Az egyik osztálytársam tegnap lett 18 éves, és pont az utolsó vezetésnél volt. Sajnos a körforgónál azt hitte, hogy az autós le fog majd fordulni, mert nem tette ki az indexet, így majdnem összeütközött vele, de nem lett baj belőle. Szegényt megbuktatták emiatt.
Pedig milyen szép lett volna, hogyha pont a 18. születésnapján szerzi meg a jogsit.
Szegény!
Amúgy gratulálok, Stan. Én valószínűleg soha az életben nem fogom megszerezni, mert én nem akarok vezetni. Nekem nincs szükségem autóra, mert én nem megyek sehová. Én magányos és depressziós vagyok. Nekem ez fölösleges. A sok Z generációs hülyegyerek a jogosítványára veri a farkát, holott ők okozzák majd a baleseteket. Én inkább kimaradok ebből. Nem kell nekem jogosítvány, nekem csak igazi barátok kellenek és depressziómentes élet! Ennek ellenére én gratulálok neked. Remélem, élvezni fogod a vezetést. A bátyám már majdnem három éve elkezdte a vezetést, de sohasem fejezetbe be, mert unalmas volt neki a KRESZ. Ő most lesz 21 éves. Mindig mondjuk neki, hogy menjen el vezetni, de hát nem akar. Én megértem őt. Jól is teszi. Ráér majd erre néhány év múlva. Én is rá fogok majd érni 25-30 évesen, mert még tapasztalatlan vagyok vezetésben, és a reflexeim is rosszak; nem akarok autóbalesetben meghalni! Nem fogom követni a sok Z-s gyökér példáját, akik hamar megszerzik a jogosítványt, és másnap már meg is halnak egy autóbalesetben, mert menőznek a fasza verdájukkal...!
De mondjuk tudjátok milyen "szerelem" ez. És nem hiszem, hogy akkora olasz csődör lennék, hogy egy 22 éves amerikai sztár szívét meghóditsam... 
