Hozzászólás
Szerző: Kiscserko » 2013. 03. 01. 16:17
12. küldetés – Jöttünk bosszút állni! (We came to take revenge!)
Az öreg Emperorral tettek egy kitérőt vidékre. Végre kiereszthették a gőzt, ami annyi idő alatt felgyülemlett bennük. Persze mind tudták, nem szabad elveszíteniük az eszüket, a végén még visszakerülnének a lepusztult börtönbe. Harleynak nem volt min szánakoznia. Megölte ellenfelét, Marvin Robbinsot, és bosszút állt R.B. gyilkosain is. Ennek tetejébe még meg is szökött fogságából. Végre voltak barátai. Nem antiszociális személynek ismerték, inkább csak senkit se engedett túl közel magához. Biztonságosabb volt, ha senkit se kedvelt, ezt tartotta erősségének. Howardot már szinte testvérének érezte, Ralphot nagyon megkedvelte, és bár a Tábornokot nem ismerte eléggé, őt is szimpatikusnak tartotta. Az Emperor köhögve állt meg egy régi, lepukkant kocsma mellett.
A romos, zöld épület mellett egy vékony pálmafa tört az égbe. A söröző teteje felett hatalmas parabola antenna látszott. A lebuj oldalából kiállva, mint egy középkori céhtábla, büszkén reklámozta a Redwood sört a piros tábla, rajta fehér felirattal. A koszos műanyagajtó felett, melynek átlátszó részén egyszer talán még át lehetett nézni, egy széles, fehér tábla terpeszkedett, rajta a felirattal: „You’re in Pißwasser country…”. Maxwell csodálta, hogy egyáltalán el tudta olvasni ezt a szöveget, úgy ellepte a kosz. Átmentek a bejáraton, mely felett lengett a fekete Liquor felirat. Befele menet még meg bírta csodálni a hajlított piros lámpát, mely a Logger reklámjaként üzemelt. Bent majdnem olyan szörnyű volt a helyzet, mint kint. Odaálltak a pult mellé, mely talán még sosem látott tisztítószert. A pulton a legkülönbözőbb márkájú sörök álltak, a pult vásárlók fele lévő oldalán nagy piros matrica tiltotta a dohányzást, mellette pedig az aznapi különlegességeket írták fel krétával egy táblára. E felett a pulton száradt vér látszott. Valószínűleg látott már jobb napokat is a krimó.
- Négy Pißwasser-t legyen szíves! – szólt oda Harley a pultosnak.
A pultos kiadta az italokat.
- Hééj! Öhm. Őőőő! Mit képzelsz, blöh, magadróóól?! Idegljössz, ide… idejössz… Buh! Á! Möö, idde, idejössz akkocsmámbba?! Ésss őltönyttt hordász?! Bunnkó városssi ssegggfej! Öhm, mmm. Mennnnyééé visssza azzz irrodádba, áááázonnal! – ordította Maxwellnek valaki.
Bár nem mindig értette, hogy mit akart mondani ezzel, de Harley egy kicsit se sértődött meg. A lecsúszott alak, aki ordibált neki nem volt fiatal. A negyvenes évei közepén járó alak átizzadt atlétában ült halál részegen egy széken egy asztal mellett. Majdnem leesett az ülő alkalmatosságáról, úgy dülöngélt a kopaszodó ember.
- A nnevvemmm, szóóóóval a nnnevem… nem számjít! Nemm jöhhet senkkijelsem az engedményjemetet nélkül az éééééén kocsmámmba, csaaakkkkkk én. Éss senkki senemem nyithat itten… itt mégeggy koccsmátt! Mmert minden feggyver ésss droggg a környékjemen végiggmegy Trev… Treo… Trevor Phillips kezzén, vagy SEHHHOGY! Ebble belle tartttoztanak a pijákk issss!– Trevor teljesen ki volt készülve. Harley úgy gondolta, hogy aki ennyire szánalmasan szét van csúszva, annak már baja van az életben, és ez nem jó.
- Rendben, öreg. Fizetek neked egy kört. Pultos, még egy sört kérek!
Maxwell és csapata leültek a részeg alak mellett, és miközben ők is vedeltek, megpróbáltak beszélgetni Trevorral. Ám ez nem igazán sikerült, hála annak, hogy pár percen belül kidőlt. Fél órát még sörözgettek, utána úgy döntöttek, ideje elindulni.
A sofőr háza felé mentek. Persze senkit sem érdekelt, hogy Howard pár korsót magába döntött, és így vezetett. Trevor Phillips-el ellentétben ez a kis banda nem lett részeg. Amint megérkeztek a célpontjukhoz, valami furcsaságot vettek észre.
A ház előtt állt egy tucat Kalasnyikovval felszerelt sötét ruhás férfi. Howard leparkolta az Emperort, kiszálltak.
- Mit keresnek maguk a kertemben?! – köszöntötte őket Howard mérgesen, mire előállt a vezetőjük. Arcát sűrűn borították a sebhelyek.
- Jöttünk bosszút állni! – szólt kegyetlenül, de legalább őszinte volt.
- De mégis miért?
- Megöltétek vezérünket, Marvin Robbinst! – erre előlépett Harley is.
- Ugyan, miért ölnétek meg mind a négyünket? Hiszen főnökötök halott, így semmit sem old meg a bosszútok. És amúgy sem hiszem, hogy annyira jó főnök lett volna.
- Tudjátok mit, miért nem csatlakoztok hozzánk? Összetartó, és demokratikus a csapat. – szólt közbe Howard.
- Testvérek a halálig, akik nem árulják el egymást, és barátságban harcolnak az ellenségeik ellen. – Harley látta a sebhelyes arcán, hogy ezzel sikeresen meglágyította.
- Hát… végül is, miért ne? – erre a mondatra a mögötte álló tömeg felháborodottan felzendült. A sebhelyes arcú feléjük fordult – Figyeljetek, vezető nélkül maradtunk, kevesen és banda nélkül. Miért ne használnánk ki a remek alkalmat arra… - megakadt a mondata közepén. Fejéből kiloccsant a vér, egy pisztoly lövésének hangjával kísérve.
A gyilkos előlépett a sofőr háza mellől a többiek látóterébe. Mindenki meghökkent, mintha szellemet láttak volna, ahogy láttak is.
- Halál mindenkire, aki elárult! – szólt fenyegetően Marvin Robbins.
Harleynak majd felrobbant az agya. Marvin Robbins még él! Az ember, aki ellen egész életében képes lett volna küzdeni. Így már hozzá tudta írni az okok listájára, ami tartalmazta, hogy miért akarja megölni ezt az embert, hogy börtönbe került a rohadt spicli miatt.
- Hát te élsz? – ámult el Howard.
- Igen, de te nem fogsz! – ezzel Howellre fogta a pisztolyt.
Ralph szemrebbenés nélkül beállt társa elé.
- Csak a testemen keresztül! – mondta.
- Mégis hogyan élted túl? – kérdezte Harley.
- Ugyan kérlek! Komolyan olyan kezdőnek néztél, hogy magam ülök be elsőre az autóba, és én indítom el? Nagyon alábecsülsz! Mindenesetre, még visszatérek ide. De nem egyedül. Sereggel jövök majd értetek, és mindeteket megölöm, akárhányan is legyetek.
Marvin eltette a pisztolyt, és elmenekült. A maradék embere utána futott. Maxwell és bandája úgy gondolták, most felesleges lenne utánamenni. Megvárják azt a sereget, és majd úgy megmutatják, hogy ki a jobb. Nem is tudták, hogy ezzel mekkora hibát követtek el. A bosszú jó ízétől megfosztva sétált be Harley Howard házába…