GTA:Egy történet Los Santos gettójában 2. RÉSZ

[Mr.Vercetti]

jó kis story
de hol a folytatása????

[NikitaDragovich]

Köszönöm még Cube Head nevében is .
Folytatás hmmm.....
Még pontosan nem tudjuk, hogy mikor fogjuk folytatni majd egyszer .

[Cube Head]

Köszönöm szépen.Nem tudom, majd meglátjuk

[The Polar Heavy]

Aha.
Szóval úgy gondolom, hogy nem lenne korrekt egy olyan történetet szapulni, ami több éve íródott, főleg így, hogy technikailag egy részes. Mindenesetre intő példaként jó, hogy itt van, még akkor is, ha nincs értelme.
Nahát, a történetek anatómiája a következő: van egy gyökérzet, ami a háttér. Ez elég erős, a GTA San Andreas mindenképpen egy olyan platform, amire lehet építeni, még akkor is, ha nem kifejezetten ésszerű (tekintve, hogy újat nem tud nyújtani egy ilyen "feldolgozás"), vagy etikus (tekintve hogy az egész egy nagy lopás, mert egy küldetést ír le még egyszer).
A történetírás fájának van egy törzse, az a megfogalmazás. Egy ideális történetben ez lehet egyszerű leírásokból álló, a mai divatos ponyvában pedig párbeszédekből és leíró részekből áll egyszerre. A párbeszédek ideális körülmények között az adott szereplő kinyilatkoztatásai, illetve a hozzájuk kapcsolt, az általuk kiváltott érzelmek összefoglalása, tehát egy közbezárt leíró rész. Ez azért fontos, mert a verbális szórakoztatással (filmek, játékok) ellentétben a leírt formákban nem érzékelhetjük a szavak valós jelentését. Az, hogy egy történetben a szereplők személyiségéhez igazítva adjuk a mondatokat ugyanehhez a kérdéshez tartozik. Egy mondat más szájából más jelentéstartalommal bírhat.
A többi rész, az ágak, levelek és termés pedig a szereplők, a szálak, illetve maga a mélyebb mondanivaló. Így, hogy ezt tisztáztuk, összegezhetjük az itt látott művet.
A párbeszédes formát egy helyen töri meg a reális érzelmi szünet, ha nem is hozott változást gyakorlati értelemben, legalább megtörte a formát. A rövidség nem lenne probléma, léteznek ennél alig hosszabb karcolatok a világon, viszont a mondanivalója, a karakterábrázolása bizony hagy némi kívánnivalót maga után. A személyek nem személyiségek, még csak nem is másolatok, csak nevek újrafelhasználásával keletkezett üres testek.
Ez tehát egy apró lépés ahhoz, hogy egyszer valaki elkezdjen történetet írni, de önálló próbálkozásnak gyenge.