Itt a következő rész! Végre-valahára Gábor Weisz is megjelenik!
Emellett kimásolok ide egy picike részt az ötödik fejezetből, ugyanis abban a fejezetben jelent meg elsőnek Gábor, hiszen a hetedik fejezetig kijavítottam mindent, ezért utólag belekerült Axel és Gábor is. Szóval, kimásolom Gábor kinézetének a leírását, hogy jobban el tudjátok őt képzelni. De ha nem menne, akkor úgy képzeljétek el őt, mint Mark Wahlberget, ugyanis Gábort róla mintáztam!
![nagyon boldog :D](./images/smilies/icon_e_biggrin.gif)
Tessék:
"Kicsivel később megérkeztem a kijelölt helyre. Leparkoltam az autót az étterem előtt, ahol azonban belebotlottam egy huszonnyolc éves testépítőbe. Fehér izompólóban és egy fekete rövidnadrágban tündökölt. Erős és nagydarab volt, de nálam egyértelműen nem volt nagyobb. Legalább százhetvenhárom centiméter lehetett. Izmai szépen ki voltak dolgozva, a kinézete pedig nagyon sportos volt. Szimpatikus srácnak tűnt. Haja gesztenyebarna színű, rövid és alkalmilag egyenes volt, akárcsak nekem. A frizurájának a hátsó és az oldalsó része rövidre volt vágva, hogy szorosan illeszkedjen a fejhez. Gábor Weisznek hívták, és egy Winter Gym nevezetű konditeremnek az alapítója volt, aki gyakran szórólapokat osztogatott a gyorséttermek előtt, hogy az embereket leszoktassa az egészségtelen ételek fogyasztásáról."
45. Fejezet: Hiszek a fitneszben!
Az est folyamán békésen aludtam drágámmal. Élveztük a közösülést. Elvettem a szüzességét. Érdekesség, hogy nem használtunk gumit; természetesen csináltuk. Szerelmes voltam, immáron három nőbe: Lizába, Felíciába és Julietbe. Noha csalódtam Lizában, mégis szerettem őt. Az ágyban nagyon jó volt.
Ezt megmagyarázva sajnálatosan fel kellett kelnem, mert Adam úgy horkolt, hogy beremegett az egész ház. Dühös voltam, hogy miatta kellett felébrednünk. Bezzeg ő a szomszédszobában volt Scott-tal együtt, mégis hallottuk a horkolását. A legszörnyűbb dolog talán az volt, hogy ötpercenként folyton abbahagyta, majd újra elkezdte.
- Adam, az Isten szerelmére, ne horkolj má'! - kiáltottam rá hangosan.
- Ki furulyázik? - kérdezte Adam orrhangon. Ez a bolond ikergyerek még álmában is beszélt.
Mérgesen ráhúztam a párnát a fejemre, erre a másik klón is horkolni kezdett. Juliettel nagy nehezen vissza tudtunk aludni.
Másnap reggel kissé nyúzottan keltem fel. Juliet nem volt az ágyamban, hanem Scott-tal beszélgetett a konyhában. Kimentem a fürdőbe, hogy megmossam magam és hogy vécézzek is. Connor csak nézett engem mosolyogva. Furcsa volt, hogy így mosolygott rám. Nem értettem, hogy mi van vele.
- Mi van, Connor? Miért mosolyogsz ennyire? - érdeklődtem vécézés közben.
- Baj, hogy vidám vagyok? - kérdezett vissza derűsen.
- Hidd el, nem zavar engem, hogy vidám vagy, csak kíváncsi voltam. Ennyi - vállat vontam egyhangúan.
- Igazából azért vagyok ma ilyen mosolygós, mert rájöttem, hogy még mindig nagyon húzod az időt. Még mindig nem fogtad fel, hogy sietned kéne, ehelyett Juliettel lefeküdtél. Tegnap még Felíciával voltál együtt, most meg Juliettel. Szép.
- Connor, muszáj volt beszélnem Juliettel! Értsd meg, fontos ő nekem! Lehet, hogy ő lesz a jövőbeli feleségem! - álltam ki igazam mellett sértődékeny hangon.
- Azt kétlem. Ha megtudja az igazat, téged dobni fog. El kellett volna mondanod neki még tegnap.
- Connor, elmondtam volna neki, de amint rám néztél, összezavarodtam. Képtelen voltam.
- Ez a te bajod. Előbb-utóbb ki fog derülni, és csúnyán meg fogod szívni!
- Tudod, mit? Megcsinálom a rablásokat, és majd utána elmondom neki! Most a feladataimra kell koncentrálnom, nemde? Te mondod mindig, hogy húzom az időt. Ma szépen beszélek Lesterrel - vágtam neki vissza mérgesen.
- Felőlem. Azt csinálsz, amit akarsz. Nincs beleszólásom, csupán megvédelek téged a bajtól.
- Jól van. Most hallgass, légyszi. Beszélek egy kicsit Juliettel és az ikrekkel.
Nem sokkal ezután társalogtam Juliettel és Scott-tal. Scott egy fehér boxerben és egy fehér ujjatlan trikóban volt, míg Juliet a tegnapi ruhájában, csak most a barna bőrkabátja nem volt rajta. Ezen kívül Adam még mindig aludt, közben pedig baromságokat beszélt. Annyira zavaró volt már. Szerettem Adamet, de ez már sok volt.
- Kelj már fel, Adam! - szóltam rá zajosan.
- Megettem! - felelte éneklő hangon. Nagyon viccesen mondta ki ezt a szót.
- Mit ettél meg, haver? - értetlenkedtem nevetve.
- A nokedlit! - válaszolta énekelve.
Se nyelni, se köpni nem tudtunk. Mindhárman hatalmas röhögésbe kezdtünk. Szegény Adam nem értette a helyzetet. Félálomban volt. Ilyenkor az ember gyakran beszél hülyeségeket. Én is ilyen voltam mellesleg.
Eközben dühösen kopogtak és csengettek az ajtónál. Fogalmam sem volt, hogy ki lehetett az, csakhogy amint meghallottam, hogy: "Juliet, merre vagy?", egyből tudtam, hogy Curtissel van dolgom. Nyitottam hát ajtót neki. Curtis ideges volt. Arca könnyel és méreggel párosult. Stresszes volt a fia elvesztése és Juliet miatt. Egy fehér inget és egy fekete öltönynadrágot viselt.
- Curtis, maga mit keres itt? - tudakoltam, de erre ő fellökött és Juliethez rohant.
- Juliet, azonnal haza kell velem jönnöd! - rángatta meg a lány kezét, ő mégis elhúzta magát, odabújva hozzám.
- Nem megyek sehová, Curtis.
- Inkább választod ŐT?! INKÁBB ŐT?! - Curtisből foszlott az indulat. Sohasem láttam még ilyen idegesnek.
- Igen!
- Felneveltelek. Évek óta ismertelek, erre mégis őt választod helyettem? Ezt a csavargót? Miért, Juliet? Miért? - követelte tőle a válaszokat felpaprikázva.
- Mert szabadnak érzem magam mellette - szögezte le könyörtelenül, miközben pár könnycseppet eresztett. Keserű könnyek voltak ezek. - Curtis, egész életemben kísérleteztek velem! Sohasem lehettem szabad! Elegem van! ÉLNI AKAROK!
- Hát nem érted?! Ez a férfi egy gazember! Bántani akar téged! - próbálta meg lebeszélni sikertelenül.
- Bántani akar? Megmentette az életemet számtalanszor!
- Juliet, meghalt a fiam! Nem akarlak téged is elveszíteni! Fontos vagy nekem! - enyhült meg Curtis szíve. Kirázott a hideg a párbeszédtől; meg se mertem szólalni. Scott sem szólalt meg, csak figyelte őket velem együtt.
- Meguntam a sok kísérletezést, Curtis! Szabad ember vagyok én is! Tartsd ezt tiszteletben! - jelentette ki a lány őszintén. Curtis remegett a haragtól. Sőt Adam is rátett az egész ügyre egy lapáttal, mert a kiabálás végett fel kellett kelnie.
- Jó reggelt, testvéreim! Olyan jól aludtam máma! - sóhajtott kacarászva. Csak egy fehér boxer volt rajta. Egy spermás zsebkendőt tartott a kezében. Gatyája spermás volt. - Nagyon nagyot recskáztam az előbb!
- Mi a franc? Inkább ezt a két b*zi ikergyereket és ezt a csavargó és gyilkos Róbert Bockot választod?
- Az ikrek a legjobb barátaim, Róbert pedig életem szerelme. Lefeküdtem vele, Curtis. Nem vagyok többet szűz; nő lettem! - vallotta be kíméletlenül. Curtis majd' idegrohamot kapott.
- Rendben, legyen akkor. Válaszd akkor őket! Barátkozzál csak, DE azt te is tudod, hogy az IAA keresni fog téged emiatt!
- Szarok az IAA-re! Basszák meg magukat! Mondd meg nekik, hogy ha megpróbálnak engem megtalálni, megölöm őket! Mondd meg nekik, Curtis! - súgta neki gonoszan.
- Takarodjon innen, Curtis! - zavartam el őt.
- Legyetek boldogak! Legyetek boldogak mind a négyen! Az IAA végezni fog veletek! - S azzal kifutott a házból.
- Ez ki volt? - maradt tátva Adam szája.
- Ügyes voltál, Juliet. Megtetted. Kimondtad az igazat! Büszke vagyok rád, bébi - öleltem át, midőn zokogott a vállam fölött. Nagy mérföldkő volt ez az életében.
Az esemény után megvigasztaltuk Julietet. Sírt sokat a történtek miatt. Nehéz volt kimondania az igazat, de megtette. Az ikrek együtt tudtak vele érezni, ahogyan én is. Sajnáltam őt. Ekkor jöttem csak rá igazán, hogy mennyire is fontos volt neki Curtis. Olyan volt neki Curtis, mint az apja. Apaként szerette és vigyázott rá. Curtist két veszteség is érte: egyik a fia, másik pedig Juliet volt. Biztos voltam benne, hogy Dr. Curtis Baker teljesen megváltozott; depressziós lett ő is.
Ezt letisztázva kicsit magukra hagytam lakótársaimat. Az ágyamnál lévő bőröndömben nézegettem az irataimat. Benne voltak a regényeim fejezetei kinyomtatva. Ki akartam adni. El akartam vinni egy kiadóhoz, de nem volt rá időm. Éveken át dolgoztam velük, és már itt volt az ideje, hogy író legyek én is. Nézegettem a lapokat, azonban rábukkantam egy szórólapra, melyet még Gábor Weisz adott nekem, mikor még Hiller élt.
Abban a pillanatban jutott eszembe Gábor. Megígértem neki az első találkozásunkkor, hogy felkeresem majd őt, de nem tudtam a maffia, a rablások és Gyuri miatt sem. Furdalt a lelkiismeretem. Majdnem két hónapja volt, hogy odaadta nekem ezt a szórólapot, hogy ellátogassak a konditermébe, a Winter Gymbe. Habár Lesterrel kellett volna beszélnem, mégis felhívtam Gábort. A papírra rá volt írva a telefonszáma. Gyorsan bepötyögtem a telefonomba, majd fel is hívtam.
- Helló! Itt Gábor Weisz. Kivel beszélek? - szólt bele a telefonba teátrálisan.
- Helló, Gábor. Én vagyok az, Róbert Bock. Remélem, emlékszel még rám. Két hónapja találkoztunk a Cluckin' Bellnél - emlékeztettem kedvesen.
- Ó, hát te vagy az? Hol voltál eddig? Miért nem hívtál? - lepődött meg a kagyló másik végéből.
- Hát, izé... Nagyon sok dolgom volt... Le voltam teljesen fárasztva, haver - dadogtam szégyenlősen.
- Lustaság, mi? Megmondtam, hogy lusták az adrwingtoni emberek! Azonnal gyere a Winter Gymbe. Öt perced van, hogy ideérj, különben seggbe rúglak! - Hangja türelmetlenséggel és udvariatlansággal keveredett. No meg volt benne egy kis agresszivitás is.
- Nyugi, tesó, jövök - csillapítottam parásan. Ki voltam teljesen ábrándulva belőle. Nem gondoltam volna, hogy Gábor ennyire bunkó lenne.
- Addig nem leszek a tesód, amíg ki nem gyúrod magad, szaros! Induljál azonnal! - bontotta a vonalat.
Ettől eltekintve felöltöttem magamra egy fekete Sadidalm sportnadrágot, egy fehér ujjatlan trikót és egy kék sportcipőt, illetve egy barna bőrdzsekit is a hideg ellen. Villámgyorsan elköszöntem az ikrektől és Juliettől, majd beszálltam a piros Infernusomba, hogy eljussak Gáborhoz. A rádióból most a The Bieberstől a Sorry c. szám szólt. Meglepő, hogy a The Biebers valójában egy adrwingtoni együttes volt. Szerettem őket, mert jó volt a zenéjük.
Egy rövidke utazás után eljutottam a Winter Gymhez. Leparkoltam az autót, belépve a konditerembe. Bent az izmos izomagyak súlyzóztak, tornáztak és sportoltak. Tengernyi súlyzós gépek, szobakerékpárok, futó- és edzőpadok, és egyéb edzőgépek voltak ott. A tömegben hirtelen nem tudtam megtalálni Gábort. Kerestem őt összevissza, de nem jártam sikerrel. Gábor nem volt sehol. Félni kezdtem a testépítőktől. Én gyenge voltam; izmom is alig volt. Egy-két ütésből megölhettek volna, hiába voltam náluk magasabb. Sokan mondták még kamaszkoromban, hogy gyúrjam ki magam, mert megvannak hozzá az adottságaim, de én nem foglalkoztam ezzel. Hát rosszul tettem...
- Elnézést, uram. Nem tudja, hogy merre találom Gábor Weiszet? - szólítottam le egy súlyzózós nagydarab állatot. Kopasz volt. Csupán egy kis fekete körszakállal rendelkezett. Izmos teste és erős kezei tetkókkal voltak tele.
- Mit akar Gábortól egy ilyen nyeszlett gyökér? - gúnyolódott, folytatva tovább a gyúrást.
- Tessék? Mi az, hogy nyeszlett gyökér?! Normális vagy, ember?! - Amint kimondtam ezt a mondatot, elcsöndesült minden. A pasas felkelt helyéről, és felállt harci állásba.
- Verekedni akarsz?
- Nem, nem! Én csak Gábort keresem! Haver, erre tényleg nincs szü... - nyögtem ki, de ő nem kímélt. Megcsapta az orromat.
- Hajrá, Nagyfiú! Hajrá, Nagyfiú! Hajrá, Nagyfiú! - éljenezte a tömeg fülsértve.
Kifeküdtem a földre, mire a fickó számtalanszor bevágott nekem az arcomba. Azt hittem, hogy meghalok. Meg se tudtam őt ütni. Arcomat vér öntötte el. Szerencsére Connor megmentett. Az erejével fojtogatni kezdte az ipsét. A férfi fuldoklott, kapálódzva a levegőért. Feltápászkodtam, és egy gyors mozdulattal megcéloztam száját. A fogai kipotyogtak, aztán testével rázuhant egy súlyzóra. Társai megpróbáltak becsatlakozni a küzdelembe, de Connor kilökte őket az ablakon. Pánik tört ki emiatt. Ordítottak és jajgattak az izompacsirták, mígnem Gábor berontott az épületbe. Fehér melegítőnadrág, fehér kicipzárolt pulcsi - alatta egy fehér trikó - és egy fekete edzőcipő volt rajta. Hamar csillapította a kedélyeket, előtte pedig Nagyfiú sírva eliszkolt előlem.
- Ez egy démon! Ez maga az ördög! - kiáltott fel beparázva.
- Úgy van, és most takarodj el előlem, különben megöllek, te kisfiú! - Haraptam egyet a levegőbe, s ennek köszönhetően Nagyfiú eltűnt az utamból.
- Te meg mit csináltál?! - vádolt meg Gábor megráncigálva. Azt hittem, hogy legalább gratulálni fog nekem.
- Mit? Semmit! Ez a barom megtámadott, holott csak megkérdeztem tőle, hogy te merre vagy! Gábor, sajnálom. Én csak téged kerestelek! - védtem álláspontomat hisztizve.
- Azonnal takarodj be az irodámba! Kövess! - utasított, miközben leordította a fejemet. Csúnyán le lettem oltva.
Beinvitált a csinos irodájába. Barna falak, barna padlózat és egy lakkozott íróasztal volt látható bent. A falak tele voltak Gábor képeivel, melyeken az izmait mutogatta. Akkor jöttem rá csak igazán, hogy Gábort félreismertem. Egy nagyképű, önző és pénzéhes testépítő volt ő!
- Ülj le! - ordította. Félve helyet foglaltam egy széken.
- Gábor, sajnálom. Én nem akartam semmi rosszat. Az a seggfej megtámadott! Kivertem a fogait, mert megérdemelte! Megérted, ugye? - sajnálkoztam megbánva tettemet.
- Idefigyelj, nem azért hívtalak ide, hogy szétbasszál mindent! Kitörtek az ablakaim!
- Tudom, és nagyon sajnálom, tesó! Kifizetem.
- Még szép, hogy kifizeted! - helyeselte mogorván. Azt hittem, hogy azt fogja mondani, hogy nem kell kifizetnem, erre nagyot tévedtem.
- Gábor, azért jöttem ide, mert két hónap után eszembe jutottál! Szeretnék egy picit egészségesebben élni. Lehet, hogy kigyúrnám magam. Tudnál segíteni?
- Elkúrtál mindent! - csapott rá az asztalára. - Széttörted azokat a k**va ablakokat és megfélemlítetted a haverjaimat!
- Nagyon sajnálom!
- "Nagyon sajnálom!" - utánozta el vékonyan hangomat. Nagyon bunkó volt. - Csak ennyit tudsz mondani erre?! Azt kéred, hogy ezek után még segítsek neked, hogy bivaly izmaid legyenek?!
- Gábor, kifizetek mindent, ígérem. Felejtsük el az egész ügyet, és legyük barátok, oké?
- Mi nem leszünk barátok addig, amíg ki nem gyúrod magad! Egy ilyen pasinak izmosnak és gazdagnak kéne lennie! A fiatal puncik erre vágynak! k**va jó autók, jó nők és jó sok money kell! - mondta gőgösen és nagyképűen.
- Hogy te mennyire egy pénzéhes f*sz vagy... - próbáltam meg kisétálni az ajtón, de ő visszarántott a vállamnál fogva.
- Ne merj nekem hátat fordítani, te! - mordult rám beképzelten.
- Mit fogsz csinálni akkor velem, ha?! Megütsz? Megölsz? Megversz?
- Elveszem az összes pénzedet! Csak úgy teheted jóvá a balfaszságaidat, hogy segítesz nekem rabolni!
- Szó sem lehet róla! Egy pénzéhes faszfejnek nem segítek! - utasítottam vissza kiábrándulva.
- De, segíteni fogsz, mert te vagy Róbert Bock! Tudom, hogy te raboltad ki a bankot és a Merryweathert! Most nekem fogsz segíteni, szaros!
- Nem segítek neked! Azt hittem, hogy te rendes srác vagy. Amikor megismertelek, nagyon bírtalak, de kiderült, hogy tévedtem! Egy kibaszott lúzer vagy, aki jó nőkre és pénzre vágyik! - szegültem ellen akaratának, de ő még jobban bemérgesedett.
- Mindent elkövetek, hogy gazdag legyek! Milliomosok leszünk mindketten, mert rabolni fogunk!
- Veled aztán nem fogok rabolni! Hagyjál elmenni, seggfej! - rikácsoltam elundorodva.
- Kiképezlek, ha segítesz. Menő harctechnikákat fogok neked tanítani, hogy megvédd magad az ilyen bunyókban. Jóféle mozdulataim vannak. Még ma elkezdjük a gyakorlatot.
- Jó, benne vagyok, de csak akkor, ha ezentúl kedvesebb leszel velem - nyugodtam meg fellélegezve.
- Rendben, nem kiabálok veled. Még valami?
- Ja, igen. Nem fizetem ki az ablakokat!
- Azt azért nem! - kiáltott rám.
- Jó, akkor legyen még az, hogy a haverjaidat leállítod, oksi?
- Oké. Elkezdhetjük akkor? - tért át a lényegre.
- Felőlem igen, de előtte elmennék a mosdóba, hogy lemossam magamról a vért.
- Oké. Jobbra a második ajtó. Ha végeztél, várlak a sporttermemben. A sporttermet balra a harmadik ajtónál találod.
- Jól van. Kösz. - Kiléptem a helyiségből.
Ezt követően beléptem a mosdóba. Lemostam magamról a vért a tükör előtt, majd Connor az erejével meggyógyította a sérülést. Zöld színnel forrt be a karcolás. Nyoma sem volt. Dühített Gábor viselkedése. Ki voltam belőle ábrándulva. Lehet, hogy nem is volt jó ötlet megkeresni őt? - gondoltam magamban, megindulva Gábor sporttermébe.
Ettől a ponttól kezdve megtaláltam a termet. Jó sok bordásfal, zsámoly, dobbantó és egyéb sportolásra alkalmas eszközök voltak ott, mint például bokszzsákok. Gábor két fekete bokszkesztyűt húzott fel magára, én pedig két pirosat.
- Szóval biztos hallottál már a krav-maga küzdősportról. Az izraeli hadsereg fejlesztette ki, teljes mértékben önvédelmi sport. A lényege, hogy gyengébb fizikumú emberek is meg tudják tanulni. Nem a saját fizikai erődre épít, hanem a másikéra, főleg csúsztatásokból áll. Nagyon hasznos, és nem olyan szertartásos hülyeség, mint egy kung-fu - magyarázta tapasztalatokkal tele.
- Aha, jó tudni. Hogyan kell elkezdeni? - tértem a lényegre.
- Várjál má'! Hadd fejezzem be! - mérgelődött. - A másik sport, amit ajánlani tudnék, az a kettlebell, ami kifejezetten arra jó, hogy rendbe hozza a fizikai állapotodat. Szintén nagyon hasznos.
- Értem. Még valami?
- Nincs más. Egyelőre ezt a kettőt tanítanám meg neked. Előbb a krav-magával kezdjük, aztán a kettlebell-lel.
- Oké. Hogy kell csinálni ezt a krav-magát?
- Előbb melegítsél be. Üss a levegőbe néhányszor - utasított minden érzelmet félretéve. Most egyáltalán nem volt velem szélhámos.
Ütöttem párszor a levegőbe. Sajnálatosan én nagyon szabálytalanul ütöttem. Béna voltam verekedésekben. Gábor rögvest megállított.
- Mi a szar volt ez? Normálisan sem tudsz ütni?! Ez most komoly? - csúfolódott.
- Nézd, szar voltam tesiből. Ütni sem tudok rendesen - kerestem kifogásokat.
- Hát az meglátszik - fújt egyet. - Oké. Tegyük fel, hogy én egy utcai tolvaj vagyok, és meg akarlak téged ütni. Lassan elkezdek néhány ütést, te szintén lassan megpróbálod levédeni, majd meg is ütsz. Kezdem is akkor.
Gábor ebben a pillanatban lassítva megcélozta az arcomat a jobb kezével. Kicsit szabálytalanul megpróbáltam levédeni a bal csuklómmal, utána pedig a jobb öklömet a fejéhez irányítottam, de gyorsan meg is álltam, mert ez csak egy próba volt. Nem üthettem meg őt.
- Ez mondjuk nem volt olyan rossz, de még mindig szabálytalanok az ütéseid és a védekezéseid - jegyezte meg folytatva tovább. - Most légy szíves próbálj meg normálisan ütni. Emeld meg a kezeidet, és szabályosan csináld. Lassan megmutatom, hogy hogyan kell ezt.
Tanítóm elkezdte a gyakorlatot. Megpróbáltam utánozni. Leimitáltam a mozdulatokat. Most már szabályosan tudtam ütni. Egyre gyorsabban csináltuk az ütéseket. Kiálltam a próbát.
- Na, ez már nagyon jó volt! Már tudsz szabályosan is ütni! Ügyes - veregette meg a vállaimat, majd visszaállt az eredeti helyére. - Akkor most folytassuk a krav-magát. A lágyékrúgással kezdjük. Ez a technika hatásos, könnyen kivitelezhető és a kivitelezés közbeni sérülésveszély is elhanyagolható. A technika univerzális olyan értelemben, hogy alkalmas pusztakezes és késes támadó ellen egyaránt, sőt az utóbbi esetben ez a preferált megoldás, hiszen megfelelően kivitelezve távolságtartásra is alkalmas, azaz nem kell beengednünk a támadót szúrótávolságra. A távolságtartás egyébként is kulcsfontosságú elem az utcán.
- Aha.
- Mutatom a technikát, te utánozd le.
Mesteremet utánozva megtanultam ezt a mozdulatot is. Betanultam a lágyékrúgást. Gábor szerintem jó tanár volt. Szigorúnak szigorú, de legalább tanulhat tőle az ember.
- Most a köríves és egyenes ütés védése szemből nevezetű technika jön. Az esetek döntő részében annyi időnk van, hogy szembeforduljunk a támadóval, ezért a szemből történő védés fontosabb, mint hogy oldalról érkező ütéseket tudjunk védeni. Mutatom akkor.
Itt már nem volt mese, ezt bizony álmomból felébresztve is tudnom kellett, és talán ez sem igényelt különösebb magyarázatot, hogy miért. Hál' Istennek ezt is könnyen el tudtam végezni, köszönhetően annak, hogy ilyen jó oktatóm volt.
- Egyenes ütés. Enélkül a technika nélkül egyszerűen nem tudjuk megvédeni magunkat. A begyakorlása nem kis idő, de szerencsére nem kell egy ökölvívó kéztechnikájával rendelkeznünk ahhoz, hogy meg tudjuk védeni magunkat. Tenyérrel teljes erőből orrba vágni a támadót elég lehet, de ismernünk és használnunk kell az optimális ütőtávolságot és mindeközben meg kell tudnunk őrizni az egyensúlyunkat. Ezt is bemutatom neked.
Ez már egy fokkal nehezebb volt. Sokkal több időt kellett rászánnunk a kivitelezésre és elsajátításra. Tenyérrel orrba vágtam Gábort, de persze nem volt ez éles. Nem is érhettem az orrához, mert ez csak gyakorlat volt.
- Na, a következő: mozgás, helyezkedés több támadó esetén. Ezt a helyzetet szintén gyakran kell modelleznünk a gyakorláskor, mert ha nem ismerjük a helyes taktikai megoldásokat, akkor mindaz, ami egy támadó esetén elég a megoldáshoz, itt sajnos csődöt mond. Sajnos ezt csak később tudjuk elkezdeni, mert szükségünk lenne legalább még egy emberre, és ugyebár mi csak ketten vagyunk, tehát be sem mutatom neked most ezt.
- Gábor, nagyon elfáradtam. Nem lehetne későbbre hagyni azt a kettlebellt vagy mit? - kértem meg fáradozva.
- Felőlem áttehetjük egy másik napra, de akkor elmegyünk futni pár kört, meg tornázunk egy kicsit, oké?
- Oké - ráztam meg fejemet engedelmeskedve.
- Előtte viszont megmutatok még egy mozdulatot, és mehetünk - várt egy kicsit. - Jöjjön akkor az utolsó, mégpedig az irányított, vagy kontrollált agresszió, vagyis az a képesség, hogy megfelelő helyzetben egy pillanat alatt képesek vagyunk agresszívvá válni és százszázalékos erőbedobással küzdeni. Azért is irányított, mert ugyancsak egy pillanat alatt képesek vagyunk visszanyerni "normális" tudatállapotunkat. Ez inkább képesség, mint technika, de a legtöbb technikai hiányosságot remekül képes ellensúlyozni, így létfontosságú összetevője az önvédelmi képességeknek. A statisztika is azt mutatja, hogy az utcai támadások időben igen gyors lefolyásúak, így nemhogy hátrányos, hanem kifejezetten előnyös, ha a kivitelezett technikát teljes erővel, gyorsasággal, agresszióval hajtjuk végre. Kezdjük is akkor.
Végül ezt a technikát is sikerült elsajátítanom. Ez tényleg nehéz volt. Agresszívvá kellett válnom, de Gábor hamar fel tudott idegesíteni a mocskos beszólásaival, habár szerintem a jó szándék vezérelte, hogy meg tudjam tanulni ezt is.
Ezek után futottunk néhány kört a konditermen belül. Jól megizzasztott engem ez az állat! Soha életemben nem voltam még ilyen fáradt. Meg merném kockáztatni, hogy Gábor elvette a katonaságtól a kedvemet, de kénytelen voltam belépni katonának, hogy el tudjak jutni Afganisztánba.
Ez idő tájt csináltuk sok fekvőtámaszt és felülést is. Gábor megtanította nekem a fekvőtámaszt, mert azelőtt nagyon szar voltam ebben is. Testnevelésórákon mindig kinevettek, mert nem tudtam megtartani az egyensúlyomat fekvőtámasz közben. Szerencsére Gábor segített leküzdeni eme nehézségemet.
Befejezésül véget ért a mai oktatásom. Leültem egy székre, majd Gábor leült mellém, átadva egy vízzel teli üveget.
- Jó voltál, Róbert - adta át az italt.
- Kösz, Gábor - kortyoltam bele a vízbe nehézkesen.
- Van akaraterőd, az látszik. Hiába vagy béna, mindenképpen le akarod győzni a nehézségeket, és ezt becsülöm. Remélem, megérted, hogy szigorúnak kell lennem veled, hogy elérjünk ketten valamit - bátorított baráti lojalitással. Elkezdtem kedvelni őt.
- Megértem, Gábor, hidd el.
- Tudom, néha köcsög vagyok, de azért teszem, hogy fejlődjél!
- Elhiszem, Gábor, elhiszem - mosolyodtam el.
- Örülök, hogy kitartottál a végsőkig. Nem adtad fel, Robi. Megcsináltad! - gratulált lelkesítve.
- Jólesnek szavaid, tesó.
- Mikor érsz rá legközelebb?
- Hát, az a helyzet, hogy rablásokat csinálok, és... - Be sem tudtam fejezni, mert Gábor közbeszólt.
- Ne mondj semmit! Benne vagyok! Holnap rablásokat fogunk csinálni ketten! - rukkolt elő lelkesen.
- Szerintem nem lenne jó ötlet, Gábor. Ez veszélyes dolog - hezitáltam.
- Mindenben benne vagyok! Gazdag akarok lenni, és jó nőkkel akarok dugni! Kell a pénz! Mindent elkövetek, hogy gazdag legyek, érted? - dicsekedett nagyravágyóan.
- Gábor, hidd el, ez nem élet. Bármikor megölhetnek - próbáltam lebeszélni aggályok közepette.
- Nem számít. Én és Róbert Bock rabolni fogunk! Ketten, Róbert!
- Tudod, Gábor, én ebbe ez egész rablásos dologba véletlenül csöppentem bele. Azért rabolok a haverjaimmal, hogy sok pénzünk legyen, hogy kijussunk Amerikába. A maffiára vadászunk, mert megölték az egyik legjobb barátomat, László Hillert.
- Akkor ketten levadásszuk a maffiát! Mindenben benne vagyok, Robi! Kimegyünk majd ketten Amerikába, én már úgyis voltam ott - bizonygatta céltudatosan.
- Gábor, én nem mehetek Amerikába.
- Miért?
- Afganisztánba kell mennem. Ez a sorsom - ismertem be kötelességtudóan.
- Akkor megyünk ketten Afganisztánba. Legyőzzük a terroristákat! Yeah!
- Tényleg eljönnél velem? - csodálkoztam el.
- Igen, mert a barátom vagy.
- Barátok vagyunk? - állt el szemem-szájam. Egy Y generációs férfi azt mondta nekem, hogy a barátja vagyok. Azt a k**va!
- Igen.
- Gábor... azt a, ez most meglepett!
- Miért olyan meglepő ez?
- Hát, én nagyon magányos vagyok. Sokszor azt érzem, hogy nincsenek barátaim és hogy kihasználnak, erre egy Y generációs fiatal pasi azt mondja nekem, hogy a barátja vagyok. Ez most meglepett.
- Hány éves vagy, Robi? - kérdezett rá kíváncsian.
- Tizenkilenc.
- Én huszonnyolc.
- Á, akkor nem lehetünk barátok, Gábor. Nagyon sajnálom - szomorodtam el bánatosan.
- Miért ne lehetnénk?
- Mert te kilenc évvel vagy idősebb nálam. Te Y generációs vagy, én meg Z-s - ismertem el szégyenkezve.
- És ez ki a faszt érdekel? Mit számít az, hogy idősebb vagyok nálad? Nem az a lényeg, hogy a barátod szeretnék lenni? Engem rohadtul nem zavar az a kilenc év - hangoztatta baráti bizalommal.
- Tényleg nem zavar?
- Nem. Engem nem érdekel a korkülönbség. Haverkodni szeretnék veled. Járhatnánk sztriptízbárba, mehetnénk enni, inni, bowlingozni, dartsozni, biliárdozni és sportolni is. Elvileg megvan neked a számom. Mentsél el a névjegyzékbe, és hívj fel, ha ráérsz. - Nem hittem a fülemnek. Gábor Weisz ezen a napon a barátom lett. Nagyon boldog voltam.
- Gábor, benne vagy a csapatban! Nagyon szeretnék veled rabolni! Sohasem voltam még ilyen boldog! Te elfogadsz engem olyannak, amilyen valójában vagyok! Köszönöm! - öleltem át, de ő erre ellökött magától.
- Azért ne ölelgessél, légy szíves! Attól, hogy barátok lettünk, még mindig szigorú leszek hozzád! - ragaszkodott "szabályaihoz".
- Persze, megértem, haver! - örömködtem elpirulva. - Tesó, annyira jó lesz veled rabolni! Élményekkel fogunk gazdagodni mindketten! Sőt, elküldöm neked a csapatom lelőhelyének a címét SMS-ben. Nézz majd be oda. Mondd, hogy én küldtelek téged, mert te is rabolni szeretnél velünk!
- Jól van. Küldd majd el.
- Egyébként elhozhatom majd a barátaimat ide? - tettem fel a kérdést elvörösödve.
- Az előbb még azt mondtad, hogy nincsenek barátaid.
- Azért mondtam, mert ők is idősebbek nálam, pedig vannak azért barátaim.
- Jól van. Hozzad őket - vállat vont, majd kortyolt egy nagyot italából. Én is így tettem.
- Amúgy a barátaimat úgy hívják, hogy Raleigh Wayne, Michael De Santa, Franklin Clinton, Trevor Philips és Vladimir Borodin, aztán vannak még ikrek is, Adam és Scott Taylor.
- Az ikreket ismerem.
- Tényleg? - ámultam el.
- Persze. 2011 és 2012 között az edzőjük voltam. Szép kockásak, ugye? Miattam lettek ám ilyen izmosak! - büszkélkedett.
- Az igen. Ezt nem gondoltam volna.
- Tudod, én voltam Chicagóban. Megnéztem, hogy milyen ott az élet. Sokkal jobb, mint itt.
- Aha. És hallod, Axel Osborne-t ismered? Ő is chicagói - tájékozódtam kíváncsiskodva.
- Persze, ismerem őt is.
- Ez komoly? - hökkentem meg.
- Neki is az edzője voltam. Axel és az ikrek együtt jártak konditerembe. Barátok voltak. Axel is jó srác. Bírtam őt, csak ugyebár történt vele egy nagy tragédia, és most Afganisztánban van.
- Igen, arról hallottam én is. Axel az én legnagyobb példaképem, Gábor. Haza akarom őt hozni Afganisztánból. Azt akarom, hogy újra együtt legyen Felíciával.
- Ja, Felícia! Őt is ismerem! Axel mindig róla beszélt. Felícia k**va jó nő! Szúrnám! - viccelődött, mire mindketten heherészni kezdtünk.
- Képzeld, tegnapelőtt lefeküdtem Felíciával! - kérkedtem férfiasan.
- Az igen! Hogy sikerült? Elvileg még mindig Axelbe szerelmes.
- Sokat várt Axelre; feladta a reményt, ezért megpróbálta velem. Lefeküdtünk kétszer is!
- Ejha! Te egy sperminátor vagy! - csapott rá egy nagyot a vállamra a gratuláció jeleként.
- Szerintem nem kellett volna megdugnom Felíciát Axel miatt. Bűntudatom van, Gábor - szégyelltem el magam.
- Ne legyen. Lehet, hogy Axel már nem is él.
- De, még mindig él! Hallottam, hogy Ronald Lerman beszélt vele telefonon.
- Jézusom, ismered Ronald Lermant? - esett le az álla.
- Ja.
- A csávó tiszta gáz! Egyik legnagyobb riválisom!
- Én megvertem egyszer!
- Jól tetted! - dicsért meg.
- Mindegy. Szerintem én megyek, Gábor. Örülök, hogy barátok lettünk. Ha hazaérek, elküldöm a címet, meg majd hozom a barátaimat is. - Felálltunk helyünkről mind a ketten.
- Rendben. Én is örülök. Szia!
- Ciao! - Kezet ráztunk, majd megindultam haza, de előtte szóltam hozzá pár szót. - Gábor, két hónappal ezelőtt volt egy álmom. Ezt azután álmodtam, hogy találkoztunk volna. Az volt az álmomban, hogy Te, Raleigh, Axel, Én és az ikrek beálltunk katonának, és felszabadítottuk Afganisztánt és Irakot.
- Úgy legyen, testvér. Veled megyek majd Afganisztánba, ha gondolod - állt meg egy szösszenetre. - Az ablakkal ne foglalkozz. Egy barátnak bármit szabad tennie! Majd a biztosító elintézi.
- Rendben. Köszönök mindent. Ciao!
Végezetül már az Infernusomban ültem, mikor is megcsörrent telefonom. Liza volt az. Felvettem.
- Szia, bébi - köszöntöttem mosolygósan.
- Szia, harcosom. Régen voltunk már együtt. Nem megyünk el valahová?
- Hát, izé. Tudod, mostanában elfoglalt vagyok. Hamarosan csináljuk Michaelékkel a harmadik rablást, és most erre kell koncentrálnom - szövegeltem kimagyarázva magam.
- Nem lenne kedved szexelni? Régen csináltuk már - tette fel a csábító ajánlatot.
- Hát, nem tudom.
- Na, gyere már. Várlak a lakosztályomban. Tegyél magadévá!
- Jól van, legyen. Pár perc és ott leszek. Szia! - egyeztem bele, hogy még jobb legyen a napom.
Még a mai napig sem tudom, hogy minek fogadtam el Liza meghívását. Ostoba voltam. Ha úgy nézzük, akkor 2016. november 14-én Felíciát keféltem meg, 2016. november 15-én Julietet, 2016. november 16-án pedig Lizát. Julietet sajnáltam a legjobban. Szegénykémet egyszerre csaltam Lizával és Felíciával, de hát kanos és perverz is voltam. Ez van.