Helló mindenkinek! Elérkezett a következő DLC, ami egyben az utolsó is. Ez is elég hosszú lett, azonban nincs benne annyi izgalom, mint az előzőben, viszont humor az van
. Köszönöm Hessának a segítséget, és felhívnám mindenki figyelmét, hogy még négy küldetés és vége lesz az Under Controlnak! Hamarosan elkezdem az "Ifjú Róbert Bock kalandjait", ami Afganisztánban fog játszódni
. Jó olvasgatást.
3. Kiegészítő fejezet: The Tyranny of King James DLC
Mikor a csapat kimenekült a Kalifa-toronyból, Benedict másodszorra is összesz*rta magát az ejtőernyőzés közben.
- Arggggg, már megint ne!!!! Nem bírom, WC papírt! – kiáltozott Benedict
- Már megint besz*rtál? – gúnyolódott John
- Hagyjátok már abba! Fő, hogy megmenekültünk Henry apjától – szólt rájuk Peter
- Hmm.. Az apám mégis, hogyan süllyedhetett ilyen mélyre? Ő lett San Fierro alvilágának a vezetője, olyan, mint Monk. – meglepődve kérdezte Henry
- Hát az nem kifejezés, hogy milyen őrült az apád. Majdnem kinyíratott az embereivel, alig bírtam futni, pedig kb. 30 éve katona vagyok, viszont örülök, hogy végre kimenekültünk abból a felhőkarcolóból. – George egy kicsit megkönnyebbült, majd folytatta
- Barátaim, szerintem húzzunk haza, mert ahogy látom éppen felénk jön az idősebb Henry és az emberei – kiáltott fel George
Henry, Peter, John, Benedict, George és Phoenix beszálltak a helikopterükbe és visszaindultak a Las Venturas-i búvóhelyükre. Félórányi utazás után, megérkeztek a hőseink, akik azonnal lazítani és vacsorázni kezdtek.
- Na jól van, fáradt vagyok, csinálok nektek rántottát és megyek aludni, mert nagyon elfáradtam, azáltal hogy fegyveres őrök üldöztek engem. – George fáradtan, elővett egy tálat, és feltört 6 db tojást. Egy villa segítségével összekevert a fehérjét és a sárgáját. A gáztűzhelyt beállította ¾-es fokozatra, majd egy serpenyőbe öntött egy kevés olajat, amit feloszlatott, majd beleöntötte a tojást. – Nesztek egyetek! – George megevett egy szeletet és elindult lefeküdni.
- Fiúk, ez a rántotta nagyon jóra sikeredett, tud főzni ez a tábornok úr – mosolyodott el Benedict
- Nem azért, de tojásrántottát mindenki tud készíteni – fintorgott Phoenix
- Én nem – nevetett Benedict
- Figyeljetek, szerintem mindenki menjen pihenni, mert holnap Chicagóba kell utaznunk, és meg kell ölnünk James Westet. – komolyodott meg Peter
Pár perccel később, mindenki a szobájában tartózkodott, kivéve Henry és Phoenix, akik egy pár mondat erejéig beszélgettek.
- Phoenix várj. – megállította őt Henry
- Igen? – kérdezte Phoenix
- Phoenix mivel már csak Jamest kell megölnünk, gondolom el fogsz menni, igaz?
- Igen, elmegyek. Fontos dolgom van Nikóval.
- Kár érte, pedig együtt megölhettük volna Monkot és Rayt.
- Kérni akarsz valamit, igaz? – Phoenix rátért a tárgyra
- Pontosan, jól gondolod.
- Mi lenne az?
- Miután megöltük Monkot, fel foglak téged hívni és kérlek, hozd el a feleségemet, mert már nincs annyira veszélyben.
- Nyugodj meg, elhozom neked, de most tényleg megyek, mert holnap nagy nap lesz, jó éjt – vidámodott meg Phoenix.
- Jó éjt – Henry is elindult a szobájába.
Másnap reggel, a tábornok úr egy síppal felébresztett mindenkit hajlani 6-kor.
- Felkelni lustaságok! Gyerünk, mentsük meg Chicagót!
- Hagyj már békén öregember, csak 6 óra van – ordibált Henry
- Ha katona lettél volna, akkor tudnád a rendet, gatyába rázlak fiam! Azzal hogy alhatsz a házamban, az nem azt jelenti, hogy bármit is csinálhatsz. Szóval vedd a fáradságot és kelj fel! – parancsolgatott George
- Jól van, megyek már! – grimaszolt Henry
Mikor összegyűlt mindenki a konyhában, George elmondta a tervet.
- Na akkor, elmondom nektek a tervet, szóval elutazunk Chicagóba, a reptéren várni fog minket az egyik barátomnak, Bock úrnak a rokona Steven, aki elvezett minket James cégéhez, ahová bemegyünk, oké?
- Oké, de ki az a Bock úr? – kérdezősködött John
- Bock úr korábban a tanítványom volt a 80-as években, szolgált a hadseregben, valamint az egyik fiát, Róbertet hamarosan katonának fogja küldeni, már alig várom, hogy találkozzak az ifjú tanoncommal. – George egy kicsit boldogabb lett
-
Róbert? Nem róla beszélt az apám az álmomban – villant át Peter agyán a gondolat.
- Tábornok úr, Róbert apja Afganisztánban szolgálta önt? – közbeszólt Peter
- Igen ott, egy nagyon jó katona, és feltehetőleg a fia is az lesz.
-
Te jó ég, ő lesz az új hős? Ő fogja megmenteni a világot? – gondolta magában meglepve Peter
- Stevenről is tudna mesélni? Tudja szeretem tudni az emberek múltját. – kíváncsiskodott Henry
- Persze, Steven Róbert keresztapja, valamint Róbert nagyanyjának az unokaöccse, aki sajnos évekkel korábban meghalt rákban. Ő egy elég kedves öregasszony volt, rengeteg kolbászt csomagolt nekem, mert a 2000-es évek elején, sokat jártam Magyarországra. Na de akkor, térjünk vissza Stevenre. Sajnos Steven nem valami jó ember, nagy a szerencsejáték függősége és kihasználja az embereket, valamint Rodrigo Burnernek a jobb-keze, viszont megbízható. – mesélte George
- És akkor ilyen embertől vár segítséget? – mérgelődött Henry
- Megegyeztem vele, azáltal hogyha megöltük Jamest, Rodrigóé lesz Chicago, értsétek meg a maffia nélkül nem tudjuk elintézni Ray utolsó emberét.
- Jó nekem mindegy. – Henry egy kicsit egyhangúnak tűnt
- Akkor a terv megbeszélve, kaptok reggelit, és egyből elindulunk.
A reggeli után, belépett a házba George egyik embere, aki jelentette, hogy a gépet előkészítették az utazásra. E szavak hallatán, George és a társai összecsomagolták a szükséges tárgyaikat és a fegyvereiket, majd beszálltak a repülőgépbe. A repülőben, Henry beszélgetni kezdett Peterrel.
- Peter szerinted sikerülni fog? Elfoglaljuk Chicagót?
- Szerintem igen, ennyi jó kaland után. – nevetett fel Peter
- Jó te könnyen veszed a dolgot, de én nagyon félek. – szomorodott el Henry
- Mégis mitől?
- A maffiától, Rodrigótól és az apámtól.
- Rodrigo egy veszélyes ürge, vigyázni kell veled, az apád pedig jó barátom volt, de az anyád elvesztése után teljesen begolyózott, és emlékszek is rá, hogy én hoztalak el téged és az öcsédet, Thomast az apátoktól. – emlékezett vissza Peter
- Szegény Thomas, nem értem, hogy miért ment vissza az apámhoz San Fierróba, elhanyagolta a családját, csak azért, hogy az apjából jobb embert faragjon. Ez mutatja, hogy az öcsém nagyon szerette az apámat.
- Igen, ezt nem tagadom. Thomas egy jó gyerek, apropó, hogy van Thomas fia?
- Hogy lenne? Jól van, ott azon a betondzsungelen tanulja a hülyeségeket az idióta apámtól. – idegeskedett Henry
- Nagyon sajnálom azt a kisfiút, nem ilyen életet érdemelne, de mégis az unokaöcséd, foglalkozz vele – kacsintott Peter
- Thomas nem engedné, az apám pedig végképp nem a tegnapi miatt.
- Ja igaz – sajnálkozott Peter, és a fiú vállára tette a kezét.
- Mész valahová?
- Igen, mennek kell WC-re, pár perc és jövők.
Körülbelül 10 órányi utazás után, az utasszállító lelandolt a Midway International reptéren, ahol Steven már izgatottan várta az új csapatát.
- Oh, George, öreg barátom – Steven átölelte Georget
- Steven, már nagyon hiányoztál, bemutatom a barátaimat, Henryt, Johnt, Benedictet, Petert és Phoenixet. – George bemutatta a bajtársait
- Nagyszerű, én pedig a főnökömet, az úr Rodrigo Burner, Chicago igazi vezetője.
- Üdvözlöm önöket Chicagóban! – üdvözölte őket Rodrigo
- Köszönjük, szólíthatom Rodrigónak? – kérdezte Henry
- Természetesen, fiatalúr.
- Kérem foglaljanak helyet az én szerény limuzinomban.
Henryék beültek a járműbe, ahol Rodrigo megbeszélte velük a teendőket.
- Kérnek egy italt, vagy valami mást? – kínálta meg őket Rodrigo
- Nem, nem kell, köszönjük – válaszolt John
- És egy sört? – kacsintott Rodrigo
- Sört? Azt kérek – John elkezdte inni az alkoholt
- John! Tedd azt le! Elvonókúrán vagy! – figyelmezette Peter
- Ugyan már, egy kis sör nem árt meg senkinek – beleszólt Rodrigo
- Jó, de csak most az egyszer – beleegyezett Peter
- Egyébként, ha megengednék, akkor elmondanám a feladatukat. Szóval most James épületéhez tartunk, ő éppen egy partit szervez, ahol elegáns, öltönyös embereket és úri hölgyeket hívott meg, maguknak az lesz a feladata, hogy beöltöznek, Henry maga felveszi a zakómat, Phoenix ön pedig kap egy báli ruhát, és megpróbálnak megszerezni egy kódot James egyik emberétől, Ahmed Ambrosétől, az a maguk dolga, hogy hogyan szerzik meg. – magyarázta el Rodrigo
- Rendben, és mire jó az a kód? – kérdezősködött Henry
- Az nyitja Jamesnek a titkos széfjét, amiben Chicago koronája található, ez a korona az én tulajdonom, én vagyok Chicago királya! Csakis én lehetek az! Érte vagyunk, szóval vegyék fel a ruhákat, és szálljanak ki! – ordibált Rodrigo
- Oké, és nekünk mi lesz a feladatunk? – tudatlanodott Benedict
- Az nem a maga dolga! – Rodrigo kidobta a csapatot a limuzinból és elhajtott.
- Milyen egy f*szkalap! – jegyezte meg Henry
- Az, mégis hogyan mert engem kilökni, dögöljön meg! – idegeskedett Benedict
- Akkor én mit szóljak? Amióta csak Chicagóban vagyok, ez a sz*ralak egészvégig b*sztat, mert adósságokkal tartozok neki, és addig nem hagy békén, amíg ki nem fizetem a sz*rságait – mesélte Steven
- Ekkora egy gazembert! Hatalomra éhes! – ábrándult ki George
- Engem legalább megkínált. – kacagott John
- Jól van, te a „kis kedvence” vagy – irigykedett Benedict
- Phoenix te nem is szólsz semmit? – Henry csodálkozott, hogy a lánynak nem volt semmi reakciója
- Mit szólnék? Háborodjak fel, mint ti? Nélkülem is elég jelzőt találtok rá. – Phoenix felszedte a ruhát a földről, majd felvette.
- Most mi legyen? Alig vagyunk, ez a dagadt sz*r átvert minket, nem is hozott erősítést, nem gondoltam, hogy ilyent fogok mondani, de jobban örülnék neki, ha James maradna Chicagó „királya”. – beszélte ki Rodrigót George.
- Elég! Ez nem megoldás! Jamesnek halnia kell, ha tetszik, ha nem. Benedict te lekapcsolód az áramot, John lefoglalód az őrök figyelmét, Peter öld meg a járőröző embereket, George te a tetőről intézed az akciót, és hívod a katonáidat, én és Phoneix pedig megszerezzük a jelszót Ahmedtől. – osztotta ki a szerepeket Henry
- Én meg mit csinálok? – közbeszólt Steven
- Steven, te fedezel engemet és Phoneixet, oké?
- Oké.
- Akkor menjünk be!
Henryék elindultak a bejárat felé, azonban az egyik őr kérte a belépőt. Henry mérgében arcon csapta a férfit, aki az eszméletét vesztette. Mindazonáltal – Henry felvette a fickónak az egyik iratát, és ráírta, hogy „Kapd be” –. Nem sokkal ezután, beléptek az épületbe, ahol szétosztódott a csapat. Henry, Phoenix és Steven kifigyelték Ahmedet, aki éppen nevetgélt a civil polgárokkal. Steven és Henry elvegyültek a tömegben, majd egy bluetooth mikrofon adták a parancsot Phoenixnek, aki felhívta magára Ahmed figyelmét, azáltal hogy a lány elővett egy rumos golyót és a szájához illesztette. Mikor ezt meglátta a célszemély, azonnal megtetszett neki és megpróbált vele kommunikálni.
- Jó napot csini baba, hogy tetszik a parti? – udvarolt Ahmed
- Köszönöm, nagyon tetszik.
- Kivel érkezett? Ő ott a férje? – mutatott Henryre Ahmed
- Nem, csak az egyik barátom.
- Értem, nem lenne kedve velem jönni? Megmutathatnám magának a festmény gyűjteményemet.
- Jól hangzik, jövők – azonban egy férfi közbeszólt, aki kijelentette, hogy James hívatja Ahmedet. Ahmed azonnal elindult a főnökéhez.
- Phoenix, csinálj valamit.
- De mégis mit?
- Na jó, csak egy módja van, hogy sikeres legyen a terv, de kérlek ne üss meg. – Henry szájon csókolta Phoenixet.
- Tartozol eggyel. - Súgta Phoenix Henrynek.
Mikor ezt meglátta Ahmed, szólt az egyik pincérnek, hogy adjon oda egy telefont Phoenixnek, és felhívja őt.
- Hölgyem, ezt magának küldik. – szólt az egyik pincér – Phoenix felvette a mobilt
- Maga aztán tüzes nő, jöjjön az emeletre, ott találkozhatunk. – vidámodott meg Ahmed
- Máris. – Phoenix elindult felfelé
Eközben Henry és Steven követték őket.
Benedict, John és Peter elindultak lifttel a legfelsőbb emeletre, ahol az áramgenerátorokat tartogatták, mikor felértek, az ajtót elállták a biztonságiak. John nem akarta húzni az időt, ezért lefejelte az egyiket, a másikat pedig torkon szúrta a késével. A merénylet után, mindhárman elrejtették a hullákat a generátorok mellé, azonban mikor felkapcsolták a villanyt, megjelent James.
- Ti sz*rháziak! Megöltétek a húgomat! – kiabált James
- Uram, figyeljen nem mi öltük meg. A húga kiesett az ablakon. – nyugtatta Peter
- Kapd be! Az egyetlen testvérem volt, ti pedig megöltétek. A kurv* any*tokat! Nesztek gyökerek! – James egy ásóval leütötte Petert, Benedictnek pedig kiverte a fogát, John megfejelte Jamest, majd megpróbált kimenekülni az épületből, mindazonáltal körbekerítették őt, így mind a hármukat elkapták.
Ahmed ekkor felért Phoenixel a szobájába, ahol mutatta neki a képeit. Nem sokkal ezután, a férfi megpróbálta megcsókolni Phoenixet, Phoenix egy gyors mozdulattal hátrafordult, és lefogta őt a nyakánál. Henry és Steven beléptek a szobába, ahol faggatták a férfit.
- Mit akarnak? – kérdezte Ahmed
- A kódokat. – válaszolt Henry
- Miféle kódokat?
- Azokat, amik nyitják James széfjét.
- Azt nem adhatom meg.
- Jó, Phoenix törd el a nyakát!
- Ne! Ne! Várjon, elmondom! – könyörgött Ahmed
- Rajta.
- 43 39 19 N 75 27 42 W
- Köszönjük. – köszönte meg Henry
- Mi legyen vele? – Phoenix egy kicsit megkomolyodott
- Szerintem öld meg!– keményedett meg Steven
Henrynek megvolt rá az esélye, hogy megölje őt, azonban úgy döntött, hogy elengedi.
- Menj, minél messzebb innét! – figyelmeztette Henry
- Köszönöm, hálás vagyok. – Ahmed kifutott a szobából
- És most? – Steven egy kicsit megkönnyebbült
- Felhívjuk Johnékat, és elindulunk James felé. – nevetgélt Henry
- John, Peter, Benedict hallotok? Hahó!? Van itt valaki? – aggódott Henry
- A barátaidnak vége, és veletek is ez lesz – James kikapcsolta a mikrofont.
- B*ssza meg! – Henry mérgében nekivágta az adóvevőt a földnek.
- Tényleg, Georgeval mi történt? Hívd fel Henry. – rukkolt fel Steven
- Legyen. – George itt vagy?
- Ja, csak egy kicsit bepiáltam, és próbálok leugrani a tetőről, mert hó van lent. – rúgott be George
- Hallod, le ne ugorjál! Nincs ott hó! Azonnal menj vissza a tetőre, bárhol is vagy! – idegesítette fel magát Henry
- Nem, soha. Tudniillik torták is vannak lent.
- Na, ide figyelj te vén f*sz! Azonnal gyere fel a tetőre, vagy megbántod! A bajtársainkat elkapták, és te csak lustálkodsz a seggeden! Vedd a fáradtságot és kelj fel! – Phoenix elvette a mikrofont Henrytől, és kiabált az öreggel.
- Jól van, megyek már, figyelem Jamesékat. Most éppen valamilyen különleges szobába vannak, ahol ilyen gépet kapcsolgatnak.
- Francba! Az agymosás! Futás! – Henry a társaival felfutottak James szobájába, valamint berúgták a kaput.
- Mi a? – felnézett James
- Az erőszaknak vége. Nincs több vér. – Henry kihúzta az agymosónak a konnektorát.
- Henry ezt miért csináltad? Nem akarsz harcos lenni, egy hős? A barátaidat választod, gyerekeket és egy unalmas életet akarsz? Maradj velem. A dzsungel mindig veled van, és te leszel a király. És soha nem kell elmenned.
- Te b*zi vagy? – csodálkozott Henry
- Nem, csak Citrát utánoztam, nagyon illet bele ez a szituáció. Elfogni! – röhögött James
- Várjon, ki az a Citra?
- Az egyik prostim volt, csak sajnos sok adósságokkal tartozott nekem, ezért elmenekült egy szigetre, bár bosszúképpen ráküldtem az egyik emberemet, Jason Brodyt, aki egy késszúrással megölte a szajhát.
- Biztos… várjunk Benedict hol van? – lepődött meg Henry
- Hoppá, őt már átmostuk – kacagott James
- Szija, hojl vagyjok? – kérdezősködött a tudatlan Benedict
- Jesszus, Benedict szellemi fogyatékos lett! - kiáltott fel...
- Nekem nem tűnik másnak. Eddig is ilyen volt, csak nagyobb szókinccsel. – nevetett fel Phoenix
- Na elég! Megölni mindegyiket!
Azonban, az ablakból a tábornok úr lelőtte James embereit egy tápcsövessel, valamint átrepült egy jetpackkal.
- George tábornok? Maga meghalt! Ez lehetetlen, hiszen Brody megölte önt. – lepődött meg James
- Nem, fiacskám! Én élek, viszont a barátodról ez nem mondható el. – George katonái behoztak egy kék ruhás fickónak a holtestét.
- Megöltétek Jasont! Ne! Ezért most meghaltok! – James elővett egy pisztolyt, amivel becélozta a parancsnokot, mindazonáltal egy kutya leharapta James kezét.
- A kezem! Arggggg!!! – sírni kezdett James
- És ez még nem minden, úgy tudom gyűlölőd az állatokat, ezért hoztam neked állatocskákat a menhelyből, srácok jöhettek. – füttyentett George
Ebben a minutumban, a kutyáktól kezdve a patkányokig, mindenki ráugrott Jamesre, akinek szétrágták az összes csontját.
- Ejha, ez ám a durva halál. – Peter tátott szájjal nézte az állatok művét
- Mindegy, várjatok nyissuk ki a széfet. – Henry elindult a széfhez, majd beírta a kódokat, enne eredményeképpen megszerezték a koronát, amit magukkal vittek a kijáratig.
A kijáratnál, Henry felvette volna a koronát, azonban Rodrigo megérkezett az embereivel, aki elvette tőle.
- Kösz – elvette a koronát Rodrigo, majd folytatta.
- Barátaim, e nagylelkű embereknek hála, James és a csatlósai halottak! Chicago a miénk! És én vagyok Chicago új királya! – Rodrigo felvette a koronát
- Rodrigo ha nem bánja, akkor mi most elmennék. – közbeszólt George
- Álljanak meg! Hiszen maguk szabadították fel Chicagót! Jutalomban részesülnek, Steven adj nekik pénzt. – Steven átnyújtott nekik félmillió dollárt.
- Köszönjük szépen. – köszönte meg Henry
- Akkor most csapjunk bele a lecsóba! Mr. Bin Láden előjöhet – kiáltozott Rodrigo
- Ohh, Rodrigo, részvétem az édesanyja és az édesapja miatt – sajnálkozott Bin Láden
- Mi van? Meghaltak? Hogyan?
- Henry Platz és a társai felgyújtották a házát.
- MIÉRT!!!!!!!!!! – félbeszakította a Mami
- Rodrigóm itt vagyok. Nem haltam meg
- Mami! – Henry csapat egyszerre felkiáltott
- Sziasztok drágáim, örülök, hogy megszabadítottatok az idióta Papitól, utáltam vele lenni.
- Mamija… – dadogott Benedict
- Ohh, Benedicto, mi lett veled „vándorom”?
- Elég! Mi most menni készülünk! Benedictnek kimosták az agyát, most boldog? Léceljünk le. – Henry a helikoptere felé indult
- Álljatok meg, a tűzijátékot nézzék meg – állította meg őket Rodrigo
- Itt nekem valami gyanús, mindegy mi lenne az?
- Hát ez. – E szavak után, egy csoport maffia és al-Káida tag kihozták az épületből a túszokat, beleértve Ahmedet is, és mindegyiket agyonlőtték. Henry a látványtól meg sem tudott mozdulni a társai úgyszintén, Steven csak törölgette a szemeit, mert előre tudta, hogy mit tervez Rodrigo.
- Szent ég, maguk beteg állatok! – Peter elsírta magát a látványtól
- Húzzanak innét, vagy maguk is így járnak – figyelmeztette őket Bin Láden
Henry nem bírta nézni, ahogyan több millió nőt és gyermeket mészárolnak le, ezért Rodrigót fejbe vágta a pisztolyával, Bin Ládent pedig lábon lőtte, aki azonnal összerogyott, mikor ezt meglátták a terroristák, tűzet eresztettek Henryékre és George katonáira, Henry befutott a repülőbe és elmenekültek a helyszínről.
10 perccel később, a csapat leszállt egy Chicagó-i bázison, ahol ünneplés helyett, szomorúságba törtek ki.
- Ezek milyen állatok! Rengeteg épületet robbantottak fel, és még most is hallom a robbantásokat – mérgelődött John
- Ilyent én még soha sem láttam, ezek rémuralomra tőrnek, nem kellett volna megölni Jamest. – bánkódott Peter
- Én nem szólok semmit, az egész az én hibám, én miattam haltak meg azok az ártatlan nők és gyerekek, mert megöltem Jamest! Szörnyeteg vagyok! Monk után megölöm mindkettő terroristát, ha törik, ha szakad, és a Mamit is! – kiáltott fel Henry
- Fiúk, ne haragudjatok, de nekem mennem kell. Ideje indulnom, visszamegyek Liberty Citybe, és megígérem, hogy megöljük ezeket a bestiákat, de nézzétek a jó oldalát, Monk és Ray terve meghiúsult; így már csak két ellenfeletek maradt. – búcsúzott el Phoenix
- Phoenix, sokat segítettél nekünk, elviszünk téged Libertybe, és köszönjük az eddigi támogatásodat. – hálálkodott George
- Hagyja parancsnok, majd mi elvisszük őt, önök csak induljanak vissza Las Venturasba, pihenjenek – szólt az egyik katona
- Rendben, megyek veletek.
- Várj Phoenix, egy pár percre had beszéljek veled, négy szem közt. – Henry és Phoenix elvonultak a többiektől, és beszélgetni kezdtek.
- Phoenix, Monk halál után, felhívlak téged, kérlek hozd majd el a feleségemet, oké?
- Oké, elhozom, amúgy vigyázzatok magatokra, Rodrigo is veszélyes ellenfél, közvetve ő ölte meg a szüleimet. – mesélte Phoenix
- Tényleg?
- Igen, ő adta ki a parancsot, Rodrigo egy katona volt, kérdezd csak meg Georgetől.
- Majd megkérdezem, egyébként a csók miatt ne haragudj, a terv miatt volt.
- Tudom, nem haragszok. De tartozol eggyel.
- Akkor jó.
- Viszlát Henry, sok sikert – Phoenix elindult Benedict irányába
- Ja és Benedict…
- Igen, Miss. Holló – várta a választ Benedict
- Holló? Közeli, de nem talált... – Phoenix vállat vont, majd akkorát bevágott a férfinak, hogy az azonnal visszanyerte az öntudatát.
- Mi, mi történt? Rosszul érzem magam, James meghalt?
- Végre, visszatértél! Bevallom, hogy fogyatékosként idegesítőbb voltál, na sziasztok. – Phoenix felszállt a géppel és elindult Liberty Citybe.