Láttam, hogy toltad a Heavy-t, én is belekezdtem.
Izgatott vagyok, mi fog kisülni a történetből!
A Beyond-ot is csak ajánlani tudom. Bevallom, nekem történetmesélés szempontjából az jobban tetszett, mint a Detroit, plusz... mivel nem robotokról szólt, ezért nekem sokkal "emberibb" is volt a történet. Abban (is) vannak nagyobb csattanók, plusz annyit elmondok (ezt már a játék elején meg fogod látni), hogy ez a játék azért is olyan izgalmas, mert nem lineáris a story felvezetése. Ugrálunk az időben, de ennek ellenére úgy van összerakva, hogy csak a story legvégén áll össze, hogy mi is történik valójában. Szerintem zseniális.
Kicsit furán hangzik amit most fentebb írtam, hiszen a Detroit is valahol arrról akarna szólni, hogy
ezek a robotok öntudatra ébredtek, emberi vonásokkal rendelkeznek, és joguk van a szabadsághoz, de én igazán csak Connor és Hank kapcsolatában láttam emberi vonásokat, Kara és Markus nekem "robotok" maradtak. Leginkább azért, mert fura volt, amit képviseltek. (Na de ebbe most nem akarok belemenni bővebben, de majd még írok erről.)
[megjegyzem: Ez a játék tökéletes reprezentációja az elnyomás, a rabszolgasors és a népírtás bemutatásának. A robotokra mondhatjuk azt, hogy ők az újkori fekete rabszolgák, az emberek pedig a fehérek... De azt is mondhatjuk, hogy a
a recycling center-be megérkező Kara és a többi android lehetnek akár a zsidók is. Egy az egyben úgy van megkreálva az a rész, mint anno a megsemmisítő táborok.]
A Detroit-nak van egy fontos, örök érvényű üzenete: az elnyomottak egyszer fel fognak lázadni az elnyomók ellen, mert a világ fejlődése azt követeli meg, hogy az elnyomottak egyszer felszabaduljanak, és ezt meg is fogják tenni. Ha pedig egy elnyomott népre veszélyként tekintenek az emberek, akkor elkezdik írtani őket, hogy a veszély/"betegség" megszűnjön. (Azért valljuk be, láttunk ezekre példát a történelem során.)
Nekem inkább ezekben az aspektusaiban adott sokat a Detroit, de összességében Markus (és Kara) története kevésbé tetszett. Nem mondanám azt, hogy feltétlen rossz volt, csak... alapvetően nem volt benne annyi momentum, amivel játékosként azonosulni tudtam volna. (Néhány nagyobb kivételtől eltekintve.) Meg ugye nem annyira szívleltem azt, hogy Markusnál kellett legtöbbször (vagy legalábbis nekem úgy tűnt) a másodperc tört része alatt igen komoly döntéseket meghozni.. Engem az kistresszelt...
Egyébként szerintem a Detroit-ban nem rossz az irányítás. Nyilván fura, hogy mindennek megvan a maga mozdulata, de amit nyomsz, az történik. Míg azért a heavy-n érződik, hogy egy sokkal elavultabb rendszerben létezik, ami leginkább a karakter mozgásán látszódik. Azt sem feltétlen értem, hogy a válaszadáskor miért mozognak a szempontok. Szerintem zavaró, és nem növeli a játékélményt. Az mondjuk tetszik, hogy stresszhelyzetben még nehezebb kiválasztani, amit akarsz. Ezzel akarták (gondolom) szimulálni a helyzet "kuszaságát". Nyilván ez egy régi játék, tehát nem kell többet várni tőle, mint ami. A story azonban biztosan izgalmas lesz.
Ui: Egyetértek azzal, hogy ezek inkább filmek, mintsem játékok. Emiatt támadva is van ez a műfaj, de én örülök, hogy léteznek ilyen játékok, nagyon élvezem őket. Egy hosszú nap után jó érzés beülni egy olyan játék elé, amit inkább csak nézek, mintsem "aktívan részt veszek" benne. illetve abból adódóan, hogy "filmszerűek" ezek a játékok, a story erős, -ami sajnos manapság nem túl sok játéknak sajátja. Úgyhogy ilyen szempontból is megéri végigvinni ezeket.