Hozzászólás
Szerző: The Cleansing Fire » 2014. 12. 16. 14:32
Little Ol' Legend - Nero
A veszteségek tényleg hatalmasak voltak, a rendőrség ellen nagyon régóta nem történt ilyen atrocitás. Persze az összes zsaru vöröset látott, és máris négy halálos áldozat volt letartóztatások és kisebb, piti ügyek közben. Egy pár hétig minden bűnözőnek meg kell húznia magát. Gagatti végigsétált amellett, ami megmaradt, és ez nem volt túl sok. Négy ügynök, és harminc rendőr ment be, egy egész helyszínelő csoport, és két tanácsadó volt a lakásban. Az épület hemzsegett a nyomozóktól, rendőröktől, és Bikafej biztonsági embereitől. Az, hogy hogyan történhetett meg, tényleg lehetetlen volt elképzelni. Ennyi ember nem halhatott meg.
A lakás maga üres volt. minden bútort elvittek, mindent kitakarítottak, fertőtlenítővel lemostak, és tovább. A lakók szerint nagy volt a jövés-menés; erre külön felfigyeltek, mert az öregúr magának való ember volt, ritkán látogatták. legutóbb talán másfél éve. Pazar. A nyomozók és a rendőrök végigkérdeztek mindenkit, a helyszínelők és a tanácsadók sikertelenül próbáltak nyomokat találni a lakásban. Mindent megtettek, e ez sem volt elég. Még egy profi pszichológust is hívtak, hátha az kikövetkeztet valamit, de a semmiből azok sem tudnak kihozni senkit.
- Hé Gagatti! - szólt oda neki egy nyomozó a ház előtt. Ketten voltak, az a kettő, aki Michael Brough házát őrizte - sikertelenül. Ott elérték, amit akartak; látták, hogy mit keresett a betörő, akit Edgar Walker John Brickként azonosított. Most elővett egy szem sós mogyorót a zakója zsebéből, és ráfintorgott Matthewra. Bruno vette át a szót.
- Azon gondolkodtunk, hogy ne hívjunk pár alkimistát is, hátha ők kiszednének valamit a nyomokból. Tudod, a lakás üres volt, és mi még kijöttünk. Néhány csodagyerek és médium talán megtalálhatna valamit a csapatod roncsaiban.
Nagyon szívesen behúzott volna nekik egyszer... De nem tette. Bikafej emberei voltak, és a kapitány már így is nagyon gyanakodva nézte Gagatti mozdulatait, ahogy Gagatti is a kapitányét. Nem bíztak egymásban, és ez már nyíltan látszott. Sbrizny felhívta valamivel kapcsolatban, aztán megtámadták a lakását, és az ezredes eddig ismeretlen helyre távozott. Azért remélte, hogy nem lett baja. kedvelte a merev, sótlan embert, aki segített neki a parancsok ellenére. Bikafej pedig minden lépését figyelte, ahogy ő is ráállította az embereit az övéire. Előbb vagy utóbb, de az egyikük hibázni fog. De most inkább csak megütötte volna az egyiküket. Ez lehetett volna az a bizonyos hiba, ezért inkább megdörzsölte fáradt és égő szemét, felsóhajtott és megkérdezte, hogy mi történt.
- Bomba. - felelte Bruno tömören.
- Na ne! - csattant fel Gagatti. Egy dolog, hogy nem egészen neki dolgoznak, de itt zsarukat mészároltak le, és ezek látványosan le se szarják, és még őt is hátráltatják - Egy bomba nem szokott lemészárolni egy csapat menekülőt.
- Hát nem szokványos, az tény. - kapott be egy darab mogyorót Edgar. Bruno megdörzsölte borostás állát. Sercegő hangot adott ki, Gagatti idegeit végtelenül felborzolta. Elővett egy barna, négyszögletes valamit a zakó díszzsebkendőnek tartogatott zsebéből, és elkezdte rágcsálni. Nikotinos rágó, nem rongálja a tüdőt.
- Jó látni, hogy ilyen öntudatos vagy. Vigyázz is az egészségedre, amíg lélegzel. - köpte a másik arcába a szavakat, és nem is igyekezett úgy tenni, mintha nem fenyegetés lenne - Szóval mi történt itt?
- Nincs más dolog, mint minket csesztetni? Nehéz éjszakánk volt! - válaszolta Edgar idegesen.
- Hallottam hírét. A szuszt is kiverte belőletek egy kibaszott nyugdíjas! Szóval... - húzta el zakóját a pisztolytáskája elől, amikor Edgar fenyegetően megindult volna. A másik gyorsan visszahúzta - Elmondjátok végre, hogy mi történt, vagy itt kell megrohadnunk?LLegalább csináljatok úgy, mintha segíteni akarnátok a rendőrök halálát nyomozó hatóságok munkáját. A társaitok halálát.
- Az én társam ő. - mutatott Edgar Brunóra.
- Az enyém meg ő. - intett fejével a másik felé Bruno - De mivel úgy látom, hogy sietsz, adok néhány támpontot. Valaki elvágta a központi vonal összes zsinórját. Kikapcsolta az automata locsolófejeket. Azután egy üres lakásban, amit mindenki átvilágított, felrobbantott egy nagy bombát, aminek nem kellett volna ott lennie, és ezzel felgyújtotta a ház felső két szintjét. A kimenekülő rendőröket pedig egy az ajtóra mutató, valahonnan távvezérléssel irányított kis géppuska fogadta, ami lemészárolta úgy harminc-negyven rendőrt és még vagy húsz különböző embert. A civilekről nem tudok.
- Az istenbe, ez volt olyan nehéz?!
- Hát igen, rohadt egy ügy... De te majd elkapod a fickót, reméljük? - vigyorodott el Edgar, majd az elviharzó Gagatti után ordított - Nem kell megköszönni a segítséget!
Arthur Lee Dayne -t a ház összes lakója visszavonult, csendes, udvarias embernek tartotta. A saját maga által választott életet élte, kétmilliót fizetett azért, hogy megszerkesszék. református lelkész volt, a nővére autóbalesetben meghalt, ő nem tudott továbbra az óhazában élni, eladta a családi kastélyt, és átköltözött az óhazából ide, és virágboltot nyitott. Hetvenkét éves korában visszavonult, és a nyugdíjából él. Mindenki, aki nem volt elég szerencsés, végighallgathatta egy csésze túl citromos tea mellett ezt az izgalmasnak éppen nem mondható történetet, az öregúr pedig élvezettel ment bele a legaprólékosabban ecsetelhető, huszadrangú információkban bővelkedő, a történetét előre nem vivő részekbe is. Még virágokat kötözni is megtanult, és minden lakónak küldött egy-egy csokrot karácsonyra. Fő az álca.
Persze arról nem voltak illúziói, hogy komolyabb szerveknél mennyire állja meg a helyét ez a dolog. Nagyon profi munkát végeztek, de legfeljebb egy hetet adott az egész történet teljese visszafejtéséig, ahol kiderül, hogy nem volt kis kastélya, négyszáz éves dinasztiája és főleg nem volt virágboltja. Se nővére. Amije viszont volt, egy háromszáz éves dinasztia itt, ami egy admirálisban és két szenátorban - az egyik az apja volt - bőven nem merült ki, egy jókora villája Kanadában és huszonhét éves kommandós tapasztalata. Bár erre az időszakra annyira nem szívesen emlékezett vissza.
Tweed zakója és az a széles, sárga-fekete nyakkendője helyett egy egyszerűbb, de kényelmesebb viseletet választott, amikor elhagyta a lakást. Hosszú ujjú, bő, de a végeinél gumis, tehát szoros sötétzöld galléros póló, kényelmes, mozgást nem gátoló pamutnadrág és egy amolyan horgászmellény, sok zsebbel. Ebbe elég dolog belefér. Hasonló, csak katonai felszerelése volt amikor még aktívan működött, bár az is igaz, hogy nagyjából másfél évvel ezelőttig még aktívan dolgozott, néha bevállalt egy-egy jól fizető, kisebb munkát, mert unta az életet. Bár azt kritériumként kikötötte, hogy nem megy még egyszer fagyos helyekre; nem bírta túl jól a hideget. A kommandóra nem gondolt vissza túl kellemesen, a csapatának csak egy tagjával volt jóban, a többiekkel pedig inkább közönyösen volt. A fiatalt, Michaelt és a főnököt pedig kifejezetten utálta mindig is. Nem jöttek ki jól egymással, ennek meg is volt az oka. Johnny jó katona volt, de összességében nem volt elég hű a parancshoz. Arthur mindig követte pontról pontra az utasításokat és csak a teljesítés után vágta mások arcába, hogy többet ilyet nem akar. Nem is volt nagyon alkalma megismerkedni a többiekkel, ő felderítő volt, azaz csöndesen gyilkoló profi, aki egyedül dolgozik. Samuellel is csak azért jöttek ki jól, mert a másik mesterlövész volt, szintén egyedül dolgozó és profi. A mesterlövészeket ráadásul mindenki utálta. A saját csapatod is. Arthur mindig jól érezte magát, ha tudta, hogy egy mesterlövész fedezi ha kell. Vagy megbosszulja, ha már nem fedezte elég jól.
És a fő választóvonal közte és John között a kapcsolatokban merültek ki. A családja miatt Arthur mindig védettséget, és kis pluszokat élvezett, de sokkal makacsabb is lett, és soha nem hátrált volna meg egy feladat elől sem. Ráadásul John szerint beszámíthatatlan volt; egy norvég tanácsadó, aki pár akcióban mellettük volt, később úgy jellemezte, mint egy "berserker". Szóval mészáros, annak ellenére, hogy elvileg csöndben kell elintézni a dolgokat.
Persze neki volt magyarázata erre: elsőként is, az ellenség ellenség, tehát el kell pusztítani, másodszor a háborúban - mert ez háború volt - az ártatlan szó nem létező, a civilek hátráltató jellegűek, és értékükben messze alulmaradnak a katonákhoz és a csapathoz képest. Valószínűleg ezért is kapta meg a becenevét; Nero.
- Ez a pöcs mindent feléget maga körül. - mordult fel John Brick és ledobta az újságot. Nem örült annak, hogy Dayne -t is behúzták a játszmába, innentől minden csak sokkal véresebb, és durvább lesz.