26. küldetés - Kapjuk el őket! (Let's catch them!)
Harley melegre ébredt. Kinyitotta a szemét. Minden narancssárga volt körülötte. Felült az ágyban. Az egész szobát fojtogató füst lepte el. Fölkelt, és elindult a szoba ajtaja felé. A faajtót minden oldalról lángok nyaldosták. Harley megrúgta az ajtót, amely kártyavárként esett darabjaira. A nappaliban még sűrűbb volt a füst. Öltönyének egyik ujjából kibújt, és az arca köré tekerte. Alig látott valamit, a füst csípte a szemét. Köhögve indult el a kanapé felé. Azon aludt még mindig Ernest. Meglökte őt, de meg sem mozdult. Megfogta a lábát, és lehúzta a kanapéról. Ernest feje koppant a padlón, de nem ébredt fel. Harley elindult az ablak felé. Egy mozdulattal kiütötte az üveget, aminek a hatására dőlni kezdett kifele a füst. Visszament Ernesthez. Felemelte barátját, majd kidobta az ablakon. Visszaindult megkeresni a régi társát. Nem jutott sokáig, köhögve esett össze. Rövid időn belül összeszedte magát. Tudta, ha most feladja, meghal. Tovább indult. Megtalálta a régi társát. Az egyik sarokban feküdt egy égő gerenda alatt. Harley minden erejét összeszedve megfogta az égő fát, és ordítva félredobta. Felemelte a régi társát és elindult az ajtó felé. Kirúgta az ajtót, majd lépett egyet. Kijutottak az égő épületből. Elejtette a társát, és köhögve a földre esett.
- Nyírjátok ki őket! - adta ki az utasítást egy határozott hang.
Harley fölnézett. Négy embert látott egy sportautó előtt állni. Az egyiket felismerte, régi társának a célpontja volt. A másik három férfi molotov koktélt tartott a kezében. Amint meghallották a főnök utasítását eltették a koktélokat és elővettek egy-egy 9mm-es pisztolyt. Mind Harleyra fogták, és tüzeltek. Ernest az utolsó pillanatban vetette Harley elé magát. A lövések többsége a mellkasán landolt, de az egyik a bal csuklóját találta el, amitől a bal keze lerepült. A három férfi kifogyott. Elsápadtak, amikor azt látták, hogy Ernest rezzenéstelen arccal áll fel.
- Húzzunk ebből a rohadt városból! - kiáltotta a főnökük, aki már be is pattant a sportkocsiba.
Ernest felsegítette Harleyt, majd megpróbálta felkelteni Harley régi társát.
- Jól vagy? - kérdezte Maxwell.
- Persze. Csak a műkezem szállt el, és új öltönyre lesz szükségem. Már megint. Ezen kívül a lehető legjobban vagyok.
Harley régi társa is felkelt, kábultan nézett körbe. A célpontnak ekkor sikerült beindítania a sportkocsiját.
- Kapjuk el őket, mielőtt elhúznak! - határozott Harley.
- Hogyan? - kérdezte Ernest.
- Azt ott kölcsönvesszük. - mutatott rá egy Reginára, ami az utca túloldalán parkolt.
Miközben Harley betörte az autó ablakát, majd beindította a kocsit, addig Ernest Harley régi társát támogatta a kocsiig. Bár a célpontjuknak sokkal gyorsabb volt az autója, mégis sikerült végig a nyomában maradniuk, hála annak, hogy egyfolytában kerülgetniük kellett a tömött forgalmat. Felhajtottak az autópályára, és elmentek a Los Santos Nemzetközi Reptérig. Ott a kormány egyetlen fordításával kikerülték a taxisort, majd befordultak. A reptér bejárata zárva volt! Célpontjuk nem tétovázott, fölhajtott egy rámpára, és átugorta a repülőtér kerítését. Harley sem gondolkozott sokáig, megszorította a kormányt és rátaposott a gázra. A levegőbe emelkedtek, de egy pillanattal később már ismét a földön fojtatták az üldözést. Egy jobbkanyarral megkerülték az egyik hangárt, és meglátták a helikopter leszállóhelyet. Mindhárom helyen állt egy Maverick. A célpont megállt a legtávolabbinál, és elhagyta az autóját. Beszállt a Maverickbe, és beindította a rotort. Eközben a három csatlósa elővett egy-egy molotov koktélt, és Harleyék kocsijára dobták. Az üvegek a szélvédőn törtek szét. Az autó elején égni kezdett az ital. Harleyék kiszálltak a Reginából. A három zsoldosnak nem volt több fegyvere, így ők is beszálltak a helikopterbe, ami felemelkedett a földről. Harley régi társa bepattant a legközelebbi helikopterbe. Harley is be akart szállni, de régi társa megállította.
- Ez az én ügyem. Most már elintézem egyedül. Köszönök minden segítséget, de innentől megoldom. Neked Los Santosban van dolgot. Én elintézem ezt a kígyót, te pedig intézd el azt a rohadt Marvin Robbinst! Sok szerencsét! - ezzel köszönt el Harley régi társa.
- Neked is!
A Maverick felemelkedett, és a menekülő célpont után eredt. Harley addig nézte őket, amíg el nem tűntek a horizonton.
- És most? - kérdezte Ernest.
- Összehívjuk a csapatot.
GTA V - The Revenge of Maxwell
-
The Cleansing Fire
- Törzstag
- Hozzászólások: 2153
- Csatlakozott: 2012. 07. 11. 19:25
Re: GTA V - The Revenge of Maxwell
Nem olyan nagy dolog megírni az utolsó részeket, ha ilyen méretűek 
-
Kiscserko
- Epsilonista
- Hozzászólások: 1489
- Csatlakozott: 2012. 04. 28. 21:03
- Tartózkodási hely: Budapest
Re: GTA V - The Revenge of Maxwell
Megérkezett még egy rész. Ez még mindig nem a leghosszabb, de a következő rész az háromszor ilyen hosszú lesz, abban még történni is fog néhány dolog.
Holnap= 27. küldetés - Mint a sakk (Like Chess)
És örülnék neki, ha aki elolvassa, az írna róla véleményt, hogy milyenek az új részek, mert mióta újra elkezdtem, azóta még nem kaptam visszajelzést.
VoorstedelijkeViking= Igen Ez az utolsó rövid rész, a többi már elég hosszú lesz.
Szerk.: Egyébként az oka annak, hogy ilyen rövidek, hogy írtam korábban egy vázlatot a történetről, és erre a pár részre kb 3 mondat a történet. De a 27,28,29,30. rész az hosszú lesz, nyugi
Holnap= 27. küldetés - Mint a sakk (Like Chess)
És örülnék neki, ha aki elolvassa, az írna róla véleményt, hogy milyenek az új részek, mert mióta újra elkezdtem, azóta még nem kaptam visszajelzést.
VoorstedelijkeViking= Igen
Ez az utolsó rövid rész, a többi már elég hosszú lesz. Szerk.: Egyébként az oka annak, hogy ilyen rövidek, hogy írtam korábban egy vázlatot a történetről, és erre a pár részre kb 3 mondat a történet. De a 27,28,29,30. rész az hosszú lesz, nyugi
-
Kiscserko
- Epsilonista
- Hozzászólások: 1489
- Csatlakozott: 2012. 04. 28. 21:03
- Tartózkodási hely: Budapest
Re: GTA V - The Revenge of Maxwell
27. küldetés - Mint a sakk (Like Chess)
Harley egy halom hamu előtt állt. Még álltak az épület megfeketedett támfalai. A teteje már beszakadt. Nem maradt az épületből több, hamu és pár fal. És rengeteg emlék. Még mindig érezni lehetett a füst orrfacsaró szagát, bár már semmi sem égett. Aznap reggel még egy ház állt a törmelék helyén. Egy ház, melyben hárman aludtak. De a molotov koktélok egy pillanat alatt lángba borították az épületet. Egykor még ez volt R.B. háza, de ahogyan a tulajdonosának, már ennek is vége. Hamu, ennyi maradt mindenből, amit R.B. a Földön hagyott. Harley szótlanul nézte az elveszett épületet. Mellette Ernest állt, éppen az új bal kezét szerelte fel, golyóálló zakóját még mindig lyukak tarkították. Az út szélén állt a reggel ellopott Regina, melynek a motorháztetőjét égésnyomok díszítették. Megérkezett Enzo Vezzoni.
- Mi az Isten történt itt?! - kérdezte a garbós olasz, miközben odafutott Harleyhoz.
Harley némán hallgatott.
- Megleptek minket álmunkban. - válaszolta Ernest - Harley húzott ki az égő házból.
- Az durva! És legalább kicsináltátok őket?
- Megléptek, de Harley egy régi ismerőse utánuk eredt.
- Na mindegy. Mindenesetre örülök, hogy hívtatok, már el sem tudtam képzelni, hogy mi történhetett veletek.
Ekkor érkezett meg a Tábornok is.
- Mindenkit köszöntök! - szólalt meg, amint melléjük ért - Miért jöttünk? Leszámolunk végre azzal a rohadt Marvinnal?
- Még nem - válaszolta Ernest - A tervet majd akkor beszéljük meg, ha már Howard is itt lesz.
- Rendben, de azt legalább megtudhatom, hogy kit akarunk akkor megölni? - kérdezte a Tábornok.
Ernest ránézett Harleyra. Igazából még Frost se tudta, hogy kit készülnek megölni.
- Nem támadhatjuk rögtön Marvint - mondta Harley, miközben levette a szemét a romokról, és ránézett bandájára - Túl jól van védve, túl erős. Ezt biztosra veszem. Van egy seregnyi zsoldosa, de az összeset nem tudja irányítani egyedül. Ha a zsoldosait keresnénk és ölnénk meg, az túl sokáig tartana, és mire mindet megöljük, addigra szerez újakat.
- Mint a sakk. - szólt közbe a Tábornok - Hiába ölöd a gyalogokat, azzal nem érsz el semmit. Ha a királyt akarod támadni, előbb utat kell csinálni az erősebb játékosok kiirtásával.
- Pontosan - helyeselt Harley - De mi nem csak egy futót támadunk, hanem...
- Egy lovast?! - szakította meg Enzo.
- Micsoda? Nem. - rázta meg a fejét a Tábornok.
- Jól van, nem tudok sakkozni! - vallotta be Enzo.
- Tehát, ott tartottam, hogy ahhoz, hogy a királyt támadjuk, előbb meg kell gyengítenünk. - magyarázta Harley - De mi nem aprózzuk el egy futóval. Mi a vezért fogjuk megölni. Owen Henry Winchester. Marvin jobbkeze.
- Egyszer már megszökött, most elkapjuk! - szólt Ernest - De honnan fogjuk tudni, hogy hol van?
- Ott jön az informátorunk. - mutatott Harley az éppen érkező Howardra.
- Bocs a késésért, miért hívtatok? - kérdezte Howell.
- A legutóbb te mondtad el nekünk, hogy egy bizonyos Owen Henry Winchester Marvinnak a jobb keze. - kezdte Harley - Most indulnánk megölni őt, viszont fogalmunk sincs, hogy merre lehet. Honnan tudtad meg, hogy hol van?
- Ő... egy barátomtól. - mondta pillanatnyi habozás után Howard - Felhívhatom, hogy most tud-e róla valamit.
- Remek! Hívd! - örült meg Harley.
Howard gyorsan tárcsázott, majd pár másodpercnyi kicsöngés után bele is szólt.
- Helló! Tudod, múltkor figyelmeztettél, hogy van egy Owen nevű alak, akivel vigyázni kéne... Igen, most megyünk a bandával kicsinálni őt. Nem tudod merre lehet?... Aha, ez biztos?... Rendben, köszönöm. - ezzel letette a telefont - A Sandy Shorestól délre lévő repülőtéren van. Elvileg valami cserét intéz ott, vagy nem tudom. A lényeg, hogy ott van, és elvileg csak pár ember őrzi.
- Remek, akkor menjünk, nyírjuk ki! - határozott Harley, majd elindult a Regina felé.
- Én szívesen mennék, de tudjátok, hogy állok a tűzharcokhoz. Én nem találnék el senkit, de az biztos, hogy egy lyukkal a fejemben térnék vissza. A meghalás nem nekem való. - mondta szégyenkezve Howard.
- Rendben, megoldjuk nélküled is. - egyezett bele Harley.
Ernest, Harley, Enzo és a Tábornok beültek a Reginába, majd elindultak a Sandy Shores reptérhez. Amint kiértek a városból, már gyorsan tudtak haladni. A reptértől ötven méterre parkoltak le, hogy a lehető legkevésbé legyenek föltűnőek. A kifutópályához lopakodtak. Ott több Cropduster és Frogger is állt, de egyikben sem ült pilóta.
- Ez furcsa, úgy tudtam, hogy ez a vidéki reptér teljesen kihalt szokott lenni. - suttogta Enzo.
- Most se látok itt túl sok embert - válaszolt Harley.
- Nézzük meg a hangárban. - javasolta a Tábornok.
Elindultak a kis reptér egyetlen hangárjához. Beléptek a hangárba, és meglátták a célpontjukat. Owen végigsimított rövid barnás-őszes haján, mármint a maradékon, hiszen erősen kopaszodott. Owen egyedül állt a hangár közepén, rövidcsövű revolverjét egyenesen Harleyra fogta.
- Már számítottam rátok - mondta, miközben szúrós zöld szemét le sem vette Harleyról.
- Számítottál ránk, mégis egyedül vársz? - nevetett Harley - Lehet, hogy erősnek nézel ki, de agyad az biztos nincs sok.
- Nem is tévedhetnél nagyobbat - mosolyodott el Owen, majd füttyentett egyet.
A kifutópályán lévő járművekből fegyveres férfiak szálltak ki, miközben a hangár bejáratán is özönlöttek be a zsoldosok.
- Gratulálok! Sikeresen megölettétek magatokat! - ordította Owen. Borostás álla fölött széles mosoly terült el. Katonáihoz fordult - Vigyétek ki őket a kifutópályára, és nyírjátok ki az összeset. De ő itt... - mutatott Harleyra - Ő marad. Neki én magam fogom elvágni a torkát.
Ernestet, Enzot és a tábornokot kikísérték a hangárból. Nem tudtak mit tenni, a túlerő legyőzte őket. Az egyik zsoldos elvette Harley fegyvereit, majd ő is elhagyta a hangárt. Már csak ketten voltak, Harley és Owen.
- Remélem jól bírod, mert szeretnék veled sokáig szórakozni - mondta Owen, miközben eldobta a revolverét, majd elővett egy kést.
- Még élek, úgyhogy bírom. - szólalt meg Harley - Nem úgy lenne fair, ha nekem is lenne egy késem?
- Ki mondta, hogy igazságos küzdelem lesz? - nevetett Owen, majd elindult Harley felé.
Amint odaért Harleyhoz, meglendítette a kést tartó kezét ellensége feje felé, de az leguggolt. Harley azzal a lendülettel, amellyel leguggolt, már lökte is fölfelé magát. Öklével alulról állon találta Owent, aki az ütéstől megszédült. Harley kihasználta az alkalmat, és egyik kezével lefogta ellenfelének jobb karját, míg a másikkal kirántotta belőle a kést. A fegyver a mozdulat lendülete miatt kirepült a kezéből és tőlük messze ért földet. Owen összeszedte magát, és bevitt Harleynak egy jobb egyenest. Harley alig állt már a lábán. Owen elmosolyodott és megfogta Maxwell fejét, majd a földhöz vágta. Ellenfele mellé guggolt és beleütött a hasába. De Harley nem adta fel, arcon fejelte Owent, akinek a nagy, húsos orrából vér serkent. Valószínűleg nem ez lehetett Owen első sérülése, hiszen orrának közepén vágásnyom volt. A vérzést mintha észre sem vette volna, úgy röhögött Harley arcába, majd nyakánál fogva lábra állította.
- Bírod még? - nevetett Owen, majd torkon ütötte öltönyös ellenfelét.
Harley fulladozva esett a földre. Owen egy pillanatig nézte, ahogy szenved, majd megfogta a lábát, és maga után húzva elindult a kése felé. Amikor elérte a kését, akkor elengedte Harley lábát, lehajolt a fegyverért. Ránézett ellenfelére. Maxwell föltápászkodott.
- Te aztán tényleg bírod! Ritkán találkozok ilyen ellenféllel. Többnyire mire idáig eljutunk, már a földön fetrengve szoktak sipítozni, hogy kíméljem meg a szánalmas életüket. De nem számít, hogy te küzdesz, a sorsod ugyanaz lesz, meghalsz. Na gyere, essünk túl ra... - mielőtt még be tudta volna fejezni a mondatát, lövések zaja terelte el a figyelmét.
Odakint tűzharc kezdődött.
- Mi a franc történik odakint?! - ordított Owen.
Harley látta, hogy Owen egy pillanatra nem figyelt rá, és ezt ki is használta. Összefogta a két öklét és tarkón vágta Owent. Harley meglepetten tapasztalta, hogy ellenfele, mintha meg sem érezte volna, úgy fordult hátra. Owen a kés aljával fejen ütötte Harleyt, aki erőtlenül esett össze. Owen a legyőzött ellenfele fölé guggolt, Harley nyakához fogta a kést. Arcán megint megjelent az az ördögi, széles mosoly. Ekkor hallgatott el odakint a lövések zaja.
- Látod milyen jó dolgod van? Túlélhetted a barátaidat - nevetett - Bár ahogy hallottam ők is küzdöttek az életükért, de bizony meg kellett halniuk. És neked is ez a sorsod.
Harley szemébe nézett és megszorította a kést. Egy mennydörgésszerű lövés hangja lepte el a hangárt. Owen a hasához kapott, majd oldalra dőlt. A földön fetrengve kapkodott levegőért. Harley még midig kábán a hangár bejáratához nézett, hogy meglássa, hogy ki mentette meg. El sem hitte, amit látott. July volt az! July odasietett Harleyhoz, és talpra állította.
- Mit keresel itt? - sikerült kinyögnie a kérdést Harleynak.
- Csak nem hagyhattalak itt meghalni titeket. - válaszolta July.
Eltántorogtak a kifutópályára. Mindenfelé a zsoldosok holtteste hevert. Harley boldogan látta meg, hogy mind a három társa életben volt. És mellettük állt a másik July is.
- Örülök, hogy élve látlak. - köszöntötte Ernest Harleyt - Ők a semmiből tűntek fel és megmentettek minket. Ahogy elvonták a zsoldosok figyelmét pár tag meggyilkolásával, már mi is be tudtunk szállni a buliba, és kicsináltuk a rosszfiúkat. Ha ők nem lennének, akkor már meghaltunk volna.
- Ez azt jelenti, hogy visszaveszed őket a bandába? - kérdezte a Tábornok.
- A múltban már elárultatok minket - kezdte Harley - De azóta eléggé megfogyott a csapatunk. Azt hiszem, hogy minden segítségre szükségünk lesz, és ma bebizonyítottátok, hogy kiálltok mellettünk. Igen, July és Jerom újra a bandába tartozhatnak.
- Köszönjük. - szólt July.
- Sose fogom tudni megszokni, hogy kettőt látok belőled - nevetett Enzo.
Harley arra lett figyelmes, hogy a hangárból még mindig hallotta ellenfele hörgését. Bement a csapat. Owennek sikerült a falig elhúznia magát, és annak nekidőlve ült. Hasából ömlött a vér. Meglátta, hogy Harley megállt előtte. A szemébe nézett.
- Dögölj meg, rohadék! Ezzel nem érsz el semmit! - erőtlenül beszélt - Azt hiszed, én olyan sokat jelentek?! Én csak a kis sereget mozgatom. Ha azt hiszed, hogy Marvin ezzel védi meg magát, hát nagyot tévedsz! Még csak nem is én vagyok az elsődleges jobbkeze! Jobban tetted volna, ha ma itt meghalsz, legalább nem kell tovább szenvedned! Mind meg fogtok halni! Előbb, vagy utóbb, de Marvin elkap!
- Jöjjön! Ameddig az utolsó csepp vérem ki nem csordul, addig küzdeni fogok ellene! - szólt határozottan Harley.
- Ha elfogadsz egy baráti jó tanácsot, hagyd el a várost! Különben Marvin bosszúja utolér.
- Marvin bosszúja? Miről beszélsz? Én bosszulom meg, hogy tönkretette az életem!
- Tudhattam volna, hogy semmi jutalmam nem lesz ebből a munkából, maradnom kellett volna Liberty City-ben! - nyögte ki Owen, majd lecsukta a szemét.
- Meg ne merj még halni! Mondj el mindent, amit tudsz! - kiáltotta neki Harley, majd lekevert neki egy pofont. Owen kinyitotta a szemét, és leköpte Harley zakóját. Maxwell mérgében még egyet lekevert neki, de Owen már soha többé nem nyitotta ki a szemét.
- A vezérnek vége, melyik a következő bábú? - kérdezte a Tábornok - A király?
- Vagy a lovas? - kontrázott rá Enzo.
- Nem, egyik sem. - szólt Harley - Mindjárt sötétedik, mindenki menjen haza. Végiggondolom, és holnapra kitalálom, hogy mi lesz a következő lépés.
Harley aznap este a Reginában egy szemhunyásnyit sem tudott aludni. Azon gondolkozott, amit Owen mondott a halála előtt. Nem tudta megfejteni, hogy mikre célozhatott. A rejtélyek megoldatlanok maradtak aznap este.
Harley egy halom hamu előtt állt. Még álltak az épület megfeketedett támfalai. A teteje már beszakadt. Nem maradt az épületből több, hamu és pár fal. És rengeteg emlék. Még mindig érezni lehetett a füst orrfacsaró szagát, bár már semmi sem égett. Aznap reggel még egy ház állt a törmelék helyén. Egy ház, melyben hárman aludtak. De a molotov koktélok egy pillanat alatt lángba borították az épületet. Egykor még ez volt R.B. háza, de ahogyan a tulajdonosának, már ennek is vége. Hamu, ennyi maradt mindenből, amit R.B. a Földön hagyott. Harley szótlanul nézte az elveszett épületet. Mellette Ernest állt, éppen az új bal kezét szerelte fel, golyóálló zakóját még mindig lyukak tarkították. Az út szélén állt a reggel ellopott Regina, melynek a motorháztetőjét égésnyomok díszítették. Megérkezett Enzo Vezzoni.
- Mi az Isten történt itt?! - kérdezte a garbós olasz, miközben odafutott Harleyhoz.
Harley némán hallgatott.
- Megleptek minket álmunkban. - válaszolta Ernest - Harley húzott ki az égő házból.
- Az durva! És legalább kicsináltátok őket?
- Megléptek, de Harley egy régi ismerőse utánuk eredt.
- Na mindegy. Mindenesetre örülök, hogy hívtatok, már el sem tudtam képzelni, hogy mi történhetett veletek.
Ekkor érkezett meg a Tábornok is.
- Mindenkit köszöntök! - szólalt meg, amint melléjük ért - Miért jöttünk? Leszámolunk végre azzal a rohadt Marvinnal?
- Még nem - válaszolta Ernest - A tervet majd akkor beszéljük meg, ha már Howard is itt lesz.
- Rendben, de azt legalább megtudhatom, hogy kit akarunk akkor megölni? - kérdezte a Tábornok.
Ernest ránézett Harleyra. Igazából még Frost se tudta, hogy kit készülnek megölni.
- Nem támadhatjuk rögtön Marvint - mondta Harley, miközben levette a szemét a romokról, és ránézett bandájára - Túl jól van védve, túl erős. Ezt biztosra veszem. Van egy seregnyi zsoldosa, de az összeset nem tudja irányítani egyedül. Ha a zsoldosait keresnénk és ölnénk meg, az túl sokáig tartana, és mire mindet megöljük, addigra szerez újakat.
- Mint a sakk. - szólt közbe a Tábornok - Hiába ölöd a gyalogokat, azzal nem érsz el semmit. Ha a királyt akarod támadni, előbb utat kell csinálni az erősebb játékosok kiirtásával.
- Pontosan - helyeselt Harley - De mi nem csak egy futót támadunk, hanem...
- Egy lovast?! - szakította meg Enzo.
- Micsoda? Nem. - rázta meg a fejét a Tábornok.
- Jól van, nem tudok sakkozni! - vallotta be Enzo.
- Tehát, ott tartottam, hogy ahhoz, hogy a királyt támadjuk, előbb meg kell gyengítenünk. - magyarázta Harley - De mi nem aprózzuk el egy futóval. Mi a vezért fogjuk megölni. Owen Henry Winchester. Marvin jobbkeze.
- Egyszer már megszökött, most elkapjuk! - szólt Ernest - De honnan fogjuk tudni, hogy hol van?
- Ott jön az informátorunk. - mutatott Harley az éppen érkező Howardra.
- Bocs a késésért, miért hívtatok? - kérdezte Howell.
- A legutóbb te mondtad el nekünk, hogy egy bizonyos Owen Henry Winchester Marvinnak a jobb keze. - kezdte Harley - Most indulnánk megölni őt, viszont fogalmunk sincs, hogy merre lehet. Honnan tudtad meg, hogy hol van?
- Ő... egy barátomtól. - mondta pillanatnyi habozás után Howard - Felhívhatom, hogy most tud-e róla valamit.
- Remek! Hívd! - örült meg Harley.
Howard gyorsan tárcsázott, majd pár másodpercnyi kicsöngés után bele is szólt.
- Helló! Tudod, múltkor figyelmeztettél, hogy van egy Owen nevű alak, akivel vigyázni kéne... Igen, most megyünk a bandával kicsinálni őt. Nem tudod merre lehet?... Aha, ez biztos?... Rendben, köszönöm. - ezzel letette a telefont - A Sandy Shorestól délre lévő repülőtéren van. Elvileg valami cserét intéz ott, vagy nem tudom. A lényeg, hogy ott van, és elvileg csak pár ember őrzi.
- Remek, akkor menjünk, nyírjuk ki! - határozott Harley, majd elindult a Regina felé.
- Én szívesen mennék, de tudjátok, hogy állok a tűzharcokhoz. Én nem találnék el senkit, de az biztos, hogy egy lyukkal a fejemben térnék vissza. A meghalás nem nekem való. - mondta szégyenkezve Howard.
- Rendben, megoldjuk nélküled is. - egyezett bele Harley.
Ernest, Harley, Enzo és a Tábornok beültek a Reginába, majd elindultak a Sandy Shores reptérhez. Amint kiértek a városból, már gyorsan tudtak haladni. A reptértől ötven méterre parkoltak le, hogy a lehető legkevésbé legyenek föltűnőek. A kifutópályához lopakodtak. Ott több Cropduster és Frogger is állt, de egyikben sem ült pilóta.
- Ez furcsa, úgy tudtam, hogy ez a vidéki reptér teljesen kihalt szokott lenni. - suttogta Enzo.
- Most se látok itt túl sok embert - válaszolt Harley.
- Nézzük meg a hangárban. - javasolta a Tábornok.
Elindultak a kis reptér egyetlen hangárjához. Beléptek a hangárba, és meglátták a célpontjukat. Owen végigsimított rövid barnás-őszes haján, mármint a maradékon, hiszen erősen kopaszodott. Owen egyedül állt a hangár közepén, rövidcsövű revolverjét egyenesen Harleyra fogta.
- Már számítottam rátok - mondta, miközben szúrós zöld szemét le sem vette Harleyról.
- Számítottál ránk, mégis egyedül vársz? - nevetett Harley - Lehet, hogy erősnek nézel ki, de agyad az biztos nincs sok.
- Nem is tévedhetnél nagyobbat - mosolyodott el Owen, majd füttyentett egyet.
A kifutópályán lévő járművekből fegyveres férfiak szálltak ki, miközben a hangár bejáratán is özönlöttek be a zsoldosok.
- Gratulálok! Sikeresen megölettétek magatokat! - ordította Owen. Borostás álla fölött széles mosoly terült el. Katonáihoz fordult - Vigyétek ki őket a kifutópályára, és nyírjátok ki az összeset. De ő itt... - mutatott Harleyra - Ő marad. Neki én magam fogom elvágni a torkát.
Ernestet, Enzot és a tábornokot kikísérték a hangárból. Nem tudtak mit tenni, a túlerő legyőzte őket. Az egyik zsoldos elvette Harley fegyvereit, majd ő is elhagyta a hangárt. Már csak ketten voltak, Harley és Owen.
- Remélem jól bírod, mert szeretnék veled sokáig szórakozni - mondta Owen, miközben eldobta a revolverét, majd elővett egy kést.
- Még élek, úgyhogy bírom. - szólalt meg Harley - Nem úgy lenne fair, ha nekem is lenne egy késem?
- Ki mondta, hogy igazságos küzdelem lesz? - nevetett Owen, majd elindult Harley felé.
Amint odaért Harleyhoz, meglendítette a kést tartó kezét ellensége feje felé, de az leguggolt. Harley azzal a lendülettel, amellyel leguggolt, már lökte is fölfelé magát. Öklével alulról állon találta Owent, aki az ütéstől megszédült. Harley kihasználta az alkalmat, és egyik kezével lefogta ellenfelének jobb karját, míg a másikkal kirántotta belőle a kést. A fegyver a mozdulat lendülete miatt kirepült a kezéből és tőlük messze ért földet. Owen összeszedte magát, és bevitt Harleynak egy jobb egyenest. Harley alig állt már a lábán. Owen elmosolyodott és megfogta Maxwell fejét, majd a földhöz vágta. Ellenfele mellé guggolt és beleütött a hasába. De Harley nem adta fel, arcon fejelte Owent, akinek a nagy, húsos orrából vér serkent. Valószínűleg nem ez lehetett Owen első sérülése, hiszen orrának közepén vágásnyom volt. A vérzést mintha észre sem vette volna, úgy röhögött Harley arcába, majd nyakánál fogva lábra állította.
- Bírod még? - nevetett Owen, majd torkon ütötte öltönyös ellenfelét.
Harley fulladozva esett a földre. Owen egy pillanatig nézte, ahogy szenved, majd megfogta a lábát, és maga után húzva elindult a kése felé. Amikor elérte a kését, akkor elengedte Harley lábát, lehajolt a fegyverért. Ránézett ellenfelére. Maxwell föltápászkodott.
- Te aztán tényleg bírod! Ritkán találkozok ilyen ellenféllel. Többnyire mire idáig eljutunk, már a földön fetrengve szoktak sipítozni, hogy kíméljem meg a szánalmas életüket. De nem számít, hogy te küzdesz, a sorsod ugyanaz lesz, meghalsz. Na gyere, essünk túl ra... - mielőtt még be tudta volna fejezni a mondatát, lövések zaja terelte el a figyelmét.
Odakint tűzharc kezdődött.
- Mi a franc történik odakint?! - ordított Owen.
Harley látta, hogy Owen egy pillanatra nem figyelt rá, és ezt ki is használta. Összefogta a két öklét és tarkón vágta Owent. Harley meglepetten tapasztalta, hogy ellenfele, mintha meg sem érezte volna, úgy fordult hátra. Owen a kés aljával fejen ütötte Harleyt, aki erőtlenül esett össze. Owen a legyőzött ellenfele fölé guggolt, Harley nyakához fogta a kést. Arcán megint megjelent az az ördögi, széles mosoly. Ekkor hallgatott el odakint a lövések zaja.
- Látod milyen jó dolgod van? Túlélhetted a barátaidat - nevetett - Bár ahogy hallottam ők is küzdöttek az életükért, de bizony meg kellett halniuk. És neked is ez a sorsod.
Harley szemébe nézett és megszorította a kést. Egy mennydörgésszerű lövés hangja lepte el a hangárt. Owen a hasához kapott, majd oldalra dőlt. A földön fetrengve kapkodott levegőért. Harley még midig kábán a hangár bejáratához nézett, hogy meglássa, hogy ki mentette meg. El sem hitte, amit látott. July volt az! July odasietett Harleyhoz, és talpra állította.
- Mit keresel itt? - sikerült kinyögnie a kérdést Harleynak.
- Csak nem hagyhattalak itt meghalni titeket. - válaszolta July.
Eltántorogtak a kifutópályára. Mindenfelé a zsoldosok holtteste hevert. Harley boldogan látta meg, hogy mind a három társa életben volt. És mellettük állt a másik July is.
- Örülök, hogy élve látlak. - köszöntötte Ernest Harleyt - Ők a semmiből tűntek fel és megmentettek minket. Ahogy elvonták a zsoldosok figyelmét pár tag meggyilkolásával, már mi is be tudtunk szállni a buliba, és kicsináltuk a rosszfiúkat. Ha ők nem lennének, akkor már meghaltunk volna.
- Ez azt jelenti, hogy visszaveszed őket a bandába? - kérdezte a Tábornok.
- A múltban már elárultatok minket - kezdte Harley - De azóta eléggé megfogyott a csapatunk. Azt hiszem, hogy minden segítségre szükségünk lesz, és ma bebizonyítottátok, hogy kiálltok mellettünk. Igen, July és Jerom újra a bandába tartozhatnak.
- Köszönjük. - szólt July.
- Sose fogom tudni megszokni, hogy kettőt látok belőled - nevetett Enzo.
Harley arra lett figyelmes, hogy a hangárból még mindig hallotta ellenfele hörgését. Bement a csapat. Owennek sikerült a falig elhúznia magát, és annak nekidőlve ült. Hasából ömlött a vér. Meglátta, hogy Harley megállt előtte. A szemébe nézett.
- Dögölj meg, rohadék! Ezzel nem érsz el semmit! - erőtlenül beszélt - Azt hiszed, én olyan sokat jelentek?! Én csak a kis sereget mozgatom. Ha azt hiszed, hogy Marvin ezzel védi meg magát, hát nagyot tévedsz! Még csak nem is én vagyok az elsődleges jobbkeze! Jobban tetted volna, ha ma itt meghalsz, legalább nem kell tovább szenvedned! Mind meg fogtok halni! Előbb, vagy utóbb, de Marvin elkap!
- Jöjjön! Ameddig az utolsó csepp vérem ki nem csordul, addig küzdeni fogok ellene! - szólt határozottan Harley.
- Ha elfogadsz egy baráti jó tanácsot, hagyd el a várost! Különben Marvin bosszúja utolér.
- Marvin bosszúja? Miről beszélsz? Én bosszulom meg, hogy tönkretette az életem!
- Tudhattam volna, hogy semmi jutalmam nem lesz ebből a munkából, maradnom kellett volna Liberty City-ben! - nyögte ki Owen, majd lecsukta a szemét.
- Meg ne merj még halni! Mondj el mindent, amit tudsz! - kiáltotta neki Harley, majd lekevert neki egy pofont. Owen kinyitotta a szemét, és leköpte Harley zakóját. Maxwell mérgében még egyet lekevert neki, de Owen már soha többé nem nyitotta ki a szemét.
- A vezérnek vége, melyik a következő bábú? - kérdezte a Tábornok - A király?
- Vagy a lovas? - kontrázott rá Enzo.
- Nem, egyik sem. - szólt Harley - Mindjárt sötétedik, mindenki menjen haza. Végiggondolom, és holnapra kitalálom, hogy mi lesz a következő lépés.
Harley aznap este a Reginában egy szemhunyásnyit sem tudott aludni. Azon gondolkozott, amit Owen mondott a halála előtt. Nem tudta megfejteni, hogy mikre célozhatott. A rejtélyek megoldatlanok maradtak aznap este.
-
Kiscserko
- Epsilonista
- Hozzászólások: 1489
- Csatlakozott: 2012. 04. 28. 21:03
- Tartózkodási hely: Budapest
Re: GTA V - The Revenge of Maxwell
Megérkezett a 27. rész, és ez már jóval hosszabb, mint az eddigiek. Ha a személyes véleményemet kérdezitek, szerintem ez a rész, a következő és az az utáni rész mind marha jó lesz. Hosszú és izgalmas részek, kíváncsi leszek rá, hogy mit gondoltok majd róla. (Csak szerényen ) Szerintem ezen a részen már valamennyire érezhető, hogy közeledik a vége, de ez van 
A finálé már csak három alvásnyira van!
Holnap= 28. küldetés - Nálam van (I've got him)
) Szerintem ezen a részen már valamennyire érezhető, hogy közeledik a vége, de ez van A finálé már csak három alvásnyira van!Holnap= 28. küldetés - Nálam van (I've got him)
-
Kiscserko
- Epsilonista
- Hozzászólások: 1489
- Csatlakozott: 2012. 04. 28. 21:03
- Tartózkodási hely: Budapest
Re: GTA V - The Revenge of Maxwell
28. küldetés - Kezdjük a bulit! (Let's start the party!)
Harley az órájára nézett. Tíz perce érkezett meg a Vespucci tengerpartra. Itt beszélte meg a találkozást a banda többi tagjával. A tervek szerint ezen a délutánon indulnak majd elkapni Marvint. Negyed órával az egyeztetett idő előtt ért a partra. Harley körbetekintett. Ebben az időpontban zajlott az élet a tűző napon. Szörfösök lovagolták meg a hullámokat, míg a parton páran labdáztak. Mellettük néhány tinédzser nyálcsorgatva bambulta a törülközőjükön napozó bikinis nőket. Harleyt majdnem fellökték a fogócskázó gyerekek, akik nevetve rohantak el mellette. Mindenki élvezte a napot, de Harley nem szórakozni jött. Ő azért választotta ezt az élettel teli részét a városnak, hogy ne legyen olyan föltűnő hét gyülekező ember. Amire viszont nem gondolt, hogyha tetőtől talpig öltönyben megy a tengerpartra, akkor mindenki észre fogja venni.
Ismételten az órájára tekintett. Öt perc telt el. Türelmetlenül nézett körbe. Még itt kellett várnia tíz percet. Elkezdte bámulni maga előtt a homokot, és Owen utolsó szavain gondolkozott. Úgy érezte, hogy az ellenfelének van egy titkos fegyvere ellene, és ez kicsit sem tetszett neki. Biztos volt benne, hogy valami rejtélybe ütközött, amit egyenlőre még nem tudott megfejteni.
Amint ezt végiggondolta, hirtelen fájdalmat érzett a tarkóján. Egy pillanatra rá elvesztette az eszméletét...
- Igen, nálam van.
Harley egy ismerős hangra ébredt. Még mindig sajgott a feje. Kinyitotta a szemét. Lekötözve ült egy autó hátsó ülésén. Felismerte a sofőrt, aki telefonon beszélt a főnökével.
- Mit kezdjek vele? - kérdezte Samuel Moore.
- Hozd a központba! - válaszolta George.
- Vedd elintézettnek, főnök. - ezzel letette a telefont Samuel.
Harley megpróbálta kiszabadítani magát, de sikertelenül. Tudta, hogy csak a társaira számíthat. Egyik kezével elővette a telefonját, aztán várt. Körülbelül egy órát utazhattak, amikor megállt az autó, megérkeztek. Harley elküldte a koordinátáit Ernestnek, aztán eltette a telefonját, hogy le ne bukjon. Samuel kiszállt a kocsiból, aztán kinyitotta a hátsó ajtót.
- Helyes, szóval felkeltél. - köszöntötte Samuel - A főnökömnek kis megbeszélnivalója van veled.
Lábra segítette Harleyt, majd elindította. A túsz út közbe körbenézett. Még a városban voltak, bár már a szélén. Egy kétszintes házba vezette őt be Samuel. A bejárati ajtó két oldalán egy-egy gépfegyveres őr állt. Az emeleten két ablak nézett az utca felé, mindkettőből őrök figyelték az újonnan érkezetteket. Megálltak a bejárat előtt.
- Meghoztam a főnöknek, vizsgáljátok át! - utasította az egyik őrnek Samuel.
Rövid motozás után az őr elvett Harleytól egy pisztolyt, majd bólintással jelezte Samuelnek, hogy már fegyvertelen. Ezután az őr kinyitotta az ajtót, beengedte a túszt. Amilyen egyhangú volt kívülről az épület, olyan szép volt belülről. Egy nagy, márványpadlós terembe lépett Harley. Vele szemben egy lépcső vezetett fel egy nagy faajtóhoz. A teremben több asztalnál pókereztek az őrök, gépfegyverüket a tornyozó zsetonok mellé rakták. Samuel egyenesen a faajtó felé vezette a lekötözött Harleyt. Bekopogott, majd benyitott. Egy szőnyegezett szobába léptek, melynek végén egy íróasztal mögött állt George.
- Végre elkaptam! - szólalt meg Samuel.
- A fizetséged meg lesz érte. Most menj ki, innentől átveszem. - utasította George.
Samuel sűrűn bólogatva kiment, majd becsukta maga mögött az ajtót. A szobában maradtak ketten, a bosszúvágyó George és a lekötözött, fegyvertelen Harley.
Howard megállt az öreg Emperorral az épület előtt, majd hátrafordult.
- Sok szerencsét! - mondta.
- Meglesz. - mosolygott July miközben felcsavarta a hangtompítót az automata pisztolyára.
A koordináta, amit Harley küldött ide vezette a csapatot. A négy őrből egyébként is egyértelmű volt, hogy itt kell keresniük.
- Az enyém az ablakban lévő kettő, a tied az ajtónál álló kettő. - mondta ikertestvérének Jerom.
July egy bólintással helyeselt. A két iker egyszerre szállt ki a járműből, és mielőtt az őrök reagálhattak volna, már mind a négyüket lelőtték.
- Ez így könnyű lesz. - nevetett fel July.
A Tábornok, Enzo és Ernest is csatlakoztak az ikrekhez. Odasétáltak az Emperor csomagtartójához.
- Kopogjunk? - kérdezte mosolyogva July, miközben kivett az autóból egy C4-est.
Átadta a robbanószert az ikertestvérének, miközben ő még a csomagtartóban turkált.
- Ezeknél a pisztolyoknál valami nagyobb kell. - magyarázta, majd kivett egy sörétest - Én ezt választom, meg viszek pár gránátot. Ti vigyétek, amit akartok. - miután kimondta magára kötött egy övet, amire gránátok voltak rakva.
A többiek a gépfegyverek mellett döntöttek.
- Elkészültem - futott vissza Julyhoz Jerom.
- Remek, akkor kezdjük a bulit! - nevetett fel July.
Enzo kivett a csomagtartóból egy detonátort és robbantott.
Az épület megremegett a robbanástól.
- Mi a franc?! - ordította George.
- Azt hiszem, most jön az a rész, amikor a társaim kiszabadítanak, aztán megölnek téged. - provokálta Harley.
- Na azt már nem!
George megfogta a szobában lévő egyik szekrény oldalát, és az ajtó elé borította.
- Ide nem tudnak bejönni!
- Majd meglátjuk. - mondta Harley.
Közben a nagyteremben lövöldözés kezdődött.
Amint elillant a füst, már nyomult is be a terembe a csapat. Az őrök gyorsan felborították az asztalokat és azokat fedezékként használva próbáltak élve maradni. Harley társai is hasonlóan tettek.
- Most hogyan tovább? - kérdezte aggódva Enzo - Hatalmas túlerővel van dolgunk!
- És az nekünk mikor volt probléma? - próbálta túlordítani a lövések zaját a Tábornok.
- Mindjárt csökkentek azon a túlerőn! - kiáltotta July, majd levett egy gránátot az övéről, és eldobta.
A becélzott őrök ezt amint észrevették, próbáltak elugorni a gránát elől, de már nem volt esélyük. A robbanás után mindenfelé zsetonok és asztaldarabok repültek.
- Na, hogy tetszik? - nevetett July Enzo felé fordulva.
Ekkor Samuel felállt az egyik asztal mögül.
- Mit akartok?! Öten vagytok, mi meg vagy húszan!
- Egy csata nem csak a mennyiségről szól. Hogyha rossz döntéseket hozol, akkor könnyen belebukhatsz! - ordította neki a Tábornok, aztán kilőtt a fedezéke fölött.
Nem találta el Samuelt.
- Csak ennyit tudsz? - nevetett fel Samuel, miközben megint a fedezéke mögé vetette magát.
Ernest közben kigondolt egy taktikát. A többiekhez fordult.
- Kezdjünk nyomulni előre. Én és Enzo megyünk balra, a Tábornok megy jobbra, July és Jerom mennek középen. Egyszerre indulunk és nem állunk meg.
- Ez elég veszélyesnek hangzik. - aggódott Enzo.
- Azért, mert ez veszélyes is. - mondta Ernest - Háromra indulunk. Egy... kettő... három!
Felálltak, és lőttek mindenre, ami mozgott. Az őrök sorra hullottak el. Samuel összezavarodva látta, hogy a biztos győzelme hogyan bukik el.
- Elég volt! - ordította - Mindenki jöjjön velem!
Három őrrel együtt elindult fölfelé a lépcsőn. Az egyik halottat maga elé tartva használta pajzsként. A három őr közül az egyik holtan esett össze. Samuel rögtön felkapta a fegyverét. Tüzelni kezdett. Jeromot többször is eltalálta. Az ikret a lövések ereje leterítette és többé már nem kelt fel.
- Jerom! - kiáltott fel a fájdalomtól July.
A veszteséget látva a négy fős csapat újra fedezék mögé bújt.
- Ti maradjatok itt! - szólt July remegő hanggal - Én véget vetek ennek!
Eközben Samuel és a megmaradt őrök már elérték az eltorlaszolt faajtót. July levett egy gránátot az övéről, kihúzta a biztosító tűt. Ordítva kezdett rohanni Samuel felé.
- Tüzeljetek! Valaki találja már el, a rohadt életbe! - kiáltotta Samuel.
Julyt oldalba lőtték, de összeszorította a fogát és futott tovább fel a lépcsőn. Tudta, már nem kell sokáig a fájdalommal törődnie. Amint felért a lépcső tetejére, átkarolta Samuelt. A gránát felrobbant a kezében.
A robbanás kiszakította az ajtót és a szekrényt is darabjaira szedte. Georgenak sípolni kezdett a füle. Az íróasztalához rohant és az egyik fiókból kivett egy pisztolyt. Az ajtó helye felé tartotta. Amint meglátott valakit, rögtön lőtt. A Tábornok összeesett. Enzo és Ernest utána léptek be a terembe és mindketten egy-egy tárat beleeresztettek Georgeba. A bandavezér nem élte túl. Ernest Harleyt szabadította ki, miközben Enzo leellenőrizte a Tábornok pulzusát. Harley felkelt, majd odaállt Enzo mellé.
- Meghalt. - jelentette ki szomorúan Enzo.
Valahonnan ordítozást hallottak.
- Mennünk kell, jön az erősítés. - mondta Ernest.
Harley rábólintott, majd sietősen elhagyták az épületet. Odakint bepattantak az öreg Emperorba. Howard indított.
- A többiek? - kérdezte.
- Meghaltak. - válaszolt Ernest.
Csöndben mentek tovább. Körülbelül egy óra múlva egy belvárosi parkolóházban megálltak. A sofőr Harleyhoz fordult.
- És most? - kérdezte Howard.
- Most elkapjuk Marvint...
Harley az órájára nézett. Tíz perce érkezett meg a Vespucci tengerpartra. Itt beszélte meg a találkozást a banda többi tagjával. A tervek szerint ezen a délutánon indulnak majd elkapni Marvint. Negyed órával az egyeztetett idő előtt ért a partra. Harley körbetekintett. Ebben az időpontban zajlott az élet a tűző napon. Szörfösök lovagolták meg a hullámokat, míg a parton páran labdáztak. Mellettük néhány tinédzser nyálcsorgatva bambulta a törülközőjükön napozó bikinis nőket. Harleyt majdnem fellökték a fogócskázó gyerekek, akik nevetve rohantak el mellette. Mindenki élvezte a napot, de Harley nem szórakozni jött. Ő azért választotta ezt az élettel teli részét a városnak, hogy ne legyen olyan föltűnő hét gyülekező ember. Amire viszont nem gondolt, hogyha tetőtől talpig öltönyben megy a tengerpartra, akkor mindenki észre fogja venni.
Ismételten az órájára tekintett. Öt perc telt el. Türelmetlenül nézett körbe. Még itt kellett várnia tíz percet. Elkezdte bámulni maga előtt a homokot, és Owen utolsó szavain gondolkozott. Úgy érezte, hogy az ellenfelének van egy titkos fegyvere ellene, és ez kicsit sem tetszett neki. Biztos volt benne, hogy valami rejtélybe ütközött, amit egyenlőre még nem tudott megfejteni.
Amint ezt végiggondolta, hirtelen fájdalmat érzett a tarkóján. Egy pillanatra rá elvesztette az eszméletét...
- Igen, nálam van.
Harley egy ismerős hangra ébredt. Még mindig sajgott a feje. Kinyitotta a szemét. Lekötözve ült egy autó hátsó ülésén. Felismerte a sofőrt, aki telefonon beszélt a főnökével.
- Mit kezdjek vele? - kérdezte Samuel Moore.
- Hozd a központba! - válaszolta George.
- Vedd elintézettnek, főnök. - ezzel letette a telefont Samuel.
Harley megpróbálta kiszabadítani magát, de sikertelenül. Tudta, hogy csak a társaira számíthat. Egyik kezével elővette a telefonját, aztán várt. Körülbelül egy órát utazhattak, amikor megállt az autó, megérkeztek. Harley elküldte a koordinátáit Ernestnek, aztán eltette a telefonját, hogy le ne bukjon. Samuel kiszállt a kocsiból, aztán kinyitotta a hátsó ajtót.
- Helyes, szóval felkeltél. - köszöntötte Samuel - A főnökömnek kis megbeszélnivalója van veled.
Lábra segítette Harleyt, majd elindította. A túsz út közbe körbenézett. Még a városban voltak, bár már a szélén. Egy kétszintes házba vezette őt be Samuel. A bejárati ajtó két oldalán egy-egy gépfegyveres őr állt. Az emeleten két ablak nézett az utca felé, mindkettőből őrök figyelték az újonnan érkezetteket. Megálltak a bejárat előtt.
- Meghoztam a főnöknek, vizsgáljátok át! - utasította az egyik őrnek Samuel.
Rövid motozás után az őr elvett Harleytól egy pisztolyt, majd bólintással jelezte Samuelnek, hogy már fegyvertelen. Ezután az őr kinyitotta az ajtót, beengedte a túszt. Amilyen egyhangú volt kívülről az épület, olyan szép volt belülről. Egy nagy, márványpadlós terembe lépett Harley. Vele szemben egy lépcső vezetett fel egy nagy faajtóhoz. A teremben több asztalnál pókereztek az őrök, gépfegyverüket a tornyozó zsetonok mellé rakták. Samuel egyenesen a faajtó felé vezette a lekötözött Harleyt. Bekopogott, majd benyitott. Egy szőnyegezett szobába léptek, melynek végén egy íróasztal mögött állt George.
- Végre elkaptam! - szólalt meg Samuel.
- A fizetséged meg lesz érte. Most menj ki, innentől átveszem. - utasította George.
Samuel sűrűn bólogatva kiment, majd becsukta maga mögött az ajtót. A szobában maradtak ketten, a bosszúvágyó George és a lekötözött, fegyvertelen Harley.
Howard megállt az öreg Emperorral az épület előtt, majd hátrafordult.
- Sok szerencsét! - mondta.
- Meglesz. - mosolygott July miközben felcsavarta a hangtompítót az automata pisztolyára.
A koordináta, amit Harley küldött ide vezette a csapatot. A négy őrből egyébként is egyértelmű volt, hogy itt kell keresniük.
- Az enyém az ablakban lévő kettő, a tied az ajtónál álló kettő. - mondta ikertestvérének Jerom.
July egy bólintással helyeselt. A két iker egyszerre szállt ki a járműből, és mielőtt az őrök reagálhattak volna, már mind a négyüket lelőtték.
- Ez így könnyű lesz. - nevetett fel July.
A Tábornok, Enzo és Ernest is csatlakoztak az ikrekhez. Odasétáltak az Emperor csomagtartójához.
- Kopogjunk? - kérdezte mosolyogva July, miközben kivett az autóból egy C4-est.
Átadta a robbanószert az ikertestvérének, miközben ő még a csomagtartóban turkált.
- Ezeknél a pisztolyoknál valami nagyobb kell. - magyarázta, majd kivett egy sörétest - Én ezt választom, meg viszek pár gránátot. Ti vigyétek, amit akartok. - miután kimondta magára kötött egy övet, amire gránátok voltak rakva.
A többiek a gépfegyverek mellett döntöttek.
- Elkészültem - futott vissza Julyhoz Jerom.
- Remek, akkor kezdjük a bulit! - nevetett fel July.
Enzo kivett a csomagtartóból egy detonátort és robbantott.
Az épület megremegett a robbanástól.
- Mi a franc?! - ordította George.
- Azt hiszem, most jön az a rész, amikor a társaim kiszabadítanak, aztán megölnek téged. - provokálta Harley.
- Na azt már nem!
George megfogta a szobában lévő egyik szekrény oldalát, és az ajtó elé borította.
- Ide nem tudnak bejönni!
- Majd meglátjuk. - mondta Harley.
Közben a nagyteremben lövöldözés kezdődött.
Amint elillant a füst, már nyomult is be a terembe a csapat. Az őrök gyorsan felborították az asztalokat és azokat fedezékként használva próbáltak élve maradni. Harley társai is hasonlóan tettek.
- Most hogyan tovább? - kérdezte aggódva Enzo - Hatalmas túlerővel van dolgunk!
- És az nekünk mikor volt probléma? - próbálta túlordítani a lövések zaját a Tábornok.
- Mindjárt csökkentek azon a túlerőn! - kiáltotta July, majd levett egy gránátot az övéről, és eldobta.
A becélzott őrök ezt amint észrevették, próbáltak elugorni a gránát elől, de már nem volt esélyük. A robbanás után mindenfelé zsetonok és asztaldarabok repültek.
- Na, hogy tetszik? - nevetett July Enzo felé fordulva.
Ekkor Samuel felállt az egyik asztal mögül.
- Mit akartok?! Öten vagytok, mi meg vagy húszan!
- Egy csata nem csak a mennyiségről szól. Hogyha rossz döntéseket hozol, akkor könnyen belebukhatsz! - ordította neki a Tábornok, aztán kilőtt a fedezéke fölött.
Nem találta el Samuelt.
- Csak ennyit tudsz? - nevetett fel Samuel, miközben megint a fedezéke mögé vetette magát.
Ernest közben kigondolt egy taktikát. A többiekhez fordult.
- Kezdjünk nyomulni előre. Én és Enzo megyünk balra, a Tábornok megy jobbra, July és Jerom mennek középen. Egyszerre indulunk és nem állunk meg.
- Ez elég veszélyesnek hangzik. - aggódott Enzo.
- Azért, mert ez veszélyes is. - mondta Ernest - Háromra indulunk. Egy... kettő... három!
Felálltak, és lőttek mindenre, ami mozgott. Az őrök sorra hullottak el. Samuel összezavarodva látta, hogy a biztos győzelme hogyan bukik el.
- Elég volt! - ordította - Mindenki jöjjön velem!
Három őrrel együtt elindult fölfelé a lépcsőn. Az egyik halottat maga elé tartva használta pajzsként. A három őr közül az egyik holtan esett össze. Samuel rögtön felkapta a fegyverét. Tüzelni kezdett. Jeromot többször is eltalálta. Az ikret a lövések ereje leterítette és többé már nem kelt fel.
- Jerom! - kiáltott fel a fájdalomtól July.
A veszteséget látva a négy fős csapat újra fedezék mögé bújt.
- Ti maradjatok itt! - szólt July remegő hanggal - Én véget vetek ennek!
Eközben Samuel és a megmaradt őrök már elérték az eltorlaszolt faajtót. July levett egy gránátot az övéről, kihúzta a biztosító tűt. Ordítva kezdett rohanni Samuel felé.
- Tüzeljetek! Valaki találja már el, a rohadt életbe! - kiáltotta Samuel.
Julyt oldalba lőtték, de összeszorította a fogát és futott tovább fel a lépcsőn. Tudta, már nem kell sokáig a fájdalommal törődnie. Amint felért a lépcső tetejére, átkarolta Samuelt. A gránát felrobbant a kezében.
A robbanás kiszakította az ajtót és a szekrényt is darabjaira szedte. Georgenak sípolni kezdett a füle. Az íróasztalához rohant és az egyik fiókból kivett egy pisztolyt. Az ajtó helye felé tartotta. Amint meglátott valakit, rögtön lőtt. A Tábornok összeesett. Enzo és Ernest utána léptek be a terembe és mindketten egy-egy tárat beleeresztettek Georgeba. A bandavezér nem élte túl. Ernest Harleyt szabadította ki, miközben Enzo leellenőrizte a Tábornok pulzusát. Harley felkelt, majd odaállt Enzo mellé.
- Meghalt. - jelentette ki szomorúan Enzo.
Valahonnan ordítozást hallottak.
- Mennünk kell, jön az erősítés. - mondta Ernest.
Harley rábólintott, majd sietősen elhagyták az épületet. Odakint bepattantak az öreg Emperorba. Howard indított.
- A többiek? - kérdezte.
- Meghaltak. - válaszolt Ernest.
Csöndben mentek tovább. Körülbelül egy óra múlva egy belvárosi parkolóházban megálltak. A sofőr Harleyhoz fordult.
- És most? - kérdezte Howard.
- Most elkapjuk Marvint...
-
Kiscserko
- Epsilonista
- Hozzászólások: 1489
- Csatlakozott: 2012. 04. 28. 21:03
- Tartózkodási hely: Budapest
Re: GTA V - The Revenge of Maxwell
Megérkezett a 28. rész is. Tehát, szombaton nem lesz rész, viszont vasárnap jön a 29-30. rész. Lehet, hogy lesz köztük szünet, pár óra, de kb. egybe fognak jönni.
Amint lehet látni, ennek a résznek a címe megváltozott ahhoz képest, amit tegnap mondtam, de ez a cím jobban tetszik.
Bár lassan úgy érzem, magamnak írom csak a részeket, de azért még betartom egy régi ígéretemet, mégpedig, hogy a 28. résznél bemutatom a hivatalos logót, amit választottam. Nos, megérkezett ez a rész.
Az általatok megszavazott 3 logó közül választottam ezt ki.
Tehát, a vasárnapi részekről még annyit, hogy ez lesz a várva várt finálé, ezért is lesz két rész egy napon, hogy egybe legyen a két utolsó. Tehát, még egyszer, holnap nem lesz, vasárnap kettő lesz.
Vasárnap= 29. küldetés - Meglepettnek tűnsz (You seem to be surprised)
Amint lehet látni, ennek a résznek a címe megváltozott ahhoz képest, amit tegnap mondtam, de ez a cím jobban tetszik.
Bár lassan úgy érzem, magamnak írom csak a részeket, de azért még betartom egy régi ígéretemet, mégpedig, hogy a 28. résznél bemutatom a hivatalos logót, amit választottam. Nos, megérkezett ez a rész.
Az általatok megszavazott 3 logó közül választottam ezt ki.
Tehát, a vasárnapi részekről még annyit, hogy ez lesz a várva várt finálé, ezért is lesz két rész egy napon, hogy egybe legyen a két utolsó. Tehát, még egyszer, holnap nem lesz, vasárnap kettő lesz.
Vasárnap= 29. küldetés - Meglepettnek tűnsz (You seem to be surprised)
-
NikitaDragovich
- Őrszem
- Hozzászólások: 2311
- Csatlakozott: 2011. 12. 07. 20:10
- Tartózkodási hely: Bogyiszló, Tolna megye, Magyarország
- Kapcsolat:
Re: GTA V - The Revenge of Maxwell
Bocs, hogy eddig még nem olvastam el. Ígérem, reggel bepótolok mindent.
Egyébként jó látni, hogy végre kitetted a logót.
Egyébként jó látni, hogy végre kitetted a logót
.-
Kiscserko
- Epsilonista
- Hozzászólások: 1489
- Csatlakozott: 2012. 04. 28. 21:03
- Tartózkodási hely: Budapest
Re: GTA V - The Revenge of Maxwell
Tehát, ott tartottunk, hogy úgy volt, hogy múlt hét vasárnap véget ér a történet. De végül is hétvégén inkább pihentem, aztán öt nap fárasztó iskola kezdődött. De mivel ma szombat van, ezért megírom a maradék két részt. Nem azt mondom, hogy a leghosszabb részek lesznek, de kb. a 28. küldetés hosszúságúak.
Addig is, mindenki, aki teheti, olvassa el az eddigi részeket, szerintem marhára megéri, és akkor felkészültek lesztek az epic fináléhoz.
Szóval, ahogy múlt héten is mondtam=
Vasárnap - 29. küldetés - Meglepettnek tűnsz (You seem to be surprised) + 30. küldetés
Addig is, mindenki, aki teheti, olvassa el az eddigi részeket, szerintem marhára megéri, és akkor felkészültek lesztek az epic fináléhoz.
Szóval, ahogy múlt héten is mondtam=
Vasárnap - 29. küldetés - Meglepettnek tűnsz (You seem to be surprised) + 30. küldetés
-
Kiscserko
- Epsilonista
- Hozzászólások: 1489
- Csatlakozott: 2012. 04. 28. 21:03
- Tartózkodási hely: Budapest
Re: GTA V - The Revenge of Maxwell
FIGYELEM!
Megérkezett a két befejezőrész. Kérek mindenkit, hogy ha még nem olvasta el az előző 28 részt, akkor ne olvasson ezekbe bele! Az utolsó két rész HATALMAS SPOILEREKET tartalmaz az egész sorozatra nézve! Ha nem olvastad el az előző részeket, érdekel a történet, akkor ajánlom, hogy kezdd el, de ne a végével! Akkor csak kevésbé lesz élvezetes! Ha egy éve olvastad, akkor is ajánlom, hogy átolvasd!
Most, hogy a figyelmeztetés meg volt, jó szórakozást kívánok minden kedves olvasómnak!
Kérlek a befejezésről csakis letakarva írjatok. Köszönöm! Vélemények érdekelnek! Még fogok írni a végéről, és az egész RoM-ről is később, meg hogy mi lesz akkor a videóval, stb. De egyenlőre élvezzétek a FINÁLÉT!
Jó szórakozást!
Megérkezett a két befejezőrész. Kérek mindenkit, hogy ha még nem olvasta el az előző 28 részt, akkor ne olvasson ezekbe bele! Az utolsó két rész HATALMAS SPOILEREKET tartalmaz az egész sorozatra nézve! Ha nem olvastad el az előző részeket, érdekel a történet, akkor ajánlom, hogy kezdd el, de ne a végével! Akkor csak kevésbé lesz élvezetes! Ha egy éve olvastad, akkor is ajánlom, hogy átolvasd!
Most, hogy a figyelmeztetés meg volt, jó szórakozást kívánok minden kedves olvasómnak!
Kérlek a befejezésről csakis letakarva írjatok. Köszönöm! Vélemények érdekelnek! Még fogok írni a végéről, és az egész RoM-ről is később, meg hogy mi lesz akkor a videóval, stb. De egyenlőre élvezzétek a FINÁLÉT!
Jó szórakozást!
-
Kiscserko
- Epsilonista
- Hozzászólások: 1489
- Csatlakozott: 2012. 04. 28. 21:03
- Tartózkodási hely: Budapest
Re: GTA V - The Revenge of Maxwell
29. küldetés - Meglepettnek tűnsz (You seem to be surprised)
A belvárosi parkolóházban az Emperor mellett állt a négy fős csapat.
- Mikor akarod őt elkapni? - kérdezte Howard.
- Most. - válaszolta Harley határozottan.
- Sajnálom, Harley, de nem tudok segíteni. - szólalt meg szánakozva Enzo - Az olasz maffiát az informátoraim szerint holnap meg fogja támadni egy konkurens maffia. Nem a legjobbak az esélyeink, ezért ma el fogom költöztetni a maffiát egy másik városba. Mivel én vagyok a vezetőjük, nem hagyhatom, hogy nélkülem menjenek el. Sajnálom, de ebben most nem tudok részt venni.
- Akkor megoldjuk hárman. - határozott Harley.
- Az az igazság, hogy én sem tudok jönni. - kezdte Ernest - Tudod, hogy mindent megtennék érted, de biztos vagyok benne, hogy nélkülem is sikerül majd legyőznöd. Sikerült lenyomoznom, hogy jelenleg hol tartózkodik az a személy, aki ellőtte a kezem. Nem veszíthetem el a nyomát megint, most megölöm. Viszont ő az ország másik felén van.
- Rendben, megoldjuk ketten. - bólintott rá Harley, majd Howard felé fordult - Ugye te jössz?
- Tudod, hogyan állok a tűzharcokhoz. Bár elég valószínű, hogy egy ilyen leszámolást nem élnék túl, de nem hagylak magadra. Számíthatsz rám. Én voltam az első ember, aki segített ebben a városban, és én leszek az utolsó is. Ennek így kell lennie. Menjünk, öljük meg azt a rohadékot!
- Remek, akkor ketten megyünk. Már csak egy baj van, nem tudjuk, hogy merre lehet. - bizonytalanodott el Harley.
- Ebben még talán segíthetek. - mondta Ernest - Ugye azt mondtad, hogy elvette a kocsidat, a cégedet és a házadat is. Talán a házadban lehet.
- Tényleg! Hogy ez miért nem jutott eddig eszembe? - szólalt meg Harley - Akkor induljunk!
A négy társ elköszönt egymástól, elváltak az útjaik. Harley és Howard beszálltak az öreg Emperorba. Elindultak Harley egykori villája felé.
- Szóval, tartok neked egy gyorstalpalót, hogy többet tudj segíteni. - kezdte Harley, miközben Howard vezetett - Az első szabály, hogy ameddig nem szeretnél lőni, addig ne tartsd a ravaszon az ujjadat, mert a legtöbb fegyver nagyon érzékeny, véletlenül is elsülhetnek. Mielőtt le akarsz lőni valakit, azelőtt fontos, hogy biztosítsd ki a fegyvert, különben nem sül el. A fegyver csövén van egy pöcök, azt tartsd a célpontod felé, azzal tudsz célozni. Nagyon egyszerű a folyamat, kibiztosítod a fegyvert, becélzod a célpontot, majd meghúzod a ravaszt. Figyelj rá, hogy ellen tarts a fegyvernek, mert hátrarúg. Mikor felhúzod a fegyvert, akkor ha erőlteted, sosem fog sikerülni. Egy határozott és gyors mozdulattal húzd fel, úgy menni fog. Még egy fontos szabály, a mozgó alkatrészekhez sohase tedd a kezed, mert könnyen lenyúzhatja róla a bőrt. Ha ezekre figyelsz, akkor a fegyvert tökéletesen el fogod tudni sütni, talán még el is találhatsz valakit. Ja, és még egy dolog, sose célozz felém, nehogy valami történjen. Mindent értesz?
- Azt hiszem, menni fog. - válaszolta ki habozás után Howard.
- A túlélésre már nincsenek ilyen jó tanácsaim. Mindig figyeld, hogy nem került-e be valaki a hátad mögé, és próbálj meg mindig fedezék mögött maradni. Azt hiszem ennyit tudok segíteni. Eddig még bevált nekem, még élek. A maradék a szerencsén múlik.
- Megnyugtató...
- Ne félj, ott leszek és fedezlek.
Megálltak a villa előtt. Kiszálltak az Emperorból és a csomagtartóhoz mentek.
- Nézzük, hogy mi maradt az előző akcióból. - szólalt meg Harley, majd kivett két pisztolyt - Ez tökéletes lesz.
- Köszönöm. - mondta Howard, miközben átvette az egyiket.
- Tessék, itt van pár tár. Ne feledd, hogy miket mondtam, akkor minden rendben lesz.
Odasétáltak a bejárati ajtó elé, majd berúgták.
- Hahó, Marvin! Megérkeztem! Gyere, rendezzük le! - ordította be Harley.
Az ajtóval szemben pár méterrel egy lépcső vezetett felfelé. A lépcső mellett pedig a ház többi földszintes szobájába lehetett bemenni. Marvin éppen a lépcsőn állt. A ház hemzsegett a testőreitől.
- Örülök, hogy beugrottál! - nevetett Marvin - Megölni őket! - ordította, majd felszaladt az emeletre.
Harley és Howard a bejárati ajtó utcára néző felének két oldalához vetődtek fedezékbe. Marvin testőrei tüzet nyitottak. Amint a testőrök kifogytak, Harley kilőtt a fedezéke mögül. A szobában páran elterültek, de a ház többi részéről bejövő zsoldosok rögtön pótolták az elesetteket. Harley Howard felé fordult, aki idegesen kapkodta a levegőt.
- Nyugodj meg! Amikor legközelebb újratöltenek, azt szeretném, ha te is segítenél!
Howard erre sűrűn bólogatott. A testőrök beleeresztették a tárukat Harleyék fedezékébe, aztán kifogytak.
- Most! - kiáltotta Harley, majd együtt tüzelt Howarddal.
A szoba falát vörösre festette a halott testőrök vére.
- Szép volt! - nevetett fel Harley, aztán visszabújt a fedezéke mögé, mert a zsoldosok egy újabb hulláma futott be a szobába.
A testőrök most sem találták el őket.
- Amikor legközelebb újratöltenek, akkor én előretörök. - ordította túl a lövések zaját Harley - Felmegyek az emeletre, hogy elintézzem Marvint.
- Engem itt hagysz egyedül? - kérdezte aggódva Howard.
- Igen, rád itt van szükségem, neked kell fedezned, amikor felmegyek. Utána pedig mindenkit meg kell ölnöd, aki fel akar jönni a lépcsőn. Sikerülni fog!
A testőrök kifogytak. Harley előjött a fedezéke mögül, és elindult a lépcső felé. Futás közben két zsoldost lelőtt. Eközben Howard is tüzelt. Harley útját elállta az egyik újratöltő őr. Egyetlen ütéssel leterítette a zsoldost, majd ment is tovább. Átlépett egy hullát és már a lépcsőn is volt. Ekkor töltöttek újra a testőrök, az egyik Harleyra fogta a fegyverét, de mielőtt elsüthette volna, Howard lelőtte. Harley futni kezdett felfelé a lépcsőn. Az emeleten Harley felé célzott egy őr. Maxwell feje mellett elsüvített a töltény. Harley visszalőtt. Az őr homlokából vér serkent. Amikor Harley fölért, körülnézett. Az emeleten csak két testőr állt egy ajtó előtt. Mielőtt még reagálhattak volna, Harley mindkettőjüket leterítette. Az ajtóhoz sétált, majd benézett a kulcslyukon. A szoba közepén egy ágyon ült Marvin, pisztolyát az ajtó felé tartotta. Harley berúgta az ajtót aztán félreugrott. Martin pár töltényét feleslegesen ellőtte. Ezután Harley belépett a szobába, és vállon lőtte Marvint, aki ettől elejtette a pisztolyát. Robbins felállt az ágytól és lendítette a másik kezét Harley felé. Maxwell gyorsan elhajolt az ütés elől, majd határozottan mellkason lökte Marvint, aki ettől meghátrált, aztán Harley térden lőtte. Marvin ordítva zuhant a földre.
- Véged van, Marvin! - sziszegte fogai között Harley, miközben Robbins fejéhez fogta a pisztolyát - De mielőtt meghalsz, egy dolgot mondj még meg, miért tetted tönkre az életem?!
- Mintha én lennék a rossz! Téged sosem érdekelt, hogy mit teszel, mindig az a helyes, ugye? Nem gondolsz bele, hogy tetteidnek következményei lehetnek!? De ha valaki viszonozza a tetteidet, akkor már érdekel!
- Te meg mi a francról beszélsz? - kérdezte Harley.
- Gondoltam, hogy nem emlékszel rá. Hiszen ezreknek az életét nyomorítottad meg Liberty Cityben, csak a pénzért!
- Én nem öltem meg senkit, aki nem érdemelte meg! Akár személyes volt az ügy, akár csak a megbízóimnak teljesítettem valamit, mindig volt indok. Mind gyilkosok, rablók, bűnözők voltak, akikkel tettem valamit. - védekezett Harley.
- Akkor engedd meg, hogy eloszlassam a tévképzeteidet. - kezdte Marvin, miközben kezével a sebeit próbálta elszorítani - Liberty Cityben egy szórakozóhelyet akartam nyitni, ezért kölcsönt vettem fel. Sajnos rossz emberektől kértem pénzt. Amint az üzletem fellendült, rám szálltak, hogy fizessem vissza. Ekkor küldtek két embert hozzám, nevezetesen Harleyt és társát, hogy fizettessék ki a pénzt. Én a felét meg is tudtam adni, és megígértem, hogy két hónapon belül meglesz a maradék is. Nektek megvolt az a lehetőségetek, hogy beleegyezzetek, rátok volt bízva a döntés. De nektek nem volt elég a pénz, rögtön akartátok az egészet. Így aztán az ördögi páros úgy döntött, hogy a legjobb módja a kifizettetésnek, ha felgyújtják az üzletemet. Hiszen, ha nincs honnan szereznem pénzt, akkor majd tudok fizetni. Mivel még így sem tudtam megadni, amit akartak, ezért a behajtók döntöttek, hogy még többet vesznek el tőlem. Pedig tudom, hogy szabad kezet kaptatok a döntésben. Már tudom, hogy kinéztetek egy olyan időpontot, amikor nem leszek otthon, és felgyújtottátok a házamat.
- Igen, emlékszem erre, akár össze is verhettünk volna, de úgy gondoltuk, megoldhatjuk ezt áldozatok nélkül is.
- Áldozatok nélkül?! Bár megvertetek volna! Akkor a feleségem még mindig élne, a fiam pedig már iskolába járna! Mindketten a tűzben égtek el! - Marvin küszködött a könnyeivel - Ti rohadékok megöltétek őket! Az életem értelmetlen lett! Egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy egy bizonyos Harley Maxwellnek menedzserre van szüksége. Tudtam, hogy kaptam egy lehetőséget, hogy megbosszuljam a családomat. És a bosszúm ma végre beteljesül!
- Nagyon sajnálom amit tettem, de őket már nem hozhatod vissza. Viszont amit tettél, azt nem bocsátom meg neked sohasem. Tucatnyi barátomat megölted és pokollá tetted az életem. Ezért most megöllek.
- Az nem fog megtörténni! - nevetett fel Marvin.
- Nagyon rosszul méred fel a helyzeted. - válaszolta Harley, majd a ravaszra tette az ujját.
Lövés dördült, Harley kezében a fegyver darabokra esett szét.
- Mi a... - lepődött meg Harley, miközben hátrafordult.
Mögötte állt Howard, pisztolyával Harley fejére célzott.
- Meglepettnek tűnsz, Harley! - állapította meg nevetve Howard.
- Mit csinálsz, Howard? - kérdezte Harley.
- Megöllek. Én vagyok Marvin igazi jobbkeze. Végig mi mozgattuk a szálakat, előtted voltunk egy lépéssel. És te olyan naivan hülye voltál, hogy nem tűnt fel neked, hogy mindvégig melletted volt az ellenséged.
- Azt hittem, hogy barátok vagyunk! Hogy tehetted ezt velem?
- Őszintén szólva, elég könnyen. De elég a locsogásból, ideje meghalnod.
Howard meghúzta a ravaszt, de Harley félreugrott. A lövedék Marvint találta oldalba. Harley Howardhoz lépett és kicsavarta a kezéből a fegyvert, majd fejbe vágta a pisztoly aljával, amitől Howell a talajra esett. Harley habozás nélkül kétszer hasba lőtte az árulót. Howard a földön fetrengve ordított a fájdalomtól. Harley Marvinhoz lépett.
- Hogy mondtad még régen nekem? Addio bastardo! - ezzel Marvin fejéhez emelte a pisztolyt és meghúzta a ravaszt.
A fegyver üresen kattant. Harley szitkozódott egyet, majd a kezét Marvin nyakához szorította. Robbinst hosszú hörgés után elhagyta az élet. Harley elindult kifele a szobából, út közbe belerúgott a még földön fetrengő Howardba. Kilépett a villából és sóhajtott egyet. Maxwell bosszúja beteljesedett.
30. küldetés - Elhagyom a gazdagok városát (I leave the rich's city)
Az ütemes, rövid sípolások jelezték, hogy a sérült még életben volt. A kórteremben csak ketten voltak. Az ágyon feküdt az áruló Howard Howell, mellette ült Harley Maxwell.
- Miért jöttél? - kérdezte erőtlenül Howard.
- Két dolog miatt is. Először is biztosítom, hogy ne éld túl. - válaszolta Harley - De mielőtt megölnélek, még meg akarom tudni az igazságot, hogy valójában mi történt a színfalak mögött.
- És az neked miért jó? Átvertünk, hülye voltál, ennyi. Hagyj inkább magamra, hadd haljak meg nyugodtan.
- Tudnom kell. Kik voltak benne, és mi volt a terv? - kérdezősködött Harley.
- Rendben, elmondom. - kezdte Howard - Az egész akkor kezdődött, amikor felgyújtottad Marvin házát. Utána felbérelt engem, én lettem a jobbkeze. Mindenben segítettem. Amikor Los Santosba költöztél, engem bízott meg, hogy elvezesselek a házadhoz és adjam át a névjegyemet, ha akármi nem a terv szerint sikerülne, akkor én már a bizalmadban legyek. Amikor Marvin felfedte, hogy el fogja venni mindenedet és elrabolt, akkor én voltam a motorcsónak sofőrje, amiből kidobtunk. Gondoltuk, hogy nem jutsz ki a partra, a rendőrség pedig egyszerűen azt hiszi majd, hogy úszás közben megfulladtál. De nem így történt. Kijutottál, aztán telefonáltál nekem. Ekkor Marvin úgy döntött, hogy ahelyett, hogy megölnénk rögtön, még kihasználhatnánk, hogy szenvedj még többet. Ronald Black kilencezer dollárral tartozott Marvinnak, és te egy tökéletes balek voltál, aki kifizethette helyette a tartozást. Így aztán adtunk neked egy sz*r lakást minden maradék pénzedért cserébe. Mikor megtudtuk, hogy a bátyád a városban van, nem kellett sokat gondolkoznunk rajta, hogy mit kell tennünk. Elraboltuk a testvéredet és odahívtunk. Mindened, ami még maradt, azt elvettük tőled. A kocsidat, a pénzedet, a bátyádat. Nem terveztük, hogy megölünk, így élhetted túl. A mesterlövész puskával, amit adtál akárkit lelőhettem volna, akár téged is. De helyette úgy tettem, mintha nem tudnék célozni. Szerencsére te megosztottad velem a tervedet a kocsidra szerelt bombáról, ezért tudtam figyelmeztetni Marvint. Ha nem bíztál volna bennem, már rég megölted volna őt. Tehát kihívtuk a rendőröket, hogy ott találjanak egy hullával, és börtönbe zárjanak. De Marvin nem beszélte meg velem a terv azon részét, hogy az egyik emberét beülteti a kocsidba, hogy te azt hidd, hogy meghalt. Így aztán én elhittem, hogy mégis sikerült megölnöd Marvint. Ezért azt gondolván, hogy munkaadóm halott, az egyetlen emberhez mentem, aki bízott bennem. Meglátogattalak a börtönben, majd ki is szabadítottalak. Aztán meglátogatott minket Marvin régi csapata, akik ugyanúgy gondolkoztak, mint én, majdnem csatlakoztak is hozzánk. Ekkor tudtam meg, hogy Marvin még él. Nem értette meg, hogy csak azért csatlakoztam hozzátok, mert azt hittem, halott. Így aztán majdnem megölt, de szerencsére Ralph megvédett. Attól féltem, hogy veletek együtt meg fog ölni engem is, ezért beajánlottam pár barátomat a csapatba, hogy segítsenek túlélni. Nem tudtam, de ezzel visszaszereztem Marvin bizalmát. Úgy gondolta, hogy minél több embert kedvelsz meg, annál többet fogsz szenvedni, amikor kinyírjuk őket. Közben ő is gyűjtött egy nagyobb zsoldossereget, hogy felvehesse a versenyt veletek. Tudta, hogy én most hosszú küldetésen leszek, ameddig beépülök közétek, és szolgáltatom Marvinnak az információkat. Így aztán ameddig én köztetek voltam, addig neki kellett egy új jobbkéz. Itt jött a képbe Owen. Közben ti intéztétek a saját dolgaitokat, amikből próbáltam kimaradni. Úgy gondoltam, nem fogom az életemet áldozni értetek az egyik lövöldözésetekben, és segíteni sem fogok nektek. Ha valaki meghal közületek, az nekünk csak jó. Így aztán például a Yamaguchi leszámolást is kihagytam. Ameddig ti a csapatotokat szedtétek össze, addig Marvin tesztelni akarta az új jobbkezét, Owent. Ezért ráküldte a bérgyilkosát, Wayne-t és szólt nekem, hogy küldjelek titeket oda. De mint kiderült, ti csak egymást akadályoztátok, Owen könnyedén túlélte. Miután Owen átment a teszten, Marvin úgy gondolta, hogy felpörgeti az eseményeket. A zsidó bandával együtt dolgozva elkapta Jeromot és Julyt. Végül Julyt rávettük, hogy eláruljon titeket, azt ígértük neki, hogy akkor mindketten túlélhetik. Persze nem ez volt a terv, mindenkit meg akart Marvin ölni körülötted. Odahívtuk a csapatot. Én persze kint maradtam, hivatkozva arra, hogy nem értek a fegyverekhez. Ti bementetek és elkaptak titeket. Meglepődtem, amikor élve jutottatok ki az épületből, utólag megtudtam, hogy elszabadult bent a pokol. Utána üldözőbe vettük a zsidókat. Amikor ti Arielt üldöztétek Ernesttel, én megláttam az alkalmat rá, hogy megöljem Kazimot. Tehát élesítettem az autósbombát. Erőteljesen fogyatkozott a csapatotok létszáma, és ekkor még közel sem voltunk a tervünk végén. Marvin újra alkalmazta Wayne-t, megölette vele Ralphot, de sajnos te utánaeredtél és megölted. És itt fordult minden rosszra. Nem számítottunk rá, hogy ilyen gyorsan akcióba kezdesz, és nem gondoltuk volna, hogy túl fogod élni. Elkezdtél kérdezgetni, hogy honnan tudtam, hogy hol lesz Owen. Azt hittem, hogy lebukok, de szerencsére a bizalmad megmentett. Bekamuztam, hogy az egyik barátomtól hallottam, és hogy újra fel tudom hívni. Igazából Marvint hívtam fel, és figyelmeztettem, hogy megyünk elkapni Owent. Ő gyorsan intézkedett, és csapdát állított nektek. Hihetetlen módon legyőztétek őt, hála Julynak és Jeromnak. Szerencsére nem csak Marvint bosszantottad fel a múltban, ezért George Slymon meg tudta ölni pár emberedet. De még mindig életben maradtál. Amikor úgy döntöttél, legyőzöd Marvint, tudtam, hogy nem hagyhatom, hogy nélkülem menj. Miután legyőztétek Owent, hamis információkat terjesztettünk, hogy elküldjük a szövetségeseidet a városból. Így aztán Ernestnek és Enzonak pont dolga akadt, amikor a véres leszámoláshoz készültél. Én pedig ott voltam mögötted, hogy hátba lőhesselek, ha kell. De Marvin maga akart megölni téged, ezért segítenem kellett, hogy élve feljuss az emeletre. Akkor volt az egyetlen alkalom, hogy egy társamat kellett megölnöm miattad. Sikeresen feljutottál, én pedig mentem utánad. Amire nem számítottunk, hogy Marvinnak nem sikerül megölnie téged. De ott voltam, hogy megmentsem. Megérdemelted volna a halált. Már szenvedtél eleget, kész voltál a halálodra, de ezt is túlélted. Na, már jobb, hogy tudod?
- Igen, köszönöm az őszinteségedet. - szólt egyhangúan Harley.
- És most mit akarsz tenni? Megint megölöd valakinek a családját? Vagy még egy bosszúhadjáratot indítasz valaki ellen?
- Elhagyom a gazdagok városát. Elég volt ebből.
- Keresel egy jobb helyet, ahol visszavonulhatsz? - nevetett Howard.
- Nem. Ha valamit megtanultam, az az, hogy mindenhol ott a gonosz. A tetteim elől nem tudok elmenekülni. De megpróbálhatom.
Harley kinézett a repülőgép ablakán. Már egy egészen más Los Santost látott. Korábban még limuzin vezette a villájához, most taxival ment a reptérre. Magángéppel érkezett meg a fények városába és fapadossal hagyja el. Amikor Liberty Cityből landolt, akkor a menedzsere várta a kifutópályán. Marvin Robbins, aki tönkretette az életét. Utána beszállt a limuzinba, amit a menedzsere hívott. A limuzinba, ahol a sofőr, Howard több, mint egy évig tettette, hogy a társa, miközben mindvégig a megölését tervezte. A két első ember, akivel a városban találkozott, az a két ember volt, akik miatt ennyit szenvedett. Egyetlen döntés megváltoztathatta volna az életét. Ha nem Marvint választja menedzsernek, akkor több tucat ember még mindig élne. A repülőgép zúgva beindult. Még nem tudta, hogy mi áll előtte. Talán beteljesülhet az élete, amire mindig is vágyott. Az új városban talán megtalálja a feleségét, lehetnek gyerekei, boldogan élhet. Vagy talán még több árulással kell szembe találkoznia, még több halállal és veszteséggel. Még nem tudta, de egyenlőre még nem is akarta megtudni. Ez még mind előtte állt, át kellett élnie. De azt tudta, hogy mit hagy maga mögött, amikor elhagyja Los Santost. Tiszta lappal kezdi majd újra az életét egy másik városban. Legalább is ebben a reményben volt, amikor a repülőgép felszállt a LAX repülőtérről.
A belvárosi parkolóházban az Emperor mellett állt a négy fős csapat.
- Mikor akarod őt elkapni? - kérdezte Howard.
- Most. - válaszolta Harley határozottan.
- Sajnálom, Harley, de nem tudok segíteni. - szólalt meg szánakozva Enzo - Az olasz maffiát az informátoraim szerint holnap meg fogja támadni egy konkurens maffia. Nem a legjobbak az esélyeink, ezért ma el fogom költöztetni a maffiát egy másik városba. Mivel én vagyok a vezetőjük, nem hagyhatom, hogy nélkülem menjenek el. Sajnálom, de ebben most nem tudok részt venni.
- Akkor megoldjuk hárman. - határozott Harley.
- Az az igazság, hogy én sem tudok jönni. - kezdte Ernest - Tudod, hogy mindent megtennék érted, de biztos vagyok benne, hogy nélkülem is sikerül majd legyőznöd. Sikerült lenyomoznom, hogy jelenleg hol tartózkodik az a személy, aki ellőtte a kezem. Nem veszíthetem el a nyomát megint, most megölöm. Viszont ő az ország másik felén van.
- Rendben, megoldjuk ketten. - bólintott rá Harley, majd Howard felé fordult - Ugye te jössz?
- Tudod, hogyan állok a tűzharcokhoz. Bár elég valószínű, hogy egy ilyen leszámolást nem élnék túl, de nem hagylak magadra. Számíthatsz rám. Én voltam az első ember, aki segített ebben a városban, és én leszek az utolsó is. Ennek így kell lennie. Menjünk, öljük meg azt a rohadékot!
- Remek, akkor ketten megyünk. Már csak egy baj van, nem tudjuk, hogy merre lehet. - bizonytalanodott el Harley.
- Ebben még talán segíthetek. - mondta Ernest - Ugye azt mondtad, hogy elvette a kocsidat, a cégedet és a házadat is. Talán a házadban lehet.
- Tényleg! Hogy ez miért nem jutott eddig eszembe? - szólalt meg Harley - Akkor induljunk!
A négy társ elköszönt egymástól, elváltak az útjaik. Harley és Howard beszálltak az öreg Emperorba. Elindultak Harley egykori villája felé.
- Szóval, tartok neked egy gyorstalpalót, hogy többet tudj segíteni. - kezdte Harley, miközben Howard vezetett - Az első szabály, hogy ameddig nem szeretnél lőni, addig ne tartsd a ravaszon az ujjadat, mert a legtöbb fegyver nagyon érzékeny, véletlenül is elsülhetnek. Mielőtt le akarsz lőni valakit, azelőtt fontos, hogy biztosítsd ki a fegyvert, különben nem sül el. A fegyver csövén van egy pöcök, azt tartsd a célpontod felé, azzal tudsz célozni. Nagyon egyszerű a folyamat, kibiztosítod a fegyvert, becélzod a célpontot, majd meghúzod a ravaszt. Figyelj rá, hogy ellen tarts a fegyvernek, mert hátrarúg. Mikor felhúzod a fegyvert, akkor ha erőlteted, sosem fog sikerülni. Egy határozott és gyors mozdulattal húzd fel, úgy menni fog. Még egy fontos szabály, a mozgó alkatrészekhez sohase tedd a kezed, mert könnyen lenyúzhatja róla a bőrt. Ha ezekre figyelsz, akkor a fegyvert tökéletesen el fogod tudni sütni, talán még el is találhatsz valakit. Ja, és még egy dolog, sose célozz felém, nehogy valami történjen. Mindent értesz?
- Azt hiszem, menni fog. - válaszolta ki habozás után Howard.
- A túlélésre már nincsenek ilyen jó tanácsaim. Mindig figyeld, hogy nem került-e be valaki a hátad mögé, és próbálj meg mindig fedezék mögött maradni. Azt hiszem ennyit tudok segíteni. Eddig még bevált nekem, még élek. A maradék a szerencsén múlik.
- Megnyugtató...
- Ne félj, ott leszek és fedezlek.
Megálltak a villa előtt. Kiszálltak az Emperorból és a csomagtartóhoz mentek.
- Nézzük, hogy mi maradt az előző akcióból. - szólalt meg Harley, majd kivett két pisztolyt - Ez tökéletes lesz.
- Köszönöm. - mondta Howard, miközben átvette az egyiket.
- Tessék, itt van pár tár. Ne feledd, hogy miket mondtam, akkor minden rendben lesz.
Odasétáltak a bejárati ajtó elé, majd berúgták.
- Hahó, Marvin! Megérkeztem! Gyere, rendezzük le! - ordította be Harley.
Az ajtóval szemben pár méterrel egy lépcső vezetett felfelé. A lépcső mellett pedig a ház többi földszintes szobájába lehetett bemenni. Marvin éppen a lépcsőn állt. A ház hemzsegett a testőreitől.
- Örülök, hogy beugrottál! - nevetett Marvin - Megölni őket! - ordította, majd felszaladt az emeletre.
Harley és Howard a bejárati ajtó utcára néző felének két oldalához vetődtek fedezékbe. Marvin testőrei tüzet nyitottak. Amint a testőrök kifogytak, Harley kilőtt a fedezéke mögül. A szobában páran elterültek, de a ház többi részéről bejövő zsoldosok rögtön pótolták az elesetteket. Harley Howard felé fordult, aki idegesen kapkodta a levegőt.
- Nyugodj meg! Amikor legközelebb újratöltenek, azt szeretném, ha te is segítenél!
Howard erre sűrűn bólogatott. A testőrök beleeresztették a tárukat Harleyék fedezékébe, aztán kifogytak.
- Most! - kiáltotta Harley, majd együtt tüzelt Howarddal.
A szoba falát vörösre festette a halott testőrök vére.
- Szép volt! - nevetett fel Harley, aztán visszabújt a fedezéke mögé, mert a zsoldosok egy újabb hulláma futott be a szobába.
A testőrök most sem találták el őket.
- Amikor legközelebb újratöltenek, akkor én előretörök. - ordította túl a lövések zaját Harley - Felmegyek az emeletre, hogy elintézzem Marvint.
- Engem itt hagysz egyedül? - kérdezte aggódva Howard.
- Igen, rád itt van szükségem, neked kell fedezned, amikor felmegyek. Utána pedig mindenkit meg kell ölnöd, aki fel akar jönni a lépcsőn. Sikerülni fog!
A testőrök kifogytak. Harley előjött a fedezéke mögül, és elindult a lépcső felé. Futás közben két zsoldost lelőtt. Eközben Howard is tüzelt. Harley útját elállta az egyik újratöltő őr. Egyetlen ütéssel leterítette a zsoldost, majd ment is tovább. Átlépett egy hullát és már a lépcsőn is volt. Ekkor töltöttek újra a testőrök, az egyik Harleyra fogta a fegyverét, de mielőtt elsüthette volna, Howard lelőtte. Harley futni kezdett felfelé a lépcsőn. Az emeleten Harley felé célzott egy őr. Maxwell feje mellett elsüvített a töltény. Harley visszalőtt. Az őr homlokából vér serkent. Amikor Harley fölért, körülnézett. Az emeleten csak két testőr állt egy ajtó előtt. Mielőtt még reagálhattak volna, Harley mindkettőjüket leterítette. Az ajtóhoz sétált, majd benézett a kulcslyukon. A szoba közepén egy ágyon ült Marvin, pisztolyát az ajtó felé tartotta. Harley berúgta az ajtót aztán félreugrott. Martin pár töltényét feleslegesen ellőtte. Ezután Harley belépett a szobába, és vállon lőtte Marvint, aki ettől elejtette a pisztolyát. Robbins felállt az ágytól és lendítette a másik kezét Harley felé. Maxwell gyorsan elhajolt az ütés elől, majd határozottan mellkason lökte Marvint, aki ettől meghátrált, aztán Harley térden lőtte. Marvin ordítva zuhant a földre.
- Véged van, Marvin! - sziszegte fogai között Harley, miközben Robbins fejéhez fogta a pisztolyát - De mielőtt meghalsz, egy dolgot mondj még meg, miért tetted tönkre az életem?!
- Mintha én lennék a rossz! Téged sosem érdekelt, hogy mit teszel, mindig az a helyes, ugye? Nem gondolsz bele, hogy tetteidnek következményei lehetnek!? De ha valaki viszonozza a tetteidet, akkor már érdekel!
- Te meg mi a francról beszélsz? - kérdezte Harley.
- Gondoltam, hogy nem emlékszel rá. Hiszen ezreknek az életét nyomorítottad meg Liberty Cityben, csak a pénzért!
- Én nem öltem meg senkit, aki nem érdemelte meg! Akár személyes volt az ügy, akár csak a megbízóimnak teljesítettem valamit, mindig volt indok. Mind gyilkosok, rablók, bűnözők voltak, akikkel tettem valamit. - védekezett Harley.
- Akkor engedd meg, hogy eloszlassam a tévképzeteidet. - kezdte Marvin, miközben kezével a sebeit próbálta elszorítani - Liberty Cityben egy szórakozóhelyet akartam nyitni, ezért kölcsönt vettem fel. Sajnos rossz emberektől kértem pénzt. Amint az üzletem fellendült, rám szálltak, hogy fizessem vissza. Ekkor küldtek két embert hozzám, nevezetesen Harleyt és társát, hogy fizettessék ki a pénzt. Én a felét meg is tudtam adni, és megígértem, hogy két hónapon belül meglesz a maradék is. Nektek megvolt az a lehetőségetek, hogy beleegyezzetek, rátok volt bízva a döntés. De nektek nem volt elég a pénz, rögtön akartátok az egészet. Így aztán az ördögi páros úgy döntött, hogy a legjobb módja a kifizettetésnek, ha felgyújtják az üzletemet. Hiszen, ha nincs honnan szereznem pénzt, akkor majd tudok fizetni. Mivel még így sem tudtam megadni, amit akartak, ezért a behajtók döntöttek, hogy még többet vesznek el tőlem. Pedig tudom, hogy szabad kezet kaptatok a döntésben. Már tudom, hogy kinéztetek egy olyan időpontot, amikor nem leszek otthon, és felgyújtottátok a házamat.
- Igen, emlékszem erre, akár össze is verhettünk volna, de úgy gondoltuk, megoldhatjuk ezt áldozatok nélkül is.
- Áldozatok nélkül?! Bár megvertetek volna! Akkor a feleségem még mindig élne, a fiam pedig már iskolába járna! Mindketten a tűzben égtek el! - Marvin küszködött a könnyeivel - Ti rohadékok megöltétek őket! Az életem értelmetlen lett! Egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy egy bizonyos Harley Maxwellnek menedzserre van szüksége. Tudtam, hogy kaptam egy lehetőséget, hogy megbosszuljam a családomat. És a bosszúm ma végre beteljesül!
- Nagyon sajnálom amit tettem, de őket már nem hozhatod vissza. Viszont amit tettél, azt nem bocsátom meg neked sohasem. Tucatnyi barátomat megölted és pokollá tetted az életem. Ezért most megöllek.
- Az nem fog megtörténni! - nevetett fel Marvin.
- Nagyon rosszul méred fel a helyzeted. - válaszolta Harley, majd a ravaszra tette az ujját.
Lövés dördült, Harley kezében a fegyver darabokra esett szét.
- Mi a... - lepődött meg Harley, miközben hátrafordult.
Mögötte állt Howard, pisztolyával Harley fejére célzott.
- Meglepettnek tűnsz, Harley! - állapította meg nevetve Howard.
- Mit csinálsz, Howard? - kérdezte Harley.
- Megöllek. Én vagyok Marvin igazi jobbkeze. Végig mi mozgattuk a szálakat, előtted voltunk egy lépéssel. És te olyan naivan hülye voltál, hogy nem tűnt fel neked, hogy mindvégig melletted volt az ellenséged.
- Azt hittem, hogy barátok vagyunk! Hogy tehetted ezt velem?
- Őszintén szólva, elég könnyen. De elég a locsogásból, ideje meghalnod.
Howard meghúzta a ravaszt, de Harley félreugrott. A lövedék Marvint találta oldalba. Harley Howardhoz lépett és kicsavarta a kezéből a fegyvert, majd fejbe vágta a pisztoly aljával, amitől Howell a talajra esett. Harley habozás nélkül kétszer hasba lőtte az árulót. Howard a földön fetrengve ordított a fájdalomtól. Harley Marvinhoz lépett.
- Hogy mondtad még régen nekem? Addio bastardo! - ezzel Marvin fejéhez emelte a pisztolyt és meghúzta a ravaszt.
A fegyver üresen kattant. Harley szitkozódott egyet, majd a kezét Marvin nyakához szorította. Robbinst hosszú hörgés után elhagyta az élet. Harley elindult kifele a szobából, út közbe belerúgott a még földön fetrengő Howardba. Kilépett a villából és sóhajtott egyet. Maxwell bosszúja beteljesedett.
30. küldetés - Elhagyom a gazdagok városát (I leave the rich's city)
Az ütemes, rövid sípolások jelezték, hogy a sérült még életben volt. A kórteremben csak ketten voltak. Az ágyon feküdt az áruló Howard Howell, mellette ült Harley Maxwell.
- Miért jöttél? - kérdezte erőtlenül Howard.
- Két dolog miatt is. Először is biztosítom, hogy ne éld túl. - válaszolta Harley - De mielőtt megölnélek, még meg akarom tudni az igazságot, hogy valójában mi történt a színfalak mögött.
- És az neked miért jó? Átvertünk, hülye voltál, ennyi. Hagyj inkább magamra, hadd haljak meg nyugodtan.
- Tudnom kell. Kik voltak benne, és mi volt a terv? - kérdezősködött Harley.
- Rendben, elmondom. - kezdte Howard - Az egész akkor kezdődött, amikor felgyújtottad Marvin házát. Utána felbérelt engem, én lettem a jobbkeze. Mindenben segítettem. Amikor Los Santosba költöztél, engem bízott meg, hogy elvezesselek a házadhoz és adjam át a névjegyemet, ha akármi nem a terv szerint sikerülne, akkor én már a bizalmadban legyek. Amikor Marvin felfedte, hogy el fogja venni mindenedet és elrabolt, akkor én voltam a motorcsónak sofőrje, amiből kidobtunk. Gondoltuk, hogy nem jutsz ki a partra, a rendőrség pedig egyszerűen azt hiszi majd, hogy úszás közben megfulladtál. De nem így történt. Kijutottál, aztán telefonáltál nekem. Ekkor Marvin úgy döntött, hogy ahelyett, hogy megölnénk rögtön, még kihasználhatnánk, hogy szenvedj még többet. Ronald Black kilencezer dollárral tartozott Marvinnak, és te egy tökéletes balek voltál, aki kifizethette helyette a tartozást. Így aztán adtunk neked egy sz*r lakást minden maradék pénzedért cserébe. Mikor megtudtuk, hogy a bátyád a városban van, nem kellett sokat gondolkoznunk rajta, hogy mit kell tennünk. Elraboltuk a testvéredet és odahívtunk. Mindened, ami még maradt, azt elvettük tőled. A kocsidat, a pénzedet, a bátyádat. Nem terveztük, hogy megölünk, így élhetted túl. A mesterlövész puskával, amit adtál akárkit lelőhettem volna, akár téged is. De helyette úgy tettem, mintha nem tudnék célozni. Szerencsére te megosztottad velem a tervedet a kocsidra szerelt bombáról, ezért tudtam figyelmeztetni Marvint. Ha nem bíztál volna bennem, már rég megölted volna őt. Tehát kihívtuk a rendőröket, hogy ott találjanak egy hullával, és börtönbe zárjanak. De Marvin nem beszélte meg velem a terv azon részét, hogy az egyik emberét beülteti a kocsidba, hogy te azt hidd, hogy meghalt. Így aztán én elhittem, hogy mégis sikerült megölnöd Marvint. Ezért azt gondolván, hogy munkaadóm halott, az egyetlen emberhez mentem, aki bízott bennem. Meglátogattalak a börtönben, majd ki is szabadítottalak. Aztán meglátogatott minket Marvin régi csapata, akik ugyanúgy gondolkoztak, mint én, majdnem csatlakoztak is hozzánk. Ekkor tudtam meg, hogy Marvin még él. Nem értette meg, hogy csak azért csatlakoztam hozzátok, mert azt hittem, halott. Így aztán majdnem megölt, de szerencsére Ralph megvédett. Attól féltem, hogy veletek együtt meg fog ölni engem is, ezért beajánlottam pár barátomat a csapatba, hogy segítsenek túlélni. Nem tudtam, de ezzel visszaszereztem Marvin bizalmát. Úgy gondolta, hogy minél több embert kedvelsz meg, annál többet fogsz szenvedni, amikor kinyírjuk őket. Közben ő is gyűjtött egy nagyobb zsoldossereget, hogy felvehesse a versenyt veletek. Tudta, hogy én most hosszú küldetésen leszek, ameddig beépülök közétek, és szolgáltatom Marvinnak az információkat. Így aztán ameddig én köztetek voltam, addig neki kellett egy új jobbkéz. Itt jött a képbe Owen. Közben ti intéztétek a saját dolgaitokat, amikből próbáltam kimaradni. Úgy gondoltam, nem fogom az életemet áldozni értetek az egyik lövöldözésetekben, és segíteni sem fogok nektek. Ha valaki meghal közületek, az nekünk csak jó. Így aztán például a Yamaguchi leszámolást is kihagytam. Ameddig ti a csapatotokat szedtétek össze, addig Marvin tesztelni akarta az új jobbkezét, Owent. Ezért ráküldte a bérgyilkosát, Wayne-t és szólt nekem, hogy küldjelek titeket oda. De mint kiderült, ti csak egymást akadályoztátok, Owen könnyedén túlélte. Miután Owen átment a teszten, Marvin úgy gondolta, hogy felpörgeti az eseményeket. A zsidó bandával együtt dolgozva elkapta Jeromot és Julyt. Végül Julyt rávettük, hogy eláruljon titeket, azt ígértük neki, hogy akkor mindketten túlélhetik. Persze nem ez volt a terv, mindenkit meg akart Marvin ölni körülötted. Odahívtuk a csapatot. Én persze kint maradtam, hivatkozva arra, hogy nem értek a fegyverekhez. Ti bementetek és elkaptak titeket. Meglepődtem, amikor élve jutottatok ki az épületből, utólag megtudtam, hogy elszabadult bent a pokol. Utána üldözőbe vettük a zsidókat. Amikor ti Arielt üldöztétek Ernesttel, én megláttam az alkalmat rá, hogy megöljem Kazimot. Tehát élesítettem az autósbombát. Erőteljesen fogyatkozott a csapatotok létszáma, és ekkor még közel sem voltunk a tervünk végén. Marvin újra alkalmazta Wayne-t, megölette vele Ralphot, de sajnos te utánaeredtél és megölted. És itt fordult minden rosszra. Nem számítottunk rá, hogy ilyen gyorsan akcióba kezdesz, és nem gondoltuk volna, hogy túl fogod élni. Elkezdtél kérdezgetni, hogy honnan tudtam, hogy hol lesz Owen. Azt hittem, hogy lebukok, de szerencsére a bizalmad megmentett. Bekamuztam, hogy az egyik barátomtól hallottam, és hogy újra fel tudom hívni. Igazából Marvint hívtam fel, és figyelmeztettem, hogy megyünk elkapni Owent. Ő gyorsan intézkedett, és csapdát állított nektek. Hihetetlen módon legyőztétek őt, hála Julynak és Jeromnak. Szerencsére nem csak Marvint bosszantottad fel a múltban, ezért George Slymon meg tudta ölni pár emberedet. De még mindig életben maradtál. Amikor úgy döntöttél, legyőzöd Marvint, tudtam, hogy nem hagyhatom, hogy nélkülem menj. Miután legyőztétek Owent, hamis információkat terjesztettünk, hogy elküldjük a szövetségeseidet a városból. Így aztán Ernestnek és Enzonak pont dolga akadt, amikor a véres leszámoláshoz készültél. Én pedig ott voltam mögötted, hogy hátba lőhesselek, ha kell. De Marvin maga akart megölni téged, ezért segítenem kellett, hogy élve feljuss az emeletre. Akkor volt az egyetlen alkalom, hogy egy társamat kellett megölnöm miattad. Sikeresen feljutottál, én pedig mentem utánad. Amire nem számítottunk, hogy Marvinnak nem sikerül megölnie téged. De ott voltam, hogy megmentsem. Megérdemelted volna a halált. Már szenvedtél eleget, kész voltál a halálodra, de ezt is túlélted. Na, már jobb, hogy tudod?
- Igen, köszönöm az őszinteségedet. - szólt egyhangúan Harley.
- És most mit akarsz tenni? Megint megölöd valakinek a családját? Vagy még egy bosszúhadjáratot indítasz valaki ellen?
- Elhagyom a gazdagok városát. Elég volt ebből.
- Keresel egy jobb helyet, ahol visszavonulhatsz? - nevetett Howard.
- Nem. Ha valamit megtanultam, az az, hogy mindenhol ott a gonosz. A tetteim elől nem tudok elmenekülni. De megpróbálhatom.
Harley kinézett a repülőgép ablakán. Már egy egészen más Los Santost látott. Korábban még limuzin vezette a villájához, most taxival ment a reptérre. Magángéppel érkezett meg a fények városába és fapadossal hagyja el. Amikor Liberty Cityből landolt, akkor a menedzsere várta a kifutópályán. Marvin Robbins, aki tönkretette az életét. Utána beszállt a limuzinba, amit a menedzsere hívott. A limuzinba, ahol a sofőr, Howard több, mint egy évig tettette, hogy a társa, miközben mindvégig a megölését tervezte. A két első ember, akivel a városban találkozott, az a két ember volt, akik miatt ennyit szenvedett. Egyetlen döntés megváltoztathatta volna az életét. Ha nem Marvint választja menedzsernek, akkor több tucat ember még mindig élne. A repülőgép zúgva beindult. Még nem tudta, hogy mi áll előtte. Talán beteljesülhet az élete, amire mindig is vágyott. Az új városban talán megtalálja a feleségét, lehetnek gyerekei, boldogan élhet. Vagy talán még több árulással kell szembe találkoznia, még több halállal és veszteséggel. Még nem tudta, de egyenlőre még nem is akarta megtudni. Ez még mind előtte állt, át kellett élnie. De azt tudta, hogy mit hagy maga mögött, amikor elhagyja Los Santost. Tiszta lappal kezdi majd újra az életét egy másik városban. Legalább is ebben a reményben volt, amikor a repülőgép felszállt a LAX repülőtérről.
-
NikitaDragovich
- Őrszem
- Hozzászólások: 2311
- Csatlakozott: 2011. 12. 07. 20:10
- Tartózkodási hely: Bogyiszló, Tolna megye, Magyarország
- Kapcsolat:
Re: GTA V - The Revenge of Maxwell
A két utolsó rész kivételével elolvastam lemaradásomat, s rohadt jó volt! Emellett bocs, hogy ilyenkor olvastam csak el, azonban lebetegedtem tegnap és most semmihez sincs kedvel. (Érdekes, hogy majdnem 3 hete nem PS-eztem.)
Ettől eltekintve most hülyének fogsz nézni, de én mégis azt hittem, hogy a Tábornok igazi neve Ernest.
Emellett bocs, hogy ilyenkor olvastam csak el, azonban lebetegedtem tegnap és most semmihez sincs kedvel. (Érdekes, hogy majdnem 3 hete nem PS-eztem.)Ettől eltekintve most hülyének fogsz nézni, de én mégis azt hittem, hogy a Tábornok igazi neve Ernest.
-
Kiscserko
- Epsilonista
- Hozzászólások: 1489
- Csatlakozott: 2012. 04. 28. 21:03
- Tartózkodási hely: Budapest
Re: GTA V - The Revenge of Maxwell
Örülök, hogy tetszett 
Kb. én is 1 órát játszottam a hetekben.
Én is volt, hogy kevertem a szereplőket. Most képben vagyok, mert 2-szer elolvastam az utóbbi egy hónapban A Tábornok neve Jack Grant, azt hiszem. Ernest Frost pedig Mr. Security.
Egyébként találtam olyan hibákat, amiket sosem gondoltam, hogy elkövetek=
Pl=Howard Emperorja az egyik részben felrobban, pár résszel később mégis visszakerül a történetbe.
Wayne-t meg kétszer mutattam be, mert közben elfelejtettem, hogy már szerepelt.
Kb. én is 1 órát játszottam a hetekben.
Én is volt, hogy kevertem a szereplőket. Most képben vagyok, mert 2-szer elolvastam az utóbbi egy hónapban
A Tábornok neve Jack Grant, azt hiszem. Ernest Frost pedig Mr. Security.Egyébként találtam olyan hibákat, amiket sosem gondoltam, hogy elkövetek=
Pl=Howard Emperorja az egyik részben felrobban, pár résszel később mégis visszakerül a történetbe.
Wayne-t meg kétszer mutattam be, mert közben elfelejtettem, hogy már szerepelt.
-
The Cleansing Fire
- Törzstag
- Hozzászólások: 2153
- Csatlakozott: 2012. 07. 11. 19:25
Re: GTA V - The Revenge of Maxwell
Hétvégén rekorder módon végig fogom olvasni, és érdemben értékelem a részeket Töviről hegyire.
Töviről hegyire.
Re: GTA V - The Revenge of Maxwell
ez a 29. + 30. rész r@hadt jól sikerült! hát nem gondoltam volna hogy Howard is ellene fordul!.......
....és a végén.. komolyan mondom film is lehetne belőle! kár hogy vége!
....és a végén.. komolyan mondom film is lehetne belőle! kár hogy vége!