffiának? - számolta össze a összeget a szemüveges Crest.
- Négymillióval - vágta rá a választ Niko.
- Jó, akkor el tudjuk majd osztani igazságosan egymás között. Holnapra mindenkinek elutalom a bankszámlaszámára a zsozsót és Jon Genovese is megkapja a jutalmát - morogta Lester.
- Lester, az ennyimét szerdára utald el, mert akkor lesz a születésnapom. Jó? - kértem meg humorosan.
- Robert, te még ma megkapod a lepedőt, mivel szeretném, ha tőzsdéznél egy kicsit és végrehajtanál merényleteket számomra.
- Legyen - fogadtam el ásítva.
- Emberek, köszönöm az együttműködést! További kellemes napot, sziasztok - köszönt el belépve a panelba, ekképpen az összes bankrabló elhagyta a területet engem, Nikót és Michaelt kivéve.
- Robert, szeretnék bocsánatot kérni a múltkoriért. Sajnálom - kért bocsánatot megbánva tettét.
- Nem baj, Michael. Gyuri megkapta a büntetését...
- Mit csináltál vele? - kérdezte megvakarva állát.
- Kidobtam az ablakon és valószínűleg eltörhetett a gerince. Nagyon felidegesített... - meséltem bosszúsan.
- Akkor egy darabig ő sem fog rabolni velünk.
- Jobb is... - vállat vontam.
- Robert, békülj ki Lizával, mert egy partit akarunk a szülinapodra tervezni - állt elő tervével.
- Meglátjuk. Gyere, Niko. Menjünk vissza Romanhoz. Szia, Michael! - búcsúztam el tőle beülve egy taxiba Niko kíséretével.

Összességében élveztem az első rablásomat, csak egy kicsit furcsálltam Bottino megjelenését, viszont tudtam, hogy beszélnem kell vele Valvona miatt is. De hát azért boldog is voltam a pénz, Michaellel való kibékülésem és Gyuri megverése miatt, s már egyből éreztem, hogy Rebekát szeretem, nem pedig Lizát. Az idő megy tovább, semmi sem változik...

[Arminho]

míg a másodikban meglopják a Merryweathert.

Hmm, de ismerős ez valahonnan... sajnos nem tudom mostanság elolvasni, mert Erdélybe utazom tanulmányi kirándulásra, de amint hazaértem, bepótlom!

[Gonzales]

várlak

[NikitaDragovich]

Arminho: Igen, te küldtél nekem két rablást, mely a Merryweather meglopásával kapcsolatos. Rendben, nem hajt a tatár. Jó kirándulást!

Franklin465: Neked hogyan tetszett eme fejezet?

FONTOS BEJELENTÉS: Amint befejezem az IRBK I Bevezetőjét, ami ugyebár sokára fog megtörténni, elkezdek egy új történetet, mely valószínűleg Chicago vagy Liberty City városában fog játszódni. Összesen négy főszereplője lesz e regénynek, s több szálból fog futni a cselekmény. Emellett E/3-ban fogom elkészíteni a sztorit!

[Gonzales]

Nikita: ahogy mindig! nagyon jól leirod, mintha énis benne lennék, nagyon tetszik!

[NikitaDragovich]

Franklin465: Köszi. Nem akarsz szerepelni benne? Mondjuk Robert egyik rablótársa lennél .

Ettől eltekintve elérkezett a következő rész! Mely a harmadik merényleti megbízás. Jó olvasást.

23. Fejezet: A bérgyilkos - Péter Danubius
- Robi! - ordított rám a szemüveges Petra Pila idegesen, miközben fáradtan beléptem az osztályterembe. A leányzó egy kék rövidnadrágot és egy fehér pólót viselt, melyre rá volt írva a depresszió és a stressz szó.
- Tudom, mit tettél... - feleltem egyhangúan a szürke farmeromban és a kék-zöld csíkos pulcsimban.
- Nem érdekel, hogy mit tettünk! - méltatlankodott feltüzelten.
- Hogy mersz Te ránk olyant mondani, hogy szajhák?! - óbégatott Eszter Folyósi dühösen. Érdekesség, hogy ő is egy kék rövidnadrágot hordott, akárcsak boszorka barátnője, habár volt egy aprócska különbség közöttük, mégpedig az, hogy Eszter pólója fekete színű volt, amelyre hipszteres rózsák voltak rátéve.
- Hagyjatok már békén! - dühöngtem ingerülten, midőn osztálytársaim csöndben figyelték az eseményeket. - Petra, Te vagy itt a legjobban irritáló személy! Folyton-folyvást hülye kérdőjeleket rajzolgatsz a levegőben, és a hülye grimaszaidból is elegem van! - vallottam be depressziósan, amíg a hosszú barna hajú boszorkány megvádolt.
- Fogd meg cuccodat, és menj haza! - parancsolgatott nagyképűen.
- Elhiszed, hogy szívesen hazamennék? Csakhogy nem lehet... - jegyeztem meg gúnyosan.
- Menjél haza! - ismételte meg mondandóját öntelten.
- Robi, nem tudsz te alkalmazkodni! - jelentette ki Eszter könnyezve, én mindössze hagytam, hogy provokáljanak, nehogy sírjon ez a pletykás szajha.
- Jól van. Leszarom.
- Sőt, ezt te csak beképzeled magadnak! - magyarázta ribanc Eszter mutogatva. - Nem is úgy történnek a dolgok, ahogyan te elmondod! Meg is kérdeztük pár embertől, hogy a múltkori dolog hogyan történt, s nem úgy, ahogyan leírtad - kiabált, holott nyilvánvaló, hogy csak részben történtek úgy az adott eseményeket, melyeket leírtam a múltkori regényben, mivel nagyvonalban felvázoltam a Gyuris ügyet.
- Robi, hogy mondhattál ilyent egy lányra, hogy szajha?! - kurjongatott a szőke Enikő felém. Meglepő módon csalódtam benne, merthogy jó kapcsolatom volt vele, s erre Eszteréket védte.
- Rossz érzés volt, amit velem tettetek! - replikáztam vehemensen.
- Te csak rám, Fruzsira, Eszterre, Szandira és Redzsire haragszol?! - tette fel a kérdést kibaszott Petra, de oly bugyuta szisztémával, hogy azt hittem, hogy inkább felkiáltott, nem pedig kérdezett. Redzsio Kalabriáról pedig annyit, hogy folyton-folyvást piszkált engem, annak ellenére, hogy a rokonom volt. Korábban kedvelt, de mintha Anitával való balhém után megutált volna. Talán azért, mert sokszor szóltam hozzá és az unokatestvéremhez, Tesshez.
- Úgy csinálsz, mintha mi valamiféle szörnyetegek lennénk, pedig itt mindenki egyenlő! De te ezt megcáfolod a beképzeléseiddel - motyogta Eszter hazudozva. Azonban belépett a terembe a negyvenes évei végén járó matektanár, Tonhy Rottlestiren, ki egy fehér krokodilos ingben és egy fekete cicanadrágban pompázott, melynek hátulja lyukas volt.
- Itt meg mi történt? Mi ez a leoltás? - kérdezősködött a barna hajú és barna bajszú tanár meghökkenve. Rottlestiren tanár úr egy kicsit pocakos volt, a bajszában és a hajában pedig egy-két őszhajszál díszelgett.
- Semmi, tanár úr. Csak a szokásos - vállat vontam, ámde Eszter és Petra átváltoztak valkűrökké, akiknek a mellei kibuggyantak a melltartójukból.
- Robi, öld meg őket ezzel! - utasított Rottlestiren beledobva egy kék lézerkardot a kezembe.
- Tanár úr, ez meg mi? - dadogtam végigmérve szemeimet a fénykardon.
- Egy lézerkard! Ezzel megölheted őket! - demonstrálta ledobva az asztalról a matekkönyveit.

A tanító lyukas nadrágjával felugrott az asztalra előrántva zöld lézerkardját, mellyel elkezdett hadonászni. Sajnos eléggé undorító volt a látvány, hiszen Tonhynak kilátszott a fél segge, mely a szőröktől virított. Eközben a tanulók pusztán sikításba fojtották félelmüket, mígnem a két szörnyeteg átváltoztatta őket ugyanolyan szárnyas démonokká, mint saját magukat. Ezt letisztázva hősiesen nekirohantam ellenfeleimnek, kiknek sikerült leadnom pár gyengéd vágást, mindazonáltal a 9. A-sok betoppantak a helyiségbe, mondván, hogy a zajok bántották fülüket. Meglepődve tapasztaltam Gyuri jelenlétét, aki levetette ruháit és ráugrott Eszter lidércére megerőszakolva őt megnagyobbodott kukacával, mely akkora volt, hogy rajzolni lehetett volna vele. Tonhy és én felnevettünk Gyuriékon, ameddig Petra elő nem hívta az ufókat, akik FIB-s csészealjakkal szippantották be a gimnázium háztetőjét. Mérgelődve elvettem az oktatóm lézerpisztolyát a szekrény fiókjából piros lézert eresztve az idegenekre és a valkűrökre is egyaránt. Szerencsére sikerült meggyilkolnom négy-öt űrlényt és hét-nyolc bestiát fegyveremmel, ugyanakkor hátulról Anita megütött egy seprűvel, ekképpen megfordultam és egy monumentálisat bevágtam az arcába. A nőci a holtaknál is holtabban esett össze a parkettán, noha hamar el is felejtettem Anita tetemének a sértegetését, ugyanis az ajtóban figyelmes lettem Gyuri barátnőjére, Flóra Hajdúra, ki egy nővérkés ruciban mutatta vad melleit. Egy pillanatra kiesett a kardom és a pisztolyom merev ujjaim közül és tátott szájjal követni kezdtem a szépséget abba az illemhelyre, ahová bezavartam még korábban Antalt. Ettől eltekintve magára hagytam az izzadságtól verejtékező pedagógust, Flóra pedig bezárta a vécé nyílászáróját, hogy ketten tudjunk egy kicsit szeretkezni. Flóra belökött az egyik fülkébe, ahol lerántotta nadrágövemet a gatyámmal karöltve.

- Megbaszlak, csibeszaros! - súgta a fülembe bekapva szájamat.
- Ó, igen - örömködtem perverzen abbahagyva a smárolást.
- Dugd fel nekem ezt a vibrátort, bébi - rukkolt elő az ötlettel elővéve egy lila műpéniszt, melyet belegyömöszöltem popsijába.
- Igen, te jobb vagy, mint Gyuri! - ismerte be szex közben.
- De hát nem is velem szexelsz, hanem egy vibrátorral - ámultam el.
- Tudom. Most pedig te jössz - lehet csókot az ajkamra a nyelvével, mialatt kivettem fenekéből a műszert.

Flóra ez idő tájt eltépte ruháimat, miközben a csöcseit simogattam kezeimmel. Egyre jobban éreztem, hogy erős izgalmi állapotba kerülök annak köszönhetően, hogy a budinak a kapuját kellett csapkodnunk pásztoróra közepette. A farkam oly szabályosan behatolt a ülepébe, hogy biztos voltam benne, hogy ebből gyerek lesz. Mindeközben Flórácskával elsoroltuk az ábécé összes betűit szétnyalva melleit és száját, ennek eredményeképpen megmásíthatatlan orgazmus és petting alakult ki köztük mély szerelemmel és megkülönböztetett szeretkezéssel megspékelve. Végezetül már éreztem, hogy lassacskán vége lesz az álomnak, midőn kinyitottam szememet a valóság kapujában. A látkép gusztustalan volt: egy macskát keféltem a hóban egy bevásárlóközpont előtt. Niko és egy ismeretlen öltönyös öregember röhögtek a panorámától. Az ürgét Barrynek hívták, ki egy szemüvegben rikított. Az ipse felbosszantott a cigarettáival, s így arra ösztönzött engem, hogy kipróbáljam az ostobaságát, ám a dohány elteleportált egy másik világba hallucinációval megfejelve.

- Robert, kelj már fel. Ha látnád magad - nevetett fel Niko derűsen.
- Életemben nem láttam még ilyen vevőt! Maga sokkal jobban bealázza azt az alieneket és a bohócokat képzelő két pasast, na meg azt a néger fiúcskát is - röhécselt Barry.
- Mi? Hol vagyok? Flóra hová tűnt? Előbb még a péniszembe volt. Flóra?! Merre vagy, szerelmem?! - óbégattam sírva eldobva a cicát a gatyámtól.
- Flóra? - kérdezett vissza Niko nevetve. - Azt képzelted, hogy Gyuri csajával dugtál?
- Igen! És az is benne volt, hogy harcoltam egy csomó ufóval és valkűrrel egy lézerkard meg egy lézerpisztoly segítségével. - Felálltam és nyújtózkodtam egyet.
- Uram, aláírná ezt a petíciót a marihuána használatáról? - tért el a témától Barry egy tollal a kezében.
- Persze! - írtam alá megvakarva hímvesszőmet. - Mr. Nem tudom, hogy kicsoda, vehetnék magától ilyen képzelőszert? Mennyi lesz? Már nagyon kell - nyerítettem, mint egy ló vidáman.
- Ó, magának ingyen odaadok egy-két dobozzal! Soha életemben nem szórakoztam ilyen jól! Parancsoljon! - Barry felemelt két nehéz dobozt, melyet átadott nekem és Nikónak. - További szép napot.
- Ciao! - köszöntem el Barrytől belezsúfolva a piros Infernusomba a pakkokat.
- Robert, ez meg mi az isten volt? - vigyorgott Bellic érdeklődően.
- Mire gondolsz? - tettem fel a kérdést énekelve.
- Megbasztál egy macskát és mindenféle ufókról meg Patráékról beszéltél.
- Én Flórát basztam meg! Megöltem Petráékat és Anitát is, aztán Flóra bevonszolt abba a klotyóba, ahol rátámadtam Antalra és Kristófra. Azután Flórácska felelte nekem, hogy megbasz engem, mert csibeszaros vagyok. S így is lett! Hatalmas volt, Nikóka! - kacagtam danolászva az "Old MacDonald Had A Farm" nevezetű dalocskát.
- Nikóka? Ejha. Robert, te teljesen beszívtál. Ja és nem akarlak megbántani, de nem az Old MacDonald Had A Farm megy a rádióban, hanem Justin Biebertől a "Baby".
- Niko, ott jönnek a Painttal készített madarak a világ legrosszabb filmjéből, a Birdemicből, melyet még Videómegszállott készített az Electrictiten! - kiáltottam sipákolva rátaposva a gázra.
- Robert, ne legyél hülye! Ezt a gyönyörű luxus sportautót egymillióért vetted a jutalmadból! Nincsenek ott madarak! - figyelmeztetett kapaszkodva az ülésbe, merthogy beindítottam a nitrót.
- Még maradt kétmillióm, az épp elég lesz a tőzsdézéshez. Megölnek minket, Niko. Ezek veszett madarak! Videómegszállott megmondta!
- Hülye! Ki az a Videómegszállott?
- Péter Danubius, aki filmeket elemez ki!
- Robert, mit csinálsz! Ott egy öregasszony! Ne üsd el! - intett óva idegbajosan.
- Az egy zombi, aki elrabolja a spermánkat! - álltam ellen a kísértésnek elütve a rózsaszín pólós banyát, aki a kiskutyáját sétáltatta. Az öregasszony dinamikus sebességgel nekiesett egy rendőrnőnek, ki egy rendőrmotorral üldözőbe vett minket.
- Robert, megöltél egy kutyust és egy öregasszonyt és most egy rendőr üldöz minket! Idióta vagy!
- Nem, ez nem egy rendőrnő, hanem a 9. A-sok bérgyilkosa! Ők bérelték fel ellenem!
- Hülye! Túl sok marihuánát szívtál! - darálta a szavakat kurjongatva.

Ez idő alatt villámgyorsan leköröztem a zsarukat a nitró segítségével, habár ezt az új autóm gyorsaságának is köszönhettem, mivel az Infernus a legszebb és leggyorsabb járgány a Vacca és Zentorno mellett. Ezzel szemben véletlenül behajtottam a havas utak miatt egy bolhapiacra elütve a zombikat és a 9. A-sok orgyilkosait. Sajnos a gyönyörű verdámat bemocskolta az ellenlábasaim vére, ámbár csakhamar hazaértem Nikóval, azáltal, hogy átugrattam az Anud folyónál lévő hatalmas ugratót, mely azonnal a házamnál dobott le bennünket.

- Barom! Összetörted a vagány verdádat!
- Most jut eszembe, hogy Gyurika motorját otthagytuk az oroszoknál! - csipkelődtem kiszállva a személygépkocsiból. Eközben benyitottam otthonomba, ahol Roman és Jacob épp sztriptíztáncosokkal múlatták el az időt.
- Ti meg mit csináltok? - kérdezte Niko meglepődve.
- Niko, hívtunk három csajt, hogy táncoljanak nekünk! k**va jók. Az egyik ismer is téged, Gracie Ancelottinak hívják - mosolyodott el Niko kuzinja, a kövér Roman megütve Gracie seggét.
- Testvéreim a világegyetemi urbanisztikából, találkoztam egy pasassal az egyik boltnál, aki adott nekem két doboz dohányt! Úgy beszívtam! - hangoskodtam bohóckodva, azonban Gracie rögvest elrontotta a napomat.
- Ezt nem hiszem el! Robert Bock és Niko Bellic! Ők raboltak el engem! Ne! - sikított a meztelen Gracie megvakarva szőke frizuráját.
- Üdvözletem, Gracie! Hogy van a maffiózó papád? Küldenéd néki üdvözletemet? - üdvözöltem utálómat tréfásan.
- Te beteg állat! Rád küldöm az Ancelotti maffiacsaládot. Apám pár percen belül megérkezik ez embereivel és megöl mindnyájatokat! - fenyegetett meg paranoiásan.
- Csüccsenj már le, kislány! - csapott rá Gracie formás sejhajára Roman.
- Tűnj el, dagadék! Mégis minek vállaltam el ezt a hülyeséget a barátnőimmel?! Lányok, induljunk! - dirigált társainak a fürdőskurva.
- Ne menjetek már el, érted? Sz'tem maradjatok itt estig, érted? - beszélt mellé a raszta Jacob.
- Kuss legyen, te jamaicai csöves! - undorodott el Gracie. - Értesítem erről apámat!
- Gracie! Adok neked egymilliót, ha befogod és nem szólsz apucinak, oksa? Tudod, vettem egy rohadt jó Infernust és beszívtam a marihuánától, na meg megkeféltem egy cicamicát - ismertem el fülsértő ricsajjal.
- Robert, elment az eszed?! Már csak kétmilliód maradt, s azt be kell fektetned a tőzsdéhez. Lester mérges lesz, ha elcseszed a lóvédat, ugyanis az én pénzemet fel kellett áldozni Jon Genovese-nek. Ne tedd, kérlek - könyörgött a szerb Bellic.
- Te macskákat dugsz? Úristen! Bezáratlak a börtönbe! - fenyített leöntve forró kávéval a kék-zöld csíkos pulcsimat.
- Ó, baszd meg! - kiáltottam fel kidobva a ribancot ugyanazon az ablakon, amelyen még Györgyöt hajítottam ki.
- Robi, mit csináltál? - prédikált Roman megsértődve, midőn a táncosok kimenekültek a lakásból.
- Leöntötte ez a hülye k**va a kedvenc pulcsimat, bassza meg! Hogy fogom ezt most kimosni?! - méltatlankodtam levetve a pulóvert.
- Robi, nyugalom. Inkább pihenj egy kicsit, hogy kijózanodj a drogtól, oké? - nyugtatott Niko.
- Robert, te nem vagy százas, érted? Zseka vagy, érted? - szólt közbe a jamaicai raszta.
- Pofa be, Jacob. Megyek aludni. Ciao! Pár óra múlva felkelek és nekiállok a tőzsdének - ötleteltem becsapva magam mögött a bejárót.

Ez idő tájt épp aludni készültem a déli órákban, mindazonáltal György felcsörgetett. Morcosan felvettem a készüléket.

- Mit akarsz pöcsfej? - kérdezősködtem rejtélyesen elsimítva kezemet kék pólómon.
- Roberto Bettega - kiáltotta. - Csak kíváncsi vagyok, hogy vajon mit csinálsz. Kiheverted már, hogy megbasztam Lizát? Haha. Képzeld, Trevorral vagyok egy kórteremben és küldi az üdvözletét. Emellett Patricia néni finom spagettit főzött nekünk, te meg nem ehetsz belőle! - csúfolódott megjátszva magát.
- Ez mind szép és jó, viszont tudod, hogy én mit csináltam? - kezdtem bele mondandómba. - Kiraboltunk egy bankot Michaelékkel és a lóvéból vettem magamnak egy piros Infernust, aztán ma még fogok tőzsdézni is. Ja és a legjobbakat nem mondtam: eladtam a motorodat Vladimir Borodin embereinek, illetve megöltem Anitát, Esztert és Petrát, továbbá unga-bungáztam Flórával abban a WC-ben, ahová bezavartam Antalékat. Na, erre varrjál gombot, gondolatom melegágya és szerelmem záloga! - szórakoztam vele hahotázva.
- Faszfej! Minek?! Nem hiszek neked - sírta el magát a kagyló másik végéből.
- Elmentem Tolkavba és Flóra egy nővérkés szerkóba áldozott velem a szerelem oltáránál a toalettben. Ezeket mondotta ajakival: "Megbaszlak, csibeszaros! Ó, igen. Dugd fel nekem ezt a vibrátort, bébi. Igen, te jobb vagy, mint Gyuri!" Én pedig ezt mondtam: "Ez az, Flóra. Ó, Flóra. Gyorsabban, bébi. Ó, k**va jó! Imádlak! Ez az, Flóra." Azután pedig belenyomtam kukackámat és szétnyaltam a száját, sőt bekapta a nyelvemet is! Majd elküldöm pár hónap múlva a terhességi tesztet, oké? - viháncoltam maszturbálva.
- Ó, a villám csapna beléd! - átkozott meg.
- Rendben, de most Flóra vár rám az ágyamban. Huszonöt csók szájadra, Gyuri. Helyetted is megcsókolom Flórát. Flóra Hajdú az ágyban, most jövök a tanyára. Ej, haj, Gyuri gyerek, vigyázz a csajodra! - daloltam kinyomva zöld iFruitomat.

Nem sokkal ezután leeresztettem szemeimet, s aludtam az igazak álmát. Több óra elteltével mobiltelefonom csörgése keltett fel álmomból. Kijózanodva felvettem a telót.

- Igen? - tudakoltam megtörölve szemeimet.
- Robert, kiélvezted a rablás pozitívumát? - informálódott Lester mosolyogva.
- Ki. Kétmillióm maradt, mert vettem egy autót. Elég lesz a maradék a tőzsdéhez?
- Elég.
- Mondjad akkor a feladatomat - tértem a témára.
- Öld meg Péter Danubiust, az adrwingtoni Electrictit fejesét, de előtte vedd meg telefonról az Electrictit értékpapírját, s amint végeztél a célponttal, add is el! Ezt a részvényét természetesen a BAWSAQ-n találod majd meg. Ezt követően pedig vásárold meg a rivális videómegosztót, a Pingavideót a Wintershore National Exchange-n. Végezetül három nap múlva, azaz a születésnapodkor stabilizálódik, s ekkor már el is adhatod. Nos, ha mindent jól csináltál, akkor négymillióval gazdagodtál - magyarázta.
- Lester, te hülye vagy? Azt akarod, hogy öljem meg az egyik legjobb adrwingtoni videóst?! - csodálkoztam el mérgesen.
- Persze, és jól tudom, hogy te ezt megteszed. Motiváljon téged az a tény, hogy minél gazdagabb vagy, annál több az esély arra, hogy elutazhass Amerikába és megtaláld Valvonát. Most pedig vedd meg azokat a nyamvadt Electrictites értékpapírokat! Danubiust megtalálod a Garden utca 69-ben. Ciao!
- Baszd meg! - idegeskedtem elhagyva lakrészemet, csakhogy összefutottam barátaimmal, akik rávilágítottak, hogy milyen züllött is voltam pár órája.
- Robert, jobban vagy? - tudakozott Niko aggódva, midőn felöltöttem magamra egy fehér kabátot, egy barna usánkát a hideg ellen és egy barnásfekete hátizsákot, melyben fegyvereimet tároltam.
- Persze. Miért, történt valami?
- Igen! Egy furcsa figurától vettél marihuánát és bedrogozva rengeteg civilt elgázoltál! Nézd csak meg a Weazel News oldalán. Feltették a hírek közé - regélte Bellic fájdalmasan.
- Úristen! Nem voltam magamnál, Niko. Viszont én most megyek tőzsdézni. Szevasztok.
- Robert, várj. Az autód teljesen összetört. Szerencsére kaptál rá két év garanciát, így szólnod kell a biztosítónak - állított meg.
- Kérlek, szólj helyettem. Nekem most tőzsdéznem kell. Sziasztok - búcsúztam el tőlük, miközben taxival elinvitálódtam Danubius lelőhelyére, mialatt megvásároltam az Electrictit részvényeit.

Ezek után elértem Péter otthonát, noha fegyveres biztonsági őrök őrizték a gyönyörű luxusházat. Óvatosan lelőttem a két járőröző muksót a hangtompítós pisztolyommal, majd benyitottam a kapun, ellenben nem sikerült észrevenniük a smasszereknek, tudniillik elbújtam egy fagyos bokor mögött, ahonnét körültekintően tudtam figyelni a maradék fegyőrt. Eme esemény elteltével bedobtam egy könnygázt a tömeg közé berohanva a nyílászárón. Kicsit később fellépcsőztem a csodálatos fekete lépcsőn, hogy megtalálhassam Pétert, viszont legnagyobb meglepetésemre észrevettek a bent lévő foglárok, akik golyókat eresztettek csinos karabélyaikból. Dinamikus sebességgel előrántottam egy Micro-SMG-t, mellyel leszedtem ellenlábasaimat. Ezután szaporán sprinteltem be egy mellékhelyiségbe, amihez egy kolosszális lépcsősor vezetett. Lendületesen nyargaltam lefelé, amíg bele nem botlottam újabb osztagba. Nyolcan lehettek, ezzel szemben legyilkoltam mindegyiket. Befejezésképpen rátaláltam Péter Danubiusra a szobájában. A szoba tele volt filmes poszterekkel és egy videokamerával is, mellyel felbecsülhetetlen videóit készítette. A célszemély egy 18. századbeli muskétát vett elő ágya alól, ki egy fekete garbóban, kockás gallérban és egy kék farmernadrágban tündökölt. A férfi épp lőni készült, de én gyorsabb voltam. Az SMG-mel mellkasba lőttem nekiesve ágyának. Danubius haldokolva kifeküdt, mégis kegyelemből fejbe lőttem. A halott websztár arcát és fekete egyenletes haját elöntötte a vér. Az esemény elteltével kifutottam a hátsó kijáraton, mivelhogy hallottam az érkező védelmezők hangját. Ekkortól kezdve rábukkantam egy sárga szuperautóra, egy Vaccára. Gondolkodás nélkül elhelyeztem a földön öt tapadóbombát, hogy üldözőim ne kövessenek, majdan beindítottam a személygépjárműt és aktiváltam az őrségre a bombákat, s ezzel a cselekménnyel adtam el az Electrictit részvényeit megvéve a Pingavideót.

[Arminho]

Naccerű lett ez a rész, egyszerűen imádom! A szexjelenetek mindig jól jönnek egy sztoriba. Videót nem tudsz kölcsönözni róla? Viccet félretéve, már várom a Merryweather-ös rablásokat, kíváncsi leszek, hogy fogja Robi kivitelezni.

[NikitaDragovich]

Köszi, ez jólesett! Szívesen kölcsönöznék neked róla videót, ha lehetne, viszont az szerintem bőven elég, hogy a képzeletedben automatikusan lejátszódott, miközben a részt olvastad . Ja, akárhányszor belenéztem a szexjelenetes mondatokba, annyiszor lett erekcióm.

Nyugi, bőven lesz még lepedőakrobatika . IRBK-ban még egy csomó ilyen jelenetről lehet majd olvasni, na meg a legújabb sztorimban! Ó, lesz abban is minden! Az a két szexi ikerfiú, Adam és Scott Taylor, kik olyanok, mint a görög istenek, avagy Nick, aki egy igazi rosszfiú! Ez a három srác tényleg hatalmas lesz . Imádom őket! Őszintén szólva: beleszerelmeskedtem a saját szereplőimbe! S ez a két iker tényleg remek karakterek lesznek! A következő IRBK részben, Robi születésnapján meg is jelennek. De hogy miért? Majd kiderül .

Igen, a Merryweatherrel való balhé tényleg szupi lesz! De előbb születésnap, utána meg Denaro!

Amúgy érdekesség, hogy rengeteg helyszínt és színészt/websztárokat parodizáltam már.
Wintershore Bank - Budapest Bank
Pingavideó - Indavideó
Péter Danubius (Videómegszállott) - Dancsó Péter (Videómánia) [Hoppá, hogy kit ölettem meg az előbb! ]
Anud Tower - Duna Tower
Anud - Duna
Adrwington - Magyarország
Wintershore - Budapest
Adam és Scott Taylor - Max és Charlie Carver [Ja, Hollywoodi/Vinewoodi sztárokat is parodizálok már. Emellett talán azért tettem bele őket az IRBK-ba, mert imádom az ikertestvéreket! Az IRBK tele van ikrekkel! Ott van György és Richárd Peterson, aztán Tess és Kevin Bock (Robert unokatestvérei), továbbá a fentebb látható híres ikerpárok, + Robert Bock középső fiának, Lyonel Snownak az ikerfiai is! Izgi lesz majd őket olvasni, midőn Roberttel betörnek az IAA-hoz, stb... ]

Ok, több most nem jut eszembe. Inkább rákérdeznék tőled, Arminho, hogy hogy tetszettek a csibeszaros, cicanadrág, lézerkard, ufók, szex meg egyéb vicces dolgok?

Egyébként ez tényleg így történt a cicanadrág, lézerkard, valkűrök meg az ufók kivételével. Körülbelül ekképpen mehetett végbe ez a párbeszéd a boszorkákkal. Aztán bejött a tanár, aki dobott egy lézerkardot nekem.

Ettől eltekintve, ha érdekel valakit egy családfa Robert családjáról, az dobjon nekem egy privátot! A napokban lett egy éve, hogy csináltam egy rohadt jó családfát a Bockokról! Rajta van Robert nagyszülei, szülei, nagybátyja, nagynénje, testvérei és unokatestvérei, valamint a felesége (Liza) és a gyermekeik is + az ő gyerekeik is, akik Robert unokái!

Végezetül mit szólsz, Arminho, hogy a Carver Taylor ikrekkel boldogítom a sztorit? Szimpatikusak lesznek, akik bearanyozzák majd a cselekményszálat! Lököttek és kedvesek. Habár Te és Franklin465 tudtatok erről, mert csak nektek mutattam róluk anyagot...

[NikitaDragovich]

Huu... második bevezető rész is kijavítva! Hamarosan a harmadikat is átnézem, csak ma már szellemileg lefáradtam . Addig olvassátok el az első két bevezető részt a legelső oldalon! Teljesen újraírtam őket (hibák lektorálva lettek, viszont a cselekményszál nem változott).

Holnap vagy holnapután pedig jön Robert születésnapja az ikrekkel karöltve .

Ciao!

[Arminho]

Amúgy érdekesség, hogy rengeteg helyszínt és színészt/websztárokat parodizáltam már.
Wintershore Bank - Budapest Bank
Pingavideó - Indavideó
Péter Danubius (Videómegszállott) - Dancsó Péter (Videómánia) [Hoppá, hogy kit ölettem meg az előbb! ]
Anud Tower - Duna Tower
Anud - Duna
Adrwington - Magyarország
Wintershore - Budapest

Csak most láttam, hogy írtál. A Pingavideót egyből felismertem, de Dancsó Pétert, izé Péter Danubiust megölni nem szép dolog.

Ok, több most nem jut eszembe. Inkább rákérdeznék tőled, Arminho, hogy hogy tetszettek a csibeszaros, cicanadrág, lézerkard, ufók, szex meg egyéb vicces dolgok?

Először nem értettem, hogy mi van, de aztán rájöttem, hogy ez a Barry faszkalap drogozta be Robertet.

Ezek mellett bepótoltam a sztorid kimaradt részeit is. Egyszerűen szuper, de még annál is jobb! Imádom olvasni az IRBK-t, nagyon megtetszett! Csak így tovább!

[NikitaDragovich]

A PC Gurunak és a GameStarnak a fejeseit is megöletem majd, illetve rengeteg magyar hírességet is fiktív néven. (Lehet, hogy Győzikét is )

Dancsó Pétert én nagyon imádom! Egyik legjobb magyar YouTube videósnak tartom, de hát Lester akarta így... (meg én )

Ja, csak jött az ötlet, hogy tegyem bele Barry-t is, mert imádtam a GTA V-ben . Azért a macskakefélős dolog durva volt.

Köszi! Ez jólesett. Melyik részeket hagytad ki korábban? A mostaniakat vagy a tavalyi bevezetőket és a maffiás DLC-t?

Amúgy, ha az IRBK ennyire tetszik neked (is), akkor a következő történetem is a kedvenceid közé fog tartozni! Nick meg az ikrek hatalmasak lesznek! Na meg az egyik homoszexuális főszereplő is! Habár az IRBK-ban hamarosan lesznek újabb bölcselkedésen Károly Tóth által, mert Robert betegesen rajongani fog az ikrekért, ahogyan én is . Egyszerűen imádom őket!