Hozzászólás
Szerző: Kiscserko » 2013. 07. 22. 20:52
22. küldetés - Ott leszek (I'll be there)
- Francba! - suttogta maga elé, miközben a földön fetrengett.
Olyan közel volt hozzá, hogy elkapja célpontját, de az elszökött előle. És most itt ragadt a szétesőben lévő kaszinó mocskos talaján. Kezét rászorította oldalára. A lőtt sebből ömlött a vér. Elvonszolta magát a ház egyik faláig, amihez nekidőlve lepihent. Levette bőrkabátját. Szorosan magára tekerte a kabátot, miközben sziszegett a fájdalomtól.
- Hajh, kell majd keresnem egy jobbat, ez nem ér sokat! - mérgelődött magában.
Körülnézett. Alig szűrődött be fény, a fadeszkák között. A kaszinó összes nyílását lezárták. Ő mégis tudta, hogy nem szökhet el az a szemétláda büntetlenül. Valahogy ki kellett jutnia, csak azt nem tudta, hogy hogyan. Fájdalmaival küszködve a falnak támaszkodva felállt. Sebe és fáradtsága se segítették a talpon maradásban. Reménytelennek tűnt a helyzete, de mégis volt egy hajszálnyi reménysugár, ami átütötte a sötétséget. Tudta, hogy merre tart a célpontja. Egészen a napos Los Santosig megy. Bezárva az öreg kaszinóba, úgy érezte, a feladat túlnőtt rajta. Segítséget kellett kérnie. És tudta az erre megfelelő embert. Nem vesztegette az idejét, már tárcsázott is.
Harley már nem tudta, mióta fekhetett a földön. Kinyitotta a szemét. A nap állásából arra következtetett, hogy dél körül lehetett. Felült, de rögtön vissza is esett. Fejébe fájdalom nyilallt, aztán őrjítően zúgott.
- Biztos beverhettem a fejem, mikor elájultam... Furcsa, nem szoktam elájulni. - gondolta.
Lassan felállt. Körbenézett. Wayne holtteste még mindig ott feküdt, ám a vére már rászáradt a kőre. Elvánszorgott a legközelebbi útig, majd megvárta, míg jön egy taxi, amit leintett. Beült, és bemondta az otthonának a címét.
- Hahó! Megérkeztünk! - ordította neki hátra a sofőr. Harley kábultan nézett körbe.
- Köszönöm. - ezzel belenyomott egy százast a taxis kezébe. Kiszállt, és kidörzsölte az álmot a szeméből. - Jó fáradt lehettem, ha így elaludtam! - gondolta.
Bevánszorgott RB régi házába, majd beledőlt az ágyba.
A telefonjának a csörgésére kelt.
- Igen? - kérdezte két ásítás közt.
- Harley! Nagy szarban vagyok! Segítened kell!
- Persze haver. Mondd, mi kell.
- Találkozzunk holnap délután kettőkor a Vinewood felirat dombjának tetején!
- Ott leszek. De mi történt?
- Majd ott mindent elmagyarázok. - ezzel le is tette.
Harley a napjának maradékát eseménytelenül töltötte, televízió bámulásával. Jó érzés volt neki egy kicsit kikapcsolni, bár foglalkoztatta a telefonhívás, amit régi társától kapott. Másnap fogott egy taxit.
- A Vinewood felirathoz!
- Rendben, uram. - szólt a sofőr, majd indított is. Harleynak nagyon ismerős volt a hang.
Tíz percig mentek a taxiban csöndesen, majd a sofőr újra megszólalt.
- És mégis miért szeretne a Vinewood felirathoz menni, Mr. Maxwell?
- Hogy micsoda?! - Harleyban megállt az ütő. Honnan tudná a taxisofőr, hogy hogyan hívják?
- Tán nem hallotta a kérdést, Mr. Maxwell? - Ezután a taxis hatalmas röhögésben tört ki.
- Mr. Security?
- Hát ki más? - nevetett Ernest.
- Mit keresel itt?
- Ugyanezt kérdezhetném tőled is, Harley. Napok óta eltűntél, mióta elkezdted üldözni azt a gyilkost. Már azt hittük, bajod esett. Így aztán megkerestelek. És azt érzem, hogy a Vinewood felirathoz se a táj csodálása miatt mész, hanem biztos valami veszélyes dolgot tervezel. És miután megmentetted az életem, tartozok azzal, hogy párszor én is megmentselek.
- Rendben, gyere. Még én sem tudom pontosan, mi is fog történni, de jól jöhet egy segítő kéz.
Leparkolták a taxit a felirat egyik betűje mögött, majd felmásztak a domb tetejére. Harley ránézett az órájára. Kettő múlt tíz perccel.
- Hol lehet? - kérdezte Maxwell.
Ekkor halk zúgást hallottak meg...