Hozzászólás
Szerző: Kiscserko » 2013. 02. 15. 18:53
8. küldetés – Meg foglak ölni (I will kill you)
Harleynak elborult az agya. A nap hátralévő részében az utcákat rótta F9-esével keresztül-kasul az utakon. Nem tudta kitisztítani elméjét, fülében fájdalmasan visszhangzott a halálos lövés, retinájába beleégett Ronald Black holttestének látványa. Az éjszakát autójában álmatlanul forgolódva töltötte. Mikor a nap első sugarai hosszú árnyékokat festettek Los Santos utcáira, a motor ismételten felbőgött a sport autóban. Harley szemei kiszáradtak, önmagát erőtlennek érezte. Legszívesebben lefeküdt volna egy puha ágyba, és csak aludt volna. De ezt tudta, hogy lehetetlenség. Nem tudná lehunyni se a szemét. Már úgy érezte, hogy míg bosszút nem áll mindenkin, addig egy szemhunyásnyit se fog aludni, ezt meg is fogadta magában. Pontosan tudta, merre vezet, az olasz maffia régi helyére. Leparkolt az épület romjai mellett. Becsukta a szemeit, majd agyát megerőltette, hogy kérdésére választ találjon. Hova költözhetett a központ?
Számára rögtön egyértelművé vált, hogy a negyedben maradnak. A kiépített birodalmukat biztosan nem akarták messzire vinni a jól meg szokott helyről. Azt is biztosra vette, hogy az utóbbi incidens után megpróbálnak feltűnésmentesek lenni. Ezek mellett, még abban bízva, hogy Cataldo-val elég erős a testvéri kapcsolatuk ahhoz, hogy megérezze közelségét, elindult. Órákat körözött a környéken, gyanús jelek után kutatva. Végül egy lepukkant földszintes épület előtt állt meg. Kiszállt az F9-ből, körülnézett.
Maga az épület fala úgy nézett ki, mint amit bontókalapáccsal megrongáltak, s ez valószínűleg így is volt. A föld az épület körül túlságosan új és tiszta volt. Harley ebből leszűrte, hogy a ház új lehetett, és csak a kinézet kedvéért rongálták le sietve. A durva fából készült ajtó mellett a földön egy hajléktalan ült. Kopott ballonkabátot viselt, ám arca kissé se tűnt megviseltnek. Kemény arcában szúrós szemek ültek, melyek szorgalmasan vizsgálták az utcát. Harleynak több se kellett, hogy meggyőződjön róla, jó helyen jár. Odasétált az ajtóhoz. Erre a hajléktalan rögtön felpattant, és megszólította Maxwellt.
- Álljon meg! Ez magánterület! – akármennyire is fenyegetőnek hatott az érdes hang, Harley nyugodt maradt.
- A nevem Saverio Petroni. Don Cataldo Petroni öccse vagyok. Egy családi megbeszélésre jöttem.
- Persze! Ha maga a Don öccse, akkor én vagyok Szent Péter! – nevette ki a „hajléktalan” – Ide maga nem jöhet be! Még egyszer, utoljára kérem meg rá, hogy hagyja el a területet!
- Elég gyenge visszavágás. Mindketten tudjuk, hogy maga nem Szent Péter, ám hamarosan lesz szerencséje találkozni vele. – Harley választ sem várva előrántotta Desert Eagle-jét. A „hajléktalan” ballonkabátja alá nyúlt, de a mozdulata megakadt. Holtan terült el a földön, kabátja alól kiesett egy pisztoly.
Harley eltette a Desert Eagle-jét, majd felvette a „hajléktalan” pisztolyát. Kivette a tárat, s megnézte. Két töltény. Nem lehetett vele sok mindent csinálni, így Harley-nak spórolnia kellett. A Desert Eagle erejét későbbre tartogatta, biztosra vette, hogy ezzel a két tölténnyel is megoldja a bejutást.
Halkan kinyitotta a faajtót. Bent egy, az ajtóval merőleges folyosó fogadta. Vele szemben meglátta Cataldo irodájának ajtaját. Egy egész szoba választotta el a folyosót, és az iroda ajtaját. A köztes szobában két méter magas gorillák beszélgettek, kezükben SMG-vel. Az ajtót egy vékony, garbós férfi őrizte. Harley nem akart feltűnést kelteni, elhagyta az épületet. Kívülről megkerülte a házat, és Cataldo irodájának ablakáig lopakodott. Az iroda csupán egy kis szoba volt, falai mellett különböző szekrények álltak, közepén fa íróasztal volt, az asztal előtt egy forgószéken ült Cataldo, s éppen egy papíron olvasott valamit.
Harley berúgta az ablakot, és egy pillanat alatt az irodába ugrott, testvére fejéhez pedig odanyomta az új pisztolyának a csövét. Cataldo megfordult.
- Mit keresel itt, Saverio? – kérdezte, hangjára bátorságot erőltetve.
- Adatokat akarok, és tőled meg is fogom kapni őket! Na, kezdj beszélni!
- Nem tudom, hogy miről beszélsz. Milyen adatokat szeretnél?
- Ó, hát nem tudod? Tegnap pár alkalmazottad lefolytatott egy cserét, és megsértettek valami számomra nagyon fontosat. Add meg a neveiket!
- Nem adhatok ki semmilyen információt, sajnálom. Szívesen folytatnám a csevejt, de most meg kell kérjelek, hogy távozz. Őrök! – ordította.
Az ajtó kicsattant Harley mögött. A garbós ember rontott be. Övéből előkapta colt-ját. Ezzel egy mozdulattal meg is húzta a ravaszt. Ebben a pillanatban a tár a földön koppant, a fegyver meg üresen kattant. Az őr véletlenül előhúzás közben kitárazta a fegyvert. Szégyenkezve nézett rá főnökére, majd leguggolt, és megpróbálta visszatenni a tárat, de akárhányszor megpróbálta, a tár ismét kiesett kezéből, és koppant a földön.
- Ügyes a személyzeted – nevetett fel Harley – Most pedig kezdhetsz csiripelni! – a „hajléktalan” pisztolyát még erősebben nyomta oda testvére fejéhez.
- Rendben, rendben! Mindent elmondok! A neveik Cristiano, Alfredo és Marco. Jelenleg a sztriptíz bárban költik el a pénzemet. Mit akarsz még tudni?
- Ennyi elég lesz, köszönöm! – mondta gúnyosan Harley.
Elindult kifele az ajtó felé, ezúttal kényelmesebb átjárást kívánt. Az ablak neki nem volt elég jó. Lazán félrelökte a tárát még mindig felszedni próbáló garbós olaszt, majd hátrafordult.
- Először ezzel a három idiótával végzek, aztán visszajövök. Köszönj addig el mindenkitől, aki kedves neked. Meg foglak ölni. – ezzel elhagyta a szobát.
A sokkolt állapotban lévő Cataldot és a földön fetrengő kétbalkezest az irodában hagyva végigsétált a szobán. A gorillák, akik az egész jelenetet látták, nem próbálták meg bántani, egyszerűen félreálltak. Nem kaptak parancsot, így nem cselekedtek. Harley elhagyta az épületet, a pisztolyt a halott „hajléktalan” vértócsájába hajította. Beszállt az F9-be, és indított…