Hozzászólás
Szerző: Kiscserko » 2013. 02. 22. 21:01
9. küldetés – Érezd a fájdalmamat (Feel my pain)
Szemei előtt csupán bosszúja lebegett. Szervezetét leterhelte az álmatlanság. Leparkolt a sztriptíz bár előtt. Elővette Desert Eagle-jét, kitárazta. A tár még tele volt, illetve zsebében tartott még egyet. Így összesen tizennyolc kilenc milliméteres tölténnyel rendelkezett. Nem sok, de Cristianonak, Alfredonak és Marconak pont elég lesz. Visszarakta a tárat fegyverébe, majd kibiztosította, felhúzta. Leállította a motort, majd kiszállt F9-éből. Jobb kezében lazán tartotta a pisztolyt, és csak sétált a koszos sztriptíz bár ajtaja felé. A bejáratot egy nagydarab fekete pólós férfi őrizte, karba tett kézzel.
- Álljon meg! Fegyverrel nem tartózkodhat a… - akármit is akart mondani az őr, már soha sem fejezhette be. Vére vörösre festette a vasajtót, amit Harley egy laza mozdulattal kinyitott.
Amint belépett a helységbe, fülét megütötte az érzéki zene, orrába csapott a füst szaga, szemeit bántották a színes fények. Tudta, innen már nincs megállás. Körbejárta tekintetével a bárt, s hamar meg is találta a célpontjait. Mindhárom olaszt felismerte a cseréről. Ők foteljeikben sört vedeltek, és legeltették szemeiket a vonagló szépségeken.
Harley egyetlen mozdulattal felemelte kezét, és meghúzta az elsütő billentyűt. Rögtön elszabadult a pokol. A táncosok a földre vetették magukat, a vendégek az asztalok alá bújtak, a két pultos a pultja alatt keresték fegyvereiket. Fülsüketítő sikolyok nyomták el a zene hangját. Az egyik olasz feje az előtte lévő asztalon koppant, kifolyó vére keveredett az üvegéből kiömlő sörrel. A maradék két célpontja egy-egy fotel mögé vetette magát, így tett Harley is. Fedezékét a két pultos a sörétesével szaggatta. Bár semmi kedve nem volt feláldozni az életét, de valamit kellett tennie, ha nem akarta csipkeként végezni. Vett egy mély lélegzetet, csak a célzásra fókuszált. Kihajolt a fotelje fölött. Úgy érezte, mintha az idő lelassult volna körülötte. Összesen kettőt lőtt, pont a két pultos homlokába. Visszaereszkedett fedezéke mögé. Kapkodta a levegőt, de tudta, ismét összpontosítania kell. Eközben a két olasz célpontja egyfolytában tüzeltek rá. Óvatosan kinézett. Egyik célpontja a fedezéke mögül célzás nélkül lőtt ki, csak pisztolyát kirakva. A másik nem volt olyan okos, hogy elbújjon, ő állva tüzelt, ám neki a töltényei pontosabban értek földet. Harley felemelkedett, és már meg is húzta a ravaszt. Első lövedéke a célpont térdét találta el. Az olasz térdre rogyott a fájdalomtól. A második lövedék vállon találta el az ellenfelet. A maffiatag magát a hátraeséstől megvédte, megtámasztotta magát a még épp kezével. Arca összerándult a fájdalomtól, teljesen harcképtelenné vált. Az utolsó lövedék megkímélte szenvedésétől, bal szemébe behatolva átfúrta az agyát, s fejének másik oldalán távozott.
Harley visszabújt foteljének védelmébe. Pontosan számolta a töltényeket, pisztolyának tára már csak kettőt tartalmazott. Kihajolt és ismételten tüzet nyitott. Hangos lövések után a fegyver üresen kattant. El se hitte, amit látott. Mindkettő lövedéke célt tévesztett. Visszavetette magát fedezéke mögé, és sürgősen tervet próbált kitalálni. Az ellenséges lövések hangja elcsendesült, már csak az érzéki zene bántotta Maxwell fülét. Lépéseket hallott meg. Egyre közelebbről hallatszottak. Desert Eagle-jének utolsó tárát későbbre tartogatta. Letörölte az izzadtságot homlokáról, majd kitárazta fegyverét. Pisztolyát visszatette öltönyének belső zsebébe, az üres tárat jobb kezében szorongatta. A lépések elérkeztek Harley mellé.
A maffiatag pisztolyát kitartva célozta be Harley-t. Nem volt ideje lőni. Maxwell a tárat ellenfelének fejéhez vágta. A meglepett olasz ettől megszédült, kettőt lőtt a levegőbe pánikszerűen. Harley tenyerével erőteljesen orrba vágta ellenfelét, aki ettől hátraesett, és pisztolyát a földre ejtette. Harley felvette a fegyvert.
- Érezd a fájdalmamat! – ezzel köszönt el Harley.
Célzott, s az egész tárat beleürítette utolsó célpontjába. Ledobta a pisztolyt a holttestre, majd kisétált a bárból.
Beült F9-esébe, és indított. Pár utcával arrébb leparkolt, hogy végiggondolja, hogyan tovább. Bár bosszút állt Ronald Black gyilkosain, ez kicsit sem vidította fel. Már be akarta végezni minden bosszúját. Mégpedig most rögtön. Nem csupán R.B. életét vették el, bizonyos értelemben már ő maga is életét vesztette. És azt is tudta, ki érte a felelős. Bosszút akart állni Marvin Robbins-on, de mindenekelőtt testvérén, Cataldo-n. Arcát tenyerébe fektette, és így gondolkozott több, mint fél óráig. Gondolatmenetét iFruit telefonjának csörgése vetett véget. A kijelzőn egy rövid felirat szerepelt: Ismeretlen hívó. Felvette, s köszönés nélkül hallgatott.
- Helló! Bár már régen találkoztunk, biztos vagyok benne, hogy még emlékszel rám – ekkor a vonal túloldalán hahotázásban tört ki az ismerős hang – Van számodra valamim, ami biztosan sok mindent megérne neked. Pontosabban megérné az F9-esedet, és az összes megmaradt pénzedet. Hozd a dokkokba az előbb említett tulajdonaidat, amiket igazából tőlem loptál, ami nem volt szép dolog, valljuk be, és akkor átadom ezt a kis piti maffiavezért, akit úgy keresel. Bizony, a testvéredről beszélek, Harley. Holnap délután hatkor lesz a randevú a dokkokban, egyedül jöjj, és hozz mindent, amit akarok!
Ekkor a beszélgetés megszakadt, a hívó fél letette a telefont. Harley sokkoltan tette el iFruit-ját. Veszteni fog, ellenfelének túl sok mindene van ellene. Nem volt más választása, el kellett mennie a dokkokba, és átadnia megmaradt dolgait a hívónak, Marvin Robbinsnak…