Little Ol' Legend

[The Cleansing Fire]

Little Ol' Legend - Nero

A veszteségek tényleg hatalmasak voltak, a rendőrség ellen nagyon régóta nem történt ilyen atrocitás. Persze az összes zsaru vöröset látott, és máris négy halálos áldozat volt letartóztatások és kisebb, piti ügyek közben. Egy pár hétig minden bűnözőnek meg kell húznia magát. Gagatti végigsétált amellett, ami megmaradt, és ez nem volt túl sok. Négy ügynök, és harminc rendőr ment be, egy egész helyszínelő csoport, és két tanácsadó volt a lakásban. Az épület hemzsegett a nyomozóktól, rendőröktől, és Bikafej biztonsági embereitől. Az, hogy hogyan történhetett meg, tényleg lehetetlen volt elképzelni. Ennyi ember nem halhatott meg.
A lakás maga üres volt. minden bútort elvittek, mindent kitakarítottak, fertőtlenítővel lemostak, és tovább. A lakók szerint nagy volt a jövés-menés; erre külön felfigyeltek, mert az öregúr magának való ember volt, ritkán látogatták. legutóbb talán másfél éve. Pazar. A nyomozók és a rendőrök végigkérdeztek mindenkit, a helyszínelők és a tanácsadók sikertelenül próbáltak nyomokat találni a lakásban. Mindent megtettek, e ez sem volt elég. Még egy profi pszichológust is hívtak, hátha az kikövetkeztet valamit, de a semmiből azok sem tudnak kihozni senkit.
- Hé Gagatti! - szólt oda neki egy nyomozó a ház előtt. Ketten voltak, az a kettő, aki Michael Brough házát őrizte - sikertelenül. Ott elérték, amit akartak; látták, hogy mit keresett a betörő, akit Edgar Walker John Brickként azonosított. Most elővett egy szem sós mogyorót a zakója zsebéből, és ráfintorgott Matthewra. Bruno vette át a szót.
- Azon gondolkodtunk, hogy ne hívjunk pár alkimistát is, hátha ők kiszednének valamit a nyomokból. Tudod, a lakás üres volt, és mi még kijöttünk. Néhány csodagyerek és médium talán megtalálhatna valamit a csapatod roncsaiban.
Nagyon szívesen behúzott volna nekik egyszer... De nem tette. Bikafej emberei voltak, és a kapitány már így is nagyon gyanakodva nézte Gagatti mozdulatait, ahogy Gagatti is a kapitányét. Nem bíztak egymásban, és ez már nyíltan látszott. Sbrizny felhívta valamivel kapcsolatban, aztán megtámadták a lakását, és az ezredes eddig ismeretlen helyre távozott. Azért remélte, hogy nem lett baja. kedvelte a merev, sótlan embert, aki segített neki a parancsok ellenére. Bikafej pedig minden lépését figyelte, ahogy ő is ráállította az embereit az övéire. Előbb vagy utóbb, de az egyikük hibázni fog. De most inkább csak megütötte volna az egyiküket. Ez lehetett volna az a bizonyos hiba, ezért inkább megdörzsölte fáradt és égő szemét, felsóhajtott és megkérdezte, hogy mi történt.
- Bomba. - felelte Bruno tömören.
- Na ne! - csattant fel Gagatti. Egy dolog, hogy nem egészen neki dolgoznak, de itt zsarukat mészároltak le, és ezek látványosan le se szarják, és még őt is hátráltatják - Egy bomba nem szokott lemészárolni egy csapat menekülőt.
- Hát nem szokványos, az tény. - kapott be egy darab mogyorót Edgar. Bruno megdörzsölte borostás állát. Sercegő hangot adott ki, Gagatti idegeit végtelenül felborzolta. Elővett egy barna, négyszögletes valamit a zakó díszzsebkendőnek tartogatott zsebéből, és elkezdte rágcsálni. Nikotinos rágó, nem rongálja a tüdőt.
- Jó látni, hogy ilyen öntudatos vagy. Vigyázz is az egészségedre, amíg lélegzel. - köpte a másik arcába a szavakat, és nem is igyekezett úgy tenni, mintha nem fenyegetés lenne - Szóval mi történt itt?
- Nincs más dolog, mint minket csesztetni? Nehéz éjszakánk volt! - válaszolta Edgar idegesen.
- Hallottam hírét. A szuszt is kiverte belőletek egy kibaszott nyugdíjas! Szóval... - húzta el zakóját a pisztolytáskája elől, amikor Edgar fenyegetően megindult volna. A másik gyorsan visszahúzta - Elmondjátok végre, hogy mi történt, vagy itt kell megrohadnunk?LLegalább csináljatok úgy, mintha segíteni akarnátok a rendőrök halálát nyomozó hatóságok munkáját. A társaitok halálát.
- Az én társam ő. - mutatott Edgar Brunóra.
- Az enyém meg ő. - intett fejével a másik felé Bruno - De mivel úgy látom, hogy sietsz, adok néhány támpontot. Valaki elvágta a központi vonal összes zsinórját. Kikapcsolta az automata locsolófejeket. Azután egy üres lakásban, amit mindenki átvilágított, felrobbantott egy nagy bombát, aminek nem kellett volna ott lennie, és ezzel felgyújtotta a ház felső két szintjét. A kimenekülő rendőröket pedig egy az ajtóra mutató, valahonnan távvezérléssel irányított kis géppuska fogadta, ami lemészárolta úgy harminc-negyven rendőrt és még vagy húsz különböző embert. A civilekről nem tudok.
- Az istenbe, ez volt olyan nehéz?!
- Hát igen, rohadt egy ügy... De te majd elkapod a fickót, reméljük? - vigyorodott el Edgar, majd az elviharzó Gagatti után ordított - Nem kell megköszönni a segítséget!

Arthur Lee Dayne -t a ház összes lakója visszavonult, csendes, udvarias embernek tartotta. A saját maga által választott életet élte, kétmilliót fizetett azért, hogy megszerkesszék. református lelkész volt, a nővére autóbalesetben meghalt, ő nem tudott továbbra az óhazában élni, eladta a családi kastélyt, és átköltözött az óhazából ide, és virágboltot nyitott. Hetvenkét éves korában visszavonult, és a nyugdíjából él. Mindenki, aki nem volt elég szerencsés, végighallgathatta egy csésze túl citromos tea mellett ezt az izgalmasnak éppen nem mondható történetet, az öregúr pedig élvezettel ment bele a legaprólékosabban ecsetelhető, huszadrangú információkban bővelkedő, a történetét előre nem vivő részekbe is. Még virágokat kötözni is megtanult, és minden lakónak küldött egy-egy csokrot karácsonyra. Fő az álca.
Persze arról nem voltak illúziói, hogy komolyabb szerveknél mennyire állja meg a helyét ez a dolog. Nagyon profi munkát végeztek, de legfeljebb egy hetet adott az egész történet teljese visszafejtéséig, ahol kiderül, hogy nem volt kis kastélya, négyszáz éves dinasztiája és főleg nem volt virágboltja. Se nővére. Amije viszont volt, egy háromszáz éves dinasztia itt, ami egy admirálisban és két szenátorban - az egyik az apja volt - bőven nem merült ki, egy jókora villája Kanadában és huszonhét éves kommandós tapasztalata. Bár erre az időszakra annyira nem szívesen emlékezett vissza.
Tweed zakója és az a széles, sárga-fekete nyakkendője helyett egy egyszerűbb, de kényelmesebb viseletet választott, amikor elhagyta a lakást. Hosszú ujjú, bő, de a végeinél gumis, tehát szoros sötétzöld galléros póló, kényelmes, mozgást nem gátoló pamutnadrág és egy amolyan horgászmellény, sok zsebbel. Ebbe elég dolog belefér. Hasonló, csak katonai felszerelése volt amikor még aktívan működött, bár az is igaz, hogy nagyjából másfél évvel ezelőttig még aktívan dolgozott, néha bevállalt egy-egy jól fizető, kisebb munkát, mert unta az életet. Bár azt kritériumként kikötötte, hogy nem megy még egyszer fagyos helyekre; nem bírta túl jól a hideget. A kommandóra nem gondolt vissza túl kellemesen, a csapatának csak egy tagjával volt jóban, a többiekkel pedig inkább közönyösen volt. A fiatalt, Michaelt és a főnököt pedig kifejezetten utálta mindig is. Nem jöttek ki jól egymással, ennek meg is volt az oka. Johnny jó katona volt, de összességében nem volt elég hű a parancshoz. Arthur mindig követte pontról pontra az utasításokat és csak a teljesítés után vágta mások arcába, hogy többet ilyet nem akar. Nem is volt nagyon alkalma megismerkedni a többiekkel, ő felderítő volt, azaz csöndesen gyilkoló profi, aki egyedül dolgozik. Samuellel is csak azért jöttek ki jól, mert a másik mesterlövész volt, szintén egyedül dolgozó és profi. A mesterlövészeket ráadásul mindenki utálta. A saját csapatod is. Arthur mindig jól érezte magát, ha tudta, hogy egy mesterlövész fedezi ha kell. Vagy megbosszulja, ha már nem fedezte elég jól.
És a fő választóvonal közte és John között a kapcsolatokban merültek ki. A családja miatt Arthur mindig védettséget, és kis pluszokat élvezett, de sokkal makacsabb is lett, és soha nem hátrált volna meg egy feladat elől sem. Ráadásul John szerint beszámíthatatlan volt; egy norvég tanácsadó, aki pár akcióban mellettük volt, később úgy jellemezte, mint egy "berserker". Szóval mészáros, annak ellenére, hogy elvileg csöndben kell elintézni a dolgokat.
Persze neki volt magyarázata erre: elsőként is, az ellenség ellenség, tehát el kell pusztítani, másodszor a háborúban - mert ez háború volt - az ártatlan szó nem létező, a civilek hátráltató jellegűek, és értékükben messze alulmaradnak a katonákhoz és a csapathoz képest. Valószínűleg ezért is kapta meg a becenevét; Nero.

- Ez a pöcs mindent feléget maga körül. - mordult fel John Brick és ledobta az újságot. Nem örült annak, hogy Dayne -t is behúzták a játszmába, innentől minden csak sokkal véresebb, és durvább lesz.

[NikitaDragovich]

Na, végre rávettem magam, hogy elolvassam! Remek történet, sőt (!) jobban tetszik, mint az előző kettő + a DLC-k. Jelenleg most ez a kedvenc történetem tőled!

Mellesleg eddig ők a kedvenceim szereplőim:
dr. Isaac Lewyn (ő a kedvencem)
John Brick
Arthur Lee Dayne
Matthew Gagatti

Ettől eltekintve már várom a folytatást! Majd hosszabban is írok róla véleményt.

[The Cleansing Fire]

Lesz folytatás, csak még a sorrenden gondolkozom. Az a helyzet, hogy megírtam három részt előre, de közben támadt egy ötletem, és azon próbálkozom, hogy a lehető legkisebb változtatással beillesszem. És még midig lamentálok rajta. De köszönöm a reakciót. Valami észrevétel?

[The Cleansing Fire]

Little Ol' Legend - Aknamunka

- Szóval pontosan mit is kellene csinálnom? - kiabálta túl a felszálló helikoptert Jo Mussi. A kapcsolata, aki felhívta először hozzávágta Dayne nevét, aztán közölte, hogy a másik most nem elérhető, és őt bízta meg ezzel. persze emlékezett John Brick nevére, bár mindenki csak Jerknek szólította akkor - most is. Mussi jó hacker volt, sőt kiváló. Általánosságban inkább technikusnak szerette hívatni magát, de a hacker is lefedte munkájának nagy részét, ha a tehetségéét nem is.
- Feljuttatlak egy kormányszerv felhőkarcolójának a tetejére, te rácsatlakozol az adásaikra, és mindent továbbítasz nekem erre az egyirányú adóvevőre. - tartotta fel két ujja között a kis fekete dobozt. A párját odadobta Mussinak.
- Oké Jerk, de ezért sokat kaphatok. Nagyon sokat!
- Sokat is fogsz kapni. Dayne gazdag, és minden centet állni fog.
- Persze! - horkant fel Mussi - Hiszem ha látom. Azt el lehet mondani Dayne -ről, hogy gazdag, de azt nem, hogy nagylelkű lenne! Figyelj John... - lépett közelebb - Előfordulhat, hogy nem Dayne küldött téged. Előfordulhat, mert nem kedvel téged túlzottan, és nem is vagy éppen a bizalmasa... De nagy dolgok vannak készülőben. Az utóbbi időben a csapat kapcsolatai közül meghaltak páran. Általános balesetek. - még közelebb araszolt, és megfogta John alkarját - Egy kocsi elé esett, mert megcsúszott. A fejére esett egy tégla egy építkezésen. Az egyikük egy k**va termális tesztelőtelepre tévedt, és a szénné égett csontja egy bizonyítékraktárban kötöttek ki. Hihető mi?
- Mit akarsz ezzel mondani Jo? Nem akarsz segíteni? - szinte tapintható volt az idegessége, a bajusza végét rágcsálta. Jo ekkor döntötte el, hogy segít.
- Figyelj, nagyon jól esne, ha segítenél túlélni ezt az egészet. Ha nem, akkor keresd meg a lányomat, és gondoskodj róla! Van egy kis pénz a lakásomban, küld el neki, és... Tudod a többit.
John nyelt egy nagyot. Ő tudta.

Samuel Goodfriend belépett a szobába. Olyan a furcsa, inggallérral rendelkező kabátot viselt, fekete farmert és futócipőt. Nem volt rossz felszerelés a városban ha nem is volt olyan profin összeállított civil-katonai, mint Dayne cuccai. A válláról jókora sporttáska lógott le. Először körülnézett, csak aztán lépett oda a másik férfihoz, aki a pultnál ült. Gyorsan kezet fogtak, aztán leült mellé. Jelentőségteljesen ránézett az idős pultosra és a sarokban ülő öregre.
- Mick, csukd be az ajtót. - szólalt meg a pultos. Az öregember széles, szögletes állú, kockafejű fickó volt, négyzetesre vágott, ezüst hajjal. Kék pulcsit és inget viselt pamutnadrágja, és kerek orrú cipője felett. Kicsit nehézkesen mozgott, de elég erősnek tűnt. És a zsebében egy kisebb pisztoly pihent.
- Oké, Sam. - fordult felé félig Arthur, majd ivott egy kortyot a söréből - A pultos az egyik kapcsolatom, Carlo Ricci. Ő pedig egy barátom, Mick Ham.
- Carlo, Hammy. - bólintott oda nekik Sam. Azok ketten üdvözlést morogtak, a kerek képű, kövér pultos pedig elé rakott egy üveg sört. Először meghúzta, aztán kérdezett - Kösz, hogy szóltál Dayne, de miről is van szó?
- Hát, az az igazság, hogy nem tudom. Lewyn hívott fel, aztán Mort is hagyott egy üzenetet. Az az érzésem, hogy valaki le akar számolni velünk. Szóval hagytam nekik egy kevés meglepetést, hogyha nekem jönnek.
Sam kiprüszkölt egy adag sörhabot, és elkezdett nevetni.
- Olvastam róla. - húzott elő egy újságot a kabátzsebéből - Az egész ezzel van tele. Voltál már jól felszerelt terroristacsoport, posztkommunista kommandó, valami utcai banda teljes felszerelése, sőt még halálkommandós is. Nem semmi. A legpozitívabb becslés szerint huszonnégy rendőr halt meg. A legrosszabbak azt állítják, hogy több mint hetven.
- Alig mentek be többen, mint harmincan. - morogta Dayne ahogy a szájához emelte poharát - De nem is ez a lényeg. Átmegyünk támadásba. Nem azért harcoltam annyit ezért a trágya országért, hogy leírjanak engem valami listáról. Egyenesen föl a veszteségekhez!
- Mi a terv?
- Legszívesebben fognám az összes fegyvert, amit kimentettem, és minden barátomat, besétálnék, és szétverném a seggét annak a nyomorék nyomozónak, aki ránk küldött mindent. De először is... Ez lesz a mi operációs bázisunk. Fent felállítottam Mick része mellett két tábori ágyat. nem lesz kényelmes, de majd megleszünk valahogy. És aztán... Van egy két fülem, szóval le tudunk csapni néhányukra.
- Aha. - gondolkozott el egy pillanatra Samuel. Szőkésfehérre festett szakállát simogatta - Mi a helyzet a többiekkel?
- Lewyn és Mort találkoztak. A Bástya valami barátja is velük van. Amikor beszéltem velük azt pedzegették, hogy megkeresik Johnt. - a padlóra köpött - Mind a ketten jól bemostak egyet annak az ügynöknek, Gagattinak. Michael meghalt. - megint kiköpött - A testőrét is magával vitte. John valószínűleg veled is felveszi a kapcsolatot. Velem meg valószínűleg nem.
- Hát nem jöttetek ki túl jól soha. Aztán volt az a hely.
- Baszd meg! Én megtettem amit elvártak tőlem! Ha jól emlékszem te sem lőttél mellé! Mind a ketten teljesítettük a parancsot. Ő nem volt hajlandó. Hát ez van. utálhat miatta, de én nem fogok benyalni neki. Nem alkalmas a vezetésre, és ezzel együtt kéne élnie. Nálad van fegyver? Valami?
Az utolsó két kérdést már nem üvöltötte. Jellemző is volt, hogy mindig előjött a tapasztalat, a régi reflex. A fegyver fontos pont volt, mert Sam igazi képességeit csak egy mesterlövész-fegyverrel lehetett megfelelően kiaknázni. Ugyanúgy, ahogy mondjuk Plackard képességeit leginkább aknákkal lehetett volna. Némán elővette a sporttáska alján levő rejtett helyről. Gyönyörű fegyver volt.
- Nagyon jó. - Arthur szinte dorombolt - Gyere, felvesszük Plackardot. Mick, Carlo! őrizzétek a helyet, amíg vissza nem jövünk.

Mortimer vezetett, mellette ült Lewyn. Hátul kuporgott a társa a fegyverek alatt. Megálltak Az egyetlen helyen, ahol megtalálhatták John Bricket.

[NikitaDragovich]

Ismét egy nagyon jó részt olvashattunk tőled, Noxi-Doxi .

Amúgy találtam két elírást:

"Megálltak Az egyetlen helyen, ahol megtalálhatták John Bricket."

"És őt bízta meg ezzel. persze emlékezett."

[Arminho]

Nagyon jó történetnek nézek elébe. Még a hét folyamán el fogom olvasni.

[The Cleansing Fire]

Little Ol' Legend - Plakát a földön 1.

Voltak olyan pillanatok, amikor úgy érezte, hogy az egész élete tökéletes. Ezek a pillanatok tiszavirág életűnek bizonyultak, de ettől függetlenül úgy érezhette, hogy jó úton halad. Hetente kétszáz dollárt fizetett a pszichológusának, hogy kiverjen mindent a fejéből amin átesett, az emberek arcát, akiket megölt, és általánosságban minden egyes golyó hangjára, amit kilőtt. Egyéb fontos feladatai is voltak a pszichológusnak, először is el kellett volna hitetnie vele, hogy jó életet él, minden jó úton halad, talán még Isten is elhiszi, ha elég sokat gondolja ő is...
Hét óra környékén szokott templomba járni minden... lássuk csak... negyedik vagy ötödik vasárnap? Már legalább három hónapja nem ment el. Ideje lenne gondolnia a lelki üdvösségére, vagy tényleg nagyon nagy bajba fog kerülni. Ki tudja, hogy mi van a másik oldalon, vagy egyáltalán van-e ott valami? A pszichológus szerint nincs ott semmi, Isten csak az emberek kreálmánya, hogy hihessék, jutnak valahova a cselekedeteikkel. "Jámbor gondolat, nem is eredeti. Egyszerre biztosítani a saját üdvünket, és gyenge próbát tenni mások megjavítására." - hallotta Heller hangját, mintha ott lett volna mögötte. Ettől függetlenül, a jó doktor azt állította, hogy nem zavarja őt, ha templomba jár. "Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magától éljen, úgy, ahogy akar. Persze egészen addig, amíg nem akadályoz másokat. Itt, Amerikában egy kicsit nehezebb a vallással megbirkózni." Ebben igaza volt, tényleg elég érdekesen álltak hozzá az emberek. Na jó, ez így nem lesz jó. A templom hat saroknyira van, az gyalog maximum húsz perc, kocsival harminc is lehet. Még van negyven perce hétig. Egy kis lépés sokat segíthet egy roncsolt léleknek. "Ha azt hiszi, hogy az istene segíteni fog, akkor imádkozzon, járjon templomba, éljen remeteéletet. Viszont ha azt hiszi ez segít, akkor tényleg tegye, és ne csak felületesen csinálja. Minden kis lépésével javíthat a saját állapotán." Néha elege volt ezekből a mondatokból. Mint például most is. Nem akart többet hallani a pszichológusa hangjából, de néha nem tudta kontrollálni magát. Még van harmincöt perce, simán odaérhet. Összeszedte az akaraterejét.

Barna volt, és fényes, mintha jég lenne. Gyönyörűen csillogott, ahogy a metszett kristálypohárba ömlött. Jó minőségű whisky volt, olyan, amilyet bárki kívánt volna magának. Persze drága is volt, és mértéktelenül itta. Amikor rájött az egész mizéria, semmi sem segíthetett rajta. A szivarját elnyomta az egyik lakkozott asztal lapján. Az asztal árából valószínűleg egy egész afrikai falut el lehetett volna etetni, de ő olyan undorítóan gazdag volt, hogy megtehette. A limuzinjában üldögélt, amikor meglátta az utcán az erősen siető Harrfield Plackardot. Két sarkon keresztül üvöltött neki az ablakból, mire hajlandó volt beszállni. Mint kiderült, éppen a templomba igyekezett, hogy megmentse lelki üdvét. Neki jobb megoldása volt arra, hogy hogyan vészelje át az ilyen időszakokat. Mint kiderült, mind a ketten ugyanabban a problémában szenvedtek: sok pénz, kevés tennivaló, boldogtalan élet, rossz múlt, rossz lelkiismeret, barátok hiánya. Mázli, hogy megtalálta és felkarolhatta a régi bajtársat. Amennyit szenvedtek, megérdemelték. Először csak össze-vissza kocsikáztak, pezsgőt ittak, aztán kiszálltak és megebédeltek egy hot-dog árusnál. Egy másiknál forró, cukorba mártott mogyorót szereztek. Aztán felmentek Oswald "egyszobás" lakásába. Egy szoba volt, csak három háromszor, egymás alatti emeleteken. Egy beépített minigolf-pálya, bár és a tetőn medence. Még könyvtár is volt, bár nem volt túl olvasós típus.
- Tudod Harr, a te problémád az, ami az enyém is.
- Mi? - kérdezte bánatosan a másik. Az alkohol egész érdekes hatással volt rá; szomorú, letört és szánalmas. A srác hihetetlenül magas volt, nagyobb, mint két méter. Ha lett volna nála egy kasza, még így, elázva is a halál óriását játszhatta volna. A lehető leghosszabb nyakkendőméret sem érte el az övét. A zakója és a nadrágja is biztosan nem gyári darab volt. Ilyen hosszú, csontos ember nem létezett még egy. Kétszázvalahány centijére ha hatvanöt kiló jutott, már sokat mondott. Az egyetlen dolog, amit irigyelt tőle, az az ősz haj, és a szép, impozáns, ezüst bajusz volt. Ő nem öregedett meg annyira szépen a szőrzet szempontjából: teljesen kopasz volt, bár magától. Amikor rájött, hogy nem fog kinőni rendesen a haja, inkább letolta teljesen. A szakállával sem volt soha semmi sem rendben. A borostája erős volt és szívós, egy nap alatt kinőtt, de soha nem vált szakállá, csak valami gyenge szőrképződménnyé. A bajusszal még rosszabb volt a helyzet. De legalább nem lett olyan ráncos, mint a másik. A szeme sarkában megjelentek ugyan a szarkalábak, de egy kerek lencséjű napszemüveggel ezt elfedte.
- k**va gazdag vagy. Meg kell tanulnod élni. Figyelj, ha eleget iszol, teljesen rezisztens leszel.
- Nem hiszem, hogy ez így működik... - nézett fel rá. A kezében már nem pohár volt, hanem üveg.
- Csak egy módon deríthetjük ki! Egészség!

Harrfield Plackard magával hozta Oswald Flaget a munkába, hogy megmutassa, milyen is egy nagyvállalat biztonsági főnökének lenni. Aztán elkezdődött minden.

[NikitaDragovich]

Nagyon jó rész lett! Tetszett.

Amúgy Harrfield Plackard leírásánál hirtelen Vlad jutott eszembe. Olyan volt, mintha Vladot jellemezted volna.

[Tigrito]

Nox újra ír végre. Már régóta erre vártam.

[The Cleansing Fire]

Nox újra ír végre. Már régóta erre vártam.

ÁÁÁÁÁÁÁÁ! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! ÁÁÁÁÁÁÁÁ! Visszajöttél!

[realostew]

Engem is meglepett.

[Tigrito]

Itt voltam, csak nem írtam. Meg egy kicsit el is ment a kedvem a GTA-tól. Meg nem volt időm. Meg stb, de mostmár van.

[The Cleansing Fire]

Amúgy Harrfield Plackard leírásánál hirtelen Vlad jutott eszembe. Olyan volt, mintha Vladot jellemezted volna.

Igen? Nagyon nem olyan pedig

Little Ol' Legend - Plakát a földön 2.

Az egyik pillanatban még a tetőn álltak részegen, a következőben már elszabadult a pokol. A céges telefonján szóltak, hogy biztonsági probléma van kialakulóban az alsóbb szinteken, mire odarendelte majdnem az összes őrt. Valószínűleg pont erre vártak. A saját őrségük zöld egyenruháját viselték, szürke golyóálló mellénnyel, de nyilvánvaló volt, hogy nem az ő őreik. Egyrészt túl jól mozogtak, inkább tűntek profiknak, másrészt nagy tűzerejű fegyverekkel voltak felszerelve. Leginkább rendőrségi kommandóra hasonlítottak. Oswaldnál volt fegyver, nála is. Egy klímaberendezés mögött találta meg a fedezékét, Oswald valamerre elrohant, valószínűleg egy lejárat mögött kereste a maga védelmét. Kihajolt, aztán célzott, lőtt. Két embert talált el, az egyiket vállon. A lökéstől nekiesett a korlátnak, a következő találat át is lendítette. A másikat is kétszer találta el, mind a kettő a mellényébe csapódott. Vastag darab volt, jó adag fémmel benne. Egy polgári darab sem engedte volna át a golyókat, de néhány bordatörésbe került volna legalább. Az a nagy és szürke szar legalább annyira tompította, mintha csak gyomorszájon vágta volna a fickót.
Egy öltönyös fickót látott közeledni a kommandósok között. Nyilvánvalóan valamilyen ügynök lehetett, magasan képzett profi. Elég magas volt, majdnem akkora mint ő. Elég idős is lehetett, már erősen őszült a haja, de a szakálla még fekete maradt. Amikor meglátta a lazacrózsaszín nyakkendőt, elhatározta, hogy kicsinálja. Utálta azt a színt. Az egyetlen problémája az volt, hogy hogyan jusson el odáig. Nagyjából tíz-tizenöt jött fel az ügynökkel együtt abból a bizonyos fegyveres ellenfélből, amiből annyit megölt mikor még aktívan dolgozott.
- Csak egy új nap az irodában... - morogta. Kezdett kitisztulni a feje. Ki tudja, a golyók szele hatásos erre?
Az a tizenöt ellenfél már megfogyatkozott, néhány biztos Oswald után ment, egyet megölt. Még mindig túl sok. Ha elég ideig vár, akkor néhányan egyszerűen megkerülik, és a tetőn levő bonyolult csőrendszeren keresztül a hátába kerülnek. És akkor meghal. Ha megrohanná őket, akkor leszedhetne néhányat. És akkor meghal. Kihajolt, és újra tüzelt. Ezúttal a nyakán kapta azt, akit az előbb meglőtt, egy másiknak pedig a bal szeme körül csapódott be a lövedék. A harmadiknak a golyóit lőtte el, a következőt pedig - ez a másik oldalon akarta megközelíteni - a jobb térdét. Kétszer lőtt, és ez a kommandós is meghalt. Újratárazott. Még volt egy teljes tára, aztán kampec. Lépéseket hallott a baloldali szerelőjárat felől. Óvatos lépteket. Az ajtóra irányította a fegyverét. Jobbról is meghallotta a lopakodó lépteket. Kivágódott az ajtó, a másik oldalon pedig vágtába csaptak át a halk csosszanások. Azt a fickót, aki kirúgta az ajtót a lába között kapta el. Egyik lövedéke a gyomrába csapódott, ott, ahol a mellény félrefordult. Villámgyorsan a másik irányba fordult, és szétloccsantotta a másik fejét is. Lövés dördült, és a lábába egy golyó fúródott.
Az ügynök volt. Míg az emberei megpróbálták elkapni őt, a sunyi disznó megkerülte őket, és a korlát mellől belelőtt egyet. A bal combja iszonyatosan égett. Fölállt, de a fegyverét elejtette. A pasas megpróbálta becélozni, a becsületére legyen mondva. De nem volt elég gyors. A gyomránál kapta el, vállal előre. És egyszerre zuhantak alá az épület ötvenemeletes magasságából.

Oswald Flag nehezen vette a levegőt, de tovább rohant lefelé a karbantartók lépcsőházában. Az utánaküldött kommandósoknak már befellegzett. Amint felismerte hogy ezek nem fizetett biztonsági őrök, hanem inkább a rendőrség vagy valami más kormányszerv emberei tudta, hogy üldözni fogják addig amíg lehet. Így inkább bevárta őket és leszámolt velük. Tovább rohant lefelé, bár a lába már fájt, az agya eközben valami ködös bosszútervet mérlegelt.
Kiért az utcára és egy kész mészárszéket talált. Mindenfelé vér... A két tetem közül az alsót nem nagyon lehetett felismerni, a felső, aki az öltönye alapján Harrfield volt is csak amiatt a ruha miatt ismerte fel. Az utolsó cseppig kipréselte belőlük a vért az ütközés. Alattuk az aszfalt is megrepedt. Valószínűleg egy darab ép csont sem volt már a testükben. Gyorsan továbbsietett.

[The Cleansing Fire]

Little Ol' Legend - Nyomok és nyomozók 2.

Daggy De Vito szuszogott és néha horkantott egyet-egyet amikor megpróbált gyorsan menni. A gyorsaság nem volt éppenséggel a lételeme, sőt, kifejezetten ellentétes volt a természetével. Hatalmas ember volt, legalábbis termetére, mind a pozitív, mind a negatív értelemben. Fiatalon, amikor még nem csúszott szét az élete igazi izomkolosszus volt. Az átlagosnál csak egy kicsivel volt magasabb, de tragikus módon: a felsőteste hatalmas volt, a lábai viszont rövidek és elég görbék is. Az évek alatt a vasgyúró ugyan megmaradt, de rengeteg zsírral fedték el. Még mindig félelmetesen erős volt, és - bár ezt egy nagy és kövér emberből nem nézte ki senki - rettentően okos is. Lábait viszont speciális szíjakkal kellett megerősíteni, hogy elbírja azt a százötvennégy kilót, amit az egész teste ért. Érthető volt hát, hogy nem szeretett kifejezetten gyorsan menni. A lassú mozgást sem kedvelte; az egész járása olyan lett tőle, mintha egy hajó próbálna a nemlétező hullámokon haladni. Kicsit erre dőlt, kicsit arra, mintha nem lenne biztos alatta a talaj. Emiatt és a kövérsége miatt is utálta az embereket, mindig úgy érezte mintha nevetnének rajta. Amikor még csak izom volt rajta sem volt jobb. Felemás termete miatt az állandó gúnyolódás célpontja volt, és többször is a rendőrség kezeibe került, amikor a maga módján visszafizetett mindent. Viszont egyszer elütötte egy autó, és ez örökké megváltoztatta az életét: a gerince már nem bírta el azokat a sportokat amiket addig űzött - ökölvívás, boksz, és ezért inkább az agyát kezdte tornáztatni. Az apja halálakor megírta a nekrológot, és fel is olvasta. Valószínűleg ekkor fogadták el az értelmes emberek közé valónak. Nem is volt baj harminchat éves koráig, de akkor leszokott a dohányról, bár addigra a tüdeje eléggé roncsolt volt, és meghízott. A régi emlékek újra felelevenedtek, a gúnyolódás, a szadizmus, és sajátos módon védekezett: még többet hízott. Szinte provokálta a külvilágot.
Eddigre már befutott a magánnyomozói ágazatban, és örökségéből illetve a félretett pénzéből megalapította a saját irodáját egy társával. Felvettek egy titkárnőt, összejöttek egy rendőrségi tanácsadóval, aki profi laboros volt. Minden adott volt, hogy befussanak és be is futottak. Hisztérikus idők voltak, a házasságok majdnem fele válással végződött és ezeknek jó egyharmada mindig perrel végződött. Ilyenkor pedig mind a két fél bevetette az összes módszerét: magánnyomozók, megfigyelés, ügyvédi szócsavarás.
Most viszont aggódott. A társa nem tűnt fel három napja, most pedig írt neki, hogy találkozzanak egy fémfeldolgozó üzemben. És semmi mást nem írt, csak az időpontot, a helyszínt, és azt, hogy sürgős az ügy. Aztán egy órával később egy új, kicsit korábbi időpontot küldött. A bizalom alapvetően nem volt a tulajdonságai között, de az évek során megtanult bízni a kopasz Tonyban, egy párszor a segítségét kérte, aztán ő kérte az övét, és végül bizalom lett belőle. A végén pedig barátság, ami akkor alakult ki, amikor úgy döntöttek, hogy tudnak együtt dolgozni. És most a kis fickó nem volt sehol egy ideig, és végül így került elő. Ez nagyon gyanús volt. Összeszedte magát és benyomta az ajtót maga előtt. Kellemetlenül hangos és hosszú csikorgás kíséretében nyílt ki a rozsdás vacak. Ráfért volna egy alapos olajozás. Vagy inkább le kellett volna cserélni.
- Tony? Itt vagy? - nézett körbe. Elkezdett fázni, felhúzta a pulcsija cipzárját és a sapkája ellenzőjét kicsit feljebb tolta, hogy többet lásson. Nem rettegett a szó alapvető értelmében. Kevés nagyobb vagy erősebb ember volt nála, bár fegyvere nem volt. Átkozta magát, hogy kint hagyta a kocsiban, de nem gondolt bele minden lehetőségbe akkor még. Viszont félt. Lépteket hallott maga mögül. Az alkata nem volt alkalmas arra hogy megpördüljön a sarkán, de azért megtett minden tőle telhetőt.
A férfi nagyon nagy volt, széles, erőteljes vállakkal, vörös kockaszerű fejjel, hatalmas állal és bikanyakkal. Két marka márt nyúlt is felé. Ilyen erő nem létezett még a világon, a férfi - bár a feje elvörösödött majd ellilult és erősen nyögött - felemelte, és elhajította. Egy fémrácsos üvegablakon keresztül egy asztalra zuhant, és alig bírt felkelni. Végül azért felállt, és előrelendült, hangos ordítással. Most ő kapta el a másikat, és halálos szorításba zárta. A másik vadul rángott ölelésében, megfeszült, feljebb tornázta magát, aztán teljes erőből belefejelt az arcába. Tompa reccsenést hallott a koponyája másik felén. Ismét elterült, a férfi is. Lihegve próbáltak felállni. Most már nem gondolt a harcra, csak a menekülésre. összegörnyedve, össze-összerogyva próbált kijutni a szobából. Elkapták hátulról.

Matthew Gagatti izgatottan várta a megfelelő időpontot. A halott nyomozó mobilja, ami eltűnt egyszer az asztaláról, tartalmazta a társa nevét. A szám ugyanaz volt, mint ami egyszer szerepelt a volt kommandós híváslistáján. nem volt nehéz összerakni a dolgokat. Csak üzenetben beszélte meg a találkozót a nyomozó társával, a másik biztos felismerte volna, hogy nem egyeznek meg a hangok. Most megtudhatott egy-két dolgot végre erről az ügyről. Például azt, hogy miért kell annyira meghalniuk azoknak a nyugdíjas veteránoknak. Beugrott a kocsijába, és elindult a fémfeldolgozóhoz a találkozóra. Az utak zsúfoltak voltak, a legtöbben most igyekeztek haza a munkából. A munkások régi kocsikkal jártak, hemzsegtek a taxik, és az ipari létesítményekhez igyekvő teherautók. A benne lakozó volt rendfenntartó legszívesebben kiszállt volna, hogy megbüntessen egy gyorshajtó kamiont, aki valószínűleg túl is lépte az engedélyezett súlyt. De sietnie kellett, már így is majdnem elkésett.

Daggy elkeseredetten védekezett, több helyen is sikerült bevinni ütéseket, de úgy tűnik, hogy a másik megállíthatatlan volt. Bár egyszer sikerült végigvernie egy álló futószalagon, összességében vesztésre állt. A másik éppen hozzávágott egy rozoga széket, és megint átlökte egy piszkos üvegfalon. Körülötte a keret deszkáiból szétszakadt forgácsdarabok, és éles üvegszilánkok repkedtek.

John Brick már rég le akarta tenni a telefont, de a másik még mindig beszélt. Azzal, hogy elengedte végleg a munkából felszabadította a másik háláját és megkönnyebbülését, és Jo Mussi nem akarta, hogy hálátlannak tűnjön mások szeme előtt, ezért újra és újra elmondott mindent. Lehallgatta Gagatti mobilját, a hívásait, és mindent, amit lehetett. Így tudta meg a találkozó helyét és időpontját a nyomozóval.
- Oké Jo... Igen, ér... Igen. Jó. Köszönöm. Viszlát. Nem, nem le kell tennem. Igen. Még egyszer kösz... A fizetésedet majd kérd Dayne -től. Hát persze, hogy tud róla - nézett megbántottan a mobilra. Természetesen Dayne nem tudott róla, és valószínűleg fizetni sem fog. Bár ki tudja, a gazdag fickók néha furcsák, Dayne pedig a legfurcsább mindegyik közül. Végül sikerült leráznia a hackert, azzal az utolsó javaslattal, hogy húzzon el nagyon messzire, mert éppen most hallgatta le és e tekintetben lopta meg az ország egyik leghatalmasabb kormányszervét.
Felpattant a motorjára, és elindult a találkozó felé. Ha mázlija van, akkor elfoghatja a nyomozókat, és kikérdezheti. Ha még nagyobb szerencséje van, akkor a hivatalos és a magánnyomozó együtt összerakják neki a képet. Az mindennél jobb lesz.
Elindult, nem is tudva, hogy Jo hamarabb abbahagyta a lehallgatást, mintsem hogy tudjon a megváltozott időpontról.

A raktár - mert gyakorlatilag raktár volt, még ha bepakoltak néhány a fémfeldolgozásra alkalmas gépet is - üres volt, és romos. A nyomok két óriás küzdelmére utaltak, mindenfelé romok, széttört berendezési tárgyak, ablakok, székek, asztalok. A festői összevisszaság helyett inkább egy arénában találta magát. Az egyik kisebb helyiségben találta meg a hullát. Nagy volt, és kövér, mint egy partravetett bálna. Szakállába beleszáradt a vér. Alaposan megnyomorgatták, azt néy. Hirtelen kinyílt a helyiség másik ajtaja, és egy iges, bőrmellényes pasas lépett be, kerek napszemüvegben. Azonnal felismerte John Brick arcát. Mind a ketten fegyvert rántottak.

[NikitaDragovich]

Remek lett, Viking! Bocs, hogy csak most írok ide véleményt. Már korábban elolvastam, de csak most volt időm erre, mert beteg voltam. Ennek ellenére nagyon jó lett mindkét rész!
Kár, hogy Harrfield Plackard meghalt.
Emellett láttam az egyik részben, hogy az egyik pasasnak lazacrózsaszín nyakkendője volt. Úgy tudtam, hogy te utálod ezt a színt. Már az előző regényeidben is mondtad, hogy ki nem állhatod a rózsaszínt!