Tessék, itt a harmadik rablás. A következő részben közvetlenül jön a negyedik is. Összesen hét rablás lesz, abból eddig megvolt három.
47. Fejezet: Huang Lee balladája
– És aztán lefeküdtem azzal a jó csajjal, utána pedig bekapta a farkamat – büszkélkedett Scott nevetve a volán mögül. Ő volt a sofőr, Adam ült mellette, én pedig hátul voltam Gáborral és Juliettel.
– Ja, aztán engem is leszopott – jegyezte meg Adam kacagva. Mindannyian röhögtünk.
– Jézusom, ikrek, ti nem vagytok százasok! – nevettem fel.
– De legalább kedvesek és aranyosak vagyunk – mondta Adam büszkén.
– És nagyon jó pasik – javította ki Juliet, miután kacsintott egyet Adamnek. Adam elpirult, én meg féltékeny lettem.
– Tudjátok, mit? Inkább beszéljünk valami másról, oké? – szóltam közbe mérgesen. Hirtelen nagyon irigy lettem Adamre. Tudtam, hogy Adam szerelmes Julietbe is. Scott nem volt szerelmes az én virágszálamba, csak tetszett neki, de az biztos, hogy Adam szívesen járt volna vele.
– Miről beszéljünk, tesóm? – kérdezte Scott, miközben egy picit gyorsabban vezetett.
– Hát, mondjuk arról, hogy mit fogunk venni a rablásos pénzből.
– Ó, én tudom, én tudom! – kiáltott fel Adam lelkesen. – Veszek Julietnek egy luxusházat, egy piros szuperautót, egy nagy jachtot és egy lila vibrátort is, hogy jobban tudjak vele szexelni. – Adam hátrafordult Juliethez, és a ragadós és nyálkás nyelvét nyújtotta neki. Juliet is mosolyogva kinyújtotta a nyelvét, és megpróbálták nyelvesen megcsókolni egymást. Adam pénisze eközben már duzzadt az izgalomtól és a szerelemtől, sőt Juliet annyira égett a láztól, hogy Adam kezét simogatta.
– Mi van?! Ő az én csajom! – mordultam rá a perverz fiúra, akit tenyeremmel fejbe ütöttem. Juliet az ütés miatt visszahúzta kezét Adamtől, és elpirulva simogatta a száját.
– Áú, ez fájt!
– A következő jobban fog fájni, ha még egyszer hozzányúlsz a csajomhoz! – fenyegettem meg bosszúsan. Adam és Juliet mégis kacagtak és csókokat küldtek egymásnak a levegőből. Majd' felrobbantam a dühtől. Gábor nézte mélyen az arcomat; látta rajtam az idegességet.
Nem sokkal ezután megérkeztünk. Scott leparkolta a piros Kurumát Lester rejtekhelye előtt. Kiszálltunk, és megindultunk a bejárathoz. Sajnos megint ideges és irigy lettem, merthogy Juliet a fejét Adam vállára hajtotta, Adam pedig kihasználva a helyzetet, kezét a lány fenekére tapasztotta. A dühtől és a méregtől zihálva vettem a levegőt. Kezeim ökölbe szorultak.
Most végzek veled, te szaros iker! – mondtam magamban ingerülten.
Egy gyors mozdulattal odarohantam a szerelmesekhez, akik már majdnem a csókolózásnál tartottak. Egy nagyot löktem Adamen, aki beleesett a hóba. Juliet pusztán mosolygott Adamre és Adam is őrá. Magukkal voltak elfoglalva.
Scott felsegítette fivérét, de fivére annyira kanos volt, hogy megpróbált visszamenni "szerelméhez", aki csak mosolygott elvörösödve. Szerencsére Scott lefogta őt, aztán ráütött egyet fejére, hogy viselkedjen normálisan.
Adam hátrapillantott, felemelte bal kezét, és a nyelvét két ujja közé nyújtotta, sőt még kacsintott is Julietnek.
– Ki fogom nyalni a seggedet, Juliet, és utána csinálunk egy kisbabát – sziszegte Adam romantikusan. Scott haragjában lökött rajta egy nagyot.
– Már alig várom, bébi – küldött csókot neki a levegőből. Adam pénisze rögtön megmerevedett.
– Hülye f*sz... – köptem rá a szavakat úgy, hogy senki se hallja meg. Gábor közben az arcomat nézte.
A többiek már bent voltak Lesternél, mikor is megállítottam Julietet a lépcsőnél. A kezeinél fogva megragadtam őt, és a falhoz szorítottam. Mozdulni sem tudott, mert mire már észbe kapott, addigra a szája az én számban volt. Gondosan végignyaltam ajkait a nyelvemmel, hogy érezze, hogy mit fog elveszíteni, ha Adamet választja. Juliet élvezte ezt a nyelves csókot, legalább egy percig csinálhattuk. Mindketten elpirultunk, de én végül abbahagytam. Megálltam előtte, és szóltam hozzá pár szót, midőn néztem barna szemeit.
– Soha többet nem lesz ilyenben részed, ha Adamet választod. Ne csalj meg, Juliet. Fontos vagy nekem – vallottam be lágy hangon. Gyengén és halkan mondtam, hogy elvegyem szavaim élét.
– Robi... – dadogta a bűntudattól, de én nem hallgattam meg őt. Gyorsan felsiettem a lépcsőn, otthagyva a lányt a földszinten, akit elkezdett bántani lelkiismerete.
Sajnáltam őt, de nem tehettem mást. Meg kellett neki mutatnom, hogy a pasija vagyok, és hogy nem adom oda másnak!
Ezt követően beléptem a nappaliba. Lester és a csapat épp engem várt. A többiek székeken ültek, amíg meg nem érkeztem. A jelenlévők között ott volt Lester, Franklin, Michael, Trevor, Vladimir, György, Brendon, Elvis, a néger Kyrie, a szőke Raleigh és a kínai Ming Wei. Mindannyian fekete öltönyöket, fekete öltönynadrágokat, fehér ingeket és lakkozott cipőket viseltek Ming Wei és Lester kivételével. Lester a megszokott kockás ingében és vászonnadrágjában tündökölt, míg Ming Wei egy fehér pulcsiban és egy kék farmernadrágban.
– Nocsak, végre itt vagy, Róbert – üdvözölt Lester vigyorogva, miközben a sétabotján támaszkodott.
– Szia, Lester. Elhoztam az ikreket, az új barátomat, Gábort és a csajomat, Julietet. – A mondat végére Gyuri megpillantotta egyetlenemet és egyetlenem is őt. A pávagyerek remegett a félelemtől.
– Szia, Gyuri. Milyen régen találkoztunk már – köszöntötte a leányzó gúnyosan.
– Szi-szi-szia... Juliet... – dadogta rettegve.
– Hogy vagy, Gyuri? Annyira hiányoztál már. – Juliet közelebb lépett Györgyhöz, aki még jobban félni kezdett.
– Igen, rég... régen... – akadozott meg, miközben hátrafelé tett néhány lépést. – Nagy... nagy... nagyon jól vagyok... és te?
– Ó, én csodálatosan vagyok, Gyuri. – Juliet még egy lépést tett előre, de Gyuri még mindig hátrált. – Mi történt a szemeddel, Gyuri?
– A... a... szememmel? – Gyuri megérintette fekete szemfedőjét gyengéd ujjaival. – Izé... ki-kivágták...
– Ó, szegénykém. – Juliet a kezét a szájára helyezte, hogy egy kis sajnálatot színleljen. – Te szegény pára! Milyen ember lehetett, aki ezt tette veled, Gyurika? – Juliet elérte Gyurit. A fiú nem tudott menekülni előle, mert a falhoz szorította a leány.
– Juliet, kérlek, ne bánts! – Az áldozat letérdelt a fiatal hölgy előtt, aki gonosz nevetéssel jutalmazta meg a szerencsétlent. Gyuri csak sírt, és ellenfele lábát csókolgatta.
– Juliet, hagyd! Ne bántsd őt! – utasítottam maró hangon.
– Örülök a találkozásnak, Gyurka. – Megsimogatta az ifjú dús, szőke haját, majd visszament hozzám. György megkönnyebbülve feltápászkodott, figyelve tovább Lesteréket.
– Nos, akkor elkezdhetjük végre a terv megbeszélését? – csattant fel Lester türelmetlenül. – Átadnám a szót Ming Weinek – lépett oda a kövér Ming.
– Sziasztok. Remélem, emlékeztek még rám. Én vagyok az a kínai srác, akinek az éttermében ettetek még múltkor a bulin – mutatta be magát derűsen. – Szóval, én most azért vagyok itt, mert szeretném, ha visszalopnátok a Yu Jian kardot a triádoktól. Ez a kard az én családom tulajdona volt, de Huang Lee apja elvette ezt tőlünk még 2009-ben. Jog szerint ez az én tulajdonom lenne, tehát szeretném, ha visszaszereznétek nekem – vett egy nagy levegőt. – A kard jelenleg a Liberty City-i triádok vezetőjének, Huang Lee-nek a birtokában van. Lee-ről annyit, hogy 1983-ban született Hongkongban. 2009 óta ő a triádok vezetője, mert az apját a nagybácsikája ölette meg. Később Lee megölte a bácsikáját emiatt, így ő lett a triádok vezetője. Végül pedig leköltözött Wintershore-ba, hogy megöljön engem. Ez a rohadék rájött, hogy hol tartózkodom! Arra kérlek benneteket, hogy lopjátok vissza a kardot, és öljétek meg Lee-t a csatlósaival együtt. Rendesen megfizetlek benneteket – ismertette a feladatot, de Trevor közbeszólt.
– Elnézést, hogy közbeszólok, de lenne néhány kérdésem Robikához.
– Mit akarsz tőlem, Trevor? – Hangom méreggel és egy kis undorral keveredett. Most nem volt kedvem beszélni Trevorral.
– Csak meg szeretném köszönni, hogy meggyógyítottál. Egyből kiengedtek a kórházból, és most itt vagyok, Roberto! – ölelt át engem tréfásan.
– Trevor, ne ölelgess! – löktem el magamtól, mert undorodtam tőle. Hiába vett fel magára egy elegáns fekete öltönyt, egy fekete inget és egy fekete öltönynadrágot, ugyanolyan büdös volt, mint mindig. Döglött macska szaga volt.
– Most mi van veled? Nem akarod, hogy átöleljelek, Robika? – viháncolt örvendetesen.
– Nem, tőled nem akarok semmit, Trevor! Undorodok tőled, mert büdös vagy! Menj, és fürödjél le!
– Jaj, Robi, el akarsz engem küldeni? Még egyszer sem raboltam veletek, és most itt az ideje, hogy én is segítsek nektek!
– Nem, nem kell segítened! Eddig is megvoltunk nélküled, és most is megleszünk! Bántottad az ikreket a partimon! A te hibád volt, hogy megutáltalak! Én odamentem a kórházba, hogy meglátogathassalak, de te elzavartál! Szégyelld magad! – vádoltam meg, erre ő ideges lett.
– Rohadék, rohadék vagy! UTÁLLAK! – ordított fülsértően.
– Én is téged!
– Mér' nem lehet engem megérteni, ha?! – dühöngött. Fogai összeszorultak.
– Trevor, bántottad az ikreket!
– Azért bántottam őket, mert régi emlékeket hoztak fel bennem! – magyarázkodott zabosan.
– Ez akkor sem jogosított fel arra, hogy bántsd őket! Kérj tőlük szépen bocsánatot! – utasítottam feltüzelten. Trevor az ikrekhez fordult.
– Ne haragudjatok rám, ikrek, nem akartalak bántani titeket – kért tőlük bocsánatot szárazon. Egyértelmű volt, hogy nem szívből tette.
– Nincs semmi baj, Trevor – bólintott Scott.
– Na, folytassuk akkor a rablás megtervezését, oké? – terelte vissza a témát Lester, azonban Trevor újból zaklatni kezdett.
– Várjunk csak! – Trevor barna szemei kitágultak a méregtől. – Az előbb azt mondtad, hogy elhoztad a csajodat is, akit Julietnek hívnak. Nem furcsa ez egy kicsit? Mi van Liz... – S azzal Connor meglökte az erejével Trevort, aki nekizuhant egy könyvespolcnak. Rajtam kívül mindenkinek tátva maradt a szája.
– Hagyd békén a csajomat, te kretén! Juliet a barátnőm már egy éve! Ha még egyszer hozzám mersz szólni, rád fogom uszítani Connort, aki megöl téged! – fenyegettem meg stresszesen.
– Ki az a Connor? – tette fel a kérdést Gábor, megtörve ezzel a többiek meghökkent állapotát. Gábornak még nem beszéltem Connorról.
– Senki! – válaszoltam flegmán. – Majd elmondom később.
A szobában hirtelen nagy csönd lett. Trevor felkelt a földről, Gábor elfogadta a tényt, hogy bunkó voltam vele, Adam pedig Juliet fenekét nézte, és a hímvesszőjét kényeztette. Ming Wei jónak látta az alkalmat, hogy folytassa tovább mondandóját.
– Nos, mivel kibeszéltétek magatokat, így szeretném folytatni a terv megbeszélését. – Ming Wei felragasztott egy arcképet a mögötte lévő fehér táblára, mely a falra volt rátéve. – Ő itt Huang Lee, vele kell végeznetek. Aztán itt van még a Yu Jian kard – tette fel a kard fotóját a táblára. – Elmondanám akkor a rablás kivitelezését. Szóval, tudnotok kell, hogy Huang Lee a kínai negyed területét elfoglalta. Elűzött engem onnét és az éttermemet is elvette! – Mérgében beleverte az öklét a táblába. – Basszus, beszélni is rossz róla! Annyira szerettem azt az éttermet...! Pusztulj meg, Lee!
– Hé, dagika, térjen már a lényegre! – szólta le őt Gábor közönyösen.
– Várjon már, seggfej! Fogja be inkább a pofáját! Tudja, milyen nagy veszteség ért engem? Elvették a területeimet!
– Jól van, mondja akkor tovább. – Vállat vont unottan.
– Tehát, be kell hatolnotok a kínai negyed területére. Rendeztek ott egy kis mészárlást, megtisztítjátok a triádoktól a körzetet, aztán kinyírjátok Lee-t az éttermemnél, ellopjátok a kardot, végül pedig elmenekültük onnét. Ha minden jól sikerül, átadjátok nekem a kardot, és én elhagyom Adrwingtont, mert visszamegyek a karddal együtt Kínába. Ez egy nagyon veszélyes feladat lesz! – váltott komolyabb hangnemre. – Mindenkire szükségünk lesz a rabláshoz! Akik most itt vannak ebben a teremben, azoknak mind részt kell venniük az akcióban! Természetesen ennek a fiatal és csinos hölgynek nem kell. – A dagi kínai elpirult. Mérgesen morogtam egyet, így egyből abbahagyta a flörtölést. – Mindegy. Kelleni fog jó sok fegyveres és három sofőr. Előbb három kínai furgonnal behajtunk a célállomáshoz, mely robbanóanyagokkal van felszerelve. Felrobbantjuk a központnál a furgonokat. A triádok majd megpróbálnak megölni benneteket a robbantás után, de az biztos, hogy kevesen fognak maradni, így nem lesz nehéz dolgotok. Végül Huang Lee erősítést fog majd hívni, szóval gyorsan kell vele végezni! Ha ő meghalt, felszeditek a kardot, majd szóltok nekem a headseten keresztül. Én egy helikopterrel felszedlek benneteket, és elrepülünk Lester bázisához, ahol megkapjátok a jutalmat, oké? Lester és én leszek a helikopterben, szóval mindenkinek lövöldöznie kell.
– Hupsz, az gáz, hogy én nem tudok lövöldözni? Én nagyon béna vagyok tűzharcoknál – kotnyeleskedett bele a dagadt Elvis.
– Hát, akkor te sajnos nem fogsz részt venni a rablásban – nyerített lenézően a munkaadónk, bár csak ezen ő nevetett, mert ez nem volt vicces.
– Van egy ötletem – álltam elő vele. – Mivel Julietet nem hagyhatjuk egyedül, ezért szerintem Elvis és Lester maradjon vele. Nem merem őt otthon hagyni sem, mert félek, hogy az IAA eljön érte. Szerintem Elvis és Lester maradjanak, bár az oroszok is itt vannak, szóval talán nem lesz baj.
– Jó, de akkor én nem fogok pénzt kapni! – mérgelődött Elvis hevesen.
– Nem örülsz neki, hogy egy ilyen csinos lány társaságában lehetsz? Szerintem ez minden pénzt felülmúl! Én biztosan örülnék a helyedben, sőt meg is húznám! – kérkedett Adam bazsalyogva. Ezt hallva újból idegbajos lettem.
– Ugyan, ez csak egy nyomorult ribanc! Nincs rá szükségem!
– Ó, igen? – Odaléptem Elvishez, majd egy erős ütést mértem arcára. – Ha még egyszer ilyet mondasz a csajomra, kinyírlak! – Elvis elvesztette eszméletét, azonban Adamhez is szóltam egy-két szót. – Te pedig álljál le! Juliet az enyém, ikerfiú!
– Robi, mit szólnál, ha megkapnám Julietet, én pedig odaadnám neked Ambert? – ajánlotta fel derültem. Azt hitte ez a bolond, hogy odaadom neki virágszálamat.
– Felejtsd el! – üvöltöttem. – Menj, azt basszál azzal, akivel akarsz, de Juliethez egy ujjal sem nyúlhatsz!
– Istenem, hogy te milyen egy puhapöcsű vagy! – gúnyolódott Gábor lekezelően. – Én a helyedben már régen megvertem volna, ha az én csajomat akarná megdugni! Le akarta smárolni a csajodat és még a seggét is megfogta! Verd már meg, könyörgöm!
– Te ne szóljál bele, izomagy! Ez az én dolgom! Azért nem verem meg Adamet, mert a barátom, csak most egy kicsit eléggé kanos, de ez úgyis elmúlik! Nem bántom őt, érted?! – álltam ki igazam mellett sértődékeny hangnemben.
– Nálad balfaszabb embert soha az életben nem láttam... – űzött csúfot belőlem, mire György elnevette magát a túloldalról.
– ROHADÉK! – kurjantottam vérben forgó szemeimmel. – Bánom, hogy megismertelek, és hogy a barátomnak nevezhettelek, Gábor Weisz! Egy nagyképű faszszopó vagy, aki azt hiszi, hogy a pénz boldogít, és hogy jó nőkkel fog majd kefélni! BASZD MEG! – Amint kimondtam az utolsó szavakat, Gábor kezei megfeszültek, és hasba vágott. Összeestem.
– Sohasem leszel olyan izmos, mint én, Robika!
– Azt te csak hiszed... – Felnéztem Gáborra, miközben a földön feküdtem.
Szemeim kivörösödtek. Gábor teste piros színben izzott. Az izompacsirta a földre hullott, miközben fuldokolt.
– Robi, hagyd abba! Megölöd őt! – könyörgött Juliet, de én nem hallgattam rá.
– Róbert, mondd meg Connornak, hogy hagyja abba! – sipákolt Lester parásan.
– Robi, ne öld meg! – kérlelte Juliet könnyek között. Sajnálta Gábort, pedig nem is ismerte igazán. – Ő a barátod, nem ölheted meg!
– Juliet, ez a f*sz elmondott engem mindennek; meg kell halnia! – védtem álláspontomat felpaprikázva.
– Kérlek, ne bántsd őt! Gábor a barátod! – Juliet ráncigálta a vállaimat, de Connor még mindig fojtogatta Gábort.
– Nem, Juliet, ő nem a barátom!
– Robi, ha megkíméled őt, sohasem fogok flörtölni Adammel! – vallotta be őszintén.
Connor elengedte Gábort, aki levegőért kapkodott. Köhögött és krákogott a fuldoklás miatt. Tüdeje hamar megtelt levegővel, s nagy nehezen feltápászkodott.
– Ha még egyszer megütsz, megöllek! – súgtam oda neki ördögien. Egy szót sem szólt.
– Köszönöm, Robi – hálálkodott szerelmem erőtlenül. Hangja olyan volt, akár egy lágy csók.
– Csak temiattad kíméltem meg őt – válaszoltam tompán, majd Ming Weihez fordultam. – Folytassa, Ming.
– Oké, akkor folytatom – biccentett. – Elvis, Lester, Juliet és én itt fogunk maradni. Ha végeztetek, felveszünk benneteket egy repülővel, és a rejtekhelyünkön odaadom a pénzt. Mellesleg hoztam ám magammal fegyvereket és egyenruhákat is. Srácok, hozzátok be őket – csettintett ujjaival. Öltönyös triádok léptek be a szobába, fegyverekkel és öltözékekkel kezükben.
Nekem, Gábornak és az ikreknek fel kellett vennünk kék és zöld overallokat. Én egy halványkéket viseltem, míg Gábor egy zöldet, az ikrek pedig sötétkéket. Ezen kívül AK-47-es gépkarabélyokkal voltunk felszerelve. A karabélyokat a bombákkal teli furgonokba tettük. Összesen három fehér Burrito furgon volt: az egyiknek én, a másiknak Gábor, a harmadiknak pedig az ikrek voltak a vezetői. Az én furgonomban Trevor, Franklin és Michael utazott, Gáboréban Vladimir, György és Kyrie, az ikrekében pedig Raleigh és Brendon. Lester, Ming Wei és Elvis headseten beszéltek hozzánk, miközben a kínai negyed felé vettük az irányt. Rajtam, Gáboron és az ikreken kívül mindenki öltönyökben és rablómaszkokban virítottak. Nekünk nem szabadott felvenni maszkokat, mert akkor lebuktunk volna a triádok előtt, tudniillik futároknak álcáztuk magunkat, akik szardíniát és egyéb finomságokat szállítottak a kínai éttermekhez, hogy be tudjunk szivárogni a célpontunkhoz. A feladatunk annyiból állt, hogy le kellett parkolni az adott kajáldáknál a Burritókat, hogy felrobbantsuk őket, tönkretéve ezzel a triádok fogadóit. Persze az is benne volt a pakliban, hogy majd meg fognak minket támadni, de hát ez nem okozott problémát olyan kemény bűnözőknek, mint nekünk.
– Srácok, hallotok bennünket? – szólt bele a headsetbe Ming, miközben vezettem az autót.
– Igen, hallunk téged, Ming.
– Nagyszerű. Figyeljetek rám, mert elmondanám a lépéseket. Tehát, Róbertnek, Gábornak és az ikreknek majd le kell tenniük a furgonokat az éttermeknél. A kínaiak át fognak majd engedni benneteket, ne aggódjatok. Ha letettétek a járgányokat, felrobbantjátok őket, ezzel pedig megsemmisül az összes étterem. Ezután valószínűleg megtámadnak majd benneteket, de ti megölitek őket. Végül behatoltok Lee-hez, megölitek az embereit, ellopjátok a kardot, majd végül vele is végeztek, és elszöktök onnan, mert majd jövünk értetek egy repülővel – papolta határozottan.
– Értjük. Szerintem nem lesz ez olyan nehéz – álltam hozzá pozitívan.
– Ha ügyesek vagytok, akkor nem! Ha lehet, ne keltsetek feltűnést, amíg nem vagytok a célállomásnál. Nem szabad, hogy gyanúsak legyetek, mert akkor nem léphettek be a körzetbe.
– Jó tudni. Oké, Ming, köszi az útbaigazítást, innentől már menni fog!
– Sok sikert – bontotta a beszélgetést.
Egy rövid időn belül elértük a kínai negyed területét. Fegyveresek járőröztek az utcákon. Csakis a triádoknak dolgozó futárok léphettek be, akik mi voltunk. Megállítottak bennünket egy hatalmas vörös kapunál.
– Ràng wǒ kàn kàn nǐ de shēnfèn zhèng! (Mutassák fel az igazolványokat!) – szólított fel bennünket egy kínai triád, kezében egy Uzival. Letekertem az ablakot, hogy tudjak vele beszélni.
– Mi? Nem értek semmit, tesó – zavarodtam össze a volán mögül.
– Az igazolványt! Mutassátok fel nekik az igazolványokat, amiket tőlem kaptatok! GYORSAN! – kiabálta bele a headsetbe a főnökünk. Hangja alapján ideges volt, mert félt, hogy le fogunk bukni.
– Ja, az igazolványokat. Jól van, kösz. – Előkaptam zsebemből a hamis igazolványomat, és felmutattam a kínainak. – I-G-A-Z-O-L-V-Á-NY, ID! – Megpróbáltam lebetűzni neki.
– Hǎo ba, zǒu! (Rendben, mehetnek!) – Megrázta fejét a triád, kinyitva a vörös vaskaput előttünk.
A körzet gyönyörű és lélegzetelállító volt. Hagyományos kínai pagodák, kicsi pavilonok, azokról lelógó vörös lámpák és sárkányok szobraival díszített úthálózat jellemezte. A kínai emberek beszélgettek, ittak, ettek, vagy épp gyönyörködtek a csodálatos építményeiken. Szomorú lettem, hogy le kellett rombolnunk ezeket a szépséges csodákat, de hát ez volt a parancsunk, nem tehettünk mást.
(Aláfestő zene: https://www.youtube.com/watch?v=PA1feUtmamY )
Behajtottam az adott étterem egy kicsi raktárába. A triádok kintről figyeltek minket, azonban amint letettük a furgonokat, gépkarabélyokkal karöltve lelőttük az ott beszélgető kínaiakat, majd pedig aktiváltuk a detonációt. Egy hatalmas robbanással megsemmisültek ezek a bámulatos éttermek. Rengeteg triád meghalt a robbanásban, mégis a környező épületekből kirohantak ellenfeleink. Uzikkal, karabélyokkal és sörétesekkel próbáltak meg megölni minket. Gyorsan elbújtam egy sárkányt ábrázoló szobor mögött, ahonnét tüzet eresztettem támadóimra.
Néhány óvatlan kínait lőhettem le első körben, akik belezuhantak a hideg hóba. A következőket Franklin szedte le, aki éppen megpróbált átjutni egy zöld kukán, amikor a vállát eltalálta egy kusza lövedék. A néger Franklin hátraesett a lövéstől. Villámgyorsan szaladni kezdtem a szobortól, hogy megmentsem fekete társamat. Szemből lelőttem a karabélyommal három kínait, akik megpróbálták megölni Franklint. Megragadtam bajtársamat a kezénél fogva, majd felhúztam őt a földről. Óvatosan haladtunk előre, miközben az előttünk lévő falakat és szobrokat használtuk fedezékként. Trevor és Michael több lövést is leadtak a szemből érkező támadóinkra, míg én és Franklin tisztogattuk a területet.
Időközben a Gábor-féle és az ikrek-féle csapat is megérkezett hozzánk. Ők a déli és a keleti éttermeket robbantották fel, mi pedig az északit. Értelemszerűen Huang Lee a nyugati étteremben tartózkodott, ahol korábban a születésnapi partimat rendeztük még meg.
Sajnos a másik két csapatunkat üldözték a triádok, ezért be kellett segítenünk nekik. Előrehaladtunk karabélyainkkal, ámbár nagyon nagy tömeg keletkezett az egyik sikátorban. Belenyúltam halványkék overallom zsebébe, ahonnét előrántottam egy csőbombát. Aktiváltam, majd elhajítottam. A bomba tompa puffanással szétrobbant, a kínaiak nagy része pedig meghalt. Ugyanakkor három vörös Vulkanus sportautó leparkolt elénk, de őket is elintéztem a csőbombákkal.
– Srácok, szerintem többen már nem jönnek! – mondta a szőke Raleigh hangosan. – Menjünk, és öljük meg Lee-t!
– Induljunk! – morogta Brendon sietősen.
Megtaláltuk Lee rejtekhelyét. Az ajtó zárva volt, ezért kirobbantottam egy csőbombával. Amint kirobbant a nyílászáró, SMG-vel, sörétessel és Uzival felszerelt triádok keveredtek velünk tűzharcba. Egy rögtönzött mozdulattal felborítottam az előttünk lévő asztalt, hogy legyen fedezékünk. Néhányan megpróbáltak közelebb jönni hozzánk, de én dinamikusan lelőttem őket, majd újratöltöttem az AK-47-es fegyveremet.
– Xiànzài jiù sǐ! (Most meghaltok!) – ordította egy kínai, aki golyóálló mellénnyel és mindenféle páncéllal volt felszerelve, kezében pedig egy minigun pihent.
– Baszki', Connor, segíts! – sipákoltam rémülten, mert az őrült ellenlábas beindította a minigunt, és megpróbált megölni minket. Társaim behúzódtak az asztal mögé.
Szemeim kisárgultak, Connor pedig sárga fénnyel beleszállt a minigunos férfi testébe. Connor irányításával a férfi lelőtte a társait. A golyók zápora szaporán kioltották ellenfeleink életét.
– Szép munka – mondta Michael, miközben karabélyával elkezdte célozni a Connor által irányított ürgét. A páncélozott sisak leesett a fickó fejéről, majd egy golyó át is hatolt rajta. Connor kiszállt a halott férfi testéből, azonban Michael a lövésekkel fájdalmat okozott nekem.
– Cseszd meg, Michael! Szólhattál volna, hogy lelövöd őt! – Megtöröltem véres orromat, ugyanis az áldozattal össze voltam kapcsolva, mivel Connor megszállta őt. Az orrom vérezni kezdett, miután Michael megölte a gengsztert.
–Bocsi, Robi.
Az események után haladtunk tovább az egyenes folyosón. Eljutottunk abba a terembe, ahol még a partimat tartottuk. A hátunk mögött bezárták az ajtókat, és körbevettek minket. El kellett dobnunk a lőfegyvereinket, mert gépfegyvereket szegeztek fejünkhöz a triádok, miközben Huang Lee lelépett arról a színpadról, ahol még megdobáltuk Mamit a tortákkal. Huang Lee alacsony férfi volt. Rövid, barna haj és egy rövidre vágott barna kecskeszakáll díszítette. Egy zöld sportcipőt, egy kék farmert, egy fehér pólót és egy halványzöld dzsekit hordott magán, mely belül piros színű volt. Ónixfekete szemei gonoszságot és brutalitást sugalltak.
– Wǒmen zhuā zhù nǐ! (Elkaptunk benneteket!) – harsogta öntelten, majd odalépett hozzám, és nézte barna szemeimet. – Nǐ shì Róbert Bock, duì bùduì? (Te vagy Róbert Bock, igaz?)
– Kurvára nem értem, hogy mit beszélsz, haver – súgtam oda neki egyhangúan. Ő erre ideges lett.
– Nǐ shì Róbert Bock, duì bùduì? (Te vagy Róbert Bock, igaz?) – ismételte el most már hangosabb.
– Nem értem, hogy mit pofázol, te balfasz! – kiáltottam rá zsörtölődve. Lee kezei megfeszültek, majd hasba vágott.
– Kànzhe wǒ de yǎnjīng, Róbert Bock! Ràng wǒmen lái kàn kàn! (Nézz a szemembe, Róbert Bock! Nézzél!) – Megfogta fejemet, hogy lássam ónixfekete szemeit.
Amint belenézett szemeimbe, vörösben kezdtem látni a világot. Lee megrémült, de Connor gyorsabb volt. A villanyok maguktól lekapcsolódtak, az asztalok és a szekrények elmozdultak helyükről és az ablakok összetörtek, sőt a gépfegyvereket Connor kilökte a triádok kezeiből, így megtámadtuk fogva tartóinkat. Társaim ütötték erősen a kínaiakat, míg Lee menekülni kezdett. Vettem egy nagy levegőt, és már vágtáztam is utána, midőn Connor gyilkolta az erejével Lee embereit.
– Qǐng bié dǎrǎo wǒ! (Hagyjál békén!) – kiáltozta Lee jajgatva, majd felborított egy asztalt, hogy megnehezítse az utamat, de nem ért el ezzel semmit, mert átsuhantam az asztal tetején.
– Most meg foglak ölni, te g*ci! Elfuthatsz, de el nem bújhatsz, faszszopó! – ócsároltam célpontomat üldözés közben.
– Lí wǒ yuǎn diǎn! (Tűnj el előlem!) – Lee a könyökével kitörte az egyik ajtót, így kijutott az étteremből.
Az üldözés közben Lee eljutott az étterem hátuljában lévő kikötőhöz. Legnagyobb balszerencséjére a víz be volt fagyva, ezért megállt, és levette a hátáról a Yu Jian kardot. Eldobta a vörösen aranyozott tokot, majd hadonászni kezdett a karddal. Valamiféle harci technikákat mutatott nekem, hogy férfiasan megküzdjek vele, erre én bunkó módon elővettem pisztolyomat a farzsebemből, céloztam és lőttem. A golyó áthatolt Lee szívén, aki azonnal összeesett, és meghalt. Lee holtteste körül egy nagy vértócsa keletkezett. A vére ráfolyt a hideg hóra.
(Eddig tart)
– Ég veled, te balfasz! – Leköptem, majd felvettem a kardot a földről, és már mentem is vissza a társaimhoz, csakhogy figyelmes lettem rá, hogy újabb kínai osztag érkezett a területre. Csapattársaim már iszkoltak felém, ezért kénytelen voltam szólni Mingnek a headseten keresztül. – Ming, Huang Lee halott és a kardot is megszereztem. Azonnal jöjjetek ide egy helikopterrel, mert újabb kínaiak érkeztek!
– Ó, nagyszerű! Köszönöm a segítséget, Róbert. Mindjárt ideérünk, tartsatok ki!
– Róbert, Róbert, Róbert! – kiabált Michael az ajtóból. – Újabb kínaiak érkeznek! Szólj Mingnek, hogy hozza a helikoptert.
– Már szóltam neki, mindjárt hozza! Addig tartsátok fel őket!
Öt perccel ezután Ming és Lester megérkeztek egy fekete, katonai helikopterrel, egy Valkyrie-vel, melynek mindkét oldalára egy-egy minigun volt felszerelve. Ming volt a pilóta, Lester pedig mellette ült.
– Gyorsan, siessetek! – visongta Lester a helikopterből. Mindenki fürgén felszállt rá.
– Baszki', követnek minket Buzzardokkal! – kiáltottam fel, majd odaloholtam az egyik felszerelt minigunhoz, és már lőttem is a fekete Buzzardokat. Én a bal oldali minigunt használtam, míg Vladimir a jobb oldalit.
Legalább öt-hat Buzzard lőhetett ránk rakétákat a levegőből. Céloztam és már lőttem is a minigunnal. Megállás nélkül soroztam rájuk a golyókat, melynek köszönhetően kettőt ki tudtam lőni, de még mindig üldöztek minket. Én és Vladimir kegyetlenül robbantottuk a repülőket, de ők még mindig nem akartak lemondani rólunk, ugyanis a kard fontos volt nekik.
– Connor, intézd el őket! – rendeltem el lobbanékonyan.
Connor beleszállt az egyik Buzzard pilótájának a testébe, és kihasználta a helyzetet azáltal, hogy felrobbantotta a mellette lévő Buzzardokat, majd belehajtott a lefagyott Anud folyóba. Egy nagy lyuk keletkezett a folyó közepén, míg mi fellélegezve éljeneztünk.
– Ez remek munka volt, srácok! Köszönöm a segítséget! – felelte Ming büszkén, miután leszálltunk a Valkyrie-vel a bázisunkon. – Menjünk vissza, és már meg is adom a lóvét.
Beléptünk vidáman Lester otthonába, előtte viszont visszavettem Gáborral és az ikrekkel eredeti ruháinkat. Jó érzés volt megszabadulni attól a csúnya overalltól. Sokkal jobban éreztem magam, mikor újra felöltöttem fekete sportcipőmet, kék farmernadrágomat és sötétbarna bőrdzsekimet, illetve a kék és fehér kockákkal teli sálamat.
Juliet Elvissel és az oroszokkal sakkozott egy asztalnál ülve. Meglepődtem, hogy Juliet ennyire jól kijött Elvissel és Vladimir haverjaival.
– Hát ti? – csodálkoztam el tátott szájjal.
– Ó, szia, édes! – Juliet felállt, és megcsókolt. – Megtanítottam sakkozni Elvist és az orosz barátaidat. Nagyon jó arcok!
– Jó látni, hogy ilyen jól kijössz velük. Azt hittem, hogy utálod Elvist.
– Nem, nem utál ő engem! Juliet a barátom, Róbert! – ismerte be Elvis baráti lojalitással.
– Ennek örülök, de most térjünk a tárgyra – fordultam oda Minghez, átadva neki a kardot. – Itt a kardod, és most add át nekünk a pénzt!
– Köszönöm, Róbert. Persze... mindjárt odaadom a pénzt, egy fél pillanat... – dadogta. – Srácok, hozzátok be a lóvét. – Az öltönyös triádok behoztak a terembe egy fekete táskát. Kinyitották. Hárommillió tnirof volt benne. – Hárommillió tnirof. Osszátok szét magatok között. Köszönöm a segítséget. Tényleg nagyon hálás vagyok nektek, de nekem most vissza kell mennem Kínába. Köszönök mindent! Sziasztok! – Azzal pedig kisietett az embereivel együtt.
– Rendben, akkor most szétosztjuk igazságosan egymás között. – Lester odalépett a táskához, számolgatva a pénzt.
– Elnézést, de mondanom kellene valamit! – szólt közbe Gábor, aki odalépett Lesterhez. – Nagyon örülök, hogy segíthettem nektek ebben a rablásban. Rengeteg jó bűnözőt ismerhettem meg a mai napon, és úgy gondolom, hogy kamatoztathatjátok a tehetségeteket egy négyszemélyes rablásban. Holnapra szeretnék három embert, akik segítenének nekem egy drograblásban. Leírom nektek a címemet, várlak majd benneteket.
– Hú, ez jó ötlet. Kik jöhetnének el? – kérdezett rá Gyuri kíváncsian.
– Ne aggódj, te úgysem tartozol közéjük, mert te béna páva vagy – ábrándította ki Gábor a páva Gyurkát, aki elszomorodott. – Elmondanám, hogy akkor kiket szeretnék a holnapi rablásnál látni. Legyen az a szőke menőgyerek és a bajuszos orosz, meg az a nagydarab néger.
– Ez az! – vidámodott meg Kyrie. Nagyon mérges lettem Gáborra, hogy ezt a rohadék Kyrie-t választotta helyettem.
– Mi van?! Gábor, miért Kyrie-t választottad?! Ez a férfi egy balfasz! Ezt kikérem magamnak! – háborodtam fel hisztizve.
– Talán azért, mert ő sokkal jobb lövész, mint te! Ne számíts arra, hogy beveszlek a csapatomba azok után, hogy megpróbáltál megölni engem azzal a Connorral! – vágott nekem vissza nagyképűen.
– Nem akartalak bántani, Gábor!
– Tudod, mit? Menj, azt húzzál haza! Nem szeretnélek többet meglátni a konditermemben. Kitiltalak onnan, és többet nem fogok foglalkozni veled. Gyúrd ki magad egyedül, te balfasz! – szövegelte gőgösen.
– Menj a picsába, te seggfej! – Azzal pedig elfutottam, otthagyva barátaimat a megszámlálhatatlan mennyiségű pénzzel.
Őszintén szólva kurvára nem érdekelt engem az a nyamvadt pénz. Jobban fájt nekem, hogy elvesztettem egy barátot, de ami még ezután jött, az jobban kiverte a biztosítékot!
Éppen mentem volna WC-re, hogy megnyugodjak egy kicsit, csakhogy valaki nyitva hagyta a női mosdót. Odanyúltam a kilincshez, hogy becsukjam, mindazonáltal megláttam Adamet és Julietet csókolózni. Adam nadrágja le volt tolva, és a kukaca erősen duzzadt a fehér bokszergatyája alatt, mi több kezeit Juliet gyengéd melleire tapasztotta. Ott nyelveztek a WC-ben, míg én tátott szájjal néztem őket. Megfagyott bennem a vér, és pár percig sokkot kaptam. Ugyanazt éreztem, mint mikor Gyuri lesmárolta Flórát és Lizát. Keserű könnyek mosták arcomat, miközben néztem őket. Azon gondolkodtam, hogy vajon menjek-e oda, és verjem meg ezt a rohadék ikerfajzatot, de én mégsem bántottam őket, csupán becsuktam az ajtót, utána pedig szomorúan elballagtam hazafelé, előtte viszont belefutottam Scottba.
– Szia, Robi. Nem láttad Adamet?
– Hagyjál békén! – Fellöktem őt, és már rohantam is a kijárathoz. Scott meglepődve nézett engem, amint sírva távozok.
Az időjárás tökéletesen mutatta a hangulatomat: erősen esett a hó, az emberek fáztak a hidegtől és az utak járhatatlanná váltak. Egyértelmű, hogy azért lett ilyen rossz az időjárás, mert a depresszióm újból felerősödött.
Jártam, és csak jártam az utakat bánatosan és elkeseredve. Adam elvette tőlem az én virágszálamat. Tudtam, hogy ezért meg fog fizetni az a rohadék Y generációs seggfej! Talán csak annyi vigaszom volt, hogy Felícia és Dani szeretett engem, és biztos voltam benne, hogyha legközelebb találkozom velük, a magamévá fogom őket tenni.
Pár perces séta után elértem egy buszmegállóhoz. Felszálltam a buszra, miközben Adamen és Julieten járt az eszem. Nem volt kedvem gyalogolni, mert Wintershore Acsóhoz képest nagyon messze volt! Szomorkásan néztem kifelé az ablakokon. Láttam, hogy Adrwington falvaiban az emberek milyen szomorúak. Ha Adam nem jött volna össze Juliettel, akkor biztosan vidám hangulata lett volna mindenkinek, de hát ez hülyeség... én mindig szerencsétlen vagyok...
Végezetül otthon ültem a konyhámban, és whiskyt ittam. Alkoholba kellett fojtanom a bánatomat, hogy megnyugodjak egy kicsit, hiszen amúgy is szar hangulatom volt Connor jelenléte végett. Ha Connor nem lett volna velem, akkor talán boldogabb lettem volna, de legalább nem hagyott magamra. Ő mindig velem volt. Minden egyes másodpercben védett engem a bajtól, hogy nehogy utolérjen engem a végzetem. Gondolatmenetemet azonban hamar megzavarta a csengő fülsértő hangja. Valaki kopogtatott és csengetett az ajtómon. Kinyitottam. Adam csaja, Amber volt az. Feldúltnak tűnt Adam hiánya miatt.
– Amber, hát te? – ámultam el a lányt látva. Nagyon feszült volt.
– Merre vannak az ikrek?! Már napok óta nem alszanak nálam! Azonnal mondd meg, hogy merre vannak! – követelőzött indulatosan, miután beengedtem őt a házamba, és bezártam az ajtót.
– Várjá' má', asszony! Mit vétettem neked, hogy így kiabálsz velem? – tudatlankodtam meglepődve.
– Temiattad züllöttek el az ikrek! Te tehetsz róla, hogy sohasem tudok szexelni azzal a fapöcsű Adammel! Teherbe akarok esni, érted?!
– Jól van, nyugodj már meg! – csillapítottam a kedélyeit. – Adam és Scott Lesteréknél vannak. Épp a harmadik rablás összegét osztják szét egymás között.
– Tudtam én, hogy nem volt jó ötlet eljönni Amerikából! Minden a te hibád! Az ikrek veszélybe kerültek miattad, mert ti folyton rabolni akartok! – hibáztatott ingerülten.
– Idefigyelj, leány, én nem erőltettem az ikrekre a rablásokat, ők akartak segíteni nekem, hogy több pénzük legyen. Sajnálom, hogy szarul kerestek az amcsiknál. Ez nem az én hibám, oké?! – álltam ki igazam mellett morcosan.
– Az ikrek nem keresnek szarul! Mi Los Santosban élünk egy luxusvillában, és nagyon sok pénzünk van! Az ikrek híres sztárok, érted? – felelte kissé dicsekedve.
– Adam tart csak el téged, igaz?
– Igen. – A szó megrekedt torkában. Kis könnycseppeket hullatott szemeiből. Sajnáltam őt. Tényleg csak Adam tartotta el. – Tudod te, hogy ő mennyiszer megcsalt már engem? A kis Z-s picsák folyton zaklatják őket. Autogramok, közös szelfik, kompromittáló hírek terjesztése, és még sorolhatnám! Tudod, milyen rossz, hogy a pasim egy híres ember? Folyton jönnek az újságírók meg a paparazzik! – sajnáltatta magát elkeseredve.
– Sajnálom, biztosan nem lehet jó ez nektek, azaz neked. Az ikrek élvezik a hírnevet, ezt én is tudom jól. Múltkor is egy csomó csajt keféltek meg a plázában. Őszintén sajnálom, Amber.
– Ugyan, te nem tudsz semmit. Te Z generációs vagy, te ezt nem érted.
– De, nagyon jól értem, Amber Adams. – Megérintettem ujjaimmal finom vállát, majd hozzáértem melléhez is. Amber szemei felcsillantak. – Van egy nagyon jó ötletem! Tegyük féltékennyé Adamet, és akkor jobban fog foglalkozni majd veled. Feküdjünk le egymással. Mit szólsz?
– Rendben. – Amber levetette letörten kék pólóját, majd kicsatolta fekete melltartóját. Mellei kibuggyantak, míg nekem erekcióm lett.
Közelebb hajoltam hozzá, és csókolóztunk. Amber megnyalta nyelvével az ajkamat, én pedig bekaptam a száját. Több másodpercig tartott ez a nyelves állapot, míg be nem feküdtünk az ágyamba szexelni. Megtettük. 2016. november 18-án megdöntöttem Amber Adamset is. Vele töltöttem el az éjszakámat, mert az ikrek csak reggel jöttek haza Juliettel együtt.
Az idő megy tovább, semmi sem változik...