GTA V - The Revenge of Maxwell

[Stan98]

A meglepetés rész kissé rövid volt,bár nekem ennek ellenére tetszett

[bodom26]

Bocs Kiscserko, tudom öt rész elolvasásával vagyok, pontosabban voltam adós, mert már pótoltam. (Húzósak a napjaim mostanában, és még most jön csak a java )
Na, szóval konstans k**va jó részek, jó vagy!
Bevallom kicsit aggódtam, hogy egyik karakterem sem kap szerepet a sikersztoridban, de látom tévedtem. Kösz, hogy beraktad Lenny-t.

[Kiscserko]

Örulök, hogy tetszett nektek.
Bodom26: Nem gonodoltad, hogy kihagyom? Melyik rész eddig a kedvenced?

[NikitaDragovich]

Örülök, hogy tetszik! Már lassan azt kezdtem hinni, hogy senki se olvassa Maxwell legendáját, de szerencsére tévedtem
Ehhez a meglepetés epizódhoz hozzáfűzném, hogy pár nyomot már hagytam a sasszemű olvasóknak, akik észrevehették volna. Már két hete, mikor mondtam TheGTAKING-nek, hogy Március 22-én lesznek a Yakuzái a történetben, akkor már beleszámoltam ezt a részt is. Pénteken pedig volt a 12-ik rész, melynek végén jövőhét Péntekre írtam a 14-ik epizódot. Ha valaki nagyon unatkozott volna, és szeretett volna számolni, akkor ki lehetett volna találni.
Felismertétek a helyet, amit a 12-ik részben írtam le? Amiben Trevor iszik?
Szerk.: Nektek melyik a kedvenc három részetek?

Én felismertem, gondolom erre gondoltál:
http://gta.wikia.com/Tequi-la-la

1. kedvenc rész: Cataldo halála
2. kedvenc rész: Börtönös
3. kedvenc rész: Feltehetőleg a Yakuzás lesz .

[The Cleansing Fire]

Most nem leszek egy darabig, de ide írok neked:
Szerintem arra, ahol Trevor beleveri a a fickó fejét a falszegélybe/asztalba a második trailer keretei között.

[Kiscserko]

TheGTAKING: Jó kis részek, egyetértek. Remélem, a sok várakozás miatt nem vársz majd sokat a résztől.

NoxiusEnterprise: Igen, az az a hely. Mennyi ideig nem leszel kb?

Megcsináltam a harmincrészes terveket, egészen a Fináléig. Összesen tartom a 30 részt kereken. Ha jól számoltam, Május 10-én lesz az utolsó epizódja Harley Maxwell bosszújának. Még két hét lesz, amikor négy rész jön ki egy helyett, és az utolsó kettő ugyanazon a pénteken jön ki.

Jó olvasgatást!

[The Cleansing Fire]

Kb.: Péntekig.

[Hessa]

Na végre volt időm elolvasni! Bocsi a késedelemért, de az élet gyakran közbeszól. Hát szuper mindkét rész, bár a bandásodást itt nem feltétlenül értem. Valahogy a legtöbb történet mostanság ide jut ki. Mondjuk nem baj, mert mindig jó sül ki belőle. És látom, két karakterem is említve lett! Várom a kövi részt! Csak így tovább.

[Kiscserko]

NoxiusEnterprise: OK.

Hessa: Négyen nem érhetnek el túl sok mindent, muszáj nekik is csoportba verődniük, hogy legyőzzék Marvin Robbinst és seregét. De nem lesznek sokáig ennyien... Ha jól vettem észre, eddig mind a három karaktered említésre került. Volt az olasz, July és Kazim. Ja, és örülök, hogy tetszik

[Hessa]

Hát nekem lett volna más megoldásom is a problémára, de oké. XD Ja igen, és négy karaktert küldtem be. July tesója... Emlékszel? XD Na mindegy, az sem baj, ha ő kimarad.

[Kiscserko]

Tényleg! Őt teljesen elfelejtettem!
Ez a megoldás az "két legyet ütés volt egyszerre", így nagyobb a seregük, és a rengeteg beküldött karaktert is könnyebben rakosgathattam. Ha nem lett volna ennyi jó karakter, valószínűleg a történet is máshogy alakult volna.

[Kiscserko]

14. küldetés – Csatlakozz! (Join!)

A telefon szemtelenül csörgött bele az álmába. Pár pillanat alatt rájött, hogy csak álmodik. Nem találta sehol sem a csörgés eredetét álomországában. Ekkor világosodott meg ténylegesen, és szemét erősen összeszorította. Mikor újra kinyitotta, már a szobájában feküdt az ágyában. Az ablakon beszűrődött a felkelő nap fénye a redőny falapjai között. Kinézett, és végigkémlelte a régi, ismerős tájat. Szobájából egyenesen rá lehetett látni Dukes házaira. Nem lehetett rajtuk sok érdekességet látni, még a Monoglobe tökéletes alakját is eltakarták a Meadows Park fái. Rápillantott az Algonquint és Dukest elválasztó sötét tenger lassú hullámzására, melynek színét és átláthatóságát leginkább a higanyhoz tudta volna hasonlítani. A telefon elhallgatott. Teljesen megfeledkezett a szerkezetről, mely felébresztette. Korábban is csöröghetett volna, hiszen ébresztőórájának idegesítő sipítozása után visszaaludt. Ránézett a régi telefon kijelzőjére. Ledöbbentette az, amit látott. A hívás egy régi barátjától és társától érkezett. Bár rég nem látta, azt tudta, hogy messze van. Miközben elkezdett készülődni aznapi feladataira, azon gondolkozott, hogy vajon mit akarhatott tőle régi ismerőse, Harley Maxwell.

Howard leült a barátai mellé. Howellel együtt hárman voltak.
- Hé, Howard! Meghagytunk neked egy sört, de a következő kört te fizeted! – szólt az egyik.
- Kösz, ez már csak természetes, July! – válaszolta nevetve Howard.
July hanyagul ült a kocsma székén. Vékony volt, mégis kigyúrt. Élete nagy részét a testépítés tette ki, ettől érezte magát keménynek. Bár még csak huszonötödik évét töltötte be, mégis apró hegek díszítették arcát, hála a gettóban töltött, bandázós múltjának és jelenjének.
A July mellett ülő örmény ürge, Kazim Nazaryan szorgalmasan szívta a cigit, mely alig maradt a szájában, úgy mosolygott.
Howard egyből lehúzta a Pißwassert, majd megszólalt.
- Mivel barátok vagyunk, nem húznám az időtöket. Azért hívtalak ide titeket, hogy szívességet kérjek. Segítenetek kell. Egy elég veszélyes feladatra hívlak titeket. Egy embert, bizonyos Marvin Robbinst akarom eltenni láb alól, és elég nagy testőr serege van. Figyelmeztetnélek titeket, hogy nem biztos, hogy karcolás nélkül megússzátok. – ezután végignézett barátain. Kazim arcáról nem tudott leolvasni semmit, ő mindig nyugodt maradt, így ettől se jött túlságosan izgalomba. July arcán viszont izgatottságot vett észre, és látta rajta, hogy készül feltenni a kérdését, melyről Howard pontosan tudta, hogy mi lesz. – Igen, lesznek fegyverek, és lövöldözés. – válaszolt a ki nem mondott kérdésre, majd bevetette végső fegyverét, mellyel biztos volt, hogy meggyőzi – Őrültségnek hangzik, nem?
- DE! BENNE VAGYOK! – ordította July. Kazimon és Howardon kitört a röhögő görcs. Mikor befejezték, Howard örmény barátjára nézett kérdőn.
- Rendben. Hiszen mi bajom lehetne belőle? – kérdezte költőien.
A képzeletbeli szerződés megköttetett, a Harley-csapatnak két új segítője érkezett.

Harley R.B. házában ült a régi fotelon. Illetve már az ő háza volt, de ennek nem örült. Az idő dél felé lehetett. Megtörölte a szemét, hogy kiűzze álmosságát, majd újra tárcsázott, de most egy másik ismerősének. Rövid kicsöngés után az illető felvette.
- Helló, Kitako! Rég láttalak. – szólt a telefonba.
- Harley! Jó, hogy hívsz! Hogy vagy? – kérdezte a vonal túlsó oldalán Kitako Yamaguchi.
- Hát, nem túl jól. Ezért is hívtalak. Gondolom, emlékszel még az ígéretedre. Azt mondtad, tartozol nekem egyel, ezért akármikor hívjalak, ha segítség kell. Éppen a magánháborúmat vívom, és kell pár katona. El tudnál jönni Los Santosba?
- Ott vagyok!
- Ez hogy lehet? Liberty Cityben kellene lenned! – hökkent meg Harley.
- Igen, de történt pár dolog, mióta elhagytad a várost. Nitako azt híresztelte rólam, hogy meghaltam, így átvehette az uralmat a helyi Yamaguchi-gumi felett. Liberty City-ből elszöktette az egész klánt, mielőtt én bármit is megsejthettem volna, és átköltöztette Los Santosba. A Los Santosi klánnal egyesítették erőiket. Én mondom, ebből még baj lesz, ha nem teszek valamit. Idejöttem, de egyedül nem bírok el Nitakoval. Egyességet ajánlok. Segítek neked megnyerni a magánháborúdat, ha te segítesz megnyerni az enyémet. Benne vagy?
- Benne! Még kereslek, és egyeztetünk a részletekről.
Harley letette az iFruit-ját. Nem hagyott magának időt arra, hogy felfogja az előbb hallottakat, és azt, hogy milyen súlyos igazából az ügy. Kilépett az utcára, sétálni indult a városba. Alig pár utcát haladt, amikor újra tárcsázott.
Fedezéke mögött pár pillanatig biztonságban érezhette magát a folytonos gépfegyvertűz ellenére is. Szinte egész Liberty City visszhangzott a harctól. Öreg telefonja ismét megcsörrent. Szitkozódva vette elő a telefont, mely mindig a legjobbkor csörgött. Mikor meglátta, hogy Maxwell hívja, kicsit felvidult.
- Helló! Nagyon örülök, hogy hívsz! Mondjad, de gyorsan!
- Én is örülök! Mit szólnál még egy közös kalandhoz, csak a nosztalgia kedvéért. Los Santosba kellene jönnöd, megölni pár rosszfiút.
- Los Santos? Ennél távolabbit nem tudtál találni? Jó, hogy meg akarsz szökni George Slymon elől, de szerintem még a szomszéd faluban se találna meg. – szólt viccelődve a hívott fél, bár hangja komoly maradt.
- Akkor benne vagy?
- Ahm… szívesen benne lennék, de egyáltalán nem alkalmas az időpont arra, hogy ezt megtárgyaljuk. Még van pár elintéznivalóm a városban, szóval nem tudok segíteni.
- Sajnálom. Akkor majd még hívlak.
- Rendben. Majd máskor segítek. ÁÁÁÁÁÁHHHHH! – az óriási ordítást egy sörétes dörrenése kísérte.
Harley ismerte annyira a régi társát, hogy tudja, akárki is támadhatta meg barátját, a sörétessel szépet kapott. Eltette iFruit okos telefonját, majd sétált tovább az utcákon.

Lenny Benson két kezében egy-egy Micro Uzi-val, ordítva mészárolt le egy kisebb jamaicai bandát éppen. Széttetovált, szálkás kezéről folyt az izzadtság és ellenfeleinek a vére. Szegecselt bőrdzsekijén és szintén szegecselt bőrkesztyűjén tükröződött a nap. Lábán farmert és motoros csizmát hordott, míg fején fekete kendőt viselt. A két Uzi üresen kattant.
- Kapjuk el, kifogyott! – ordította egy jamaicai.
Lenny tudta, hogy nincs az ellenfeleinek ekkora szerencséje. Nem élhették túl. Övéből előhúzott egy nagy vadászkést, és ordítva rohant két megmaradt célpontja felé. Az első fel se fogta, hogy mi történik, mikor fejéből már egy kés állt ki. Lenny egy határozott mozdulattal kirántotta fegyverét a halottból, és az utolsó áldozata felé sétált. A jamaicai annyira lebénult a félelemtől, hogy eszébe se jutott használni lőfegyverét. Lenny megragadta, és a torkához emelte a kést. Az áldozata szemébe nézett, ám az ugyanazt nem tudta megtenni. Lenny több ok miatt is imádta a sötét napszemüvegét. Eltakarta barna, kemény szemeit a célpontjai elől, ami titokzatossá tette. Végignézhette azt, ahogy áldozatai szeméből távozik az élet, míg áldozataival végignézethette a saját halálukat hála a napszemüveg tükröződésének. Átszúrta az utolsó jamaicai torkát. Beletörölte vadászkésének pengéjét a jamaicai ruhájába, majd eltette. Megfordult.
Egy pisztoly csövével nézett farkasszemet. El se bírta hinni, hogy ilyen figyelmetlen volt, meghagyott még egy embert! Hatalmas durranás hallatszott, egy pisztoly hangja.
A jamaicai holtan esett össze.
- Máskor jobban figyelj, oké? – oktatta ki Lennyt a semmiből előtűnő Ralph.
- Ha előbb cselekedsz, nem kerülök ilyen helyzetbe! – köszöntötte régi társát – Mindenesetre, nem gondoltam, hogy még látlak valaha is.
- Pedig még sokáig fogsz. Főleg, ha elfogadsz egy feladatot.
- Akármit!
Ralph gyorsan egyeztetett régi társával. Újabb tagot számlálhatott a Maxwell-banda. Egy erős pusztító gépet.

Harley a belváros egyik utcáján sétált, és tárcsázott. Körülötte nagy volt a tömeg. Néhány üzletember sietett a munkahelyére, egy pár szerelmesen fogta egymás kezét és sétálgatott, két férfi a fal mellett éppen feltűnésmentesen sporttáskát cseréltek, valószínűleg pénzt a drogra, a falnak támaszkodott egy barna ballonkabátos alak napszemüvegben, éppen egy újságot olvasott, egy utcazenész szaxofonozott, egy jószívű ember pedig pénzt dobott neki. Az utcán két összecsúszott autó sofőrje ordítozott egymással. A telefon kicsöngött. Valahol a tömegben megszólalt egy embernek a telefonja. A csörgés elhallgatott.
- Örülök, hogy hallok maga felől Mr. Maxwell! – szólalt meg egy hang a vonal túlsó felén.
- Mr. Security, te vagy az?
- Mondja, Mr. Maxwell, nem vett valami furcsát észre a maga körül állókon? – Harley vadul nézelődni kezdett, de nem látott semmi különöset. – Nem kell annyira messze néznie Mr. Maxwell, és csupán egy embert kell észrevennie.
- Ezzel nem segített nekem sokat! – ordította Harley a telefonba idegesen. Erre mindenki ránézett, a szaxofonszó elnémult. Mindenki rá figyelt, kivéve egy embert.
A ballonkabátos továbbra is az újságját olvasta. Harley óvatosan megközelítette.
- Ügyes munka, mint mindig, Mr. Maxwell. – ezúttal nem csak a telefonban hallotta a hangot, az előtte álló ember szájából is. Harley kivette a ballonkabátos kezéből az újságot. Felismerte a fekete körszakállat és a fekete rövid hajat.
- Mr. Security?
- Még jó, hogy én vagyok! – mondta boldogan a Mr. Security fedőnevű ember. Levette napszemüvegét, hogy Harley láthassa a barna szemét.
- Mit keresel Los Santosban? Azt hittem, hogy még mindig Liberty Cityben élsz.
- Mondtam, hogy nem hagylak magadra. Tartozom neked ennyivel, miután megmentetted az életemet. Hát követtelek eddig a városig, hogy mindig a közelben legyek, ha szükséged lenne rám.
- Hol voltál, mikor Marvin elvette mindenemet?
- Nekem se sikerülhet mindig minden. – nevetett fel Mr. Security.
- És minek kellett ez a belépőd?
- Tudod, hogy szeretem látványosan leleplezni magam.
- Hát persze, a jó öreg Ernest Frost féle meglepetések. Akkor biztosan tudod, hogy csapatot gyűjtünk. Csatlakozol?
- Természetesen.
A csapat a gyakorlott Ernest Frosttal bővült. Harley ott hagyta Ernestet, és tovább indult a maffia jelenlegi központja felé. Pontosan tudta, hogy merre kell mennie, hiszen egyszer már bejutott.

A Tábornok végre általános ruháját hordhatta a narancssárga rabruha helyett. Sárgás öltönyt viselt, barna rácsmintával díszítve. Alatta fehér ing és kék mellény volt rajta, vörös-kék-fehér harántcsíkos nyakkendővel, és barna bőrcipővel. Ősz haját és bajszát megigazította. Az US 05. ezred állandó bázisa előtt állt. Előtte húsz-harminc embere várta beszédét. Bár már átadta a vezetőposztot, még mindig hallgattak rá az emberek.
- Azért gyűltünk ma itt össze, hogy újabb csata mellett kötelezzük el magunkat. A célpont Marvin Robbins és kezdő csapata. Mit mondotok? Szétszedjük a nyavalyás korcsokat? Nyerünk még egy csatát a bandának? Szerzünk még tisztességet az US 05. ezrednek? Kiharcolunk még egy kevés megbecsülést ellenfeleinktől? Megmutatjuk nekik, hogy mit jelent a nyerés? Megmutatjuk, hogy miért ne becsüljenek minket alá? Megmutatjuk, hogy ki az úr ezen a helyen?! – a végét már ordította.
- IGEN!!! – ordították vissza az US 05. ezred jelen lévő tagjai egyszerre.

Megállt az olasz maffia központja előtt. Odasétált a legújabb kapuőrhöz, aki kreatívan hajléktalannak álcázta magát.
- Szeretnék találkozni a vezérrel. – szólt Harley nyugodt hangon.
- Nem lehet. – állt fel a gorilla az ajtóban.
- Nem tudom, nálatok hogyan informálják az embereket, de gondolom tudod, hogy hogyan járt az előtted lévő két biztonsági őr. – a gorilla nyelt egy nagyot. Ezek szerint tudta – Ha nem szeretnél ugyanúgy járni, akkor most bemész és idehívod a főnököd.
A biztonsági őr berohant a központba. Pár perc múlva koppanás hallatszott a fémajtón, majd szitkozódva kinyitotta valaki az ajtót. A garbós olasz alak volt az, akit már látott korábban. A fejét fogta. Harley már össze is bírta rakni, hogy mi az összefüggés a koppanó ajtó, és az olasz fejfájása között. Az olasz egyértelműen nem ismerte fel Harleyt, ami előnyt jelentett.
- A főnököt keresem. – szólt Harley.
- Én vagyok az. Enzo Vezzoni.
- A nevem Harley Maxwell. Eredetileg Saverio Petroni. A régi a főnök, Cataldo Petroni a testvérem volt. Az emlékére szeretném az olasz maffia segítségét kérni. Ha értem nem is csinálnátok semmit, akkor csináljatok érte.
- Kedveltem Cataldot, jó vezér volt. Akármi is legyen, vállalom.
Harley el se hitte, hogy ilyen könnyű lesz. Egyeztette az információkat Enzoval.
Alig telt egy napba, és a csapat összeállt. Készen arra, hogy minden ellenséget elsöpörjenek. Több banda és magánbűnözők uniójából jött létre Harley Maxwell serege.

[Kiscserko]

Eljött a Péntek, eljött egy újabb Maxwell-epizód.
A Liberty Cityben játszódó részeket ferde betűkkel írtam.
Rengeteg új karakter jelent meg a részben, felsorolom beküldőiket, melyeknek köszönöm a segítségüket. "July" Jullian, Kazim Nazaryan és Enzo Vezzoni karaktere Hessa-tól. Kitako és Nitako Yamaguchi karaktere TheGTAKING-től. Lenny Benson karaktere bodom26-tól. Ernest Frost (a.k.a. Mr. Security), George Slymon és Theodor Jack Grant "Tábornok" karaktere NoxiusEnterprise-tól. Mindenkinek ezer köszönet, mert rengeteget segítettetek!
Jövőhét Pénteken jön a=

15. küldetés – Tudom mit tettetek! (I know what you have done!)

[NikitaDragovich]

Ez aztán a durva rész Kösz, hogy beleraktad a Yakuzáimat, már nagyon várom a jövő pénteket .

[Kiscserko]

Örülök, hogy tetszett. Nagyrészt a rengeteg színes szereplőnek köszönheti az epizód azt, hogy olyan, amilyen. Nem győzöm megköszönni az összes, karaktert beküldő embernek, remek munkát végeztetek.
Már csak két hét, és jön a Yakuza központú rész.
A jövő heti rész rendhagyó lesz.