Hozzászólás
Szerző: Kiscserko » 2013. 02. 01. 15:24
6. küldetés – Egy könnyebb feladat (An easier mission)
Harley visszatérve ideiglenes otthonába, csak leült, és gondolkozott. Át kellett értékelnie az életét. Mióta ide költözött, az élete a feje tetejére állt. Gondolatmenetét R.B. a házba való berontása szakított meg.
- Helló tesókám! Jöttem a pénzzel! Meggazdagodtunk e miatt a kis csere miatt! Mondtam én, hogy a fekete lovag elintéz mindent!
- Kár, hogy elhasználtam az összes C4-est… - köszöntötte Harley.
- Mi a probléma, tesó? Itt van nálam kétszáz dollár! Nem sikerült a feladatod?
- Csak kétszáz dollár?! A probléma itt a „tesóval” van tesó!
- Rendben, khm uram. Nem sikerült a feladata?
- Nem, semmi ilyesmiről nincs szó. Csupán… eszembe jutottak dolgok, amiket el akartam felejteni, és továbblépni. – válaszolta Harley.
- Na! Akkor kezdjen mesélni!
- Hát, nem is tudom… Rendben. Eredeti nevem Saverio Petroni. Olaszországban éltem testvéremmel, és szüleimmel. Apám kegyetlen volt hozzám, és testvéremhez. Gyakran vert, és ő hiába volt gazdag, én és a testvérem mégis szegénységben éltünk, míg ő elbulizta és elitta a pénzét. Huszadik születésnapomon már nem hagytam magam, visszaütöttem. Apám rögtön kidőlt, nem mintha kellett volna hozzá az ütésem, megtette volna helyette a pia is. Nem is akartam belegondolni, hogy ezután milyen sorsom lenne otthon, inkább elszöktem. Tíz évet bolyongtam Európában különböző munkákat vállalva. Végül hajón csempésztek át Liberty Citybe, ahol rögtön szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy életem itt még kevesebbet ér. Elvállaltam pár munkát, amire nem voltam büszke, csak azért, hogy tudjak hol lakni. Később a nagykutyák is felfigyeltek a tevékenykedésemre, és igazából én is kezdtem belejönni. Rosszabbnál rosszabb társaságba kerültem. Aztán eljött a legmélyebb pont a pályafutásomban. A helyi zsidó bandának kezdtem dolgozni, ahol megismerkedtem egy szörnyű emberrel, George Slymon-nal. Volt egy munkánk, tökéletes volt a terv, bankrablás. A figyelemelterelés lett volna a feladata, és utána az ő régi Bucaneer-ével menekültünk volna. Az elterelést tökéletesen művelte, ám miután kipakoltuk a bankot, ő mindenkit elkezdett összeverni a baseball ütőjével, azzal az indokkal, hogy nehogy kiderüljön akármi. Rajtam kívül mindenkit lecsuktak. Sikerült kihoznom a börtönből, ez által kiderült, hogy a bírónak is van pár mocskos feladata, amit nem akar saját maga csinálni. George minden második nap kocsmai bunyókba keveredett. Megszállottja lett annak, hogy milyen jól tud bunyózni, így egyfolytában kötekedett, és tiszteletet parancsoló magassága és izomzata mellett nem is volt nehéz dolga az ellenfél megfélemlítésével. Aztán elege lett a főnökéből, és meg akarta öletni velem. Sok ellenkezés után belementem, hogy megölöm a zsidó banda vezetőjét, ha ez lesz az utolsó munkám, és utána kiszállok a bizniszből. Hát megtettem, amit kért. Miután megtudtam, hogy csak azért ölette meg a főnökét, hogy ő váljon a vezetővé, elegem lett. Elvittem minden pénzét, és leégettem a házát. Tudtam, hogy még életben van, ezért újra menekülőre kellett fognom. Ma pedig találkoztam a testvéremmel, Cataldoval. Ő lett az itteni olasz maffia feje, és nem igazán örült neki, hogy felrobbantottam a központját. Így egy lehetséges szövetségest vesztettünk el, aki nem mellesleg a bátyám. – ezután pár percig csak a földet bámulta, amíg R.B. újra meg nem szólalt.
- Na, akkor ettől a hírtől viszont felvidul kicsit! Van egy új feladatom számára. Ez egy könnyebb feladat. Maga, és az F9-ese meg fognak nyerni nekem egy utcai versenyt! – örvendezett a fekete lovag.
- És ez miért jó hír nekem?
- Pár hónapja fogadtam, hogy a ma megrendezett utcai versenyt vagy én, vagy egy barátom meg fogja nyerni. Ezért helyettem ön megy az F9-el.
- És miért csak most szólsz?! – háborodott fel Harley.
- Csak nemrég jött maga, a remek kocsijával, és még nem volt időm szólni. Nyolckor kezdődik a verseny, szóval ideje indulni.
- Rendben, de akkor holnap pihenek. Ne legyen semmi dolgom holnapra!
- Nem lesz.
Harley nem akarta húzni az időt, rögtön indult. Egy eldugott sikátorban volt a találkozó a versenyzők között. Mire Harley odaért, már minden induló a helyszínen foglalkozott az autójával. Nagy részük öreg, rozsdás kocsi volt, de egy gyönyörű Super GT is itt parkolt. Gyorsan felmérte ellenfeleit. Ha a Super GT-t sikerül leelőznie, akkor a többi már nem lesz kihívás, bár az az autó nagyon zavarta. Nekidőlt F9-esének, és negyed óráig csak így gondolkozott. Ekkor egy ember valahonnan felkiáltott, hogy a verseny pár perc múlva kezdődik. Harley beült a kocsijába, bedugta a kocsi kulcsot, és beindította a motort. Az autó elégedetten dorombolt Harley alatt. Vett egy mély lélegzetet, aztán már csak a maga előtt lévő feladatra figyelt. Elkezdődött a visszaszámlálás.
- A verseny tíz másodperc múlva kezdődik! Kilenc… nyolc… hét… hat… öt… négy… három… kettő… egy… - ekkor egy alak a sikátor szélén a levegőbe lőtt egy micro-SMG-vel.
Az öreg autók pöfögve indultak. A Super GT már az első pillanatban elhúzott. A Harley előtti tragacs nem indult. A vezető próbálkozásaira csak köhögött.
- A fenébe! – szitkozódott Harley.
Megvárta, amíg mellette elmegy minden kocsi, és csak ekkor tudott az előtte lévőt kikerülve elindulni. A kezdeti nehézségek mellett is jól haladt, kezdte behozni lemaradását. Gyorsan elszáguldott az öreg járgányok mellett. Jól vette a rengeteg kanyart. Pár perc múlva már a Super GT sarkában volt. Ráfordultak a célegyenesre. Harley nem adta fel. Tövig nyomta a gázpedált. Fej-fej mellett haladtak tovább. Ekkor Harley összeszorította fogait, majd egy pillanatra elrántotta a Super GT felé a kormány, majd vissza. Nem értek egymáshoz a sportautók, de így is elég volt ahhoz ez a manőver, hogy a Super GT vezetője elléggé megijedjen ahhoz, hogy elrántsa a kormányt. A gyönyörű jármű egy ház falának csapódott, eleje teljesen szétroncsolódott. Harley befarolt a célvonalba. Átadták neki az első helyért járó díjat, aztán indult is gyorsan. Legkevésbé ahhoz volt kedve, hogy találkozzon a Super GT vezetőjével.
A házba belépve azt vette észre, hogy egy ember rohan felé széttárt karokkal. R.B. megölelte őt, mire Harley kicsavarta a kezét, és a földre kényszerítette.
- Ez csak én vagyok! Á! Csak én, Ronald! – erre Maxwell elengedte.
- Soha ne jöjj így felém! Ez csak önvédelmi reakció volt, de ha máskor akarsz megölelni, akkor én kinyírlak. Oké?
- Felhívtak, hogy megnyertem a fogadást! Szép volt Harley! Megnyerte nekem a versenyt! – örvendezett R.B.
- Igen, és most az én jutalmam jön, megyek aludni. Ajánlom, ne legyen semmilyen megbízatásod számomra!
- Lenne itt még valami, mielőtt aludnál – kezdte R.B., majd mosolyogva elővett egy drága pezsgőt. Koccintottak, és Harley Los Santosban először érezte jól magát.
A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára
Kiscserko 2013. 02. 22. 21:08-kor.