Újabb rész, remélem hogy tetszeni fog
, köszönöm a segítséget Noxnak
.
2. Küldetés: A hadnagy keresése
Miközben Henry aludt, a telefonja megcsörrent, a hívó Peter O'Brian volt, a keresztapja. Henry fáradtan felemelte a telefont, és beleszólt:
- Halló, ki az – kérdezte Henry.
- Én vagyok, Peter.
- Peter? – Henry meglepődött.
- Fiam, hallottam, hogy mi történt, az egész város erről beszél. Őszintén sajnálom! - mondta Peter.
- Semmi baj, nem a te hibád, hanem azé a Monké.
- Ki az a Monk? – megfontoltan kérdezte.
- Egy maffia vezér, akitől pénzt kértem, mert kiraboltak, de átvágott engem.
- De miért nem tőlem kértél? Én bármikor adtam volna. – Csodálkozott Peter.
- Hát, hogy is mondjam… Nem jutottál az eszembe.
- Mindegy, most nem ez a lényeg. Figyelj, gyere el a házamba, a Flower Delivery utcában megtalálod, rendben?
- Rendben. – Henry egy kicsit megnyugodott.
- Vigyázz magadra!
- Te is!
Peter letette, Henry pedig elindult a másik házához. Már majdnem odaért, amikor meglátta saját arcképét egy körözési plakáton. Dühösen letépte és eldobta. Egy súlyos kezet érzett a vállán.
- Öcsém, álljál csak meg - kissé tájszólású hang volt. Henry óvatosan hátranézett, és egy megtermett, bajszos járőrt látott, mellette a társát.
- Be akar kísérni, biztos úr? - makogta cérnavékony hangon.
- Miért, öcsém? Ekkora bűnért? Még kérdezed? - hangosan nevetni kezdett, társa szintén. Henry éppen elő akarta rántani pisztolyát, amikor a járőr megkomolyodott.
- Nem kísérlek be, öcsém - állította vad mosollyal - ha fölveszed azt a szemetet, amit eldobtál, és kidobod a kukába.
Henry engedelmeskedett nekik, de vigyázott, hogy arcát ne láthassák. A két járőr továbbment, Henry pedig megtörölte izzadó homlokát. Megúszta.
Ezután, Henry felhívta Petert, azért hogy jöjjön érte, mert az egész város őt akarja, és nem akar tovább bujkálni. Peter természetesen elindult érte, aki elvitte őt a házához.
- Kösz, hogy értem jöttél – hálálkodott Henry.
- Ez természetes, hogy érted jöttem, hiszen a keresztfaim vagy.
- Amúgy most mitévő legyek? – Gondolkodott Henry.
- Hát mondjuk, megkereshetnéd azt a hadnagyot, aki kiadta rád a körözést.
- Arra gondolsz, aki ellökte Rayt?
- Igen, arra.
- De semmit sem tudok róla, azt sem tudok, hogy hol van. – Henry kétségbeesetten kiabált.
- Én viszont tudom, amikor te éppen indultál felém, én addig kutattam utána, és sok mindent megtudtam róla.
- Tényleg? És mit?
- Azt hogy, ő éppen a városházánál tartózkodni.
- Akkor nekem is ott a helyem. – Bizakodott Henry.
- Micsoda? Így nem mehetsz oda, felismernek.
- De meg kell őt ölnöm.
- Na, jól van. Beleegyezzek, de csak egy feltétellel.
- Mi lenne az?
- Az, hogy soha többé nem kérsz idegenektől pénzt és, hogy megfogadod a tanácsomat!
- Rendben.
- Nesze, kapsz tőlem egy sörétest és egy golyóállómellényt.
- Köszönöm.
- Leraklak a tanácsházánál, te pedig megölöd ezt a barmot, aztán később én is csatlakozok a küzdelemhez.
- Na, itt is vagyunk, mehetsz fiú, sok sikert!
Peter elment, Henry pedig belépett a házba.