Szerintem sem olyan nagyon rosszak, csak kicsit unalmasak. Vagyis az a legnagyobb problémám velük, hogy olyan érzése van az embernek a két mű után, mintha az írók összebeszéltek volna. Hogy más hasonlattal is éreztessem mondanivalómat, úgy éreztem magam a két mű elolvasása után, mint egy tanár a dolgozatok javításánál, amikor a kezében tart két szinte ugyanolyan dolgozatot. Dióhéjban a két történet ugyanaz. Persze azért ez egy kicsit túlzás, de ha Akakijevics nem támadott volna fel a halála után és nem lopkodott volna köpönyegeket szellemként, akkor bizony elég Ctrl+C/Ctrl+V szagú lett volna a két sztori. Mondjuk ha választani kell, akkor inkább a Köpönyeg, pont a fantasztikus befejezése miatt. Az nagyon tetszett, hogy Akakijevics szellemként elkezdte lopni a kabátokat egészen addig, amíg el nem lopta a haláláért nagy részben felelős Tekintélyes Személy köpenyét is, de igazából ez a befejezés volt az, ami a könyvtári mivolta mellett megmentette a könyvet attól, hogy a kiolvasás után ne a kukában kössön ki. A csinovnyikon meg konkrétan röhögtem. Egyszerűen nevetséges volt a számomra az egész. Az egyetlen pozitívum, amit fel tudok mellette hozni, hogy nagyon rövid volt és így nem okozott tíz percnél hosszabb kínszenvedést.VoorstedelijkeViking írta:Szerintem a Köpönyeg és a Csinovnyik halála jó. Én szerettem őket.
Nem tudom, hogy a Három nővér milyen, de remélem azért tűrhető. Ha Viking vagy valaki más, aki esetleg olvasta, lényegében elmondaná a sztorit, azt megköszönném.
Csak hogy tudjam, mennyire fogok szenvedni a hétvégén, mert még egy ilyen Cservjakov-féle csinovnyikos kötelező olvasmány, és a következő realista alkotást én fogom kiadni, Szentgáli Dani halála címmel. 
Korunk egyik legtehetségesebb színésze volt.
Majd lesz valahogy. Aztán ha nagyon rámjön a hányinger az olvasás közben, akkor majd elolvasom a rövidített verziót... nálunk úgyse osztályozzák a kötelező olvasmányok olvasottsági felmérőit... illetve csak egyest lehet rá kapni, ha nem tudsz válaszolni a kérdésekre. 
