Hozzászólás
Szerző: Kiscserko » 2013. 03. 15. 16:16
15. küldetés – Tudom mit tettetek! (I know what you have done!)
Marvin az utóbbi időben elfoglalt volt. A nemrégiben történt börtönlázadásban rengeteg potenciális zsoldos szökött meg, és ezt Marvin ki is akarta használni. Kinyomozta rabok neveit, és tartózkodóhelyeit. Névtelenül összehívta őket egy fontos ügyre hivatkozva Los Santos egyik eldugott raktárába.
Marvin két nagydarab testőrével vállvetve belépett a raktárba. Az épület belseje több méter magasra nyúlt. A hatalmas épületet vaskos oszlopok tartották. A bent tolongó tömeg méretéből úgy ítélte, hogy majdnem mindenki eljött, aki túlélte a börtönlázadást. Már minden vendége átlagos ruhára cserélte narancssárga kosztümjét. Megállt a több száz fős tömeg előtt.
- Figyelem! – ordította, bár láthatóan nem figyeltek rá – Elkérhetem? – nyújtotta ki a kezét az egyik testőrének. Átvette a pumpás sörétest – Kuss legyen! – hármat belelőtt a tömegbe, mire az első sorból elterültek páran. A tömeg elhallgatott, s meglepetten bámultak a gyilkosra – Végre, hogy figyeltek! A nevem Marvin Robbins. Azért hívtalak titeket ide, hogy egy állást ajánljak. Ha elfogadjátok, akkor kaptok egy kevés fizetést, és nekem fogtok dolgozni zsoldosként. Ám ha nem kívántok csatlakozni hozzám, akkor figyelmeztetnélek titeket, tudom, hogy mit tettetek. Hogyha valaki nem akar közületek állást, arról még ma kitálalhatok a rendőröknek. A választás a kezetekben van, válasszatok bölcsen!
- Te rohadék! Van egy harmadik ötletem. Szépen odamegyünk hozzád, és kinyírunk! Mit szólnátok hozzá? – ellenkezett az egyik rab. Erre az összes többi egykori börtöntöltelék éljenezni kezdett.
- Nem tartom ezt túl jó ötletnek. Látjátok ezeket az oszlopokat itt? – mutatott körbe Marvin, majd előhúzott a kabátja alól egy walkie-talkie méretű szerkezetet, melynek közepén egy gomb volt – Mindegyik oszlop fel van szerelve gyönyörű bombákkal. Ha megnyomom ezt a gombot, az egész épület felrobban, mindegyikünket maga alá temetve – ekkor vették csak észre az oszlopok köré szerelt robbanószerkezeteket. Az egyik rab az első sorból elkezdett rohanni Marvin felé, kezében késsel.
- Dögölj meg! – ordította. Amint Marvin elé ért, hatalmas durranás kíséretében esett a földre. A lövés a rab fejét találta el.
- Ó! Elfelejtettem említeni a mesterlövészemet? Nem gyakran vállal nekem munkát, főleg nem olyat, amiben lövöldözés van, de persze mindenkinek van ára, még Waynenek is. Nem számít. A lényeg a választásotok. Van még valaki, aki megpróbálna ellentmondani nekem, vagy valami butaságot próbálna csinálni? – a hallgatásukból rögtön tudta a választ – Helyes. Még kereslek titeket, maradjatok a városban!
Marvin kilépett a raktárból, magára hagyva a meglepett tömeget. Beült a bérelt Oracle-jének hátsó ülésére, míg testőrei közül az egyik indított, a másik pedig elfoglalta a helyét az anyósülésen. Marvin tárcsázott.
- Halló, kivel beszélek? – kérdezte közömbös hangon a hívott fél.
- A nevem Marvin Robbins. Korábban már egyeztettünk, Owen. – Marvin valóban egyeztetett már Owen Henry Winchesterrel. Őt akarta az új jobbkezének.
- Igen, mit akarsz?
- Szeretném tudni, hogy elfogadod-e az ajánlatot.
- Egy dolgot még meg kell tudnom. Miért van szükséged rám?
- Ezt hogy érted?
- Mi történt az elődömmel? Lecsukták, meghalt? Fontos a veszély mértéke a részesedésem átgondolásában.
- Nem történt semmi ilyesmi. Jelenleg is nekem dolgozik, de egy hosszabb küldetést hajt végre, így a teendőit másra kell hárítanom.
- Rendben van. Elfogadom.
Marvin Robbins letette a telefont. Már nem érzett kétséget a sikeréhez. Betartotta az ígéretét Harleynak, szerzett egy sereget.