Hős vagy antihős... Ez a fő kérdése ennek a történetnek. Pont mint minden GTA történetnek. Rosszat csinál, mégis jónak érezzük? Jogos amit tesz? Jogos annak fényében, hogy min ment keresztül? Ez egy érdekes filozófiai kérdés, ami már régóta foglalkoztat. Szeretném, ha ezt segítenétek majd megválaszolni. De persze könnyebb dolgotok lesz, ha több információtok lesz.NoxiusEnterprise írta:Persze egy kis változatosság nem árt sehol, néha jólesik egy olyan nőről olvasni, aki olyanokat csinál, mint egy igazi hős És az igazi hős alatt természetesen nem a régi jól bevált izmos férfiideált értem
Amúgy a történetekre visszatérve, ez is nagyon jó, nagyon véres, nagyon brutális, mint mindegyik más Csak így tovább!
Pontosan ezt szeretném én is kiváltani ezzel a regénnyel. Nincs happy end, csak lelki szenvedés és a bosszú beteljesülése utáni tétlen üresség. Minden célt elveszítve, megbélyegezve a múlt eseményei és tettei által. De azért ne igyatok előre a medve bőrére, tervezek valamit, ami reményt ad majd a végén...NoxiusEnterprise írta:Niko jól került ki a helyzetből. Bár a végén erkölcsileg elvileg megbukott, ugyanis bosszút állt, mégis győztesként került ki: Felemelkedett.
Az az utolsó jelenet (és most különösen a Pegorino-halálra gondolok): A naplementében a boldogság katasztrofális szigetén, a gyilkosság után, lelkileg megrendülve, a szerelmet elveszítve felteszi a kérdést: Ez a győzelem? Ez, amiért annyit tettünk? Megérte? Niko rövid mondatában minden ilyen kérdés benne van. Ő választott, rosszul választott erkölcsileg, és mégis jól döntött. Hátborzongatóan életszerű volt az a jelenet, embertelenül emberi.