Hozzászólás
Szerző: Kiscserko » 2014. 08. 25. 14:38
24. küldetés - Megkeresem! (I'll find him!)
Harley a helikopter oldalának dőlve pihent, miközben Ernest állt mellette.
- Hogyan tovább? - kérdezte Harley - Nem várhatunk tétlenül, mikor a barátom bajban van! - mérgesen ütött bele a Maverickba.
- Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy várunk. - jelentette ki Ernest, majd ő is nekidőlt a helikopternek.
- És mégis mi a francra várjunk?! Rendőrségi bejelentésre? "Szerb halottat találtak a robbanás helyszínén." Ja, remek lesz! Nem is vágyom másra! El sem tudom hinni, hogy csak úgy ott hagytuk! - dühöngött Harley, majd ismételten beleütött a Maverickba.
- Azt tettük, ami logikus volt. Ha nem így cselekedtünk volna, azzal csak azt értük volna el, hogy a helyzetünk még rosszabb legyen. - nyugtatta Ernest.
- Menj a fenébe a logikáddal! Mióta eljöttem Liberty City-ből, azóta nem láttam, és most, mikor szüksége lenne rám, nem teszek semmit! Pedig évekig a társam volt!
- Azzal, hogy magadat hibáztatod, nem jutsz semmire.
- Teljesen igazad van! - helyeselt Maxwell.
Hiába voltak a szavai értelmesek, tekintetéből ki lehetett olvasni, hogy elvesztette már józan ítélőképességét. Bepattant a Maverickbe. A rotor hangosan beindult.
- Hova mész? - próbálta Ernest túlordítani a helikopter zaját.
- Megkeresem!
- Hogyan? A város hatalmas, és több millióan lakják! Egyetlen nyom nélkül lehetetlen megtalálni!
- Semmi sem lehetetlen! - Harley nem hallgatott az ész érvekre. Felvette a fejhallgatót.
Ernest még próbálta meggyőzni, de ezt Harley már nem hallotta. Megfogta a botkormányt, és felemelte a helikoptert, mely ingadozva szállt pár méter magasra. Ekkor Harley telefonja megrezzent. Üzenetet kapott. Miközben egyik kezével a légi járművet próbálta vízszintesen tartani, másik kezével elővette az iFruit-ot, megnézte az SMS-t. Rögtön letette a helikoptert Ernest mellé.
- Szállj be! - kiáltott Ernestnek - Megyünk a dokkokhoz.
- Mi történt? - kérdezett vissza Frost, miközben beült a Maverick hátuljába.
- Ő üzent. Bajban van a dokkoknál, a segítségünkre van szüksége. - mondta Harley, miközben újra felemelte a járművet.
Olyan gyorsan mentek, ahogy csak lehetett, de még így is sokáig tartott. Ernest a helikopter hátuljának az alján ült, lábát kilógatta a gép bal oldalán. Élvezte a szelet, miközben kapaszkodott, hogy ki ne essen. Már ő is fejhallgatót viselt, és annak a mikrofonján keresztül beszélgettek.
- Igazad volt, a várás kifizetődő volt. - szólt Harley.
- Azért még ne igyunk előre a medve bőrére, még nem értünk oda. - válaszolta Ernest.
- Muszáj, hogy mindig igazat mondj? Legalább egyszer mondhatnád, hogy minden rendben lesz.
- Nem én voltam az, aki tíz perce még a helikoptert ütögette, mondva, hogy minden elveszett. De ahogy kívánod, minden rendben lesz.
- Köszönöm.
- De mondd, Harley, mikor volt utoljára, hogy minden rendben történt, mikor valaki segítséget kért? - mutatott rá Ernest.
- Ilyenre nem emlékszem... - mondta pillanatnyi habozás után Maxwell.
- Én viszont arra emlékszem, hogy legutóbb, mikor ilyet hallottunk, akkor két emberünk meghalt.
Elhallgattak. A kettejük közötti csendet csak a rotor zúgása törte meg. A távolban már látták a dokkokat.
- Az nem eshet meg többé. - jelentette ki Harley.
- Ezzel egyetértek. Pont ezért hoztam fel, óvatosnak kell lennünk.
Tovább közeledtek a célpontjuk fele. Fogalmuk sem volt róla, hogy mi fogja ott várni őket. Csak annyit tudtak, hogyha Harley régi társa valóban bajban van, akkor minél hamarabb ott kell lenniük, és mindent kockáztatva segíteniük kell. És hogy miért? Mert bíztak egymásban, egymás segítségében. Az együtt töltött évek alatt Harley és társa számtalanszor megmentették már egymást. Így természetes volt, ha egyikük bajban van, a másik jön. És a segítség már meg is érkezett.
- Látsz valami szokatlant? - kérdezte Harley.
- Semmi különös. - válaszolt Ernest - Szálljunk le.
- Rendben. - helyeselt Maxwell, és már el is kezdtek ereszkedni.
Tíz méter magasan lehettek, mikor Ernest meglátott valamit. Egy alakot a földön, aki feléjük célzott fegyverével.
- Harley! - ordította Ernest, de addigra már a pilóta is észrevette a páncéltörőt.
A földön lévő ember elsütötte a fegyvert. Harley elrántotta a botkormányt. A töltet fél méterrel mellettük süvített el. Bár a töltetet kikerülték, így is sikeres volt a támadás. Harley manőverének köszönhetően a helikopter sebesen közeledett egy daru felé. Maxwell későn vette észre. Még rántott egyet a kormányon, de hiába. A helikopter farka hatalmas zörejjel ütközött neki a darunak. Az egész jármű megrázkódott. Ernest alig tudta tartani magát, hogy ne essen ki. Harleynak már semmi irányítása nem volt a gép felett, a megroncsolódott Maverick repülésképtelen lett. A jármű a két utasával együtt zuhanni kezdett. Megpördült a helikopter. Ernest nem bírta tovább. A centrifugális erő kirántotta a zuhanó Maverickból. Harley még a pilótaülésen volt. A jármű hihetetlen csobbanással ért bele a vízbe, és vitte magával Maxwellt. Megállíthatatlanul húzta lefelé a pilótát a víz alatti koporsó. Harley akárhogy próbálta kinyitni az ajtót, beragadt. A roncs megtelt vízzel. Harleynak eszébe jutott, hogy a helikopter oldalán nincs ajtó. Elindult a hátsó ülések felé. Fojtogatta őt a víz, legszívesebben vett volna egy mély lélegzetet. Elérte a helikopter oldalát, sikeresen kijutott a süllyedő roncsból. De már túl késő volt. Felnézett. A nap alig sütött át a tenger vízén. Harley elkezdett fölúszni, de nem jutott sokáig. Minden elsötétedett körülötte...