Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

[NikitaDragovich]

Köszi, hogy szóltál, Gonzales. Kijavítottam. Egyébként örülök, hogy neked is tetszett!
Ja, az ikrek nagyon jó karakterek! Szeretjük őket! Axel és Gábor is jó karakterek lesznek, de az ő megjelenésük még egy picit odébb van. Gábor 4 rész múlva jelenik meg, Axel pedig kb. 15.

[Arminho]

Te honnan szeded ezeket a hangulatjeleket?

[Americanviking]

Képként szúrja be őket

[Gonzales]

Tanits mester!

[NikitaDragovich]

Americanvikingnél a pont. Sajnos már unom a régi hangulatjeleket, ezért újakat használok. Innen vannak mellesleg:
http://www.gamestar.hu/smileywin

[Arminho]

Képként szúrja be őket

Azt én is tudom. Az eredetükre voltam kíváncsi.

[NikitaDragovich]

Sziasztok!
Itt a következő rész! Jó olvasást!
Ezt most nagyon hamar sikerült megírnom!


43. Fejezet: Az ikrek csókja I.
Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek.
Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek.
Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek.
Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek.

- Róbert, Róbert, Róbert.
- Ikrek, ikrek, ikrek.
- Róbert, Róbert, Róbert.
- Ikrek, ikrek, ikrek.
- Róbert, Róbert, Róbert.
- Ikrek, ikrek, ikrek.

Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek.
Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek.
Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek.

- Róbert, Róbert, Róbert.
- Ikrek, ikrek, ikrek.
- Róbert, Róbert, Róbert.
- Ikrek, ikrek, ikrek.
- Róbert, Róbert, Róbert.
- Ikrek, ikrek, ikrek.

Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek.

- Róbert, Róbert, Róbert.
- Ikrek, ikrek, ikrek.
- Róbert, Róbert, Róbert.
- Ikrek, ikrek, ikrek.
- Róbert, Róbert, Róbert.
- Ikrek, ikrek, ikrek.

Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek.

- Róbert, Róbert, Róbert.
- Ikrek, ikrek, ikrek.
- Róbert, Róbert, Róbert.
- Ikrek, ikrek, ikrek.
- Róbert, Róbert, Róbert.
- Ikrek, ikrek, ikrek.

Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek.
Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek.
Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek.

- Róbert, Róbert, Róbert.
- Ikrek, ikrek, ikrek.
- Róbert, Róbert, Róbert.
- Ikrek, ikrek, ikrek.
- Róbert, Róbert, Róbert.
- Ikrek, ikrek, ikrek.

Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek. Róbert, Róbert, Róbert, Róbert, ikrek, ikrek, ikrek, ikrek.

Az idő csak robog, az élet temető...

[Arminho]

Azért ennyire ne erőltesd meg magad!

[Gonzales]

Ezt a részt nem értem, de fogadjunk senki se olvasta végig!

[NikitaDragovich]

Milyen nap van ma, srácok?

[Arminho]

Tudom én, hogy április elseje. Jó poén volt.

[NikitaDragovich]

Kösz. Már egy éve készültem rá. Tavaly azt "hazudtam", hogy abbahagyom az IRBK-t, ma pedig kitettem egy részt mindenféle hülye szóval. Kíváncsi vagyok, jövőre mit fogok bevetni. Amúgy már elkezdtem írni ezt az ikres részt. Jó lesz.

[NikitaDragovich]

Folytassuk az ikrek és Róbert kalandjait! Na, szerintem én hamarosan elkezdem megírni Róbert + Felícia románcát! Hatalmas lesz!

43. Fejezet: Az ikrek csókja I.
- Merre jártok, ikreim, én gyönyörűségeim? Merre jártok, hol vagytok? Merre jártok, hol vagytok? – énekelte Trevor egy női ruhában és egy fehér fecskében. Gusztustalan volt. Eközben egy fekete mezőn sétáltam. Csak Trevort láttam, aki egyszerre énekelt és táncolt is.
- Trevor, te mit csinálsz itt? – kérdeztem meglepődve.
- Merre jártok, ikreim, én gyönyörűségeim? Merre jártok, hol vagytok? Merre jártok, hol vagytok? – dalolta hangosabban.
- Trevor, hagyd már abba! – kiáltottam rá, erre megjelent még egy Trevor, aki újfent ugyanezt kántálta.
- Merre jártok, ikreim, én gyönyörűségeim? Merre jártok, hol vagytok? Merre jártok, hol vagytok?
- Ha most nem hagyod abba, én seggbe rúglak! – fenyegettem meg. Sajnálatosan tengernyi Trevor jelent meg körülöttem. Legalább százan voltak.
- Merre jártok, ikreim, én gyönyörűségeim? Merre jártok, hol vagytok? Merre jártok, hol vagytok? – Éneklésből üvöltésre váltottak. Összemosódtak a hangok bennem. Nagyon féltem.
- Trevor! – kiáltottam, mire mind a százan rám ugrottak és szétcsókolták a fejemet.
- Merre jártok, ikreim, én gyönyörűségeim? Merre jártok, hol vagytok? Merre jártok, hol vagytok? – danolászták indulatosan. Szerencsére felbukkantak az ikrek, erre az összes Trevor leszállt rólam. Érdekes, hogy az ikrek meztelenül voltak. Gatya sem volt rajtuk, csupán a szépen kidolgozott izmaikat láttam.
- Ikreim, gyertek, segítsetek a harmadik ikertesótoknak! – kérleltem tőlük megkönnyebbülve, azonban Adam megindult felém Scott-tal együtt egy viagrás dobozzal. – Mit csináltok?! Segítsetek, testvéreim!
- Scott, vetkőztessük le – mondta Adam egy gonosz vigyorral az arcán. Hirtelen nem tudtam megmozdulni.
- Ikrek, ti buzik vagytok?! – Hangom alapján olyan volt, mintha felkiáltottam volna kérdezés helyett, de Scott nem kímélt. Levette rólam az összes ruhadarabot, még a gatyámat is!
- Ezt most beveszed – gonoszkodott Adam, betéve a számba egy viagrát. Azonnal erekcióm lett.
- Basszuk meg! – ötletelt Scott vidáman. Ebben a pillanatban Scott a nyelvével bekapta a számat, Adam meg ingerelte a kukacomat.
- NE! – kiáltottam fel nyálkás szájjal megfejelve. Scott szétnyálazta az egész ajkamat.

Hatalmas ordítással keltem fel. Arcom verejtékezett az izzadságtól. Belehánytam az ágyam mellett lévő kukába. Undorító volt az egész. Nem volt elég, hogy az ikrek megerőszakoltak, még hánynom is kellett. Nehézkesen megtöröltem a számat, majd a fürdőbe mentem, ahol WC-ztem és meg is mosakodtam. Egy fehér izompóló és egy fehér boxer volt rajtam. Melegnek és kellemetlennek éreztem magam, mikor belenéztem a tükörbe. Azt hittem, hogy az ikrek tényleg megkeféltek engem, szerencsére rájöttem, hogy ez az egész egy rossz álom volt. Noha érdekes, hogy Trevor is megmutatta magát az álmomban. - Vajon meg kéne látogatnom Trevort a kórházban? Lehet, hogy ennek az álomnak ez volt a célja ezzel az egésszel, és hogy maradják távol az ikrektől? – gondoltam magamban. Gondolkodásomat hamar megzavarták az ikrek, akik benyitottak a lakásomba. Mindketten majdnem ugyanolyan ruhában voltak. Adam egy fekete bakancsot, egy fekete farmert és egy fehér pólót viselt, melyre rá volt húzva egy szürke pulcsi és egy piros kabát, ezen kívül Scott egy fekete bakancsot, egy kék farmert és egy fekete pólót hordott, melyre szintén rá volt húzva egy szürke pulcsi és egy piros kabát. Komolyan, ezek az ikrek ugyanúgy öltözködtek! Jóllehet Scott kabátja belül fekete színű volt, kívülről pedig volt rajta egy karika, melyre rá volt írva, hogy 69.

- Ciao, Róbert! – köszöntött Adam vidáman.
- Róbert Bock, hogy vagy, tesó? – érdeklődött Scott kacagva.
- Ti meg mi a faszt kerestek itt, buzik?! – mordultam rájuk indulatosan. Nem tudták, hogy mi ütött belém.
- Robi, tesó, mi van veled? Mi az, hogy buzik? – értetlenkedett Adam, Scott pedig tátott szájjal nézte a reakcióimat.
- Ti férgek! Nem volt elég, hogy megerőszakoltatok?! Már a házamba is betörtök?! Tűnjetek innen, vagy Connor megöl benneteket! – sipákoltam hisztizve.
- Robi, mi nem vagyunk buzik. Mi nem erőszakoltunk meg – dadogta Scott.
- Dehogyisnem! Pár perce még engem kúrtatok, miközben Trevor száz hasonmást csinált magából! Szégyentelen faszok! Kifelé, MOST!
- Robi, ez... ez nem lehet! Tesóm, te beszívhattál vagy berúghattál! Mi nem... – bökte ki akadozva Adam. Nem értette a helyzetet.
- Beszívtam?! Azt mondod, hogy beszívtam, te gyökér?! Menj a picsába! – Megfogtam az egyik polcról egy vázat, és az ikrek irányába hajítottam. Szerencsére lehajoltak, így nem találtam el őket.
- Robi, beszéljük meg, nyugi! – Scott megpróbált segíteni, de nem ért el vele sokat.
- Basszátok meg! – rohantam ki a házamból stresszesen. Az ikerpalánták utánam futottak.
- Robi, állj meg! Hová rohansz, tesó? – szólt utánam Adam lihegve. Alig bírták tartani az ütemet. Villámgyorsan inaltam a hóban.
- Nem vagyunk tesók, ti lúzerek! Hagyjatok békén! – üvöltöttem. Furcsa, hogy kinn nagyon hideg volt, de én mégsem fáztam az adrenalintól.
- Robi, félreérted. Ez biztosan valami félreértés – motyogta Scott ijedten.
- Szarok rátok, seggfejek! Ti szerencsétlen balf... – A mondat végére elcsapott egy kamion. A csapástól beleestem az út melletti hóba. Elsötétült körülöttem minden. Az utolsó dolog, amire emlékeztem, az az volt, hogy az ikrek sokkoltan és rémülten kiáltották a nevemet.

Egy órával ezután visszanyertem eszméletemet. A barna kanapémon feküdtem a pici TV előtt. Az ikrek sírtak a konyhában miattam, de nekem nem volt semmi bajom. Semmi nyoma nem volt az előző balesetnek. Sem egy karcolás, semmi. Több mint valószínű, hogy Connor meggyógyított, ezért nem vittek engem kórházba. Felemeltem fejemet a kanapéból, és néztem az ikreket, akik a konyhában sirattak engem.

- Ikrek, itt vagyok. Nincs semmi bajom – szólaltam meg kissé erőtlenül. Rögvest odainaltak hozzám.
- Istenem, Robi, jól vagy? – faggatózott Adam aggódva.
- Igen, jól vagyok. Nincs semmi bajom, Adam.
- Robi, annyira aggódtunk miattad! Többé ne csinálj ilyen hülyeséget. – Scott sírva átölelt. Tesójával együtt be voltak parázva.
- Jól vagyok, nyugi. Mi történt amúgy? – váltottam témát, mire Scott elengedett.
- Meglátogattunk téged, de te elmondtál minket mindennek, és kirohantál, majd elütött egy kamion – mesélte Adam szomorúan.
- Robi, miért mondtál el minket mindennek? Leszidtál minket, de mi nem tettünk semmit! – követelte az igazat Scott tudatlanul.
- Nézzétek, én... álmodtam valamit, és...
- Mit? Mit álmodtál, Robi? – kíváncsiskodott Adam.
- Hát, nem beszélnék róla szívesen, mert... nagyon égő... tudjátok... – dörmögtem szégyenkezve. – Azt volt az álmomban, hogy lefeküdtetek velem. Trevor kigúnyolt engem énekelve, miközben hasonmásokat csinált magából, aztán jöttetek ti. Scott letépte a ruháimat, te pedig viagrát adtál be nekem, majd lecumiztad a farkamat, végül pedig Scott a nyelvével szétnyalta a számat – vallottam be nekik őszintén. Kínos volt az egész, de az ikrek csak nevettek, és nevettek. Sőt, örültek, hogy ilyet álmodtam. Meg merném kockáztatni, hogy az ikrek a férfiak iránt is vonzódtak.
- Ez komoly? Tesó, ez nagyszerű! Bárcsak én is ilyeneket álmodnék! – röhögött Scott Adammel együtt.
- Robi, én a helyedben örültem volna neki! Haver, irigyek vagyunk rád! – heherészett Adam. Most már biztos voltam benne, hogy ők ketten homoszexuálisak.
- De hát ez nem buzis? Kizárt, hogy ez tetszett volna nektek – kételkedtem összezavarodva.
- Nem, ez nem buzis. Ez azt jelenti, Robi, hogy mi hárman ikrek vagyunk, és hogy szükséged van ránk! Adj egy ölelést! – jelentette ki Scott vigyorogva.
- Inkább nem – utasítottam vissza. Kicsit ki voltam ábrándulva belőlük.
- Robi, nem utálunk téged. Te vagy a legjobb barátunk! Nem változik meg rólad a véleményünk még a történtek után sem – bizonygatta Adam barátian, de én erre felkeltem helyemről.
- Nézzétek, sajnálom, hogy elhordtalak benneteket mindenféle seggfejnek, meg ilyesminek... Én nem akartam, de mostanában bazi nagy hülyeségeket álmodom! Ezeket az álmokat nem tudom normálisan lereagálni, értitek? – vettem egy nagy levegőt, megbánva tettemet. – Túlreagálom a dolgokat, és emiatt gyakran káromkodnom kell. Ne haragudjatok. Nem akartam, hogy megutáljatok.
- Robi, nem haragszunk rád. Mi mindhárman ikrek vagyunk, ugye tudod? – bocsátott meg Scott.
- Tudom, Scott, tudom.
- Ja, mi sohasem fogunk haragudni rád, bármit is teszel. Felejtsük el az előző eseményt, és béküljünk ki, oksi? – rukkolt elő az ötlettel Adam. Kedvesnek tűnt.
- Rendben, Adam, igazad van. – S azzal átöleltek. Nagyon erősen szorítottak. Levegőt is alig kaptam, de a lényeg annyi, hogy kedveltek, és ők tényleg a barátaim voltak. Szeretem az ikreket, ez az igazság!

Nem sokkal ezután felvettem magamra egy piros sportcipőt, egy fekete szövetnadrágot és egy szürke szövetkabátot, illetve egy kék kockás sálat is feltettem a nyakamra, mert egy kicsit akartam hipszter lenni. Na jó, csakis az ikrek miatt vettem fel ezeket a szövetruhákat meg ezt a sálat. Az ikrekkel mindig fiatalosnak éreztem magam. Nem is volt közöttünk olyan sok év. Az ikrek három évvel voltak nálam idősebbek, és ők az Y generációhoz tartoztak. Tényleg nem voltunk egy korosztály, de ezért jól kijöttem velük, mert mindhárman nagyon fiatalok és szépek voltunk. Szerintem egész elegánsak voltunk. A szövetkabát nekem jól állt, pedig ez a bátyám stílusa volt. James mindig is egy fekete szövetkabátba járt mindenhová, én meg egyszerűen öltözködtem, de amint Wintershore-ba kerültem, már hordtam bőrmellényeket, bőrkabátokat, bőrdzsekiket, ingeket és öltönyöket is, na meg rózsaszín pólót is vettem már fel magamra, pedig ki nem állhatom ezt a színt, mégis fiatalosnak látszódtam benne.

Ettől eltekintve végeztem az öltözködéssel. Az ikrek csináltak rólam egy fotót, hogy legyen egy új profilképem Lifeinvaderen. Igazuk volt. Kellett már valami új profilkép, sok likeot is kaptam rá. Meglepő volt számomra, hogy Gyuri, Mami és Truth is belikeolta. Nevettem rajtuk egy jót. Nem gondoltam volna, hogy pont tőlük fogunk likeot kapni.

Ezt letisztázva eltettem a telefont, majd követtem a barátaimat. Észrevettem, hogy a biztosító leparkolta a házamnál a piros Infernusomat. A gáz az volt, hogy az Infernus és a Vacca is csak kétszemélyes, ezért nem fértünk be volna mindhárman. Hál’ Istennek bajtársaim egy négyajtós szedánnal, egy piros Kurumával érkeztek el hozzám. Beszálltunk mindhárman. Scott volt a sofőr, Adam ült az anyósülésen, én pedig leghátul. Scott bekapcsolta a rádiót, melyből Gerry Raffertytől a Baker Street c. szám szólt. Mindnyájunknak volt egy barna napszemüvege, így felvettük őket, és ezzel vágtunk neki az utunknak.

Első tevékenységünk a reggeli volt. Aznap reggel még semmit sem ettünk, és éhesen voltunk már. Úgy gondoltunk, hogy megállunk egy CLF gyorsétteremnél. A kocsiból rendeltük meg, mert félő volt, hogy bent megismerik az ikreket a rajongóik. Csibehúsból és egyéb finomságokból álló menüt kaptunk. Kifizettük, és már hajtottunk is a következő célállomáshoz, de előtte megettük a kaját egy parkolóban. Az ínycsiklandozó hamburger és a sült krumpli megtette a hatását, nem beszélve a csibehúsról. Aprólékosan panírozták meg a húst, majd a panírral együtt megsütötték. Ropogós és ízletes volt. Mi több belemártottam a húst és a krumplit a ketchupba és a majonézbe.

Ezt megmagyarázva elvittek engem dartsozni, bowlingozni és biliárdozni. Remek társaságuk volt. Imádtam őket. Sajnos egyszer sem sikerült győznöm semmilyen játékban sem. Sokkal ügyesebbek voltak nálam. Habár nem is érdekelt ez engem igazán. Lényeg, hogy barátkoztam velük egy jót.

Ezek után legalább kettő-három óra telhetett el. Pontosan tizenkét óra volt. Visszainvitálódtunk a Kurumába, és gondolkodtunk, hogy mi legyen a következő teendő.

- Na, srácok, most hová megyünk? – informálódtam lelkesen.
- Nem is tudom. Te mit mondasz, Scott? – adta át a szót Adam a testvérének.
- Mondjuk, elmentenénk a GameAdrwingtonia rendezvényre. Úgyis ma fogják bemutatni az ATG 6 új DLC-jének a trailerét.
- ATG 6-nak van új DLC-je? Mi van? Ez komoly? – maradt tátva a szám.
- Aha. Ez egy sztoris DLC lesz! Új szigetet kapunk ebben a DLC-ben Vice Cityhez – válaszolt Scott derűsen.
- Azt a, srácok, menjünk már el akkor! – siettetem őket izgulva. Rendkívül izgatott lettem az új DLC miatt, tudniillik mostanában nem nagyon néztem a híreket a videojátékok körül.
- Menjünk, Scotty! Egy csomó 2016-os és 2017-es játékot fognak bemutatni az új konzolokra.
- Oké, menjünk akkor. – Scott a gázra taposott, hogy hamarabb elérjük a célunkat.

Félórányi utazást követően leparkoltuk az autót a Wintershore Aréna Pláza parkolójánál. Az Aréna Plaza Adrwington és egyben Közép-Európa legnagyobb bevásárlóközpontja volt. A plázát 2006-ban kezdték el építeni, és 2007-ben adták át. Az Aréna Pláza a kiskereskedelem-szórakoztatás-művészet hármasára építette fel üzletpolitikáját. A kiskereskedelmet a 64 000 m²-nyi bérbeadható üzlethelyiség (több mint kétszáz üzlet a legnívósabb márkák felsorakoztatásával) és a kétszintes, 11 000 m²-es Tefcoo hipermarket, a szórakoztatást a 3000 m²-es fantáziapark, a huszonhárom termes Cicumas City mozi és az IMAXEX mozi, a művészetet a képzőművészetre és antikvitásokra épülő művészeti galéria szolgálta. Emellett a pláza új világmárkák bevezetésével is népszerűsítette magát. Nekem és az ikreknek is tetszett ez a hely. Remek dolgokat lehetett itt venni, és annál talán nem is volt jobb dolog a kockák számára, hogy sok külföldi cég itt mutatta be a legújabb játékaik előzeteseit. Mindhárman kockák voltunk, és szerettük volna látni az ATG 6 legújabb DLC-jét. Baromi nagy volt a tömeg. Épp a nyitáskor értünk oda. Izgultunk az újdonságok végett, mert itt divatos ruhákat is lehetett kapni, de most minket az ATG jobban érdekelt.

Pontosan egy óra volt, mikor kinyitották a kapukat. Az emberek sikítva rohamozták el az épület belterét. Alig bírtunk megszabadulni az emberáradattól. Nagy nehezen beértünk mi is. Pár másodperc alatt elvitték az akciós videojátékokat és ruhákat. Sok kocka is volt a jelenlévők között, akik szintén az ATG 6 miatt érkeztek. Csak álltunk és ámultunk. Közben pedig a zsaruk és a biztonsági őrök már őrizetbe is vették a garázdálkodó fiatalokat. Eszméletlenül gyorsak voltak az események. Itt az általános forgatókönyv abból állt, hogy az emberek rohanva bejutottak a plázába, megvették az akciós termékeket, miközben páran szétverték egymást, és ezért a biztonságiaknak és a rendőröknek rendet kellett teremteni. Ebben a gigantikus sokadalomban elférni sem lehetett. A pláza monumentális volt, és a csődület ki is használta ennek előnyét.

Ezt követően nézegettük a videojátékokat a kirakatokban. Ott volt az ATG V és az ATG 6 is PS4-re. Nekem már megvolt az ATG 6, mert Elvis és Brendon odaadta nekem születésnapi ajándékként. Vicces, hogy az ATG 6 PS4-es kiadását kaptam meg tőlük, holott nincs is PS4-em, de most jónak láttam az alkalmat, hogy vegyek egyet, ugyanakkor a pénztárcámban nem volt elég pénz, és a tőzsdés lóvém a bankkártyámon volt rajta, azt meg nem akartam elcseszni egy konzolra. Legnagyobb meglepetésemre Adamnek és Scottnak temérdek lóvéja volt. Több mint kétmillió tnirof volt feltéve a kártyájukra, mert át kellett váltaniuk a dollárt tnirofra, mikor még Adrwingtonba jöttek Amberrel együtt. – Mi a f*sz? Mennyi pénzük van ezeknek? – futott át agyamon a gondolat sokkolt állapotban.

- Robi, vettünk egy PS4-et! – tájékoztatott Adam örvendező mosollyal.
- Mától ez hármunké lesz, Robi! Beköltözünk hozzád, és hárman fogjuk tolni az ATG-t! – Scott betette egy csomagba a konzolt kedélyesen.
- Ez az! Tesóim, mindig is egy PS4-ről álmodtam, erre ti vettetek nekem egyet! Köszönöm! – karoltam át őket baráti lojalitással.

Ez alatt az idő alatt megvettük az ATG V-öt, a Call of Army: Advancer Warfire-t, a Fieldbattle Easyline-t, a Payne Max 4-et, a Bunity: Creed Assassin's-et és a Kombater Mortaler X-et. És ha ez még nem lett volna elég, akkor vásároltunk ruhákat, nyakláncokat, napszemüvegeket és kajákat is. Jó sok zsozsót költöttünk el, de megérte, mert sok jó cuccal gazdagodtunk.

Az eseményt követően éppen az egyik boltból jöttünk ki, mikor belebotlottunk egy vörös hajú öregasszonyba. Kicsit duci volt. Egy kék pamutnadrágban és egy zöld pólóban tündökölt. A táskáját cipelte, mikor meglátott minket.

- Sziasztok, fiúkák, hát ti miről beszéltek? – tudakolt mosolyogva. Eléggé fürkészőnek látszott.
- Mi...? Semmiről... – nyögte ki Adam kacarászva. Meglepte őt is, hogy egy ilyen nő szólított le bennünket.
- Mi csak dumáltunk... a... – néztem rá az egyik plakátra, melyről egy meghívást olvastam le a Nemzeti Színházba. A darab, amit előadtak, a Bánk bán volt -, izé... a Bánk bánról beszéltünk.
- Nahát, a Bánk bánról beszéltetek? Tényleg? – csodálkozott el a néni. Boldog volt a hír hallatán. Mondjuk, az ikrek azt sem tudták, hogy mi az a Bánk bán, mert ők amerikaiak voltak, de én tudtam, mert már erről egyszer tanultunk a gimnáziumban.
- Igen, arról... – vágta rá a választ Scott sietősen.
- Ó, én sok mindent tudok ám a Bánk bánról. Elmeséljem nektek, fiatalok? – ajánlotta fel nyüzsögve.
- Nem, nem szükséges, hölgyem... – tiltakoztam, de ő erre mégis elkezdte nekünk mesélni.
- Én egy Wintershore-i gimnáziumban végeztem 1979-ben. Egy kórházban dolgoztam ezután – hadarta el. – Aztán van ez a Bánk bán. Tiborc a szegény parasztfiú, és Melindának meg kellett innia a poharat. Ezután a kórházban dolgoztam, majd az ötvenkettedik születésnapomon egy mezőn jártam. Rosszul lettem, és elájultam. Ekkor azonban Elvis Presley leszállt értem egy mentőhelikopterrel, és elvittek a mennyországba – regélte pezsegve. Alig bírtuk ki, hogy ne röhögjünk. Haláli volt ez az asszony.
- És mi történt ezután? – tudakolódott Adam nyerítve. Mi is elnevettük magunkat.
- Hát Tiborc a szegény parasztfiú és én a kórházban dolgoztam – szedte össze gondolatait, midőn mi szakadtunk a röhögéstől. – Aztán van az Árpád-ház. 1301-ben haltak ki, és voltak itt hunok és vadász, aztán halász, puskák, íjász és finnugor. Meg senki sem tudja, hogy hová temették el Pándor Setőfit. Sokan azt mondják, hogy Szerbiában.
- Hölgyem, mondjon még ilyen jó meséket! Haláliak! – Scott majd’ behugyozott a kacajtól.
- Aztán Tiborc a szegény parasztfiú. Ja, és Mária Sánta egy nagy k**va volt! Tizenhat gyereket szült, abból felnevelt nyolcat. – A mondat végét már hisztérikusan ordította, de mi még mindig csak röhögcséltünk.
- Néni, ajánlanék magának egy orvost. Szerintem elgurult a gyógyszere – viháncoltam hangosan, ámbár nem is igazán foglalkozott a beszólásommal.
- Ja, és ez volt a Bánk Bán. Amúgy tudom a Bánk bán dalát is. Elénekeljem? – Meg sem várta válaszunkát, már énekelt is a hamis hangjával. A polgárok csak néztek, hogy mi van ezzel az asszonnyal. Ámde ők is nevettek.

Mint száműzött, ki vándorol
A sűrű éjen át,
S vad förgetegben nem lelé
Vezérlő csillagát,
Az emberszív is úgy bolyong,
Oly egyes-egyedül,
Úgy tépi künn az orkán,
Mint az önvád itt belül.
Csak egy nagy érzés éltetett
Sok gond és gyász alatt,
Hogy szent hazám és hős nevem
Szeplőtlen megmarad.
Most mind a kettő orvosra vár,
S míg itt töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél
S elvész becsületem!

Hazám, hazám, te mindenem!
Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem.
Arany mezők, ezüst folyók,
Hős vértől ázottak, könnytől áradók.
Sajgó sebét felejti Bánk,
Zokog, de szolgálja népe szent javát.

Adrwingtoni hazám, te mindenem!
Te érted bátran meghalok,
Te Szent Adrwingtoni hazám!

Ekkortájt a népek tapsoltak és hahotáztak. Az anyó meghajolt mindenki előtt, mi pedig elmentünk kicsit messzebbre, hogy kinevessük magunkat. Soha az életbe nem röhögtünk még ilyen jót! Ez az asszonyság feldobta a napunkat! Gondoltuk, hogy ennél már nem lehet mókásabb a napunk, mindazonáltal tévedtünk. General McCarver lépett oda hozzánk.

- Ó, Dane, hát maga? – illetődött meg a tábornok, kezében a Call of Army: Advancer Warfire-vel.
- Tábornok, maga mit keres itt? – Hangom megdöbbenéssel keveredett.
- Ja, csak benéztem a feleségemmel, hogy megvegyük a Call of Army: Advancer Warfire-t.
- Értem. És hol a felsége?
- Hát épp ez az. Nem találom sehol. Amúgy hallotta, hogy mi történt tegnap?
- Nem, nem hallottam semmit – tagadtam le elharapva a szavak végét.
- Képzelje, ellopták a Green Goo-t. Don Percival vérdíjat tűzött ki a tolvajok fejére. El tudja ezt hinni?
- Azt a, ezt nem gondoltam volna. Durva – játszódtam meg magam, annak érdekében, hogy ne bukjak le.
- Nem tudja esetleg, kik voltak az elkövetőek?
- Hmmm... – Épp a válaszra készültem, de az ikrek megtették helyettem.
- Azok mi voltunk! – büszkélkedtek.
- Mi? Maguk voltak? – esett le az öregember álla.
- Nem, ez nem igaz. Az ikrek azt mondták, hogy nem ők voltak. Maga rosszul hall, tábornok! Ugye, ikrek? – magyaráztam ki a helyzetet heves szívdobogás közepette. Már megint izzadtam, mint a ló.
- Nem, Robi, nem értünk semmit. Most mi ez az egész? – tudatlankodott Scott.
- Robi? Álljon meg a menet. Magát nem Dane-nak hívják? – leplezett le McCarver gyanakodva.
- DE! Engem Dane-nak hívnak. Az ikrek azt mondták, hogy igen, én Dane vagyok. Maga nagyon rosszul hall, McCarver.
- Ez biztos? Én úgy hallottam, hogy az ikrek azt mondták, hogy magát Robinak hívják – zavarodott össze.
- Nem, maga félrehallotta! Magának rosszak a fülei!
- És ezek nem a múltkori ikrek? – tette fel a következő kínos kérdést.
- NEM! Ezek mások! – ordibáltam fülsértően. Nagyon nem akartam lebukni.
- Robi, egyedül csak mi vagyunk ikrek a csapatodban! Miről beszélsz? – vesztette el a fonalat Adam.
- Dane vagy Róbert, olyan érzésem van, hogy maga hazudik szándékosan.
- Hát akkor rosszul érzi. Én sohasem hazudok, tábornok – törölgettem az egyenruháját, hogy lenyugodjon. – Az ikrek azt mondták, hogy több ikerfivér is van a csapatomban. A tegnapi ikrek most otthon vannak, ezek itt újak.
- Valóban? Akkor én tényleg rosszul hallok. Elmegyek egy fülészhez. Köszönöm, hogy felvilágosított, Dane. Maga egy rendes fiú – veregette meg a vállaimat. – Mellesleg voltam egy szemésznél. Azt mondta, hogy én tényleg színvak vagyok.
- Látja, igazam volt. Menjen csak el nyugodtan egy fülészhez is. Meglátja, a fülével is gondok lesznek – kacsintottam neki.
- Ó, akkor megkeresem a feleségemet, és már megyek is. Köszönök mindent. Sziasztok! – Azzal pedig eltávolodott tőlünk.
- Ez mi volt? – puhatolózott Scott.
- Semmi, majd később elmondom. – Átkulcsoltam az ikrek nyakát és úgy mentünk tovább, de én előtte még hátranéztem egy picit. Láttam, hogy McCarver az előző hibbant Bánk Bános nyanyának volt a férje. Elmosolyodtam, majd visszafordultam az eredeti célom felé.
- Figyelem, öt perc múlva bemutatja a Popstar Games az ATG 6 legújabb DLC-jének az előzetesét a 69-es teremben. Siessenek, mert hamarosan kezdődik! – mondta be a legújabb fejleményeket egy férfi hangja a hangosbemondóból.

Miután értesültünk a hírről, rögtön nyargaltunk a terem felé. Nem volt nehéz megtalálni, mert a kockák gyorsabban szaladtak, mint mi, így elég volt követni őket. Amint beértünk, bezárták a kapukat, majd be is sötétítettek. A képernyőn egyszer csak megszólalt egy negyvenes férfi hangja, aki mesélt az életéről, majd a videóban azt is mutatták, hogy a gengszterek bankokat rabolnak és lövöldöznek a maffiával. Nagyot néztünk. A grafika fantasztikus volt! Annak ellenére, hogy ez egy DLC volt, mindenképpen megérdemelte az évszázad legjobb játéka címet! Mindenféle állatot mutattak. Voltak ott aligátorok és krokodilok, akik embereket zabáltak a mocsárban. Fel is vettük telefonra, meg képeket is csináltunk. Végül pedig kiírták, hogy ATG VI – Vice City DLC: 2016. december 6. Az összes néző sikoltott, és a Popstar Games nevét kiáltották. Éljenezték az ATG-t és a Popstart. Mindeközben a Popstar Games fejesei a DLC árát osztották meg velünk és információkkal láttak el bennünket.

Több órával ezután mindenféle játékot kipróbáltunk. A Popstar engedte, hogy élőben játsszuk végig a demót. Felváltva csináltunk meg. Első körben én, másodikban Adam, harmadikban pedig Scott próbálhatta ki. Számomra az egyik legjobb élmény az volt az egészben, hogy az ikrekkel és a fejlesztőkkel csináltunk közös képeket és selfie-ket is készítettünk. Sok olyan képem volt, amin én selfie-ztem az ikrekkel. Legalább voltak róluk képeim. Az örök fiatalságot jelképezték az ikerpalánták a személyiségükkel, és ez nekem sokat jelentett.

Befejezésül beesteledett. Elfáradtunk, ilyen módon elmentünk megvacsorázni a büfébe. Pizzát ettünk mindhárman. Társalogtunk, fotózgattunk és sört is ittunk, csakhogy egy szempillantás alatt a jókedvet depresszió és stressz váltotta fel.

- Nézzétek, ott vannak az ikrek! – kiáltott fel Mrs. Thornhill a büfé folyosójáról.
- Mrs. Thornhill, gyorsan, fotózd le az ikreket! – parancsolta Nigel, odasuhanva az ikerpalántákhoz egy csomó tinilánnyal egyetemben.
- Várjatok, hagyjátok az ikreket! Ők is emberek, ne bántsátok őket. Értsétek meg, nagyon rossz sztárnak lenni! Az ikrek nem érdemlik ezt meg! Ne zaklassátok őket, mert ők is emb... – Be se tudtam fejezni a mondatot. A lányok ellöktek engem az ikrektől. Keresztültapostak rajtam.

Az ikrek természetesen élvezték ezt a kényeztetést, mivelhogy levetkőztették őket, és simogatták az izmaikat, mi több Mrs. Thornhill és Nigel kaphattak autogramot és egy csókot az arcukra az ikrektől. Mély irigység és fájdalom fogott el akkor. Át kellett élnem, hogy azokat az embereket, akikért a legjobban rajongok a világon, elvették tőlem. Néztem, és csak néztem ezeknek a kurváknak a reakcióját, és a két öreg viselkedését is. Ezek a seggfejek tették tönkre az ikrekkel a barátságomat. Azt hittem, hogy rájuk fogom küldeni Connort, hogy nyírja ki az összes férget, de nem tettem. Rájöttem, hogy nem ér ez annyit. Megutáltam mélységesen az Y generációt. Megpróbáltam egy idősebb generációval barátkozni, mondván, hogy ők nem fognak engem lenézni, mint a Z generáció tagjai, de tévedtem. Az Y generáció is ugyanolyan szar, mint a Z! Sőt az X generáció is szar, meg mindegyik...! Elbőgtem magam. Zokogtam a kijáratnál, kezeimben a PS4-et és a videojátékokat tartottam egy csomagban. A PS4 volt a csomagban, a játékok pedig egy szatyorban. Megfogtam a telefonomat, és írtam egy SMS-t az ikreknek, mondván, hogy hazamegyek, mert elfáradtam. Hozzátettem utólag, hogy hazaviszem a PS4-et és a játékokat, merthogy nálam biztonságban lesznek. Ha akarják, akkor majd átjönnek, és elviszik, mert nálam lakni nem fognak, az biztos!

Végezetül elsétáltam a korom sötétben egy buszmegállóhoz, és miközben vártam a buszt, rágyújtottam. Vettem magamnak egy cigarettát és egy öngyújtót a pláza kijáratánál. Életemben elsőnek akkor gyújtottam rá. Elszívtam a cigit. Füstös volt és köhögtem is tőle, de ez nem érdekelt annyira, mert a méregtől és az indulattól nem éreztem a füstöt. Bevallom, felemelő volt elszívni. Olyan volt, mintha megnyugodtam volna, de aztán megérkezett a busz. A megmaradt picike csikket bedobtam a hóba, majd felszálltam a buszra, és otthon már aludtam is az igazak álmát, miután a vásárolt tárgyakat a kanapémra tettem a PS4-gyel kiegészítve.

Az idő megy tovább, semmi sem változik...

[NikitaDragovich]

FIGYELMEZTETÉS: Az alant látható fejezet erős erotikus és szexuális tartalmat foglal magában! (Néhol erős erekciót okozhat) 18+ felettieknek ajánlott!

Na, ezt is megírtam! Végre Felícia és Róbert egymásra fognak találni, s egy testté lesznek!
Már vasárnap megírtam ezt a fejezetet, de csak most volt időm kitenni. (Remélem, mindenki érti, hogy mit akartam szimbolizálni ezzel a két hangulatjellel.)
Olvassátok!

2. Véletlen találkozás: A szürke hatvankilenc árnyalata
Másnap kissé morcosan keltem fel. Még mindig ideges voltam az ikrek miatt. Úgy éreztem, hogy az ikrek nem is a barátaim. Azt hittem, hogy ők szeretnek engem, de tévedtem. Sohasem lesznek igazi barátaim. Engem mindenki utál! – gondoltam magamban, miközben a konyha felé vettem az irányt. Kivettem a hűtőből tejet és a szekrényből gabonapelyhet. Egy gömb alakú tányérkába beleszórtam a pelyhet, és ráöntöttem a tejet. Lassacskán elkezdtem enni a reggelimet, mialatt Trevoron és az ikreken járt az eszem. Már megint ugyanazt álmodtam, mint tegnap, sőt egy nap múlva találkoznom is kellett Juliettel az IAA épületénél. Szóval, igen. Kivoltam már idegileg. Gyomorgörcsöm lett. Bántott a lelkiismeretem. Nem mertem neki elárulni az igazat. Féltem a következményektől. Ha Liza nem lett volna terhes, én már régen kidobtam volna. Igazából közömbös lett nekem. Nem tudtam őt úgy szeretni, mint legelsőnek. Megcsalt és hazudott is nekem. Noha csalódtam Lizában, egyre jobban Julietet és Felíciát kezdtem el szeretni. Picsába. Milyen érzéseim vannak nekem? Felícia tíz évvel idősebb nálam. Ő egy teljesen másik generációhoz tartozik. Kisgyerek vagyok az ő szemében! Mégis ott van Juliet. Ő egyidős velem, de félek, hogy megutál Liza miatt. Most akkor kit szeressek? – futott át agyamon a gondolat, mielőtt Connor megzavart volna.

- Már nem azért, de nem gondolod, hogy mással kéne foglalkoznod? – szólt hozzám Connor kioktatva.
- Miről beszélsz, Connor? Milyen mással? – kérdeztem tőle, megemésztve a gabonákat.
- Arra gondolok, hogy meg kéne mentened Leandrost Boltontól, meg kéne ölnöd Hakyékat és be kéne fejezned a maradék rablást.
- Kopj le, Connor! Ne te mondd meg nekem, hogy mit csináljak! Ez most fontosabb nekem. Holnap találkozom Juliettel. El kell neki mondanom az igazat, érted? – álltam ki igazam mellett sértődékeny hangnemben.
- Úgysem leszel képes rá. Nem fogod neki elmondani, mert nincs erőd hozzá.
- Ó, igen? Tudod, mit? Holnap elmegyek hozzá, és elmondom neki.
- Majd meglátjuk – vállat vont, mire kiszürcsöltem a tejet a tányérból. – És most mit fogsz csinálni ebben az egy napban?
- Elmegyek Trevorhoz a kórházba. Meglátogatom. Bocsánatot kell tőle kérnem, amiért megvertem őt. Szegény egyik rablásban sem vehetett részt. Talán a harmadik rablásra kiengedik őt, és majd segít nekünk.
- És ha meglátogattad Trevort, mit fogsz csinálni utána? – kíváncsiskodott.
- Nem mindegy az neked? – szóltam neki vissza flegmán.
- Nem! Ha nem érsz el idő előtt az Obszervatóriumhoz, mindketten meghalunk.
- Van még egy-két évem ahhoz – feleltem egyhangúan.
- Hamar elmegy az az egy-két év. Ajánlom, hogy siess. Beszélj Trevorral, és kezdj el csinálni valamit. Mondjuk, menj el Boltonhoz.
- Azt se tudom, hogy hová vitték Leandrost, Connor!
- Lester tudja.
- Majd megkérdezem tőle, de előtte Trevorral kell beszélnem. – A mondat végére a szekrényemhez mentem, ahol felvettem ruháimat.

Miután felöltöttem egy barna bakancsot, egy kék farmert, egy lila pólót és egy fehér koreai stílusú vékony kabátot, megindultam a kórházba. Beszálltam a piros Infernusomba, de előtte felhívtam Franklint, hogy megtudjam, hogy Trevort melyik kórházba és azon belül melyik kórterembe vitték. Leírtam egy papírlapra a címet, majd letettem a telefont. Közben figyelmes lettem rá, hogy Adam írt nekem egy SMS-t. Elolvastam hát.

- „Szia, Robi! Bocsi, de ma nem tudunk átjönni hozzád a PS4-ért, mert Amber nem engedi nekünk. Tegnap túl sokáig voltunk a plázában, és most neheztel ránk. Remélem, megérted. Amúgy hogyhogy leléptél tegnap este? Történt valami, tesó? - Adam”

Nem írtam vissza Adamnek; nem érdemelte meg a tegnapi végett. Bánatos voltam, és féltem, hogy Trevor utálni fog, ha meglát, DE nem érdekelt, meg kellett látogatnom őt, mert neki is tudnia kellett Connorról.

Ezt megmagyarázva rátapostam a gázra. Feltettem magamra a barna napszemüvegemet és egy cigit is elszívtam, hogy jobban érezzem magam, no meg a rádióból épp Alicia Keystől és Kendrick Lamartól az It's On Again szólt. Imádtam ezt a számot! Hirtelen Felícia és Axel jutott róla eszembe, nem tudom, miért. Maximális hangot adtam rá. Connort nem zavarta, csak ült mellettem és nézett ki a fejéből.

Ettől eltekintve elértem a Szent Johnny Kórház elé. Leparkoltam az autót, de előtte feltettem csengőhangként az iFruitomra az It's On Againt. Annyira tetszett nekem ez a nóta, hogy rátettem a fekete fülhallgatót a fülemre, s úgy mentem be az épületbe. Ez a kórház barna téglákkal volt kirakva. Nem volt olyan nagy. Korábban ez egy gyárépület volt, melyet felújítottuk a szovjetek távozása után. Nem szerettem túlságosan a kórházakat. Mindig az öregség és a halál jutott róluk eszembe. Semmi pénzért nem dolgoznék egy kórházban. Az orvosokat meg egyszóval utálom. Csak a pénz kell nekik. Felőlük meg is halhatsz, ők azt leszarják. Nagyanyámat is leszarták, és meg is halt miattuk, jóllehet a rák is megtette a hatását, de részben azért a dokik is felelősek voltak! Az adrwingtoni egészségügy egy kalap szar!

Ezt letisztázva beléptem. Elmondtam a recepciósoknak, hogy meglátogatnám Trevor Philipset. Megadták az engedélyt. Nem tudom, mi ütött belém ekkor, de én táncolva mentem fel az emeletre. Annyira beleéltem magam a dalba, hogy táncolnom kellett. Az emberek és a doktorok csak nézték, hogy mi van velem. Valójában ezzel kigúnyoltam az egészségügyet. Leégettem őket a táncikálásommal. Na jó, magamat égettem le ezzel, de legalább kicikiztem őket. Még hangosan is énekeltem, így rám szóltak az ápolók, hogy fogjam be a pofámat. Komolyan mondom, szó szerint azt mondták, hogy fogjam be a pofámat. Annyira bedühödtem, hogy Connorral fellöktem őket. Nekicsapódtak a falaknak. Nevettem rajtuk egy jót, belépve Trevor kórtermébe.

Trevor látszólag aludt. Levettem a napszemüvegemet és a fülest is. Leültem elé egy székre, és néztem őt. Még mindig be volt kötve, de már jobban nézett ki. Hoztam neki egy szép virágcsokrot ajándékként. Betettem egy vázába. Illatos volt. Harmonikus érzéseket keltett bennem. Az egész környezetet megváltoztatta. Kellemetlen szagok voltak bent, ezért szellőztettem. Kinyitottam a piszkos ablakokat. Friss levegő szelte át az egész szobát. Ezek a mocskos nővérkék még erre sem voltak képesek. Lusta disznó mindegyik...! Eközben Trevor felébredt.

- Szia, Trevor. Gondoltam, meglátogatlak – köszöntöttem kedvesen. Visszaültem a székemre.
- Te?! Mit keresel itt?! Nem a buszi ikerpalántákkal kéne lenned? – mérgelődött indulatosan.
- Nyugi, Trevor, nem akarlak bántani. A barátom vagy – nyugtattam, de erre ő tovább kiabált velem.
- Takarodj el! Megvertél, te mocsok! Hülye f*sz...
- Trevor, nyugi, már megbántam, haver. Nézd, lelkiismeret-furdalásom van miattad, mert... – magyarázkodtam, de Trevor nem engedte meg, hogy befejezzem.
- TAKARODJ EL! – kiáltott fel. – Patricia, Patricia, Patricia! Meg akarnak engem ölni, segítség!
- Trevor, dehogy akarlak megölni! Maradj már! – csillapítottam, azonban Patricia befutott az ajtón. A vécéről jött ki. A megszokott ruháiban tündökölt: egy kék póló, rózsaszín felső, rózsaszín nadrág, fehér cipő és a nyakában egy rózsafüzér. Haja barnásvörös és göndör volt.
- Róbert, távozzon azonnal! – szólított fel a hátam mögött Mrs. Madrazo felkavartan.
- Mrs. Madrazo, csak meglátogattam Trevort. Nem akarom őt bántani! – fordultam feléje, midőn védtem álláspontomat.
- Azt mondtam, távozzon! Távozzon, amíg szépen kérem, Róbert! – figyelmeztetett hűséget tanúsítva Trevor iránt.
- De nem érti, hogy nem akarom bántani Trevort? Patricia, engedje meg, kérem. Megbántam a tettemet. Szeretnék bocsánatot kérni Trevortól és Öntől is – könyörögtem neki szelíden, de nem hallotta meg kérésemet.
- Sohasem bocsátunk meg magának. És most távozzon!
- De... – dadogtam.
- Semmi de, Róbert! Szólok a biztonságiaknak, ha nem megy el.
- Szóljon – válaszoltam kihívóan, odalépve Trevorhoz, aki csak jajgatott. – Mutatni szeretnék valamit, Trevor. – S azzal rátettem kezeimet a sebeire, melyeket zöld szín ölelt körbe. Szemeimet zöldesség lepte el. Egy szempillantás alatt begyógyultak a sérülések, köszönhetően Connornak.
- Te mit csináltál? – kérdezte Trevor megkönnyebbülve, bár a hangja még mindig tompa volt.
- Meggyógyítottalak. Még ma visszatérhetsz a csapatba. Megcsináltunk eddig két rablást. Kiraboltunk egy bankot és megloptuk a Merryweathert – tudósítottam a történtekről. Trevor csak hallgatott.
- Azt akarom, hogy távozz! – Patriciából szinte csepegett a méreg. Óvatosan figyeltem az asszonyt. Még csak rá sem néztem. Nem vettem tudomást a jelenlétéről.
- Ég veled, Trevor. – Csókot leheltem Trevor homlokára, majd feltápászkodtam. Már lassan az ajtónál jártam, mikor Mrs. Madrazo megállított.
- Róbert!
- Igen? – fordultam meg. Patricia mélyen nézte az arcomat.
- Egy nap te is egy kórházban fogod végezni, mint Trevor! Veled kellett volna megtörténnie ennek! – A nő sírva fakadt. Remegett a zokogástól. Nem törődtem vele igazán. Kiléptem az ajtón.

Nem sokkal ezután már a kijáratnál voltam. Kezeim a kapu kilincsén voltak, amikor visszafordultam. Egy fiatal lány szólított meg. Egy fekete felsőt, egy fekete harisnyanadrágot és egy szintén fekete női bakancsot viselt. Hosszú, fekete haja volt. A frufruja egyenesen le volt vágva. A mosolya és a zöld macskás szemei elvarázsoltak. Az arca, az ajka és a kedves mosolya bearanyozta a napomat. Az én drága Felíciám volt az, életem egyik legnagyobb szerelme. Elérzékenyültem és elpirultam, mikor belenéztem vadító szemeibe. Lélegzetelállítóan nézett ki. Egy éve nem láttuk egymást, és már nagyon hiányzott. Egyem meg. A világ legszebb csajszija marad ő nekem örökké! Szívem szerint megzabálnám és kényeztetném is! Még most is szeretem őt, hiába vette el feleségül Axel.

- Szia, Robi!
- Felícia... hát te...? – akadoztam meg tátott szájjal. Elvörösödtem. Istenemre mondom, állt a pöcsöm, mint a cövek!
- Annyira régen láttalak, Robi! – Felícia átölelt szorosan.
- Ó, bébi, annyira hiányoztál. Nagyon szép vagy! – dicsértem meg, miközben öleltük egymást. El sem akartam engedi őt. Alig ért fel engem, mert ő százötvenkilenc centi volt, én meg kétszáztíz.
- Mi járatban erre felé, Róbert? – kíváncsiskodott Felícia vidáman. Belemosolygott az arcomba. Hevesen dobogott a szívem.
- Izé... hát tudod... az egyik barátomat látogattam meg... és erre találkoztunk... – kapkodtam levegőért az izgalomtól. – Istenem, k**va jól nézel ki! – Újfent ölelkeztünk.
- Te is jól nézel ki. Elegáns vagy. Tetszel – kacsintott, mire megnyalta a bal fülemet ölelkezés közben. Azt hittem, hogy ott helyben a mentő fog elvinni, annyira nagy volt az erekcióm.
- Ó, Felícia... Életem... Imádlak... – böktem ki elélvezve. Még mindig a fülemet ingerelte, csakhogy hamar abbahagyta, mert megmarkoltam a seggét, és zavarba jött. Egyből elengedett.
- Mit szólnál, ha... kint beszélgetnénk egy kicsit? – tette fel a csábító ajánlatot romantikusan. Kicsit hadart a seggfogás miatt. El is volt pirulva.
- Az nagyszerű lenne – értettem egyet, követve őt az udvarra. Egész idő alatt a fenekét néztem.
- Nos, hogy vagy, Robi? Már régen találkoztunk – érdeklődött derülten.
- Nagyon jól vagyok, főleg, hogy láttuk egymást. Na, és te? – viszonoztam kedvességét.
- Hát, azt leszámítva, hogy Axel még mindig nem tért vissza, és hogy egy kórházban dolgozok, jól vagyok.
- Hogyhogy feljöttél Wintershore-ba? – tudakoltam meglepetten.
- Ajánlatot kaptam ápolónőként. Gondoltam, elfogadom, bár lehet, hogy vissza kéne mennem Amerikába a szüleimhez.
- Aha. Tesóiddal mi van?
- Ők is jól vannak. Otthon vannak a szüleimmel, csak én jöttem vissza Adrwingtonba. Szerintem karácsony előtt felmondok, és hazarepülők Amerikába – mesélte, miközben sétálgattunk az udvaron.
- Szerintem is menj el ebből a szar országból, Felícia. Nagyon rossz itt az egészségügy. Nem becsülnek meg téged. Az előbb például leordítottak az ápolók, mikor az egyik barátom kórtermét kerestem. Jót tenne neked, ha elmennél ebből a szarságból – tanácsoltam neki bölcselkedve.
- Tényleg nem becsülnek meg. A kollégáim rohadékok, az egyik például felajánlotta, hogy fizetni fog nekem, ha leszopom őt.
- A rohadék! Melyik volt az? Agyonverem! – kiabáltam dühösen.
- Nyugi, nem kell. Leállítottam a szemetet. Ne foglalkozz vele. Már nem mer hozzám szólni.
- Felícia, menj el erről a helyről. Félek, hogy bántani fognak téged itt – biztattam aggodalmaskodva.
- Nem fognak, mert tudom, hogy te megvédesz.
- Ez csak természetes. A legjobb lánybarátom vagy. Nem hagyom, hogy bántsanak téged, Felícia!
- Amúgy tudsz valamit Axelről? – váltott témát szomorkásan.
- Sajnos nem tudok róla semmit. Sajnálom – éreztem együtt vele.
- Csak tudod, már négy éve nem láttam őt, és kezdem azt érezni, hogy sohasem fog visszajönni – szomorkodott. Letörtnek nézett ki.
- Nyugi, visszajön. A remény mindig veled lesz, Felícia – adtam neki erőt baráti lojalitással.
- Nem, nem fog. Lehet, hogy már régen meghalt.
- Nem halt meg, hidd el nem! Múltkor hallottam, hogy Ronald beszélt vele telefonon. Nincs semmi baja, hidd el.
- Tudom, már mondat nekem Lifeinvaderen a születésnapomkor. Azóta nem hallottál róla semmit?
- Semmit. Ron ott volt a születésnapi partimon, de nem kérdeztem őt Axelről, de ha látom, mindenképpen beszélek vele!
- Ja, boldog születésnapot, Robi. Bocs, hogy nem jöttem el a partidra, de akkor még nem tudhattad, hogy én is a fővárosban vagyok – sajnálkozott lelkiismeretesen.
- Semmi baj. Amúgy is felköszöntöttél Lifeinvaderen. Szóval nem haragszom. Rád nem is tudnék haragudni – bocsátottam meg neki elandalodva.
- Egyébként mik történtek veled mostanság? Hallottam a hírekben majdnem két hónapja, hogy megtámadtad a Parlamentet. Nagyon aggódtam miattad.
- Tudod, van ez a pedofil Haky, akiről meséltem neked. Megölte a mesteremet, Achillest. Felgyújtotta a bázisunkat, Achilles pedig bennégett. Aztán az egyik barátomat, Leandrost elrabolták. Levágták az ujjait Hakyék. Utána pedig találkoztam egy rendőrrel, László Hillerrel. Nagyon jó barátom lett. Rengeteget beszélgettem vele, csak sajnos az egyik barátját, Romant elrabolta a maffia, és pénzt követeltek Hillertől. Megszereztem a pénzt, elmentünk a találkára, csakhogy a maffia megtámadott bennünket. Megöltem Ifjabbik Jon Gravellit, de Roy Zito elmenekült, és azóta nem is láttam – tartottam szünetet. – A történtek után bosszúból megöltem a Pavano családból két fontosabb tagot, Arthur Zapullát és Mario Venturellát, majd el is raboltuk Mary Valvona fiát, mert elrabolták László egyik szövetségesének, Phil Bellnek az unokaöccsét, Frankie Gallót. Egy találkozón akartuk odaadni Valvonának a fiát, aki Frankie-t adta volna vissza, de az egész egy csapda volt. Haky emberei, Ancelotti maffiózók és FIB-ügynökök megtámadtak minket. Valvona megölte Frankie-t, majd a fiával együtt megpróbált megszökni. Én és László meg akartuk állítani őket, de Valvona megölte Lászlót.
- Ú, ez nagyon durva. Sajnálom – hajtotta le fejét.
- Hát igen, az. Lászlót eltemettük ezután, és bosszút esküdtem. Megfogadtam, hogy megölöm a maffiát, de még nem volt rá alkalmam, mert éppen egy csapattal rablásokat csinálok. Eddig kiraboltunk egy bankot és megloptunk egy katonai milíciát, a Merryweathert.
- Hát te voltál az? Te raboltad ki a Wintershore-i bankot és a Merryweathert? – csodálkozott el a hírek hallatán.
- Igen, én. Miért ilyen meglepő ez?
- Hát, mert... Nem gondoltam volna, hogy ezeket te követted volna el... Ezekkel a bűncselekményekkel volt tele az internet, és most nagyon meglepődtem, hogy te voltál az elkövető.
- Nézd, én nem akartam gyilkos lenni, de egyszer mit csináljak, ha rengetegen akarnak megölni? – vallottam be őszintén, kiállva jogaim mellett. Közben elértük az autómat. Mindketten megálltunk, és néztük egymás szemeit. – Ne haragudj. Nem akartam, hogy csalódj bennem, Felícia.
- Nem haragszom. Megértem. Nem tehetsz az egészről. Meg kell védened magad az ellenfeleidtől.
- Úgy van. Tudod, elég sokan akarnak megölni. Ott van a KG Team Gang, a Madrazo Kartell, a Merryweather, a Cigány Maffia, a törökök, a triádok, aztán a Rascals és a Crushers banda is, sőt a Bell maffiacsalád, az Ancelotti maffiacsalád, a Pavano maffiacsalád, a Gambetti maffiacsalád, a Denaro maffiacsalád, a Bolton maffiacsalád, és ha minden jól fog alakulni, akkor még a Messina és a Lupisella is. Mi több egy csomó korrupt zsaru a halálomat akarja az United Adrwington Especiától. Szerinted milyen érzés nekem így élni? És ha ez még nem lenne elég, akkor depressziós is vagyok újból – közöltem vele feszülten.
- Depressziós vagy? Hogyhogy? Mi történt, Robi? – Felícia hangja aggodalommal és sajnálattal keveredett. Teljesen beleélte magát a helyzetembe.
- Áh, nem beszélnék róla szívesen. Visszatért egy olyan személy az életembe, akit a pokolba kívánnék legszívesebben, és van még egy dolog, de ezt inkább nem mondom el...
- Robi, mondd el! A legjobb fiúbarátom vagy. Tudnom kell erről! – kérlelte, hogy megvigasztalhasson.
- Nem hiszem, hogy érdekelne téged.
- Dehogyisnem! Érdekelne, mert fontos vagy számomra – bizonygatta, megszorítva kezeimet. Zavarba jöttem. – Fontos vagy számomra, Robi. Magányos vagyok már négy éve. Nem engedlek el sohasem, szépfiú!

Felícia közelebb hajolt, miközben ajkára ráharapott, hogy jobban elcsábíthasson. Egyik kezével simogatta a nyakamat, a másikkal pedig a hátsómat. A szívem erősen kalapált. Arcomat vörösség borította el. Nem tudtam, mit csináljak. Nem akartam visszautasítani egy ilyen kapcsolatot, úgyhogy hagytam magam. Csókolóztunk. Megtörtént. Ajkai finoman sugallták a szerelmet és a boldogságot. Felszabadultunk mind a ketten. Erre vártunk már egy éve, s megtörtént. A nyelvünket is belevittük a játékba. Felícia a nyelvét belevezette a számba. Rögtön merevedés kapott el. Nem akartuk abbahagyni. Nyelvünk több alkalommal is összeért. Nyálasak voltunk már. Annak ellenére, hogy ez volt az első csókunk, tele volt szenvedéllyel és erotikával. Az biztos, hogy legalább két-három percig smárolhattunk megállás nélkül. Ezt a nyelves puszit semmi sem tudta megszakítani. Sokáig el sem engedtük egymást. Szerelmesek voltunk, és baromira élveztem Felícia nyelvét. Nyálaink kicserélődtek. Egybefolytak szerelmünk által termelt nyálkák. Ő is meg én is mostunk rendszeresen fogat, ezért semmiféle kórokozót vagy bacilust nem kaphattunk el. Tiszta volt Felícia lehelete. Olyan volt, mintha egy angyal csókolt volna meg. Lehelete mentolos és ínycsiklandozó volt. Talán a kukacom örülhetett a legjobban. Élvezte ezt a szeretgetést. Sok spermát termelt, hogy beleeresszem Felíciába.

A továbbiakban befejeztük a szerelmeskedést. Elengedtük egymást. Néztem zöld szemeit, ő pedig az enyémet. Mosolyogtunk egymásra. El voltam pirulva totálisan.

- Wow, ez... ez... aztán igen... ez klassz volt... – andalodtam el érzelgősen. Meg sem hallottam Felícia beszédét. A szerelem megbénított. El voltam szállva magamtól. A világot rózsaszínben láttam.
- Mit szólnál mondjuk, ha ma este feljönnél a lakásomba? Főznék neked valamit. Nos? – ajánlotta fel kecsegtetve. Nem tudtam válaszolni. A csók hatása alatt voltam. – A hallgatást igennek veszem. – Belenyúlt a farzsebembe, kivéve a telefonomat, melybe beleírta a telefonszámát. – Majd felhívlak este, mikor már kész lesz a vacsora. Megmondom majd a címemet is.
- Felícia, szeretlek – nyögtem ki elepedve.
- Estére vágd le a szakálladat, különben csúnyán megbüntetlek, szőröske. – Bekapta a számat. Beszippantotta. Olyan volt, mint egy porszívó, mikor felszívja a szemetet. Annyira nagy volt már a hímvesszőm, hogy már lassan kezdtem elélvezni, de ekkor ő megállt. Eltávolodott tőlem. – Akkor este várlak. Szia. – Utolsó kenetként küldött egy csókot a levegőből, mire én ráestem az Infernusom motorháztetejére. Felícia csak nevetett, és elment. A popsiját néztem, miként távolodott el tőlem.
- Te tiszta hülye vagy – nevetett fel Connor.
- Szerelmes vagyok, Connor. Szerelmes...
- Gyere, felsegítelek. – Connor megemelt, de az emberek engem figyeltek. Nem értették, hogy most mi történt. Nem tudták felfogni, hogy kihez beszélek, és hogy ki segített fel. Elfutottak félelmükben, de én nem foglalkoztam ezzel. Beültem a kocsimba, és elhajtottam hazáig.

Ekkortól fogva hazaértem. Repes voltam az örömtől. Nem csináltam mást, minthogy az interneten olvastam a telefonomról, hogy hogyan kell jól csókolni, és hogy milyen szexpózokat érdemes használni, sőt megszabadultam a szakállamtól. Levágtam egy borotvával. Elöntött a vágy. Most egy darabig nem is foglalkoztam Axellel és Juliettel. Fontosabb volt Felícia számomra. Ágyba akartam vinni. Ha nem lett volna Axel, még gyereket is nemeztem volna Felíciának, hiába a tíz év korkülönbség. Ezen kívül játszottam sokat PS4-en az új játékokkal, és az ikreknek meséltem Felíciáról Lifeinvaderen keresztül. Nem voltam már mérges az ikrekre. Felíciám elvette az indulatot és a haragot belőlem. Egyszóval: meggyógyított angyali csókjával. Az ikrek örültek, hogy hamarosan újból szexelni fogok egy másik nővel, mi több ők is folyton szexeltek össze-vissza. A plázában például egy csomó tinit keféltek meg, köztük Nigelt és Mrs. Thornhillt is, bár ők nem voltak tinédzserek, csak megszállott öreg fanatisták. Amber persze erről semmit sem tudott. Megígértem nekik, hogy nem mondom vissza ezt Ambernek, de akkor ők sem árulhatják el Lizának Felíciát és Julietet sem, illetve ha a rajongóikkal beszélgetnek, akkor nem fognak levegőnek nézi, mint tegnap.

A nap folyamán beesteledett. Felícia elküldte a címét. Ugyanazt a ruhát viseltem, mint reggel. Felícia mondta, hogy ne öltözzek ki. Jöhetek utcaiban is. Ezután az Infernusommal elmentem a LoveSex hotelhez, merthogy Felícia ott lakott. Leparkoltam a járművet a hotel parkolójában, és egy rózsával, valamint egy finom borral fellépcsőztem drágámhoz. A hatvankilences lakosztályban lakott. Mielőtt becsöngettem volna, váltottam pár szót Connorral.

- Connor, figyelj, ne rontsd el az estémet, kérlek! Ne csinálj semmi hülyeséget! – intettem óva aggályok közepette.
- Nem fogok, Rómeó. Viszont akkor legközelebb nem fogod ilyen baromságokkal tölteni az idődet, oké? Ma például nem csináltál semmit, csak kockultál meg chateltél az ikrekkel.
- Rendben, köszi. Ugye nem lesz kínos neked, hogy amikor én Felíciával szexelek egy ágyban, addig te csak nézni fogsz minket? – gúnyolódtam burkoltan.
- Mi mást tehetnék? Végig kell néznem és hallgatnom, de nem foglak megzavarni benneteket, majd Axel úgyis ad a fejedre miatta! – szidott meg. Különösebben nem érdekelte, hogy előbb kigúnyoltam őt.
- És ha Axel már meghalt? Felícia nem lehet örökké magányos!
- Nem halt meg, nyugodj meg. Hamarosan megismered őt. Látom előre.
- Jól van. Na, akkor légy jó, és semmi hülyeség, oké? – Becsöngettem. Felícia ajtót nyitott. Ő is ugyanazokat a ruhadarabokat hordta, mint reggel, csak most ki volt rúzsozva.
- Szia. Örülök, hogy eljöttél – üdvözölt, beengedve a lakásába. Szép otthonka volt. Gyönyörű virágokkal, barna bútorokkal és díszes tájképpel tele. Volt egy fürdőszoba, egy nappali, egy konyha és még egyéb mellékhelyiségek. Jól élt ahhoz képest, hogy Adrwingtonban szegénység volt. Még egy nagy plazmatévével is rendelkezett. Szép.
- Ezt a vörös rózsát neked hoztam, Felícia. Illik hozzád. Hasonló a rúzsod színéhez. Kiemeli a szépségedet.
- Ó, nagyon szépen köszönöm! – Csókot lehet ajkamra lágyan. Ez volt, hogy harmadjára smaciztunk, de most sokkal rövidebb volt, mint a másik kettő. Legalább rúzsos lett a csóktól egy picikét a szám. – Látom, levágtad a szakálladat. Most kevésbé foglak megbüntetni.
- És mi lesz a büntetésem? – tájékozódtam vigyorogva, majd letöröltem a számon lévő rúzst.
- Majd meglátod – harapott egyet a levegőbe, betéve egy zöld vázába a rózsát.
- Mit főztél ma estére, bébi? – puhatolóztam, miközben követtem őt a megterített barna asztalhoz. Két tányér és két borospohár volt rajta néhány szalvétával és két illatos gyertyával.
- Rakott krumplit – kacsintott. Tudta, hogy ez a kedvencem.
- Ó, azt szeretem. Az jöhet – mosolyodtam el.
- Kihozom a konyhából, addig tedd le csak nyugodtan a bort az asztalra, és foglalj helyet.
- Oké. – Leültem és vártam az ételt. Mindeközben romantikus zene szólt a fekete magnóból. Felícia a csábítás mestere volt. Tudta, hogy hogyan kell az ember érzelmeire hatni. Axellel is ugyanilyen volt.
- Tessék, itt van a rakott krumpli – tálalta fel egy tepsiből az ennivalót. Szeleteket vágott. Jó sok szeletet tett a tányéromba, mert tudta, hogy szeretek sokat enni. Magának is tett, majd leült mellém, én pedig töltöttem a borból mindkettőnknek. Ennek a bornak Bock volt a márkája. Nagyon messzi rokonaim borászok voltak. Habár nem tudtak az én családomról semmit. Nem tudták, hogy Adrwingtonban van egy másik Bock család is.
- Igyunk a szerelmünkre, Felíciám. – Összekoccintottuk a két poharat, megittuk, utána pedig negyedszerre is csókolóztunk.

Vacsorázás közben társalogtunk egymással. Gyengéd és romantikus idillit éreztem. Szívemet a szerelem forró lángja melegítette. Nagyszerűen tudott szeretni és főzni is. Igazi adrwingtoni háziasszony volt. Emellett eléggé intellektuális nőként ismertem meg őt. Igényes szellemi életet élt, mélyen gondolkodott, olvasott volt, érdeklődött a komoly témák iránt. Nem csoda hát, hogy Axel is hamar beleszeretett. Ez a nő az én áldásom! Sokan azt mondták nekem a gimnázium alatt, hogy nekem sohasem lesznek Anita-féle csajaim. Igazuk volt! Sohasem lettek olyan szemtelen, tiszteletlen és neveletlen barátnőim, mert egy százszor jobb és érettebb nőt kaptam meg a sorstól. Felícia Jonesba halálosan bele voltam zúgva. Felíciát kaptam egy csomó tucatember helyett. Egy igazi értékre tehettem szert Felícia személyében. Bevallom, örültem neki, hogy sokkal idősebb volt nálam, mert tapasztalt volt, és sok jó tanácsot adott nekem, ugyanakkor úgy gondoltam, hogy nem érdemlem én meg ezt a fajta románcot. Felícia sohasem lehet az enyém! Négy évig várt Axelre, én pedig elfeledtettem vele a töretlen hűségét. Miattam bűnbe esett. Megcsalta kedvesét. Mégis nem volt még meg a szex, ezért megpróbáltam visszautasítani a közeledését, és szakítani akartam vele minél hamarabb, mert nem akartam elvenni szegény Axeltől a boldogságot és az életet.

- Felícia, mondanom kell valamit, drágám – álltam elő a tényekkel könyörtelenül, mialatt abbahagytuk a smárolást. Nem tehettem mást.
- Mit kell mondanod, édesem? – nyelte le az utolsó falatot.
- Nézd, ez nem működhet kettőnk között. Te Axelé vagy. Miköztünk nem lehet semmi sem, Felícia – ismertem be egyenesen. Az igazság fáj, de inkább fájjon, minthogy a hazugság fojtson meg.
- Idefigyelj, négy éve nem szexeltem senkivel. Bánatos voltam ebben a négy évben. Hiányzott nekem Axel. Nem tudtam, hogy mi van vele. Leveleket sem írhatott nekem, mert megtiltották neki. Egyedül a várakozás maradt meg. Tudod te, milyen érzés volt ez nekem? Vártam, és csak vártam, de semmit sem tudtam róla, de aztán jöttél Te! Szerelmes lettem beléd. Tudom, tíz évvel vagyok nálad idősebb, de inkább tíz év korkülönbség, mint örök magány. Nem akarom leélni az életemet magányosan! – Könnyekben tört ki. A szerelmes pillanatokat fájdalom és depresszió váltotta fel.
- Én ezt megértem, Felícia, de közöttünk nem lehet szerelmi kapcsolat! Pár hónap múlva beállok katonának. Elmegyek Afganisztánba. Visszahozom neked Axelt. Újra boldog leszel. Gyerekeket fogsz szülni neki. Axel csak téged akar, Felícia! Várd meg őt, kérlek! – rimánkodtam ösztökélve.
- AXEL MEGHALT! – kiáltott fel felpaprikázva.
- Nem, még él. Nem halt meg. Érzem, hogy még mindig rád vágyik, Felícia. Visszahozom a boldogságot az életedbe. Te egy gyönyörű nő vagy, és Axel lesz a férjed!
- Nekem te leszel a férjem és még ma este teherbe fogsz ejteni! – Amint elhangzottak az utolsó gondolatai, erősen lecsókolt. Nem engedett el. Megint elgyengültem. Ő Axelt felejtette el, én pedig Julietet. Csak magunkra összpontosítottunk.

(Aláfestő zene: https://www.youtube.com/watch?v=20vCFt07ZRw )

Felkeltünk helyünkről, és csókokba törtünk ki. Hosszasan öleltük egymást, és nyelveztünk is. Beteljesült a szerelmünk, és végleg hűtlenséget követtünk el. Letépte a koreai vékony kabátomat, én pedig a felsőjét vettem le róla, de ő ennél is többet akart. A lila pólómat és kék farmeromat villámgyorsan eltüntette a testemről, én pedig a harisnyáját húztam le. Ő egy fekete melltartóban volt, én pedig egy fehér boxerben. A nadrágomból kivettem volna az óvszeremet, de ő elvette azt, belehajítva a közeli kukába. Megfogta a kezemet és az ágyához ráncigált. Megrántottam a melltartóját. Kibuggyantak mellei, míg ő a gatyámat leszakította. Csupaszon belelökött a franciaágyba, és ráfeküdt a hasamra csókok kíséretével. Mielőtt megtettük volna, Connor az erejével odaadta nekem a kotont, melyet felhúztam a péniszemre, mikor Felícia még nem figyelt. Eközben Felícia a hátára feküdt. A fejének, a vállainak és a hátának a felső része rálógott a párnákra. Ebben a testhelyzetben csípője teljesen kitárult, s a bőrös virslim könnyebben behatolt a gyönyör kapuján, élvezetesen szoros kapcsolatba kerülve a csiklójával. Ráadásul a mellei pont a fejemnél és számnál váltak elérhetővé, amely csak tovább fokozta a gerjedelmeket. Később az oldalára feküdt háttal. Én hanyatt feküdtem, tehát nemi szerveink egy magasságba estek, s enyhén kifli alakban rátolatott a hímvesszőmre. Ez a pozíció meglepően intim, de a következő maga a mennyország volt! Újfent hanyatt feküdtem, és az ágy szélére csúsztam, hogy felsőtestemmel a matracon, talpaimmal pedig a talajon támaszkodjak. Terpeszállásban fölém állt, így galambom lábfejével tudta biztosítani a behatolás ritmusát, mélységét és erősségét. Amíg ő kezébe vette az irányítást, én addig a kezeimmel szabadon tudtam garázdálkodni. Ezentúl az ágyra ültem, hogy háttal az ágytámlának tudjak támaszkodni. Ő erre szemből ráült a nemi szervemre, miközben lábaival közrefogta a derekamat. Kézfejével nekem dőlt, és el is rugaszkodott a faltól, ezáltal életem irányította az aktus intenzitását. Ezek után hasra feküdt, és egy párnát tett a medencéje alá, míg én fekvőtámaszban fölé kerültem. Lábaim az enyhén terpesztett lábai közé kerültek, s hátulról belé tudtam hatolni, midőn erotikus szavakat suttogtam a fülébe, és lágy csókokat leheltem a nyakába. Végezetül az est leple alatt csináltunk egy utolsó pózt, mégpedig a bűvös hatvankilencet. A hátamra feküdtem, Felícia megfordult, majd széttárta lábait a feje mellett, ilyen módon mindketten élvezhettük az orális és manuális stimulációt. Ennek a pozitúrának az volt a fő előnye, hogy jobban elértem a csiklóját és a gát környékét. Végül pedig elaludtunk.

(Eddig tart)

2016. november 14-én Felícia Jones széttette nekem lábait. Szemei túlragyogtak minden csillagot. Minden hajnal övé maradt. Látta szállni a madarakat. Hosszú, hosszú ideje várt már egy ilyen kalandra, s én bepótoltam a hiányosságát. Az Y és a Z generáció egybeolvadt, és ha nem használok gumit, akkor a gyerekünkből ZS generációs gyermek lett volna, de ezt nem tehettem Axel miatt. Ugyan lefeküdtem Felíciával, de nem vettem el Axeltől a családalapítást. Őmiatta védekeztem csak. Ha úgy nézzük, beteljesült a vágyam. Felíciával összejöttem, és tényleg boldog lettem, de tudtam a szívem mélyén, hogy ez csak egy egyéjszakás kaland volt.

Az idő a legnagyobb ellenfél...

[NikitaDragovich]

FIGYELMEZTETÉS: Az alant látható fejezet erős erotikus és szexuális tartalmat foglal magában! (Néhol erős erekciót okozhat) 18+ felettieknek ajánlott!

Végre-valahára elérkezett ez a majdnem egy éve várt fejezet! Róbert és Juliet végre találkoznak egy év után! A végeredmény ez lesz:

44. Fejezet: Halhatatlan szerelem
- Felícia, szeretlek... – súgtam neki lágy csókok közepette. Csupaszon feküdtünk a kényelmes franciaágyban, közben pedig ölelkeztünk és csókolózgattunk.
- Nagyon jó voltál tegnap este. Nem csalódtam benned, szépfiú – dicsért meg, majd bekapta a számat. Ráfeküdt testemre, míg a melleit fogdostam.
- Köszönöm ezt a gyönyörű estét, Felícia, de azt hiszem, hogy most mennem kéne. – A mondat végére Felícia leszállt rólam, és néztük egymás szemét.
- Nem engedlek sehová.
- De nekem tényleg kéne mennem. Rengeteg dolgom van.
- Itt akarod hagyni a csajodat? Örülj, hogy nem büntettelek meg! Használtál gumit, pedig megtiltottam.
- Azért használtam, mert ez volt az első alkalmam, hogy veled voltam, de ígérem, hogy legközelebb természetesen fogjuk csinálni, oké?
- Oké – mosolyodott el, csókot lehelve ajkamra.
- Ó, hallod, el kéne mennem WC-re – zavartam meg a puszilkodást.
- Persze, menj csak – engedélyezte bólogatva. Felkeltem helyemről, levéve a spermás kotont péniszemről, melyet a közeli kukába hajítottam.
- Várj, nekem is kéne WC-re mennem. Nem akarsz esetleg zuhanyozni velem? – tette fel a csábító ajánlatot ravaszan. Én csak mosolyogtam.
- Az jó lenne.

Felícia feltápászkodott, majd meg is csókolt, utána pedig követett a fürdőbe. Szerelmes voltam. Jót tett a tegnapi kalandunk. Visszaszorult a depresszióm.

- Ó, erre már szükségem volt – élveztem el megkönnyebbülve hugyozás alatt. Szex után mindig is sokat kellett pisilnem. Felíciának is kellett, ezért leült vécézni, amíg én megmostam az arcomat.
- Na, jössz zuhanyozni? – kérdezte szépségem kíváncsian. Hangja olyan volt, akár egy csók.
- Megint szexelni akarsz, mi? – vigyorogtam. – Persze, csak hozom az óvszeremet. – Épp indultam volna, de Felícia belökött a zuhanyrózsa alá.
- Nem mész sehová, te görög isten. – Egyetlenem behúzta a zuhany függönyét, s ott folytattuk tovább közösülésünket, miközben a víz mosta testünket.

Hosszasan csókoltuk egymást. A meleg fürdővíz megtisztított bennünket a hűtlenség piszkától. Lemostuk magunkról a depressziót. Elfelejtettük gondjainkat, s csak saját magunkra gondoltunk. Megint megtettük. Közösültem vele szexuálisan, csak most a zuhany alatt. Connor az erejével küldött nekem egy gumit. Felhúztam, majd pöcsömet beleeresztettem lábai közé. Elsoroltuk az ábécét. Erős ingerekhez juthattunk hozzá. Orgazmus és petting ment végbe köztünk. Szétnyaltam a száját, utána pedig csókolgattam a nyakát, majd a melleit is. Legalább egy óráig tartott ez a folyamat. Felszabadultunk. Szerelmünk beteljesedett.

A fürdőzés után megtörölköztünk, visszahúzva ruháinkat. Sőt képeket is csináltunk: seflie-zés a tükör előtt, csókolózások, és még sorolhatnám. Noha összejöttem vele, még mindig megvolt bennem a bűntudat Axel és Juliet végett.

Miután az óra elérte a tízest, megreggeliztünk, csakhogy már ideje volt távoznom.

- Felícia, mennem kell. Máskor majd folytatjuk – tértem a lényegre megkomolyodva.
- Rendben, menj csak – értett egyet, felkelve a székéről.
- Szeretlek. – Megcsókoltam. Nem akartam abbahagyni, de már mennem kellett.
- Örülök, hogy veled töltöttem az estémet.
- Én is. Majd felhívlak később. Szia. – Épp léptem ki az ajtón, mire megállított.
- Robi, tegnap említetted, hogy visszatért az életedbe egy olyan személy, akit utálsz. Ki volt az? – érdeklődött kíváncsian.
- Gyuri volt az. Egy hónapja találkoztam vele. Mindent tönkretett ez a féreg! Meg fogom őt ölni! El sem tudod hinni, hogy miket művelt az elmúlt egy hónapban!
- Fel a fejjel. Minden rendbe fog jönni – csillapította fájdalmamat. Mélyen néztem zöld szemeit.
- Kösz, de most mennem kell. Majd hívlak – vettem egy nagy levegőt. – Emellett pedig ne mondd el senkinek sem, hogy összejöttél velem! Ne is tedd ki Lifeinvaderre a képeinket!
- Persze, nem fogom. Szia. – Adott egy búcsúcsókot. Elhagytam a lakást.

Több óra elteltével az ágyamban feküdtem otthon. Délután háromra kellett mennem a találkozóra. Basszus, tiszta idióta vagyok. Megcsaltam két nővel Julietet. Picsába. Mit fog majd szólni Juliet és Axel? – gondoltam magamban. Idegileg ki voltam. Connor is a nyakamon volt, és Felíciát is megkeféltem. Nagyon furdalt a lelkiismeretem. Még mindig nem volt erőm megmondani Julietnek, hogy megcsaltam őt, és hogy többet már nem lehetünk együtt Riley miatt. De ha ez még nem lett volna elég, akkor az utóbbi időben tengernyi ellenfelem lett. Tartanom kellett Martintól, a KG Team Gangtől és Colombo új csapatától is. Persze még mindig nem tudtam elérni eredeti céljaimat. Már régen beszélnem kellett volna Johnny Klebitzzel a börtönben, aztán már régen meg kellett volna ölnöm Valvonát és ki kellett volna szabadítanom Leandrost. Nem volt sajnos semmire sem időm. Tudtam, hogyha túl leszek Julieten, megcsinálom a maradék rablást, megölök mindenkit, és elhúzok a picsába Adrwingtonból. Sietnem kellett Afganisztánba. Egyedül az vigasztalt, hogy Connor miatt nem ölhetnek meg a terroristák és az egyéb iszlám banditák.

- Rómeó, mit fogsz akkor ma csinálni? Remélem, kiélvezted magad Felíciával – szólalt meg Connor, megtörve a csendet. Volt a hangjában egy kis csipkelődés.
- Tudod jól, hogy mit fogok csinálni. Elmegyek találkozni Juliettel. Be kell neki vallanom az igazat, érted? – közöltem vele a tényeket stresszesen. Még mindig az ágyamban feküdtem és a plafont bámultam.
- Ne menj el szerintem. Ne bízz meg benne! Az IAA szórakozik veled!
- Miről beszélsz, Connor? – mordultam rá, felkelve fekvőhelyemről.
- Arról, hogy az egész egy kibaszott csapda! Róbert, az IAA el akar téged kapni! Írták is a leveledben, hogy maradj távol Talabor Selftől. Biztosan azt fogják majd tőled kérni, hogy működj velük együtt az FIB ellen!
- Connor, te tiszta hülye vagy! Ez baromság. Juliet már vár rám. Elmondom neki az igazat – próbáltam meg kijönni szobámból, de védelmezőm visszatartott.
- Úgysem fog sikerülni. De ha mégis, akkor mit fogsz majd mondani neki? Bevallod, hogy megcsaltad őt két nővel, és hogy az egyik terhes lett tőled? Hogy fog neki ez majd esni, szerinted? – vette el az önbizalmamat.
- Na, idefigyelj, azért vagy te velem, hogy védelmezz, nem pedig azért, hogy elvedd az önbizalmamat! Kussolj be, Connor! Van még két órám. Veszek magamnak új ruhákat és egy csokor rózsát Julietnek. Ha ez megvan, beszélek vele, holnap pedig megkérdezem Lestertől, hogy mikor kezdjük a következő rablást, és hogy vannak-e még bérgyilkos megbízásai – magyaráztam feltüzelten.
- Tedd azt, de ajánlom, hogy siess. Tavasszal már Afganisztánban kell lenned. Ha vége lesz ennek a hosszú télnek, kimész Afganisztánba.
- Jól van, főnök, tudom én is – vállat vontam, elhagyva házamat.

Ezután beültem a piros Infernusomba, majd rátapostam a gázra. Most valamivel kevesebb hó esett, mert a depresszióm lejjebb zuhant Felíciával való együttlétem miatt. Habár tudtam, hogy hamarosan még nagyobb hó fog esni, mert Juliet csalódni fog bennem. Bármennyire is őszinte ember voltam, nem akartam elmondani Julietnek az igazságot. Ha Liza nem lett volna terhes, akkor mér régen dobtam volna, és elvettem volna feleségül Julietet, Felíciát pedig meghagytam volna Axelnek, de úgy látszott, hogy a sors nem ilyen életet szánt nekem.

Ezt letisztázva elértem egy Ponsonbys ruhaboltba. A Ponsonbysba szívesen jártak a gazdag emberek öltönyöket, ingeket, mellényeket és szmokingokat venni. Szerettem ezt a boltot. Itt mindig is elegánsnak tűntem. Bementem hát. Üdvözölt egy negyvenes fekete hajú nő. Köszöntem neki, majd felvettem magamra egy lazacrózsaszín pulóvert és egy kék farmert az egyik próbafülkénél. Remekül néztem ki. Utáltam a rózsaszín ruhákat, de ez most tényleg jól állt. Fiatalosnak és szépnek néztem ki. Nem bírtam ki, hogy ne csináljak egy képet a tükör előtt. Lefotóztam magamat a rózsaszín pulóverben, mi több feltettem Lifeinvaderre. Az ikrek, Raleigh, Tess, Michael, Trevor, Franklin, Jimmy, Tracey, Gyuri, Mami és Truth szarrá likeolták. Boldog voltam, hogy ennyi embernek tetszett a stílusom. Annyira vidám lettem, hogy azonnal megvettem, és már indultam is a következő célállomásomhoz, egy virágbolthoz. Mellesleg tegnap itt vettem azt a vörös rózsát Felíciának és a csokrot Trevornak, de most úgy gondoltam, hogy Julietnek egy egész csokorral veszek, mert mégis ő volt életem első szerelme!

Ezt megmagyarázva beléptem a virágboltba. Voltak ott rózsák, gerberák, tulipánok és fréziák is. Egy jó nagy csokrot vettem bébimnek, tele vörös rózsákkal. Mosolyogva betettem a kocsimba, s mihelyst hajtottam volna haza, bekapcsoltam a rádiót, mely sokkoló híreket közölt le.

- Legfrissebb híreinket hallhatják! – hívta fel a figyelmünket a múltkori idős férfi hangja. – Tegnapelőtt, éjjel kettő körül brutálisan karambolozott egy motoros egy részeg kamionsofőrrel. A fiatal férfi azonnal meghalt. A fiú kereken harmincéves volt. A híres egyetemi professzor, Dr. Curtis Baker egyetlen gyermeke volt. A barátok szerint Christian Baker a GameAdrwingtonia rendezvényről jött hazaféle, mikor is elgázolta őt egy kamion. A rendőrség őrizetbe vette az ittas férfit, aki ellen eljárás indult.
- Mi a f*sz? – csodálkoztam el tátott szájjal. – Connor, hallottad ezt? Meghalt Curtis Baker fia! Azt a rohadt! Curtis most biztosan szomorú lehet. Szegény. Azért sajnálom őt... – Bánatomban eltekertem a Weazel Newst. Nem akartam hallani a híreket, mert csak jobban elszomorított volna.

Ettől eltekintve hazaértem. Betettem a régi ruhámat a szekrényembe, s az új rózsaszínes öltözékemben tündököltem a tükör előtt. Ebben a két órában nem csináltam mást, mint gyakorolgattam elmondani Julietnek az igazságot. Megpróbáltam előadni, hogy ne érjen meglepetés, vagy hogy ne rontsam el. Aztán ebédeltem is egy kicsit, majd mire három óra lett kereken, megérkeztem az IAA Wintershore-i főhadiszállásához.

Az IAA és az FIB épülete egymás mellett helyezkedtek el. Mindkét ikertorony hatalmas felhőkarcolóként szolgált. Hasonlított az amerikai változatára is. Ott is hasonlóképpen volt felépítve, mint Wintershore-ban. Csak ámultam, hogy milyen nagy munka is lehetett megépíteni ezt a két dögöt. Az szép. Az ember nem is gondolná, hogy milyen lehet lenézni a tornyok legtetejéről! – futott át agyamon a gondolat, majd lassan elballagtam a bejárati ajtóhoz. Benyitottam. Átlátszó üvegeket használtak. Szerettem ezt az elrendezési módot. Modern és elegáns volt.

Ettől a ponttól kezdve az IAA-ügynökök bámultak meglepetten. Fogalmuk sem volt róla, hogy mit kereshettem itt. Utáltak engem. Meg kell hagyni, elég csinosan néztek ki azokban a fekete-fehér-szürke öltönyökben. Bírtam az öltönyöket. Tetszett, hogy az ügynökök ilyenekben tengették a napjaikat. A maffiózók is ilyenek voltak különben.

- Elnézést, hölgyem, látogatóba jöttem – szólítottam meg udvariasan a harmincas éveiben járó nőszemélyt, aki a recepciós szerepét töltötte be. Karen Danielsnek hívták. Rövid, félhosszú, fekete haja és kék szemei volt. Egy fekete tűsarkút, egy barnászöld öltönynadrágot, egy világoskék inget és egy szintén barnászöld öltönyt viselt. A nyakában volt egy kék nyaklánc.
- Kihez jött látogatóba? – tudakolt boldogan. Kedvesten tűnt.
- Juliet Collins. Ma háromra lesz vele találkozom.
- Jézusom! Maga lenne Róbert Bock? Örvednek a találkozásnak, Róbert! – lepődött meg hangoskodva. Izgatott volt a látványomtól.
- Én is, hölgyem.
- Engem Karen Danielsnek hívnak. Remélem, fogunk még találkozni. – Megpuszilta az arcomat, és én is az övét az ismerkedés jeleként. Bevallom, hogy erekcióm lett tőle. Nem volt az esetem a csaj, de azért szúrtam volna.
- Akkor elmondaná, hogy hol találhatom Julietet?
- Ó, persze. Kövessen, Róbert – dadogta elpirulva.

Elkezdtem követni Karent. A nő még mindig izgatott volt a találkozástól. Az arca vörös lett. Lehet, hogy nagy rajongóm volt, vagy pedig szerelmes lehetett belém.

Elvitt engem egy lifthez. Benyomta a gombokat a kapcsolótáblánál, s pár perc után felértünk az emeletre. Sétáltunk még egy kicsit, majd megállt az egyik ajtónál, ahol elbúcsúzott tőlem.

- Nos, itt vagyunk. Sok sikert, Róbert. Ez az ajtó mellett találja majd kedvesét, akit már egy éve nem látott – világosított fel a dolgokról lelkesen.
- Köszönöm a segítségét, Karen. További szép napot. – Benyitottam volna az ajtón, de Karen rácsapott egyet a fenekemre.
- Ha mégsem jönnek össze, akkor majd hívjon fel, Roberto – kacsintott.
- Izé... Oké... Viszlát! – Azonnal bementem a szobába. Zavarba is jöttem, meg nevettem is ezen a bolond asszonyon. El voltam én is pirulva. Nem akartam járni vele. Nekem elég volt Juliet, Liza és Felícia. Nem kívántam felszedni egy harmincas nőt!

Amint bementem a helyiségbe – ami valójában egy üres raktár volt -, jobb oldalról váratlanul leütött egy IAA-ügynök az M4-es fegyverével. Kifeküdtem és elsötétült körülöttem minden.

Harminc perccel később egy székhez kötözve találtam magam egy irodai asztal előtt. Homályosan felfigyeltem az egy éve halottnak hitt IAA vezetőjére, Andrew Williamsre. Egy fekete öltönyben és öltönynadrágban díszelgett. A ruhadarabok tele voltak fehér csíkokkal.

- Helló, Róbert. Olyan rég találkoztunk. Hogy vagy, drága barátom? – Hangja erős gúnnyal keveredett. Emberei a háta mögött őrizték őt, miközben röhögtek a szenvedésemen.
- Andrew... maga nem halt meg? Uram, engedjenek el... Mit jelentsen ez? – böktem ki erőtlenül. Szörnyen fájt a fejem az ütéstől. Beszélni is alig tudtam.
- Róbert, elkaptuk magát. Az egész egy csapda volt! – nevetett fel öntelten. – Átvertük magát! Tudtuk jól, hogy rá fog harapni a horogra!
- Miért?! Miért pont én?! – üvöltöttem dühösen. Most már visszajött az erőm.
- Mert a csapata együttműködik az FIB-vel. Ki akarnak minket rabolni! Tudomásunk van az egész ügyről, Róbert. Tudjuk, hogy maguk rabolták ki múltkor a bankot és a Merryweathert is.
- De még nem történt meg az IAA kirablása! Még csak kettő rablást hajtottunk végre, te f*sz! – Mérgemben szembeköptem őt. Andrew megpofozott.
- Vigyázzon a szájára, Róbert! Csúnyán baja eshet, ha így folytatja tovább.
- Maga f*sz! Megbíztam magában még tavaly. Azt hittem, hogy maga rendes férfi, de nem, tévedtem! Kurvára tévedtem! Maga egy mocskos b*zi! Sokkal undorítóbb, mint Curtis! – ordítottam felpaprikázva.
- Róbert, ez az IAA! Bennünk nem érdemes megbízni – büszkélkedett gőgösen.
- Azt látom... Korrupt faszok mindannyian! Lopják a jó sok olajat a Közel-Keletről! Maguk miatt utálja az iszlám Európát és Amerikát! Faszszopók! – foszlott belőlem az indulat.
- Jaj, Róbert. Nekem semmi közöm az IAA Közel-Keleten folytatott munkájáról. Én a Wintershore-i ügyeket intézem. Mindegy – váltott témát. – Szeretném, hogy ha segítene nekünk legyőzni Talabor Selfet és az FIB-t. Azt akarjuk, hogy a csapatával törjön be az FIB-hez! Ha nem teszik meg, börtönbe fognak kerülni mindannyian!
- NEM! Nem fogok segíteni maguknak! – utasítottam vissza makacson.
- Ha segítenek, Axel Osborne szabad lesz Afganisztánból. Hazatérhet Chicagóba.
- Tessék? Axel szabad lehet? – csillantak fel szemeim az ajánlatot hallva.
- Persze. Hamarosan új elnöke lesz az USA-nak. Elintéztem, hogy Axel kapja meg az amnesztiát, de csakis akkor, hogyha segítenek nekünk.
- Ez egy nagyon csábító ajánlat, Andrew. Mégis az előbb mondta, hogy ne bízzak az IAA-ben, úgyhogy visszautasítom!
- Róbert, nem akarja, hogy Axel újra szabad legyen, és hogy kiverje magának? Nem akar baszni a példaképével? – csúfolódott beképzelten. Nyerített az embereivel egyetemben.
- Ó, igen? – Annyira eluralkodott rajtam a méreg, hogy a szemeim kivörösödtek. A villanyok maguktól lekapcsolódtak, és furcsa zajokat lehetett hallani a szobából.
- Mi a franc volt ez? – tájékozódott Andrew zaklatottan. Remegett az ijedségtől. Testőreit is sokkolta ez a különös jelenség.
- A halálod. – S azzal Connor széttörte az ablakokat, fellökte az íróasztalt, a bútorokat pedig nekivágta a fegyveres ügynököknek.

Connor a képességével eloldozott. A kötél lecsúszott kezeimről. Villámgyorsan rávetettem magam a homár Andrewra. Megpofoztam, így összerogyott, de én nem kegyelmeztem neki. Ütöttem az arcát teljes erőmből. Megállás nélkül tízszer csaptam meg. Andrew vért köpött a fájdalomtól. A fogait is kitörtem. Közben azt kiabáltam, hogy ezt Axelért tettem. Tudtam jól, hogy ha nem állok meg, akkor meg fogom őt ölni, de ez cseppet sem érdekelt. Ennek a féregnek akkor kellett volna meghalnia, amikor lezuhantunk a repülővel. Nem is értem, hogy hogyan élhette túl.

Ezt követően Andrew lassan már a halálánál járt, mikor is egy fiatal lány benyitott az ajtón. Rögvest abbahagyta Connor a támadást, és én is Andrew ütögetését. Elengedtem áldozatomat, aki kifeküdt a padlóra. Felálltam, és néztem a leányt. Megálltunk egy pillanatra és figyeltük egymást csodálkozva. Félhosszú, barna haja volt. Sokkal hosszabb volt a haja, mint egy évvel ezelőtt. Egy barna bőrkabátot, egy kék farmert és egy barna bakancsot hordott. Ezen kívül a kicipzárolt bőrkabátja alatt volt egy fekete pulcsija is. Istenem, nagyon hiányzott már! Juliet volt az! Az új frizurájától sokkal kerekebb lett az arca, mégis oly gyönyörű volt. Elérzékenyültem, és ő is.

- Juliet? – állt el szemem-szájam. Nem tudtam lereagálni a dolgot. Ez a váratlan találkozás mindkettőnket leblokkolt.
- Róbert? – Juliet könnyekben tört ki. – Egy éve már, hogy nem láttalak, Róbert. Nagyon hiányoztál.
- Ó, Juliet! – Odafutottam hozzá, átöleltem, majd megcsókoltam. Sokáig el sem akartam engedni őt. Egy kicsikét lehajoltam, hogy fel tudjon engem érni, tudniillik ő is ugyanolyan alacsony volt, mint Felícia. Annyi volt közöttük a különbség, hogy Felícia százötvenkilenc centi volt, Juliet pedig százötvenöt.
- Mi van? Már rózsaszínben nyomatod? – kíváncsiskodott mosolyogva Juliet, befejezve a smárolást.
- Hát, fel kellett vennem a divatot. – Csókot leheltem ajkára. Mindeközben már a gazember Williams is felkelt a parkettáról.
- Nem megyünk el valahová?
- Az nagyszerű lenne, bébi – csókoltam meg újból, s éppen hagytuk volna ott az irodát, de én úgy gondoltam, hogy megmondogatok Andrew Williamsnek. – He, Andrew, állj csak meg, te gazember! – ragadtam meg a nyakánál fogva, midőn mélyen sasoltam a rémült szemeit. – Ha még egyszer ártani mersz nekem vagy Julietnek, kitaposom a beledet! Nem fogok nektek segíteni az FIB ellen, értve vagyunk? De ha mégis megpróbáltok elkapni engem, kinyírlak az IAA-vel együtt, te homár! – Utolsó kenetként nekihajítottam egy könyvespolcnak, majd Juliettel karöltve otthagytuk az IAA bázisát.

Nem sokkal ezután kimentünk az udvarra, de előtte a földszinten Karen még irigyen leskelődött utánunk. Juliettel el akartunk sétálni egy vidámparkba, hogy kikapcsolódhassunk egy kicsit, mert Karen miatt egy nyugodt percünk nem volt. Útközben beszélgettünk kézen fogva az eltelt egy év eseményeiről, miközben hópelyhek szállingóztak az égből.

- És hogy vagy amúgy, Róbert? – törte meg a csöndet, mialatt sétáltunk a vidámpark felé. Lassan haladtunk a csúszós utak miatt.
- Most sokkal jobban vagyok, mert te itt vagy velem, Juliet – vallottam be érzelmeimet őszintén. Juliet erre csak elpirult.
- Nagyon hiányoztál. Meglepett ez a találkozás.
- Engem lepett meg a legjobban, hidd el – örömködtem széles mosollyal az arcomon. – Az IAA egy héttel ezelőtt írt a nevedben egy SMS-t nekem, melyben az állt, hogy szeretnél velem találkozni az IAA épületében. Hát eljöttem, de az egész egy csapda volt.
- De mégis miért tette ezt az IAA? Mit akarnak tőled?
- Egy csapattal rablásokat tervelünk ki, hogy elég pénzt szerezhessünk magunknak, hogy elmehessünk Amerikába. A gáz az, hogy az FIB rájött erre, és segítenünk kell nekik az IAA ellen, erre láthattad te is, hogy az IAA megtámadott engem emiatt.
- Az IAA már csak ilyen. Nekem is elegem van belőlük! Folyton kísérleteznek velem! – elégedetlenkedett morcosan, ezért elengedtem a kezét és megálltam előtte.
- Juliet, egy nap szabad leszel. Felszabadítalak az IAA elnyomása alól. Többet nem fognak kísérletezni veled! – csillapítottam kedélyeit. – A feleségem leszel, Juliet Collins. Rengeteg gyerekünk lesz. És nem kell furcsának érezned magad, mert én is furcsa lettem az utóbbi időben.
- Robi... én... nagyon boldog vagyok melletted! Annyira hiányoztál! – kapta be a számat zokogva. A szeretettől származtak ezek a könnyei.
- Ó, Juliet... Ne sírj, életem! – töröltem meg könnyeit gyengéden. Barna szemeit hálás könnyek mosták. Kényeztettem őt az érzelmeimmel.
- El nem tudom mondani, mennyire szükségem volt rád! Nagyon rossz volt ez az egy év nélküled! – ismerte el az igazságot, megszabadulva a fájdalmaitól.
- Soha többet nem foglak elhagyni, Juliet! El foglak téged venni, bébi. Elviszlek Hawaiira. Oda fogunk majd költözni, és a gyerekeink ott fognak felnőni. Elhagyjuk ezt a gonosz világot. Többet senki sem árthat nekünk, szerelmem! – pátyolgattam, majd egy nyelves csókkal enyhítettem az állapotán.
- Tudod, rajtad és Curtisen kívül nincs senkim a világon. Egy barátom sincs, Robi.
- Nekem viszont van sok! Bemutatom majd neked őket. Költözz oda hozzám. Úgyis üres a lakásom. Egyedül élek. Hiányzott már a női társaság.
- Odaköltözök hozzád, életem! – Megint nyelveztünk. Nyugodtak voltunk mindketten. Egy éve vártunk már erre. Tudtam, hogy ha eljön az éjszaka, a magamévá fogom őt tenni, és teherbe is ejtem. Kell a gyerek!
- Juliet, mutatni szeretnék valamit neked. Én is rendelkezem különleges képességekkel – rukkoltam elő az ötlettel joviálisan. Juliet nem hitt a fülének.
- Nem, ez biztosan valami vicc.
- Akkor ezt figyeld – szegeztem tekintetemet egy hóemberre. – Connor, lökd fel a hóembert! – Connor erre fellökte. Juliet nem tudta mire vélni ezt.
- Ez nem lehet! Ki az a Connor?
- Connor egy entitás, akit az egyik régi ismerősöm, Károly Tóth idézett meg, hogy védelmezzen engem. Connor nem engedi, hogy meghaljak. Megöli az összes ellenfelemet. Segít nekem, és követ a végsőkig! Juliet, hinned kell nekem! – demonstráltam zavartalanul. Be akartam neki bizonyítani, hogy nincs egyedül, mert nekem is vannak adottságaim!
- Connor egy szellem?
- Igen, az. Csak én láthatom, na meg maga Károly Tóth, mert ő idézte meg. Connor igazából egy valkűr. Nagy szárnyai vannak és ugyanúgy néz ki, mint én. Károly és Én halljuk csak a hangját, mások nem.
- És ő lát engem?
- Mindenkit lát, Juliet. Minden emberről tud mindent! Emlékeket tud továbbítani, gyógyítja a sérüléseket, élőlények testébe száll bele és az ellenfeleimet megöli. Hát nem nagyszerű? – regéltem mulatságosan. Azért most már kezdtem megszokni Connor jelenlétét.
- Hát, nem tudom. Furcsának furcsa, de azért megleszek veled. Te is elfogadtad a furcsaságomat, így én is elfogadom a tiedét – törődött bele gondtalanul.
- Várj, ezt figyeld akkor! – álltam meg egy szösszenetre. – Connor, tegyél a kezembe egy hógolyót. – Connor rögtön összegyúrt egy maroknyi havat, melyet a fekete kesztyűmbe helyezett. Juliet most már tényleg elhitte nekem.
- Azt a, hát ez durva.
- Én is ezt mondtam még egy évvel ezelőtt a te képességeidre is. Emlékszel rá, ugye?
- Igen. Akkor gyújtottuk még fel Gyuriék házát. Régi szép emlékek – kacagott bohókásan.
- Hát igen, Gyuriék rendesen megkapták a magukét.
- Tényleg, Gyurival mi van? Beszélsz még vele? – tért el a témától.
- Sajnos volt alkalmam újból találkozni vele. Megtalált engem ez a f*sz.
- Ó, hát ez nem jó. Mit csinált veled?
- Üljünk le egy padra, és elmesélem. Sokkal könnyebb lenne, ha leülnénk.
- Rendben. – Juliet leült mellém egy padra.
- Szóval, ugyebár leérettségiztem májusban. Ezt már mondtam neked Lifeinvaderen.
- Igen, már mondtad.
- Az történt ezután, hogy a szüleim beírattak a Wintershore-i egyetemre, hogy bölcsész lehessek. Habár hamar kicsaptak, mert Achillesékkel fellázadtam a rendszer ellen. Majdnem két hónapja volt ez már. Szeptember vége lehetett. Tüntetések, lázadások és zavargások törtek ki. Az elnök, Radomił Emánuel és a rendőrség fellépett ellenünk. Elmenekültünk tőlük, csakhogy a rejtekhelyünket felgyújtották. Én és Leandros megpróbáltuk megkeresni Achillest. Meg is találtuk, de sajnos ráomlott a törmelék, majd bennégett – tartottam egy kis szünetet. – Leandrossal egy drogos öregasszonynál, Maminál szálltunk meg, azonban megtámadtak minket Mami ellenfelei. Segítettem Mamiéknak. Megöltem az ellenfeleit, majd kiszabadítottam a túszokat. Egy rendes családot sikerült megismernek. Találkoztam Michael De Santával, aki a feleségével, Amandával, a lányával, Traceyvel, a fiával, Jimmyvel, a keresztlányával, Lizával és a két legjobb barátjával, Franklinnel és Trevorral jött el Adrwingtonba. Kedvesek voltak hozzám. Igazából Vice Citybe mentek volna, mert Liza ott házasodott meg volna egy gonosz maffiózóval, Jason Brownnal, csak hát Michael rossz jegyeket vásárolt, így Wintershore-ba szálltak le.
- Értem, de az még mindig nem világos, hogy Gyuri hogy jött a képbe.
- Hát az elég hosszú. Igazából az egész véletlenül történt. Megismerkedtem egy rendőrrel, László Hillerrel, aki a barátom lett, és megígérte, hogy segít legyőzni az ellenfeleimet, de közben Leandrost elrabolta a KG Team Gang.
- A KG Team Gang? Nem ők piszkáltak téged még régen a helyesírásod miatt? – csodálkozott el.
- Igen, ők volt azok – sóhajtottam. – Ezek után segítettem Lászlónak legyőzni a maffiát, de a Pavano család Donja, Mary Valvona lelőtte Hillert. Megölte a legjobb barátomat, Juliet! – mérgelődtem. – Mély depresszióba estem. Sokáig mérgelődtem és hibásnak is éreztem magam, sőt Gyuri ekkor bontakozott ki igazából! Találkoztam vele, kurvára elrontott mindent! Kiverte a fogamat egy bokszerrel, hazudott összevissza, megutáltatta velem Michaelt, játszott az érzelmeimmel, én persze megbocsátottam neki számtalanszor, mígnem addig fajult a dolog, hogy megvertem őt. Kidobtam a házam ablakán, ezért eltört a háta. Kórházba is került.
- Jól tetted, Robi. Gyuri egy féreg. Megérdemelte – helyeselt.
- Ha tudnád, hogy még mi történt vele...
- Miért? Mi lett Gyurival? Meghalt?
- Nem, dehogy! Él még mindig, csak hát félszemű lett. Kivágták a bal szemét egy késsel... – nyögtem ki nehézkesen.
- Hogy mi? – maradt tátva a szája.
- Igen, miattam vágták ki neki a szemét. Megismerkedtem az ikrekkel, mert a csapatom egyik vezetője, Lester Crest elhívta az ikreket Amerikából, hogy segítsenek a rablásokban nekünk. Gyuri buzerálta az ikreket, majd másnap balhéba kerültünk a Denaro maffiacsaláddal, mert Billy Colombo kérésére elloptuk a Denaro-fiúk járműveit. Az ikrek megölték Anthony Denaro fiait, azonban elkaptak minket. Anthony kihallgatott bennünket, ugyanakkor annyira köcsög voltam, hogy Gyurira fogtam az egészet, s így vesztette el a szemét.
- Hát, szerintem ezt nem kellett volna azért. Ez már kegyetlenség, Robi! – ítélkezett Juliet kiábrándulva.
- Igen, tudom! Megbántam már, Juliet! Rosszul tettem az egészet, érted? Csak már elegem volt, hogy ez a gyökér páva mindent megúszott! Meg akartam leckéztetni, de azért nem gondoltam volna, hogy a szemét kivágják. Szégyellem magam miatta...
- Jól van, már nem számít... Gondolom, Gyuri még azóta sem bocsátott meg neked.
- A meglepő az az egészben, hogy megbocsátott. Én, az ikrek, Vladimir Borodin és Gyuri kiraboltuk a Merryweather katonai milíciát, utána pedig bocsánatot kértem tőle. Gyuri már nem haragudott rám – szövegeltem egyhangúan.
- Értem. Hát, szokatlan tőle, hogy még ezek után is megbocsátott. Legalább már nem utáljátok egymást annyira.
- Egyébként azt elfelejtettem mondani, hogy Anthony Denaro az egyik barátomat, Noélt is megölte. Természetesen megbosszultuk Noélt, viszont az FIB elkobozta a lopott járműveket, ezért Billy berágott rám. Létrehozott egy maffiacsaládot Phil Bellel és Fixerrel együtt, és most meg akarnak engem ölni. A Bolton, a Pavano, az Ancelotti, a Gambetti, a Denaro és a Bell maffiacsaládok a fejemet akarják. Szép, nemde? Mi több az United Adrwington Especia, a KG Team Gang, a Madrazo Kartell, Rascals és a Crushers banda, a Merryweather, a cigányok, a törökök, a triádok és a motorosok is meg akarnak ölni – jelentettem ki elborzadva.
- Akkor nagy szerencse, hogy Connor veled van.
- Károly küldte őt rám. Azt mondta, hogy ezzel segíteni fog nekem. Remélem, igaza volt. Nagyon feszült voltam mostanában. A te nevedben írt üzenet is felkavart, meg Connor jelenléte, és a maffia...
- Nyugi, Robi. Most már itt vagyok. Most már nyugodtabb lehetsz – simogatta vállaimat, hogy megnyugodjak.
- Juliet, mondanom kell valamit – tértem rá a nagy vallomásra. Elérkezettnek láttam arra az időt, hogy elmondjam neki.
- Mit, kedvesem?
- Hát, izé... régóta nem hallottam rólad semmit, és én... – dadogtam. Connor engem figyelt. Látta rajtam, hogy nem tudom elmondani neki.
- Igen? Mit szeretnél mondani?
- Az van, hogy én... – Már mondtam ki volna azt a szót, hogy megcsaltalak, azonban megláttam az egyik reklámplakáton egy kisbabát. – Szeretnék egy kisbabát tőled!
- Jaj, édesem! Persze, megajándékozlak egy babával. Ez a legkevesebb, amit érted tehetek, bébi. Még ma este teherbe ejthetsz. Amúgy is még szüzek vagyunk mindketten, nem? – Juliet az örömtől megilletődött. A boldogságtól gyengébb könnyeket eresztett, és a számat csókolgatta.
- Ezt kurvára elbasztad... Tudtam, hogy nem fogod tudni megcsinálni... – tett szemrehányást Connor, miközben a fejét fogta a szégyentől.

Ettől a ponttól fogva felkeltünk, hogy elmenjünk a vidámparkba. Egész úton Juliet arról áradozott, hogy mennyire boldog velem, holott a szívem mélyén mélységesen csalódtam magamban. A hazugság fojtogatott. Igaza volt Connornak. El kellett volna mondanom Julietnek az igazságot, de nem volt erőm. Furdalt a lelkiismeretem.

Eközben eljutottunk a vidámparkba, amelyet valójában már lebontottak 2014-ben. Helyette épült a Holnemvolt Park, sőt az egykori vidámpark területének nagy részét a Fővárosi Állat- és Növénykert kapta meg. Kipróbáltuk a hullámvasutat, a Mesecsónakot, a Körhintát, a Barlangvasutat, az Elvarázsolt Kastélyt és a Tréfás Dzsungel Vasutat is. Juliet felhőtlenül érezte magát. Sokat nevetgéltünk és csókolózgattunk is, mi több vele is készítettem közös képeket. Lizával, Felíciával és Juliettel is voltak már csókolózós fotóink. Igaz, egyiket sem tettem ki az internetre, merthogy tartottam attól, hogy mindhárom barátnőm megtudja, hogy folyton megcsalom őket.

Ez alatt az idő alatt vettünk magunknak lángost, kürtöskalácsot, pogácsákat, hortobágyi palacsintát és finom réteseket is. Csupa adrwingtoni finomságok. Ennek dacára azért megettünk egy-egy hamburgert és hotdogot is, italként pedig forró csokit, kakaót és kávét ittunk a hideg ellen.

Este hat környékén beesteledett. Ősz végén, tél elején mindig is hamar volt sötétedés. Már záróra volt, így távoznunk kellett. Jól éreztük magunkat. Tudtam, hogy legközelebb elhozom majd ide az összes barátomat, de legfőképp az ikreket, mert az állatkertben még nem is voltunk igazán. Jóllehet tizedik osztályos koromban voltam már itt egy osztálykirándulás során, s tudtam, hogy a haverjaimnak tetszeni fog majd a park. Volt is egy olyan épület a parkban, melyet úgy hívtak, hogy Szörnyecskék Háza. Ha bementél, szörnyeknek öltözött színészek megijesztettek bent. Biztos voltam benne, hogy az ikrek meg fognak majd ijedni. Juliet nem akart bemenni velem, mert félt, ezért elhalasztottuk ezt a tevékenységünket, meg hát már amúgy is el kellett mennünk.

Az esemény után elvittem magamhoz Julietet. Megmutattam neki, hogy hol lakom már majdnem egy hónapja. Üres volt a lakás Niko, Roman és Jacob kiköltözése után. Nem tudtam, hogy az ikrek mikor fognak jönni a PS4-ért és a játékokért. Amber nem engedte el őket sehová sem, ezért nem voltam benne biztos, hogy a napokban át tudnak-e jönni hozzám, azonban nagyot tévedtem. Adam és Scott meztelenül jöttek ki a fürdőből. Gatya sem volt rajtuk! Ott álltak előttünk egy szál pöcsben. Juliet tátva bámulta őket. Tetszett neki a látvány, nekem nem annyira, mert férfi vagyok.

- Ó, sziasztok! – köszöntöttek bennünket egyszerre az ikrek kacarászva. Hánynom kellett tőlük. Undorító volt.
- Mit csináltok ti?! – kiáltottam rájuk mérgesen, de ők csak nevettek tovább. – Húzzatok már magatokra egy gatyát!
- Bocsi, Robi, nem tudtuk, hogy ilyen hamar hazajössz – sajnálkozott Adam mosolyogva.
- Egyáltalán hogyan jöttetek be? – Picit ideges voltam rájuk. Leégettek Juliet előtt.
- Megtaláltuk a pótkulcsot a lábtörlő alatt. Máskor rejtsd el jobban – hencegett Scott derűsen.
- Amúgy ki ez a szép lány, Robcsi? – terelte el a szót Adam.
- Nektek hogy a francba van ekkora szerszámotok?! – értetlenkedett Juliet elvörösödve. El volt ragadtatva az ikrek farkától és az erős izmaiktól, de olyan nagy mértékben, hogy tátva maradt a szája. Az ikerpalánták erre szintén elpirultak, míg én hevesen néztem a reakciójukat.

Öt perc elteltével az ikrek magukra kaptak egy fehér boxert, miközben Juliettel beszélgettek az asztalnál. Sajnálatosan Adam és Scott nem értették a helyzetet. Majdnem sikerült elárulniuk, hogy én Lizával és Felíciával is járok.

- És akkor Amber bekapta a számat, majd belelökött az ágyába – mesélte Adam, ekképpen mind a négyen elnevettük magunkat.
- Ez nagyon jó történet volt, Adam. Bírlak benneteket, ikrek. Robinak igaza volt, ti tényleg rendesek vagyok! – röhögcsélt Juliet.
- Köszi, Juliet, te is rendes vagy, sőt k**va jól nézel ki! – dicsérte meg Scott szerelmemet. – Szúrnálak!
- Na, hé! Ő az én csajom! – álltam fel helyemről, hogy megvédjem a férfias becsületemet. Juliet mindössze rötyögött tovább, s megkérte, hogy ne kapjam fel a vizet.
- Nyugi, bébi, Scott csak viccelt. Ne kapd fel a vizet.
- Rendben, igazad van – ültem vissza, figyelve tovább a társalgást.
- Egyébként akkor ti most jártok? – puhatolózott Adam viháncolva.
- Még szép! Robival csókolóztam életemben legelsőnek! Rajta kívül sohasem voltam senkivel, és ő is csak velem volt eddig együtt – dicsekedett Juliet büszkén.
- Különös, mert Robi más nőkkel is... – szólta volna el magát Adam, de én rátapostam a lábára, hogy fogja be.
- Fogd már be, Adam!
- Miért fogja be? Hadd mondja nyugodtan, Robi – utasított rendre a leány.
- Tehát, az van, hogy... – kezdett bele a mondandójába, mégsem hagytam, hogy befejezze, mert megint rátapostam a lábára.
- Hallgass el, Adam! Senkit sem érdekelnek a hülyeségeid!
- Most mi van veled, Robi? Engedd már meg Adamnek, hogy befejezze!
- Hidd el, hogy Adam baromságokat beszél, Juliet! Senki sem kíváncsi rá. Menjünk inkább az ágyba. Gyere! – rángattam, hogy jöjjön velem, ám ő mégis makacskodott.
- NEM! Kíváncsi vagyok, hogy mit akar mondani Adam!
- Tehát, azt akartam mondani, hogy... – folytatta volna tovább, de én belekotnyeleskedtem megint.
- Hogy az ikrekkel együtt megkeféltem Gyurit, mert beszívtunk a fűtől!
- Jézusom! – vihorászott galambom.
- Hmmm... Én nem ezt akartam mondani.
- Akkor mit?
- Azt, hogy esténként folyton maszturbálok rád! – kiáltottam fel feszengve. Dobogott a szívem erősen, mert féltem, hogy lebukok.
- Egy állat vagy! – vihogott, mire kézmozdulatokkal jeleztem az ikreknek, hogy maradjanak csöndbe, és hogy menjenek el. Szerencsére megértették, hogy mire gondoltam.
- Igen, ezt akartuk mondani! – játszotta meg magát Scott, nevetést színlelve.
- Ja, ezt akartuk. Viszont mi most megyünk aludni. Örülünk, hogy megismertünk téged, Juliet. Bírunk téged! – Azzal pedig az ikrek bementek egy vendégszobába. Juliet még mindig nevetett.
- Jaj, Robi, nagyon jól mulattam! Jó srácok ezek az ikrek!
- Igen, azok – bólintottam rá. – Na, megyünk szexelni?
- Aha, megyünk, hercegem! – Felállt, és megcsókolt.

Ez idő alatt az ágyamhoz sétáltunk. Juliet csókok közepette levette rólam a lazacrózsaszín pólómat és a kék farmeromat is. Óvatosan ledobtam a földre a barna bőrkabátját, a fekete pulcsiját, a farmerjét és a bakancsát is. Rajta melltartó volt, rajtam meg egy fehér boxer. Belezuhantunk a puha ágyba, ölelgetve és csókolgatva egymást. Erre vártunk már egy éve, és végre megtettük.

Ez idő tájt párom kis terpeszben ült az ágyon. Ráültem vele szemben. Lassan hátrahajoltam, s amint elértem az ágyat, megfogtam kedvesem lábát. El voltam teljesen csodálkozva a felszabadító élményen, Juliet pedig a testem által nyújtott erotikus látványon.

Ezen kívül kipróbáltuk a gyűrűt és a G-pontot is. A gyűrű során térdelve átöleltem, s egymás könyökébe kapaszkodva lassan hátradőltünk, míg a G-pont alatt Juliet hanyatt fekve felhúzta a térdét a melléig. Letérdeltem, széttártam a lábát, így sikerült belehatolnom péniszemmel. Ez a mély, heves behatolás mindkettőnket a mennyekbe repített.

Ezek után Juliet leült egy közeli székre. A nyelvemmel kellően felizgattam a testét, majd beleültem az ölébe. Szorosan átöleltem, ekkor ő alám tudott nyúlni, és lassan felállt velem. Csoda volt, hogy a szék nem szakadt be alattunk.

Ha még ezek nem lettek volna elegek az együttlétünk számára, akkor ott volt még a hastánc is. Juliet újfent egy széken ült, én pedig szemben az ölébe ültem. Lábait megtámasztotta a szék támlájában, kezeivel pedig az én térdemen is meg tudott támaszkodni. Felemelt csípőjét szabadon mozgathatta, és ez nekem maradandó vizuális élményt nyújtott.

A következő póz már főként nekem jelentett kényelmet. Szétvetett lábakkal hátradőltem a párnákkal teli ágyon. Virágszálam háttal ült az ölemben, jobb kezével megtámaszkodott a csípőmön, bal kezével pedig az ágyon. A lába az én két lábam között volt, ilyen módon könnyen tudott fel-le mozogni.

Ezentúl Juliet a bal oldalára feküdt, a jobb térdét felhúzta. Én rá tudtam ülni a bal lábára arccal felé. Utána még egy picit fokoztuk az élvezetet, mert a jobb lábát a vállamra emelte. Ez egy nagyon kényelmes szexpóz volt.

A továbbiakban Juliet újra hanyatt feküdt, kinyújtva jobb lábát a törzsére merőlegesen, a balt pedig a levegőbe emelte. Szemből guggolva rá tudtam vetni magam a hímvesszőmmel. Ebben a pózban könnyebben tudtam uralni a medenceizmait, ily módon roppant finoman manőverezhettem benne.

Végezetül pontot tettük az éjszaka végére, ugyanis ez volt az utolsó póz, amit még megcsináltuk elalvás előtt. Juliet felegyenesedve térdelt. Kezemet a fenekére raktam, és így jobban megtarthattuk az egyensúlyt. A herék képtelenek voltak ingerelni a csiklót. Sokkal mélyebbre tudtam behatolni az farkammal, ezzel pedig könnyebben kialakítottam egy egyenletes gyors ritmust, mindazonáltal mind a ketten szabadon mozoghattunk, szóval Juliet is irányíthatta a mozgást.

Befejezésül elaludtunk. Elvettem Juliet szüzességét. Élveztem én is ezt a románcot. Noha nem volt erőm elmondani az igazságot, csodálatos éjszakám volt. Tegnap Felíciával csináltam, ma pedig Juliettel. Mérföldkő volt ez az életemben. A napjaim most már sokkal jobbá alakultak. A depresszióm kezdett megfogyatkozni, én pedig egyre boldogabb lettem, csak még mindig nem haladtam semmit az eredeti céljaim felé. Sürgetett az idő. Minél több dolgot kellett megcsinálnom, minél kevesebb idő alatt. Elhatároztam, hogy nem húzom tovább az időt. Eljött az idő, hogy elkezdjük a harmadik rablást!

Az idő a legnagyobb ellenfél...