GTA V - The Revenge of Maxwell

[Tigrito]

A balf*sz testőr. XD

[Kiscserko]

16. küldetés – Nem számít, hogy ki ő! (Doesn’t matter who he is!)

Harley Maxwell és kis csapata közül páran már a Burger Shot egyik asztalát ülték körbe, ahogy ez korábban meg is volt beszélve. Korán reggel volt, a nap is alig kelt csak fel. Harley mellett ült July, Lenny Benson, Kazim Nazaryan és a Tábornok. Nem rendeltek semmit, csupán gyülekezőhelyként használták a hamburgerezőt. Éppen July és Kazim beszélgettek hangosan röhögcsélve, amikor belépett Ralph. Egyenként bemutatkoztak egymásnak, de ez nem minden embernél ment tökéletesen.
- Helló, a nevem Jullian, a barátaimnak csak July! – mutatkozott be July. Erre Ralph nevetve tört ki – Most mit kell így nevetni?
- Ó, semmiség. Csak mikor hallottam, hogy a csapatban lesz egy July is, kezdtem örülni, hogy végre egy nővel dolgozhatok együtt.
- Igen? Akkor b*zd meg!
- Nem kell ilyen nagy dobra venni, July! – az utolsó szóra már nem tudta visszatartani a röhögését.
- Na gyere, és megmutatom, hogy ki a kislány! – felelte kihívóan July.
- Ugyan már, feleakkora se vagy, mint én! – szólt lenézően Ralph.
Talán össze is bunyóztak volna, ha nem lép közbe az éppen érkező Ernest. Bal kezével Ralphot, jobbal Julliant ütötte a földre. Ralph ordítozva fogta a fejét.
- Mi van ember?! Vasból van a kezed, vagy mi? – Ralphot teljesen lenyűgözte az ütés ereje.
- Valami hasonló… - felemelte a bal kezét, melyet egy fekete kesztyű takart. Másik kezével lehúzta a kesztyűt. A fényben megcsillant a mű fémkéz.
- Sajnálom, nem gondoltam. – mentegetőzött Ralph.
- Nem kell a sajnálatod. – erre megint arcon vágta az éppen felkelő néger férfit, mire az újra földet ért. Ránézett Harleyra – Az igazság az, hogy élvezem. Köszönöm, hogy engem is meghívtál, hasznomat fogod venni.
- Efelől semmi kétségem nincs. – helyeselt Harley – Már csak pár embert várunk. Ha sikeresek leszünk, akkor egy újabb taggal fog bővülni a bandánk. A munkaadónk is mindjárt jön, és akkor majd egyeztetjük az… - mondatát az iFruit-jának csörgése szakította félbe – Halló, ki az?
- Helló Harley! Én vagyok az, Howard. Úgy néz ki, ma mégsem tudok segíteni. Ezt az ügyet nélkülem kell megoldanotok.
- Rendben.
Letette a telefont. Ebben a pillanatban egy fekete Buffalo parkolt le a Burger Shot mellett. A hátsó ülésről kiszállt Enzo és egy ismeretlen férfi. Az első üléseken az autóban maradt a sofőr és a mellette ülő testőr. Beléptek a gyorsétterembe.
- Üdvözlök mindenkit! Engedjétek meg, hogy bemutassam a jobbkezemet, Gianne-Luca Bartolucci-t.
Az Enzo mellett álló pocakosodó robosztus férfinak vörösesbarna haja, szürke szeme, kissé lapos orra és enyhén elálló fülei voltak.
- Minél többen állnak be a csapatba, annál nagyobb az esélyünk, örülök, hogy jössz. Foglaljatok helyet! – az olasz maffia tagjai is helyet foglaltak Harley kérésére.
Ekkor egy Yakuza Stinger is megállt a Burger Shot mellett. Egy fehér öltönyös alak szállt ki belőle, Harley rögtön felismerte Kitakot.
- Helló, mindenki! A nevem Kitako, és miattam van most mindenki itt. A feladatot ma kellene végrehajtani, és a cél Nitako Yamaguchi meggyilkolása. Nem mondom, hogy könnyű lesz. A Rockford Hills-i lakásán lesz, jól őrizve. Ki tud jönni?
- Bármit, amivel segíthetem Harleyt. – vágta rá Ernest.
- Én is tudok jönni, és Gianne is velem tart. – kontrázott rá Enzo.
- Sajnálom, ma az US 05. ezrednek kell segítenem. – sajnálkozott a Tábornok.
- Én se tudok most segíteni. – mondta Kazim és Ralph is.
- Természetesen én jövök. – szólt Harley.
- Én is jövök. – mondta Lenny.
- Én nem tudok jönni, de segíteni azt tudok. – mondta July. Az asztal alól elővett egy sporttáskát, kinyitotta rajta a cipzárt. A táskában egy halom fegyver feküdt. – Fegyvertelenül nem indulhattok el. Én ezekre az automata 9mm-esekre gondoltam. Mindegyikőtökre jut akár két ilyen is.
- Köszönjük! Akkor indulhatunk is. – jelentette ki Harley.
A kis csapaton kívül mindenki ment, amerre látott. Az olaszok Buffalojából a sofőr és a testőr a Burger Shot mellett maradt. A fekete autót Enzo vezette, vele utazott Gianne, Ernest és Harley. A Yakuza Stingert Kitako vezette, mellette ült Lenny. Mind a hatan elindultak Rockford Hillsbe. Szerencsére a korai időpont hatására nem volt nagy forgalom az általános Los Santosi forgalomhoz képest. Gyorsan odaértek, és leparkoltak az utcán. Kiléptek, és kezükbe vettek egy-egy automata pisztolyt. Kitako megállt a ház ajtaja előtt, Harley mellé állt.
- Ez furcsa. Egy darab őrt se látok. Lehet, hogy csapda? – kérdezte Kitako.
- Nem hiszem. – válaszolta határozottan Harley.
- Akkor menjünk! – Kitako el is indult, de Maxwell megállította.
- Biztos vagy benne, hogy meg akarod ölni? Mégis csak a testvéred.
- Nem számít, hogy ki ő! Megölte az öcsémet, és engem is megpróbált, mindezt csak a hatalomért. Az ilyen nem ember, hogy lehetne valakinek a testvére?! Az ilyen egy szörnyeteg! Ha te nem lennél, már nem élnék. Most megszenvedhet a sok szörnyűségért, amit ellenem és családom ellen elkövetett.
- Rendben, akkor induljunk. – Harley szinte ki se mondta, Kitako már berúgta az ajtót.
Mind a hat férfi berohant a szobába. Egy pillanat alatt átvizsgálták a házat, de sehol se találtak senkit.
- Mi történt? Rossz házban vagyunk? – kérdezte Enzo.
- Nem, a ház jó. De valami nem stimmel. – mondta Kitako – Nézzünk körbe, hátha találunk valamit!
Negyed óra keresgélés után megtalálták azt, amit kerestek.
- Ezt figyeljétek! – ordította Lenny. A kezében egy fekete bőrkötéses könyvet tartott. A könyvben naplószerűen minden naphoz oda volt írva az, hogy miket kell elintéznie. Megkeresték az aznapi dátumot. 2015 Március 27-re is be volt vésve egy program. „Klán egyesítés a Richman Hotelben, belépő a gyémánt.”
- Ez nem hangzik jól! – vonta le a következtetést Kitako – Induljunk!
Még mielőtt kimentek volna a házból, Harley magához hívatta Enzot.
- Szerintem nem kellene a 9mm-est használnod. Tudom, hogy szokásod… elhagyni a tárakat.
- Ezt meg honnan tudt…? – kezdte az olasz, de Harley félbeszakította.
- Mondjuk úgy, hogy én emlékszem rád, míg te nem rám. Tessék, itt egy .38-as revolver, ez talán jobban hasznodra lesz. – ezzel átadta a fegyvert.
- Köszönöm.
Pár perccel később már ismét az autókban ültek, süvítve a Richman Hotel felé.
- Szerinted mit jelent, hogy belépő a gyémánt? – kérdezte Harley a Buffaloban.
- Sok mindent jelenthet. Lehet, hogy megegyezett azokkal a klánokkal, akikkel egyesülni akarnak, hogy szétosztottak kis gyémántdarabokat, és azt kell felmutatni belépőként. Esetleg gyémántgyűrűket. Aztán utalhat a Yamaguchi-gumi logójának gyémántszerű alakjára, ebben az esetben talán a logójukat kell felmutatni. És az is lehet, hogy jelszóként használják most a gyémánt szót. Gyémántunk az nincs, és közülünk nincs mindenkinek olyan tárgya, amin rajta van a logó, és valószínű, hogyha gyanúszagot éreznek, hátha megöltünk pár tagot, és annak a tárgyát használjuk, halottak vagyunk. Így aztán az egyetlen, amivel próbálkozhatunk az a jelszó. – fejtette ki Ernest.
- Remélem, beválik. Ha nem állítjuk meg a testvéremet, az katasztrófát okozna. – aggódott Kitako.
A két autó nemsokára már leparkolt a Richman Hotel bejárata előtt. A krémszínű épületet magas pálmafák vették körbe. A bejárat előtt rengeteg másik kocsi is állt, valószínűleg a Yakuza gépjárművei. Kiszálltak az autóikból. Körülnéztek.
- Nem fura itt valami? – kérdezte Kitako – Minden olyan csendes. Túl csendes.
- És azt nézzétek! Az összes terasz üres. Hova tűnhettek az emberek? – gondolkozott Enzo.
- Attól félek, hogy nemsokára rájövünk. – jegyezte meg komoran Ernest – Induljunk!
Beléptek az alacsony belmagasságú hallba. Meglepően dísztelen belsővel rendelkezett ez a szálloda, habár neve azt sugallja, hogy gazdag emberek járnak ide. A szemüveges, fiatal recepciós nő az asztala mögött ült, és számítógépén végezte a munkakerülést. A hat fős társaság odasétált hozzá. Egy külső néző számára egy elég furcsa csapat volt. Egy rockercsávó bőrkabátban, egy öltönyös férfi, egy fiatal garbós olasz, egy fél kezére kesztyűt húzó, sportzakós, szövetnadrágos, elegáns cipős férfi, egy pocakosodó alak és egy fehér öltönyös japán. Harley közelebb hajolt a nőhöz.
- Gyémánt. – suttogta, de a nő válasza csupán a hallgatás volt – Tudja, mit akarok? Tudja, mit jelent? Gyémánt. Gyémánt. Gyerünk már, gyémánt.
A nő úgy nézett ki, mint aki nem is érti, hogy mit mondott Harley. Maxwell normál hangerőre váltott.
- Gyémánt. A jelszó. Gyémánt. Tudsz angolul? Gyé-mánt. Gyémánt. – Harley feladta, visszafordult társai felé. – Ez a nő nem tud semmit.
Lenny ezt nem akarta ennyiben hagyni.
- Még, hogy nem tud semmit?! Látom rajta, hogy tudja!
- Ne csináld! – szidta le Harley.
- Nem érdekel, mit mondasz! – annyira közel hajolt a recepciós nő arcához, hogy érezte a testének a melegét. Ordítani kezdett – Ne nézz engem hülyének! Pontosan tudod, miről beszélek! Gyémánt! Gyémánt! Kib*szott gyémááánt!
- Fejezd be, nem érsz el vele semmit! – rivallt rá a barátjára Harley.
Lenny visszafordult a barátai felé, s kérdő nézéséből rögtön tudták, hogy nagy akadályba ütköztek. Merre tovább? Ebben a pillanatban felállt a recepciós, és beszélni kezdett.
- A kétszázhatos szobában van a gyülekező, a második emeleten. Nitako Yamaguchi úr szívesen vár minden Yakuza tagot. Bocsássanak meg a tiszteletlenségemért, de nem néztek ki Yakuza tagoknak, tesztelni akartam magukat.
- Köszönjük. Induljunk! – szólt Kitako. Örült, hogy végre van egy biztos helyszínük.
Hívták a liftet. Pár másodperc múlva be is szállhattak a tágas felvonóba. Elővették automata 9mm-esüket. Ellenőrizték a tárakat. A lift sípolt egyet, mire kinyílt az ajtó. A lifthez képest merőlegesen volt egy hosszú folyosó, két oldalán szobákkal, végén a kétszázhatos szoba állt, mely előtt két őr feszített, mindkettejük egy Walther P38 félautomata pisztolyt tartott. Rögtön kiszúrták a felfegyverzett érkezőket.
- Tegyék le a fegyvereket, mielőtt baj lesz! – figyelmeztette őket az egyik.
Harley jobb kezét fellendítette, és egy másodperc alatt kivégezte mindkettőt a 9mm-esével.
- Igazuk volt, itt még bajok lesznek, mindenki fedezékbe! – parancsolta Harley.
Enzo és Ernest berúgtak egy-egy szobaajtót, és az ajtófélfa alatt nekisimultak a falnak. Gianne és Kitako pedig két, egymással szemben lévő bemélyedést találtak a folyosó falánál, melyek mögött biztonságban lehettek. Harley megállt a kétszázhatos szoba ajtaja előtt. Lenny üvöltve berúgta az ajtót, és már tüzelt is. Harley még épp időben rántotta vissza társát fedezék mögé, egy pillanattal később már rengeteg Walther P38-as hangja hallatszott, melyeknek lövései mind az ajtó felé irányultak. Gianne odaszólt Kitakohoz.
- Ennek nem lesz jó vége. Nem szeretem a tűzharcokat. Túl nagy felületet mutatok, és a végén még valaki meglékeli a seggemet!
- Légy pozitív! Valaki csak túléli. – viccelődött Kitako. Miután kimondta, rögtön rájött, hogy ez most nem jó poén.
Harley kihajolt a fedezékéből, benézett. Vagy húsz Yakuza tagot látott, köztük Nitakot is. Egész tárát belelőtte a szobában álló emberekbe, páran el is terültek. A hat fős társaság egyszerre tüzelni kezdett. De túl sok volt benn az ellenfél. A megmaradtak elkezdtek kifelé sétálni, közben lőni mindenkire, akire csak tudtak, de nem találtak. A Maxwell-banda hátrált a folyosón, a túlerő terelte őket. Kitako észrevette, hogy Nitako nem jön velük.
- Tartsátok itt a frontot, én megyek Nitakóért! – ordította túl a fegyverek hangját.
Kiugrott rejtekhelyéről, és futni kezdett a Yakuzák felé. Kezét felemelte, és csatakiáltásával kísérve leszedett két tagot. Ekkor a fegyver üresen kattant, de már elég közel jutott a legközelebb lévő Yakuzához, hogy azt fellökje. Mint a dominó, úgy dőltek el a tagok, utat engedve Kitako Yamaguchinak a kétszázhatos szoba felé. Beért, és körülnézett. Nitako nem tartózkodott a szobában, de a teraszajtó nyitva volt. Kitako újratárazott és elindult az ajtó felé.
Eközben kint Harleyéknak nagy segítséget jelentett az ellenfeleiknek az elesése. Párat le tudtak szedni, de a többiek már tápászkodtak fel. A Yakuzák ismét tüzet nyitottak. Hirtelen egy hangos sípolásra lettek figyelmesek. Kinyílt a liftajtó. Öt Yakuza tag lépett ki a liftből, Sten Mk. II-vel. Lőni kezdtek. Eltalálták Ernestet, aki összeesett.
- Neee! - ordította Harley, és magából kikelve, ordítozva leszedte az öt erősen felfegyverzett tagot.
Míg a maradék Yakuza taggal küzdött kinn a Harley-csapat, Ernest életének megbosszulásáért, közben Kitako kilépett a teraszra. Meglátta Nitakot, aki éppen a teraszról nézett le, kereste a menekülő utat.
- Ez a vég, Nitako. Nem tudsz hova menekülni. Ha túl is élnéd az ugrást, én gondoskodnék róla, hogy öt percen belül meghalsz. – első szava hatására ijedten fordult meg Nitako, remélte, hogy társai lebírják szedni az eddigi főnököt.
- Ugyan már, Kitako. Nem ölnél meg, ugye? Hisz én vagyok az öcséd. – könyörgött burkoltan az életéért.
- Nem! Te nem vagy a testvérem. Megölted az öcsénket, és engem is meg akarsz. Neked már nincs megbocsátás, meg kell halnod. – Nitako tudta, hogy bátyja nem hazudik, látta a szemében, hogy valóban meg akarja ölni.
Nitako Kitakora emelte a Walther P38-asát, de Kitako megelőzte. Kilőtte öccse kezéből a pisztolyt.
- Tudod, mi még ennél is bosszantóbb? – kérdezte Nitako – Legalábbis neked bosszantó, számomra szórakoztató. Nem csak az öcsémet öltem meg, megpróbáltam a bátyámat megölni, de van még valami jobb is. Emlékszel apánkra? Még jó, hogy emlékszel, te voltál a kedvence. Az a baleset, melyben meghalt nem volt baleset. Bizony! Az én művem volt! De az a szerencsétlen még végrendelkezni se tud rendesen, téged akart utódnak. Ezt a hülyét! – erre őrült röhögésben tört ki.
- Örülök, hogy jól szórakozol utolsó percedben! – Kitako nem szaporította tovább a szót, fejbe lőtte öccsét, aki a terasz korlátján átesve lezuhant az épületről.
Ennyire mérges még nem volt senkire se. Apja talán még mindig élne, ha Nitako nem lett volna! Egyetlen dolog enyhítette a fájdalmát, hogy ez az ember már nem okozhat senkinek se gondot. Kisétált a többiek közé. Mindenhol Yakuza holttestek hevertek, a harc már befejeződött. Minden túlélő Harley-bandatag egy test körül guggolt. Ernest Frost teste körül.
- Úr Isten! Mi történt? – kérdezte Kitako ledöbbenve.
- Eltalálták a rohadékok! Vége. – felelte Harley suttogva. Nagyon megviselte a régi társának a halála.
- Véglegesen csatlakozok a bandához. Bosszúmat elvégeztem. – jelentette ki Kitako.
- Francba! Vennem kell egy új zakót! – szólt egy erőtlen hang.
- Ernest! – ordította Harley. Majd kicsattant az örömtől, nem is tudott többet mondani. Él! Harley arcán megjelent egy ritkán látott széles mosoly.
- Mire ez a nagy öröm? Tudod te milyen drága egy golyóálló sportzakó?! – kérdezte Ernest, de már ő se bírta ki, megengedett magának egy apró mosolyt.
- És most merre? Vissza? – tette fel a kérdést Enzo.
- Bizony, vissza. De előbb szerintem mindenki megérdemel egy ebédet a Cluckin’ Bellben! – jelentette ki Harley, miközben felsegítette Ernestet.

[Kiscserko]

Na, végre megérkezett a várva várt 16. rész. Az eddigi leghosszabb, és eddig ezzel foglalkoztam a legtöbbet. A történet második felének az első része. Ha már mást nem, a 8 és 10 közötti időpontot sikerült betartanom. Ezen a héten, és a következőn bejelentés nélkül fogom kirakni a részeket, hiszen amint kész a pótolás, kirakom.
Gianne-Luca Bertolucci alakját köszönöm NoxiusEnterprisenak, míg a Yamaguchi család tagjainak karakterét TheGTAKING-nek.
Sajnálom Tigrito, még mindig nem tudom, hogy ki az, majd visszaolvasom a részeket, mert az 100%, hogy már én vagyok hülye. Gyakran felejtek dolgokat.
Elnézést kérek még egyszer a késésért.

Valamikor érkezik... - 17. küldetés – Francba! (Shit!)

[NikitaDragovich]

Ez nagyon király rész volt , annyira vártam, és nem csalódtam, durva volt a két testvér harca , nekem most ez a kedvenc részem .

[Hessa]

Hatalmas rész volt! Tudtam én, hogy kelleni fog egy fegyver-b*zi is a csapatba! XD Ez az, July! XD Amúgy remek volt ez a testvérharc! Bármikor ahhoz a részhez értem, hogy megfogalmazódik a tény, hogy meg sem szabadott volna születnie, nekem egy óvszer reklám ugrott be... XD Ne haragudj, de tényleg. XD XD

[The Cleansing Fire]

Ááááááh, Ernest
El is felejtettem azt a zakót Azután örülök, hogy olasz banditámnak beraktad azt a a jellegzetes mondatot! Imádtam a jelenetet, amiben elhangzott!

[Kiscserko]

17. küldetés – Francba! (Shit!)

A fekete Buffalo és a Yakuza Stinger leparkolt a Cluckin’ Bell előtt. Mind a hatan helyet foglaltak a gyorsétteremben. Nagy adagokat kértek ki, megérdemelték. Rendesen helyrerakták a Yakuzákat délelőtt. Jókedvűen beszélgettek, míg Harleynak meg nem szólalt a telefonja. Howard hívta őket.
- Helló, Howard. Mondjad – köszöntötte.
- Fontos híreim vannak. Megtudtam, hogy Marvin Robbinsnak van egy segítője, bizonyos Owen Henry Winchester. Jelenleg egy lakóházban tartózkodik Vinewoodban. A pontos címet elküldöm a telefonodra. Siessetek, ha még ott akarjátok találni, nem tudom, mennyi ideig marad ott. Sok szerencsét! – Howard nem várta meg Harley válaszát, rögtön letette.
- Ki volt az? – kérdezősködött Kitako.
- Howard, és egy feladatunk még van, mielőtt lepihenhetnénk.
- Ne már! Rohadtul lefárasztott a japók gyilkolása! – elégedetlenkedett Lenny.
Harley nem reagált semmit társának a megjegyzésére, már más kötötte le a figyelmét. Két furcsa alak lépett be az ajtón, és rögtön felismerte őket.
- Francba! Figyeljétek azt a két férfit! – Harley rámutatott a magasabbra, aki kordbársony zakót és nadrágot viselt galléros pólóval – Ő itt Ariel Moore. Egy régi megbízom, George Slymon vadászik rám, és a hírek szerint Arielt, és testvérét, Samuel Mooret küldte rám, hogy találjanak meg. Ő Samuel. – ezzel rámutatott az Ariel mellett álló, öccsénél egy évvel idősebb férfira, aki pedig bársonynadrágot hordott fehér inggel, és kék nyakkendővel – Hogyha ők itt vannak, az azt jelenti, hogy tudják, hogy hol vagyok. És az pedig azt jelenti, hogy George Slymon is a városban van. Ő pedig meg akar ölni. Tűnjünk el innen, mielőtt észrevennének!
- De miért menekülnénk, amikor egy halom 9mm-eres van nálunk? – kérdezte ledöbbenve Lenny.
- Nem emlékszel, az autóban hagytuk. – javította ki Kitako a társát.
- Induljunk már! – sürgette őket Harley.
Felálltak az asztaltól, és guggoló járásban elindultak kifelé.
- Feltétlenül muszáj így mennünk? – kérdezte suttogva Gianne.
- Ha nem akarsz meghalni, akkor igen. – válaszolt keményen Ernest.
- Ilyen járásban hülyének érzem magam. – elégedetlenkedett Enzo.
- Miért? Általában nem ezt érzed? – szólt be neki Lenny.
- Kussoljatok, és menjetek tovább! – szidta le őket Harley.
Végre kiértek a Cluckin’ Bellből. Egy végtelenségnek tűnt, mire kijutottak észrevétlenül. Megálltak az autóik előtt.
- És most merre tovább? – kérdezte Kitako.
- Akkor irány Vinewood! – jelentette ki Harley.
Beültek a járművekbe és indítottak.

Samuel tárcsázott, ameddig Ariel ordítozott az eladóval az ételek drága árával kapcsolatban.
- Főnök! Megvan az ismerőse! De van egy kis probléma, nincs egyedül.
- Ők észrevettek titeket?
- Igen, de…
- Mi de?!
- Öhm… Nem látták, hogy mi észrevettük őket.
- Tudjátok, hogy hol vannak?
- Persze, elindultak autóval a Cluckin’ Bellből.
- Remek, akkor kövessétek őket!
- Megtennénk, de már eltűntek.
- Barmok! Ott volt előttetek, és sikerült elvesztenetek?! Keressétek meg őket, de rögtön!
- Igenis! – Samuel letette a telefont.

[Hessa]

Neee... Két Enzo kaliberű "profi"! XD Úgy vélem, imádni fogom őket. XD

[Kiscserko]

Örülök, hogy mindenkinek tetszett a múltkori epizód, ezek szerint megérte a munkát. De ezúttal egy nagyon rövid, az eddigi legrövidebb rész jön, egy amolyan átvezetésként, úgyhogy nem hiszem, hogy annyian értékelni fogjátok, ám még a legrövidebb rész is kell ahhoz, hogy a végén összeálljon a történet egy nagy egésszé.
Ebben a részben az új szereplők Samuel és Ariel Moore, egy újabb testvérpár, ezúttal NoxiusEnterprise-tól. Ezzel már az összes NoxiusEnterprise által küldött karakter bekerült, mindegyiket köszönöm, színes karakterek, jól kidolgozva. Rengeteget segítettél a karaktereiddel, úgy, ahogy mások is az övéikkel. Nem győzöm hangsúlyozni a köszönetemet mindenki karakteréért.
TheGTAKING= Örülök, hogy nem csalódtál. Jó kis múltjuk volt együtt, amit le lehetett zárni egy jó kis harccal.
Hessa= Titokban az egész történettel az egyik óvszergyártót reklámozom Hát nem viheti harcba mindenki a saját kedvenc fegyverét, kell egy rendes ellátó a csapatba, és még jobb ilyen névvel
NoxiusEnterprise= Remélem, hogy el tudtam érni, hogy azt higgyétek, hogy meghalt. Ismét azt tudom mondani, hogy könnyű jó forrásokból dolgozni, mint a golyóálló sportzakós félkezű úriember és az olasz alvezér emlékezetes beszólásaival. Mindenesetre örülök, hogy tetszett.
Bár egy ideig biztosra veszem, hogy nem fogom tudni fölülmúlni a 16. részt, de attól még a sorozatnak haladnia kell, így a következő epizód ismét valamikor, meglepetésszerűen jön majd.

18. küldetés – Wayne Mason? (Wayne Mason?)

Hessa(ismét ) = Hát igen, ügyeskednek

[Kiscserko]

Sajnálom, hogy ismét kihagytam egy hetet, de úgy döntöttem, befejezem a sorozatot. Nekem ez túl akciódús, és vérengzős. Inkább valami boldogabb történetet kezdenék csinálni. Persze, ha akarjátok, akkor kirakhatom ide. Mondjuk lenne egy olyan ötletem, hogy GTA V - The Friends of Maxwell. Mit szólnátok hozzá?

Köszönöm, hogy elolvastátok félkész történetemet, és, ha olvassátok majd Maxwell barátjainak mindennapjait!

Jó olvasást!

[NikitaDragovich]

Sajnálom, hogy ismét kihagytam egy hetet, de úgy döntöttem, befejezem a sorozatot. Nekem ez túl akciódús, és vérengzős. Inkább valami boldogabb történetet kezdenék csinálni. Persze, ha akarjátok, akkor kirakhatom ide. Mondjuk lenne egy olyan ötletem, hogy GTA V - The Friends of Maxwell. Mit szólnátok hozzá?

Köszönöm, hogy elolvastátok félkész történetemet, és, ha olvassátok majd Maxwell barátjainak mindennapjait!

Jó olvasást!

Mi? Kiscserko abba ne hagyd! Nagyon jó a történeted, kérlek fejezd be! Annyira szeretem, nem akarom, hogy abbahagyd! Szinte ez a történet az egyik kedvencem! Kérlek folytasd! Maxwell barátjai várhatnak!

[The Cleansing Fire]

Ödödödödödödödödödödödödödödödödödödödödödööööööööööööööööööööööööööööööööööööööööööööööööööööööööööööööööö!

HÁP-HÁP! Ha abbahagyod, akkor hivatalosan visszakérem a karaktereimet, és ezennel felhívom a figyelmedet arra, hogy a karakterek átvételével aláírtál automatikusan egy elolvasás hiányában is érvénye szerződést, mely szerint "A karakterek szerepeltetése csupán teljesen kész történetben engedett, a történetnek ilyen vagy olyan befejezést kell találni. Amennyiben ez nem történik így, az élet sajnos kijátssza a csalót, és karakterek nélkül hagyja!"
Szóval tessék legalább úgy befejezni, hogy Marvin megöli Harley -t!

Szerk.: Bár tény, hogy a lehajtott fejé Michael-avatar nagyon illik a bejelentéshez...

[Hessa]

Na neee... Írj neki befejezést vagy valami, de ne hagyd csak így abba!

[The Cleansing Fire]

Jaja! Én is unom a DM -et, de nem hagyom abba!

[Hessa]

Nem is engednénk! Ahogy neked sem, Cseri! Tessék valami lezárást kreálni!