Parancsoljatok, itt a folytatás. Magáról a részről inkább nem mondok semmit, ugyanis írás közben véletlenül bezártam, s a végét újra kellett írnom. Most cudar hangulatban vagyok.
Jó olvasást!
26. Fejezet: Denarói balhé - II. rész
Miután elhagytuk a Premium Deluxe Motorsportot, közöltem a fejleményeket Colombóval a Bluetooth Headseten keresztül, miközben a lopott Adderben ültem. Habár mégis furcsán éreztem magam. Egyszerűen egész végig Juliet járt az eszemben, sőt lelkiismeret-furdalásom is volt a Denaro fiúk meggyilkolása végett. Tudtam, hogy nagy baj lesz belőle, ha az apjuk, Anthony megtudja, hogy a csapatommal elintéztem őket.
- Billy, megszereztük az autókat - mondtam teátrálisan.
- Nagyszerű, ügyeske! - nevetett fel vidáman.
- De történt valami... - vettem egy nagy levegőt. - Figyelj, Billy. Megöltük Anthony fiait, viszont Simeon Yetariant megkíméltük.
- IDIÓTA! - kiáltott fel. - Minek öltétek meg őket és miért kíméltétek meg azt a majmot?! Ha Anthony megtudja ezt, akkor nekünk végünk!
- Nézd, sajnálom, de megöltek volna! Most mit tehettem volna?
- Miért nem loptátok el azonnal az autókat, ügyeske?
- Hagyd már abba ezt az idióta ügyeskét! - ordítottam rá.
- Baszd meg! Elrontottál mindent! Mindegy... - várt egy kicsit. - Szállítástok le a kocsikat az Alenik garázsba.
- Jól van. Ciao.
- Namaste, ügyeske - köszönt el tőlem, de az ügyeske kiverte a biztosítékot.
- k**va anyád! - bontottam a beszélgetést.
(Aláfestő zene: https://www.youtube.com/watch?v=Jrtst2bC-VQ )
Ezután mindnyájan az Alenik garázshoz vettük az irányt, csakhogy hét fekete Cognoscenti zavart meg bennünket. Természetesen a Denaro bűnügyi család tagjai vezették a szedánokat, akik TEC 9-cel tüzet eresztettek ránk. Idegesen értesítettem bajtársaimat, akiknek megparancsoltam, hogy váljanak szét, hogy könnyebben elmenekülhessenek a maffiózók elől. Bezzeg Gyurié volt a piros Zentorno, mégis őt kapták el leghamarabb, azáltal, hogy véletlenül megcsúsztak a kerekei, s nekicsapódott egy villanyoszlopnak. Ezt látva kénytelen voltam röhögni.
- Haha, most végre tanultál a leckéből, hurkalé! Most aztán dughatsz Flórával... - gondoltam magamban, mialatt kilőtték a szélvédőmet. Izzadva lehajoltam és erélyesebben tapostam rá a gázra. A golyók szaporán röpködtek, mígnem egy kereszteződésnél befordult egy újabb Cognoscenti, melyet alig bírtam kikerülni. Lassacskán kikerülgettem üldözőimet felkanyarodva egy autópályára. Ott valamivel nehezebb dolgom volt, mert szembementem a forgalommal és sajnos a csúszós utaknak köszönhetően macerásabb is volt a menekülés. Az előttem félrehúzódó verdák néhol karambolokat okoztak. Szerencsére sok maffiatagot is leráztam ezáltal, de nem számítottam rá, hogy egy éles kanyarnál nekimegyek Noél Turismo R-jének, melynek szélvédője bepókhálósodott. Szegény német legény megtanult repülni az üvegen keresztül. Csúnyán összetörte magát ráesve egy hóemberre. Őt is elfogták riválisaim.
- Ó, bocsi, Noél - hunyorítottam.
Eközben kezemet még jobban rászorítottam a kormányra és villámgyorsan száguldottam, hiszen bekapcsoltam a nitrót. A gengszterek csak lestek, hogy ilyen havazás közepette begyorsítottam járgányomat. Ellenben számolnom kellett vele, hogy Raleigh is csatlakozott szürke Infernusával Gyuri és Noél táborába. A sógoromnak kilőtték a gumiját és ő is hasonlóképpen járt, mint György. Ettől a ponttól kezdve már csak én maradtam és az ikrek, akikkel együtt felhajtottunk egy monumentális ugratóra, mely Wintershore egyik hídját zárta le. Átszeltük a levegőt. Mi voltunk a levegő urai. A levegőnek a bukott urai, tudniillik ráugrattunk egymásra, s totálisan összetörtem Adam kék Cheetahját és Scott narancssárga Entity XF-jét, na meg az Adderem is káros lett. De ha ez nem lett volna elég, akkor ott volt az a tény is, hogy a bandatagok leütöttek minket és elvesztettük eszméletünket.
(Eddig tart)
Körülbelül este hat-hét órakor nyertem vissza tudatomat, de sokkal sokkolóbb dologgal kellett szembenéznem. Mindannyiunkat székekhez kötöztek hozzá egy gusztustalan orvosi teremben. Ez a hely az egykori elhagyatott kórház volt, mely a Denaróknak területül szolgált Wintershore-ban. Az épület büdös és omladozó volt tele patkányokkal és csótányokkal. Még a második világháború és a sztálinizmus idején használták laktanyaként és az kétségtelen, hogy a szovjeteket ezen a helyszínen ápolták. A hátamon felállt a szőr a látványtól. Majd' hánynom kellett. Ettől eltekintve a kommunista hatalomátvételtől kezdve kínozásokat és boncolásokat is végeztek itt Sztálin és Rákosi Mátyás parancsára, noha erről Mami tudna többet mesélni, mert ő ölte meg még Sztálint. Ezt letisztázva egy erős ütés érte el arcomat többször is, midőn már kénytelen voltam vért köpni. A szemeim és a szám véresek voltak. Nagyon fájtak a taslik, melyekkel Anthony Denaro jutalmazott meg. A férfi kiköpött Rákosi volt. Szürke öltönyt, piros nyakkendőt és fehér nadrágot viselt. Haja is már alig volt. Ötvenhét évesen maga volt az ördög!
- Melyikőtök volt az?! Ki ölte meg a fiaimat?! Hadd halljam! - követelte dühösen.
- Megyünk pingpongozni? - kérdezte Adam vidáman. Erre az ikerpalánták fülsértően kacagtak, de az őrült Don hamar elhallgattatta őket.
- A k**va anyátokat! - Anthony az öklével bemosott egy hatalmasat Adamnek és Scottnak, majd egy fogóval megpróbálta kihúzni Adam fogát, közben az egyik segédje Scott-tal is ugyanezt tette.
- Hagyják békén őket! Elmondok mindent! - állítottam meg őket kiáltozva. Adam és Scott megkönnyebbültek.
- Ki ölte meg a fiaimat?! A FIAIM voltak! - üvöltött, s erre én sóhajtottam.
- Robi, ne mondj semmit! - szólt közbe Raleigh, ezzel szemben az egyik ipse fejbe ütötte, ráadásul befogta a száját is.
- Flóra Hajdú ágyon, most jönni tanyára. Ej, haj, Gyuri györök, vigyázni csajára! - énekelte Noél német akcentussal, ámde a maffiavezető egy ásóval megcsapta háromszor.
- KUSS LEGYEN! KUSS LEGYEN! KUSS LEGYEN! - ütötte agyon az ásóval. Noél fejét ellepte a vér. Majdnem belehalt a sérülésekbe.
- Elmondom! Kérem, ne bántsa őket! Elárulom az igazat! - könyörögtem siránkozva. Megmásíthatatlanul beleéltem magam a helyzetbe. Annyira félelmetes volt, hogy zokogtam.
- MONDD MÁR EL!
- Robi, ne! - suttogta György csöndesen.
- Ő volt az! Ő az! Ez a szőke pávagyerek ölte meg mindhármat! - árultam be Gyurit. Ezzel tudtam csak megtorolni a kihasználását és azt is, hogy beárult a tanárnőnek. Szívem mélyén éreztem, hogy nem volt ez helyes megoldás, de megérdemelte, mert szemét volt velem.
- Mi?! Ez nem igaz! HAZUDIK! Ő ölte meg a b*zi ikrekkel együtt! HAZUDIK! - rikácsolt György ingerülten, ám ezzel semmit sem ért.
- Te! Te voltál az! TUDTAM, de most elkaptalak! MEGDÖGLESZ, PÁVA! - Az öregember egy kést rántott elő, melyet egyenesen György bal szeme felé irányított. Abban a pillanatban félelem lepte el György sikolyát. Kiáltásán érzékelhető volt a mély fájdalom és az irántam érzett gyűlölete. Ez volt az a nap, hogy György megutált engem, de akkor is megérdemelte! Amúgy sem mondhattam el az igazat...
- NE! - visongott az áldozat, mialatt Denaro kivette szemgolyóját. A fiú bal szeméből sebesen spriccelt a vér. Soha életemben nem láttam még annyira vörös vért, mint Gyuriét. A bosszúnak a vére volt...
- Ezt neked, szardarab! - heherészett az öregúr felmutatva a szemgolyót, hogy mindenki láthassa.
- Mi a franc? - undorodtam el.
- Mörder! Mörder! Mörder! (Gyilkos! Gyilkos! Gyilkos!) - motyogta Noél pánikolva, s így Anthony egy pisztollyal hasba lőtte.
- NOÉL! - harsogtam egyszerre társaimmal.
- Késő, Mr. Bock. A barátja meg fog halni - váltott lágyabb hangnemre a tata. - Kinek a parancsára próbálták meg ellopni a sportautókat? - érdeklődött, de én erre leköptem őt.
- Nem mondok semmit, te f*sz!
- Nagy kár... - törölte meg nyálas pofáját egy zsebkendővel, s azzal épp az ajtó irányába indult. - Jut eszembe, Róbert - fordult vissza letéve elém egy dobozt, melyet felnyitott. - Mr. Yetarian nem volt hajlandó válaszolni. Remélem, a következő beszélgetésünkkor őszintébb lesz.
- A k**va életbe! - ordibáltam, ugyanis az élmény feldolgozhatatlan volt. A kopasz Simeon feje volt beletéve a csomagba. Könyörtelenül meggyilkolták. Raleigh ekkortájt összehányta magát.
- Az autókat vigyétek a garázsomba. Hamarosan visszajövök - adta ki embereinek az utasítást elhelyezve Gyuri szemét Simeon feje mellé.
Nem sokkal ezután percek teltek el. Noélnak nem volt már sok hátra. Lassan az elvérzésnél tartott, amely Gyuriról is elmondható. Folyton-folyvást sírt a szeme végett. Jobban belegondolva nem volt jó ötlet ráfogni a gyilkosságot, mivel ő csak az őröket ölte meg. Kicsit később figyelmesek lettünk Buzzard és Maverick helikopterek érkezésére. A létesítményt megrohamozta az FIB ügynökei és a NOOSE kommandósai, akik kirobbantották a falakat. Legnagyobb meglepetésemre Niko egy sörétessel lelőtte a bent lévő Denaro csatlósokat, mi több eloldozott minket. Az esemény után Lester egy Jetpackkal berepült a kilőtt falon. Érdekes, hogy a szerkezet alig bírta el a kockás inges Lestert a súlya miatt.
- Lester? - képedtem el.
- Most nincs időnk beszélni, Róbert. Gyuri és Noél elvérzenek, ha nem segítünk rajtuk! - figyelmeztetett megállva a masinával.
- Mi a francokat csináltál?! - kiabált Michael a fekete Maverickből.
- Én? Semmit.
- Temiattad kivágták Gyuri szemét és meglőtték Noélt! Minek kellett hazudnod? Mire volt ez jó?! Nem igaz, hogy nem tudod elfelejteni már a gimnáziumi sérelmeidet! - vádolt meg.
- Megérdemelte, mert egy f*sz volt, viszont Noélt sajnálom.
- Sajnálod? Csak ezt tudod mondani?!
- Hagyjátok abba, niggák - csendesített le bennünket a rózsaszínpólós Franklin. - Tegyük be a helikopterbe a srácokat!
- Egyetértek - értett egyet Lester.
(Aláfestő zene: https://www.youtube.com/watch?v=TNO2cI7B-Q8# )
Ekkortól fogva beemeltük Gyurit és Noélt a repülőbe, sőt még megkértük az ikreket és a sógoromat is, hogy tartsanak a megsérült cimborákkal a biztonság kedvéért. Ez idő alatt felvettem a harcot a Denaro családdal Michael, Franklin, Niko, Little Jacob, Vladimir Borodin és Packie McReary segítségével. Sietve kimentünk a folyosóra, ahol észrevettük, hogy az FIB és a NOOSE harcol a Denaro maffiacsalád ellen. Egy szempillantás alatt elhelyezkedtem egy ajtófélfánál, ahonnét megsoroztam az ott tartózkodó öltönyös gazembereket egy M4-gyel. Első lövéseim rögtön sikert arattak: egyik támadót mellkasba, a másikat lábon, a harmadikat pedig fejbe találtam el. Jóllehet a második célpont még mindig életben volt, ilyen módon kibújtam fedezékemből, s lőttem. Mindemellett nem figyeltem alaposan, merthogy az egyik szobából kirohant egy késes fickó, aki leterített a földre, ámbár Borodin fejbe lőtte. Fellélegezve felsegített Borodin a parkettáról és már viharoztunk is tovább egy emelettel lejjebb. Leérve a lépcsőről összefutottunk katonákkal és az őket vezető kapitányokkal is, már csak a tanácsadó, az alvezér és a család feje, azaz a Don hiányzott. Nem foglalkozva ezzel a ténnyel kinyuvasztottam belőlük egy-kettő kapitányt és négy-öt katonát. A célszemélyek csak jöttek és jöttek. Egyszerűen nem akartak elfogyni, ráadásul az FIB és a NOOSE is kezdte feladni a küzdelmet, azonban én ennél okosabb voltam. Óvatosan elsprinteltem egy helyiségbe, mely a takarítóknak volt fenntartva. Sajnálatosan egyik legnagyobb félelmemmel kellett szembenéznem; a patkányokkal és egerekkel. Hánykódva kifüstöltem őket, hogy ne másszanak rám, valamint használtam egy kicsit a fantáziámat is. Készítettem a szekrényekben lévő anyagokból molotov-koktélt, melyet meggyújtottam Michael öngyújtójával. Lihegve elhajítottam egyenletesen az ellenségek közé. Az ellenlábasok hamuvá váltak, többé már nem jelentettek gondot. Ez idő tájt megtaláltuk a kijáratot, mindazonáltal megfigyeltük, hogy a Buzzardokat felrobbantották egy rakétavetővel a rosszakarók. Az egyik Buzzard elzárta az utunkat, mivelhogy rázuhant a bejárati kapu elé. Ezek után kerestünk egy másik kijárót, mígnem rátaláltunk a fegyverraktárra. Ottan illegálisan beszerzett fegyverek voltak. Mindenféle országból exportálták őket, mert Adrwingtonban engedély nélkül nem lehetett fegyvereket tartani, míg Amerikában igen. Ezért sem volt hazánkban Ammu-Nation, amelynek személy szerint én örültem is. Amerika ezért is lehetett annyira rossz ország. De hát az adrwingtoniak szerencsések ezen a téren. Ezt megmagyarázva az FIB megmaradt ügynökei lefoglalták a karabélyokat, míg mi a kijáratot kerestük. Rövid időn belül Borodin levett egy régi könyvet egy poros polcról, ennek köszönhetően megnyílt előttünk egy titkos alagút. Egy zseblámpával karöltve leballagtunk. Befejezésképpen leértünk a hosszú lépcsősoron, ugyanakkor meglepő volt, hogy egy garázsra leltünk rá, ahol a villany fel volt kapcsolva. A mellékhelyiségben jelen volt a fegyvertelen Anthony Denaro és az egyenruhás Talabor Self, aki egy stukkert szegezett Denaróra, ezenfelül az összetört sportverdák is ott pihentek.
- Talabor Self? - csodálkoztam el lerakva lőfegyveremet.
- Nigga, ez meg mi? - ámult el Franklin.
- Zseka, ez egy igazi zseka! - beszélt mellé a jamaicai Jacob.
- Mr. Self, maga hogy találta meg Denarót? - tudakolt Michael tátott szájjal.
- Az volt a lényeg, hogy megtaláljuk és megmentsük Mr. Bock csapatát, nemde? Ezért is kértek segítséget az FIB-től és a NOOSE-től, vagy tévednék? - kérdezett vissza Self.
- És most mi lesz? - szakítottam meg a társalgást.
- Az attól függ - biggyesztette le az ajkát Self -, hogy mit teszünk Mr. Denaróval.
- Vállalom! Megölöm én! - rukkoltam elő az ötlettel.
- Szerintem az lenne a legnemesebb megoldás, ha börtönbe kerülne - bölcselkedett Self.
- NEM! Ez hülyeség, meg kell halnia, mert kivágta György szemét és meglőtte Noélt, halnia kell!
- Megölték a fiaimat, érted? Megölték őket! - pityergett Denaro elsüllyedve szégyenében. - Bosszút kellett állnom a gyilkoson.
- Nézze, Mr. Denaro, az igazság az, hogy nem az a szőke páva ölte meg a gyermekeit, hanem én és az ikrek - vallottam be döcögősen. - Nincs mentség a bűnömre, de valahogyan vissza kellett vágnom Györgynek, mert kihasznált engem a gimnáziumi éveim alatt és még sorolhatnám... Nagyon sajnálom... Én csak normális szeretnék lenni...
- Miért? Miért kellett őket megölni?!
- Billy Colombo adta ki a parancsot, hogy lopjuk el a járgányokat, mert a fiai adósságokkal tartoztak neki. Megtörtént a dolog. Megpróbáltuk ellopni az autókat, de a fiai megtámadtak bennünket... Önvédelemből tettük a dolgot... Sajnálom...
- Mit fogok most mondani Matteónak? - kérdezte magától szégyenkezve.
- Az meg ki? - vágott közbe Packie.
- A testvérem és a Denaro bűnügyi család igazi Donja, ugyanis ő a törvényes örökös, mert a fiaimnak sok volt a törvénytelen gyereke, én pedig kiöregedtem már, ekképpen Matteo lett a Don. Most már biztos az uralma... A szicíliai Cosa Nostra vezetője Matteo Messina Denaro...
- Rendben, Mr. Denaro. Ezennel letartóztatom. Jogában áll hallgatni! - törte meg a csendet Self.
- Várjon! Kérlek, öljenek meg! A fiaimmal akarok lenni, kérem. Matteo lesz az új Don, az én halálom pedig biztosítaná neki az uralmat. Róbert Bock, megengedem, hogy maga húzza meg a ravaszt!
- Rendben - egyeztem bele. - Ennyivel tartozom a hazudozás miatt.
- És mielőtt megtenné, hadd mondjam el, hogy köszönöm, hogy megszabadít a fájdalomtól és a szenvedéstől, illetve az általam elkövetett bűncselekményektől... Aki egy maffiózó, az a pokolban fog meghalni...
- Sajnálom, hogy megöltem a fiait.
- Maffiózók voltak ők is, legalább jobb lesz a világ - mosolyodott el barátságosan. - Még valamit, Róbert. Miután elkaptuk magukat, eltettük a telefonjaikat. Megtalálhatják a mellettem lévő irodában őket...
- Köszönöm. Rendes magától, hogy elmondta - álltam meg egy szösszenetre, majdan elkértem Michaeltől azt a pisztolyt, melyet még Billy és Fixer adott nekem, mert hát a buli után Michael elvette tőlem a részegségem miatt. - Utolsó kívánság?
- Küldöm üdvözletemet Billy Colombónak a pokolban! - nyerített a halál kapuja előtt. Én mindössze becéloztam merev ujjaimmal, de mégis valamiért elérzékenyültem. Nemes egyszerűséggel nem tudtam megtenni. Túl sok dolog történt velem azon a napon.
- Ez nem fog menni... - eresztettem le a pisztolyt.
- Tedd már meg! - biztatott mérgelődve. - Tedd meg! Tedd meg!
- NEM! - álltam ellen a kísértésnek.
- Cazzo! (Baszd meg!) - Denaro a farzsebéből előrántotta azt a kést, mellyel Gyuri szemét vágta ki. Erre a reakcióra újból becéloztam a buksiját és meghúztam a ravaszt. Anthony Denaro a holtaknál is holtabban esett össze.
- Szép volt - gratulált Borodin, mire megtapsoltak pajtásaim. Michael arcáról leolvasható volt, hogy aggódott értem. Lehet, hogy azt hitte, hogy nem tudom majd megtenni, de mégis megtettem. Máskülönben megölt volna. Kellett egy kis önbizalom.
(Eddig tart)
Ezt követően megtisztították az objektumot. A Denaro bűnözőket őrizetbe vették, míg Noélt és Gyurit megpróbálták megmenteni az orvosok. Az esemény elteltével Michaellel dumcsiztam egy rövidke sétálás során.
- Michael, sajnálom, amit Gyurival tettem. Én nem akartam, hogy elveszítse a szemét, de csak így tudtam neki visszavágni... Sajnálom... - manifesztáltam morcosan.
- Ettől még nem fog visszanőni a bal szeme, Róbert. Egész életében csak a jobb szemén fog látni.
- Tudom. Amúgy Colombo megkapja az autókat? - váltottam témát.
- Nem. Az FIB elkobozza őket, az elhagyatott kórházat pedig megvizsgálják.
- Szép. Szerintem jobb lenne, ha felgyújtanák ezt az építményt. A tűz jót tenne ennek a sok kínnak és szenvedésnek. Tele van holttesttel és undorító dolgokkal! Szovjet katonák életek még itt.
- Egyébként most mit fogsz csinálni? - kérdezősködött.
- Közlöm a rossz hírt Colombóval, aztán segítek nektek a Merryweather ellen, viszont 15-én ne zaklassatok, mert találkozóm lesz - feleltem megszokottan.
- Róbert, hagyd már a maffiát és a KG Team Ganget! - mérgelődött.
- Félreértesz. Egy régi ismerősömmel fogok találkozni. És ha őszinte akarok lenni, akkor ő volt a gyerekkori szerelmem. Liza volt a második nő életemben.
- Te voltál valaki mással Liza előtt? - hökkent meg.
- Igen, voltam.
- Róbert, ne tegyél mindent tönkre! Lizával kell maradnod!
- Nem is tervezem tönkretenni a dolgokat, viszont Juliet még mindig szerelmes belém, és azt hiszem, hogy én is szeretem őt - ismertem be szerelmesen.
- Róbert, fiad fog születni! Ne legyél hülye!
- Mit tegyek akkor, Michael? Az egész úgy történt, hogy ma délután írt nekem egy e-mailt, amelyben megkért, hogy találkozzak vele az IAA épületében és hogy maradjak távol Talabor Selftől, merthogy veszélyes. Lehet, hogy csapda? - meséltem neki.
- Szerintem ne menj egyedül.
- De ő megkért, hogy egyedül menjek.
- Nagyon gyanús ez nekem.
- Tudod, az egészbe az a baj, hogy miután megtámadtuk a Parlamentet, egyszer sem gondoltam Julietre, elfelejtettem őt. Hogyan mondjam el neki, hogy már mással járok? Félek.
- Biztosan megérti.
- Nem fogja, mert különleges képességekkel bír.
- Mi? Különleges képességekkel bír? - képedt el.
- Ja. Ő más, mint a többi lány. Mit tegyek?
- Majd később megbeszéljük.
- Jól van - vállat vontam. - Mellesleg hogy találtatok meg minket?
- Lester a mobiltelefonod tartózkodási helyzetét lenyomozta, mert Billy Colombo elmondta, hogy már régóta vár rátok. Aztán Talabor Self felajánlotta, hogy segít nekünk. Így is lett.
- Amúgy nem volt jó ötlet segíteni Colombónak.
- Hát nem.
- Ha most nem segítek neki ellopni a kocsikat, akkor nem lövik meg Noélt és nem vágják ki Gyuri szemgolyóját.
- Szerintem, ha te az igazat mondod, akkor nem történt meg volna ez a két dolog - javított ki.
- Lehet.
Végezetül elértük Lestert és a doktorokat. Lester egy sétabottal támaszkodott egy mentőhelikopter mellett, melyben két hordágy volt látható. Az egyikben Gyuri volt, míg a másikban Noél. György kapott egy szemfedőt, olyan volt akár egy kalóz. Noél pusztán térdben felhúzott lábakkal, alig megemelt fejjel volt lefektetve.
- Lester, mi történt? - faggatóztam érdeklődve.
- Róbert - vette le szemüvegét -, Gyurit megmentettük, viszont Noél... Nos, Noél meghalt... Sajnálom... Túl késő volt... Elvérzett... - közölte drámaian. A hallottak alapján sírva odahajoltam Noél teteméhez. Sohasem mondtam el neki, de én szerettem őt. Ő volt a leghűségesebb barátom. Már csak az emlékeimben él.
- Sajnálom, Noél. - Egy forró csókolt leheltem homlokára, majd megsimogattam fekete haját.
- Az átmetszett ütőér nagyobb volt nála. Meghalt a helikopterben. A baj az, hogy sokáig voltak bent, mikor meglőtték. Részvétem - osztotta a fájdalmát egy afroamerikai doki.
- Nyugodj békében, barátom - csuktam le Noél szemeit. - Haza kell vinni Németországba - intéztem a válaszomat Lester felé.
- Róbert, Noél terrorista volt. Állami temetést nem kaphat - ismerte el Lester szomorúan.
- Terrorista? Ezt meg hogy érted? - Feltápászkodtam.
- Szeptember közepén kirabolta a Reichstagot Berlinben - válaszolt Self Lester helyett.
- Noél csak egy Schlitz-i néptáncos volt! Mit fogok mondani a szüleinek és a barátainak? El kell mennem Németországba. Holnap indulok! - méltatlankodtam.
- Nem megy sehová, Mr. Bock! - tartott vissza Talabor.
- Ó, miért is? Tán bántani akarja Juliet Collinst, maga f*sz?!
- Bock, azt se tudom, hogy ki az a Juliet Collins. Nem értem, hogy miről beszél.
- Pontosan tudja, hogy miről beszélek, Talabor. Maradjon távol a csajomtól! Nem hagyom, hogy bántsa őt!
- Hányszor mondjam, hogy nem ismerek ilyen nevű nőt? - reagált vehemensen.
- Én viszont pontosan tudom, hogy kiről beszél! - kotnyeleskedett bele Gyuri.
- Pusztulj el innét, Gyuri! Noél meghalt! - próbáltam meg elzavarni.
- Leszarom azt a b*zi Noélt! Ő is egy b*zi, mert megdobott hógolyóval az ikrekkel együtt. Beszéljünk inkább a kis csajodról, Robi. Mi van vele? Régen hallottam már róla. Mit szólnál, ha mesélnék Lizának Julietről? - fenyegetett meg.
- Faszfej!
- Ki akartam veled békülni, mert barátként tekintettem rád a történtek után is. Tiszta lappal szerettem volna kezdeni a gimnázium után, mert azóta már felnőttek lettünk, viszont te sohasem tudsz túllépni a dolgokon, mert egy f*sz vagy! Mikor volt már?! MONDD MEG! Mikor volt már, hogy beárultunk téged?! - idegeskedett.
- Három éve volt!
- Na és? Miért nem tudod elfelejteni?
- Szerettelek, Gyuri. Rajongtam érted, mert nem voltak példaképeim, de te többet foglalkoztál Flórával, mint velem! - hibáztattam sértődékenyen.
- És? Miért nem fogadtad el, hogy csajom van?
- Az előbb mondtam el, hülyegyerek!
- Rohadék! Megvertél a tesómmal együtt a születésnapi partinkon a kurvád miatt és Eszterrel is összevesztél, s én mégis megbocsátottam neked, de te... - szövegelte felpaprikázva.
- Gyuri, csókolóztál Lizával! - állítottam az igazat zabosan.
- És?
- Mi az, hogy és?! A csajom, te f*sz.
- Nem, neked Juliet a csajod. Liza az enyém!
- Idióta, Flórával mi van? Elmondjam neki, hogy mással csókolóztál? - vágtam vissza vérben forgó szemeimmel.
- Mondjad. Flóra nem kell nekem, mert szar az ágyban. Lizát véresre fogom kúrni! És a fiamnak Gyuri lesz a neve, nem pedig Riley! Ifjabb György Peterson és Liza Peterson. Jól hangzik, nemde?
- Ó, a k**va anyád! - Ez alatt az idő alatt nekisuhantam Gyurinak és egy orbitálisat bevágtam neki. Rengeteg nyaklevest lekevertem az arcába, de Michael, Franklin és Raleigh lefogtak. - Te f*sz, megöllek, hallod?! MEGÖLLEK!
- Elmondalak Trevornak! - fenyített gyerekesen.
- Mondjál, hülye páva! Páva vagy és az is maradsz!
- Robi, hagyd abba! - nyugtatott Michael, mire befejeztem a verekedést.
- Add oda a telefonomat és már itt sem vagyok! - igényeltem Michaeltől, ily módon átnyújtotta nekem a zöld iFruitot.
- Megyünk pingpongozni? - tájékozódott Scott Adammel vállvetve, így én depressziósan fellöktem őket és rohantam céltalanul a hóban.
Összességében pokolian éreztem magam. Noél meghalt, Gyuri felidegesített és még találkoznom is kellett Juliettel. Viszont talán annyi volt az egészben a jó, hogy a Denaro család meggyengült Adrwingtonban, így elhagyták az országot. Többet nem keresték a gyémántokat, mert Matteo lett az új Don.
Az idő megy tovább, semmi sem változik...